A tavaszi nap kitartóan és melegen sütött le a Roxfort melletti erdőre és az azokat összekötő pázsitra, melyen idegesen, remegő gyomorral egy barna, kissé zilált hajú lány sietett a rengeteg felé.
Lassan két hónapja, hogy folyamatosan a mardekárossal álomodik, leveleket kap tőle,hogy muszáj beszélniük, sőt néha már fenyegetéseket is, hogy mi lesz vele meg a barátaival, ha nem jelenik meg egy-egy soron következő találkán, amit Draco jelöl ki.
Mostanra Mione is belfáradt a kergetőzésbe. Egyre kevesebbet bír aludni éjszakánként és egyre nehezebb lett figyelnie az órákon. Nem hagyhatja, hogy az évvégi Ravaszokat az álom miatt szúrja el! Ezért is határozta el végre, hogy megjelenik a kijelölt helyen és időben.
Késett.
Tudta, hogy késett.
Ron és Harry unszolására mégis lement ebédelni a Nagyterembe, hiába.
Egy falat se ment le a torkán.
Zavartan pislogott a Mardekár asztala felé, s rémülten állapította meg, Crack és Monstro ma egyedül fogyasztják tetemes ebédjüket.
Nincs itt,- gondolta Hermi- Már ott vár a Tiltott Rengetegnél, én pedig itt dekkolok!
- Jól vagy, Mio?- kérdezte Harry aggódó képpel nézve barátját,- Feszültnek tűnsz.
- Igen, - helyeselt Ron is - gyűrött vagy.
- Köszi, édesek vagytok,-fintorgott a lány,- inkább mondjátok a szemembe, hogy rémesen nézek ki!
- Nem erről van szó- védekezett Harry.
- Akkor?
- Mint már mondtam, -ismételte a fiú,- feszültnek tűnsz.
- A bájitaltan vizsga miatt van,- magyarázkodott Hermi, bűntudatosan lehajtotta a fejét, ez volt a második hazugsága Ronnak meg Harrynek, vajon meddig hazudik még?,- izgulok miatta, Piton most biztosan valami válogatott gonoszságot tartogat nekünk.
Erre a fiú felnevettek, Hermione meg sértődött képet vágott.
- Bocsi Hermi, de te SOHA nem izgulsz a vizsgák miatt,- hahotázta Ron.
- Még csak nem is különösebben tanulsz rájuk, - helyeselt Harry is.- Egyszerűen mindig mindent tudsz,...
- Mint egy lexikon.- nevetett Ron.
- Ez talált, - nyögte a lány, aki úgy érezte, ha felpofozták volna, az se fájna jobban.Régen, mikor még Harry, s Ron nem voltak a barátai, tényleg úgy érezte magát, mintha egy lenne kedvenc könyveiből. A nap 24 órájában csak tanult, és tanult. Egyre csak képezte magát, hogy ha majd bejut a Roxfortba, felvehesse a versenyt az „aranyvérű”-ekkel. Nemcsak, hogy sikerült, hanem egy lett a legjobbak közül. - Akkor ha nem haragusztok, a Lexikon most elmegy, hogy frissítse adatbázisát!
Dühösen felpattant és hátra se nézve kirohant a teremből.
- Minden rendben, Potter?- kérdezte a tanári asztaltól McGalagony, ámulva az állandó trió veszekedésén.
- Természetesen, Tanárnő,- vágta rá Harry a jól begyakorolt mondatot és Ronhoz fordulva az előbb lezajló jelenetet tárgyalták meg.
- Vajon mi baja lehet?
- Valószínűleg túl hangosak voltunk és már Dumbledore mellett is lehetett hallani minket- vont vállat az.
- Nem McGalagonyról beszéltem, hanem Hermionéról!
- Ja, bocsi, arról halvány fogalmam sincs. Talán most vannak a "nehéz napjai", érted?-találgatott Ron, majd visszafordult a tányérjához.
- Hát te ezt honnan veszed?
