- Na végre! – csattant fel Draco, amikor meglátta a felé közeledő lányt.- Mondd csak, te nem ismered az órát, vagy egyszerűen annyi eszed van, hogy fejjel lefelé olvastad a számlapot?! Tudod, a 12-esnek kell felül lenni! –gúnyolódott a fiú.
- Fogd be Malfoy! Had halljam, mit akarsz tőlem! – kérdezett vissza a lány nem kis sértődöttséggel a hangjában. Ez a barom nem tudja, hogy miatta már két hónapja a poklok poklát járja meg éjjelente! Vagy, nagyon is tudja, csak remek színészi tehetséggel áldotta meg a sors! Dühös tekintettel állt meg pár lépéssel a fiú előtt. – Jobb dolgom is volna, mint veled találkozgatni!
- Hidd el nekem, sincs ínyemre!-vágott vissza Malfoy. - De azért örülök, hogy 10 heti rimánkodás után megtiszteltél figyelmeddel.
- Akkor meg mit raboljuk itt egymás idejét? Bökd már ki végre, mi a fenéért óhajtott a nagy Draco Malfoy velem beszélni, hogy is mondtad, 10 hete?
Draco hideg tekintetét a lány barna szemeibe fúrta, mintha azt remélné, ott megtalálja a választ kérdéseire, s nem kell kimondania, nem kell megaláznia magát egy koszos sárvérű előtt, még ha az olyan szép is, mint Grenger.
Honnan ez a képtelen gondolat?- szidta magát Draco.- Még hogy szép???!!!!!! Bár tagadhatatlan, hogy első óta a lány megváltozott és a változást csak a javára írhatta. Régen bozontos haja, most laza hullámokban hullott vállára, alakja nőiesedett, szeme még nagyobbnak tűnt. Igen, hiába is próbálná tagadni, Grenger szemrevaló csaj lett, s ha nem lenne félvér, meg Griffendéles, meg Szent Potter haverja, talán még ki is kezdene vele!
- Ne vizslass, Malfoy!- csattant fel idegesen Hermione.- Úgy bámulsz rám, mint borjú az új kapura!
- Mint borjú a mire?- értetlenkedett amaz.- Én nem bámullak!-kapta el tekintetét a Mardekáros, és inkább a rengeteg felé révedt.- Azért hívalak, mert…
- Igen???
- Mert…
Pedig hányszor eltervezte, mit fog mondani! Hogy kikel magából és mindenért a lányt hibáztatja majd!
Ehelyett itt nyögdécsel, és teljes hülyét csinál magából! A francba! Mi ez?! Miért nem tud megszólalni, ha a lányra néz, és miért várja, hogy Hermione kezdje el ?! De mit? Már megint összevissza beszélek!- rázta meg a fejét Draco, és elkönyvelte magában, hogy ellensége azt hiszi megőrült.
- Tudni akarom, mit művelsz, Grenger!- szakadt ki a szájából a szó mindenféle meggondolás nélkül, de annál nagyobb megkönnyebbüléssel.- Miféle játékot űzöl?
- Miről beszélsz te egyáltalán?- válaszolt Hermione,- Én nem játszom! Te vagy az, aki megkeseríti az életem idestova 6 éve! De nem! A felséges Malfoynak nem elég, hogy nappal kínozhat! Azonnal mondd meg, milyen bűbájt bocsátottál rám, amitől 10 hete alig birok aludni?
- Hogy micsoda?- értetlenkedett a fiú. – Én nem küldtem rád átkot! Te küldtél rám!
- Hazugság!- tiltakozott Hermi.
Feszült csend állt be köztük. Pár percig méregették egymást, azon gondolkodva, vajon hazudik-e a másik, aztán, egycsapásra, mindketten kiengedtek.
Hermi válla elvesztette feszes tartását, és feje a mellkasára hullott, Draco pedig egy fának támaszkodott és a cipőjét tanulmányozta.Szürke szemei elsötétültek, végül pedig mégegyszer végig mérte a lányt.
- Ugye, nem hazudsz?- tette fel a nyomasztó kérdést.
Hermione felkapta a szemét ami haragtól csillogott.
- Rendben- védekezett a szőkeség. – Ezt muszáj volt megkérdeznem.
- De…
- Mit de?
- Ha én nem átkoztalak meg téged,- ekkor felemelte tekintetét, hogy lássa a fiú arckifejezését, ahogy levonja az egyértelmű következtetést,- s te se engem…
- Akkor…
- Akkor vagy valaki eltévesztette az alanyokat, vagy direkt minket támadtak meg…