- Tudod van egy hugom.
- És Ginny mindig megbeszéli veled előre milyen mellékhatásokkal jár a ciklusa?
- Nem éppen, de elhiheted, nekem szakértő szemem van az ilyenhez!
- Hát te tiszta hülye vagy!- nevetett fel Harry, de magában még párszor meghányta vetette Mio dolgát.
Hermione ideges volt, és dühös is a fiúkra, amikor a találkára tartott.
De úgy döntött, ezt inkább félre teszi egy kicsit, és azon kezd gondolkozni, mi a fenét akarhat tőle Draco?
Talán tud az álmáról?
Nem!
Az lehetetlen!
Senkinek se beszélt róla!
Még Ginnynek sem!
Pedig igazán nehezére esett titokban tartania a legjobb barátnője előtt.
Ginnyvel nagyon jó barátnők lettek, miután egy este a Weasley-lány elsírta bánatát Hermione-nak:
Ginny fülig bele van zúgva a varázsvilág reménységébe, az Egyetlenbe, a Fiúba, Aki Túlélte, vagyis Harry Potterba.
Mio megvigasztalta a lányt, és biztatta, hogy ne féljen, Harrynél, ez a Cho-őrület nem fog sokáig tartani.
Igaza lett.
A Trimágus Kupán történtek után még pár hónapig húzta a Potter-Cho-féle párosítás, de végül, talán a közös múlt miatt, talán Gregory szelleme miatt, aki bár azt akarta, hogy barátnője boldog legyen nélküle az élők világában, ám Cho nem tudta elfelejteni a fiút. Túl közel álltak a halálakor egymáshoz. A lány gyakran kiborult, sírt, és Greg-nek nevezte Harryt, amitől a mágus a falra mászott.
Hamarosan, egy esős, délutánon Roxmorts-ban, Cho legutóbbi düh kitörése után, Harry nem bírta tovább cérnával, szakítottak.
A fiú bánatában beült egy fogadóba, a Seprű és Tollba, hogy szerelmi bánatát egy pár korsó vajsörrel feledje, amikor Hermione tanácsára, Ginny támadásba lendült.
Vigaszt, és támaszt nyújtott az összetört szerelmének, és kimutatta szeretetét, ami nem baráti alapokon nyugodott.
Harry gyorsan kilábalt az önsajnálatból, amint észrevette, hogy legjobb barátjának húga, a „kis” Ginny Weasley már nem kicsi!
Felnőtt, és megszépült.
Hosszú, vörös haja a csillogó napfényben aranyszínűnek hatott, ami csak kiemelte arcát, és nagy, zöld szemeit. A fejlődéssel természetesen együtt járt a domborodás is, Ginny ezzel sem maradt le a többiek mögött, s hamar melltartót kellett beszereznie.
Bár átváltozása nem egyik napról a másikra történt, Harry úgy vette észre, mintha a lányt elvarázsolták volna, és a bálba készülő Hamupipőke módjára cserélődne ki.
Innen már egyenes út vezetett az első randihoz a Griffednél-klubhelyiségében, majd az első csókhoz…
És már nem volt megállás!
Ginny és Harry végképp egymásba szerettek, s tökéletes párt alkottak Ron fürkésző felügyelete alatt.
„Ironikus”, - gondolta Hermione,- „Harrynek és Ginnynek sikerült!” „Igaz, némi segítséggel, de hát az az eredmény szempontjából teljesen mindegy!” „Csak nekem nem jön össze senki!”-búslakodott.
Ahogy egyre közeledett a Rengeteghez, a fenyők, friss, zöld illata, a gyanta jellegzetes aromája lassan felkúszott Hermi orrába, emlékeket idézve fel benne ezzel a muglivilágról, az Ő világáról!
„Hol a francban császkálhat már ez a koszos kis sárvérű?„- rótta ideges köreit egy szőke hajú, fekete talárt és zöld-fehér nyakkendőt viselő fiú egy különálló fa körül a Tiltott Rengeteg szélén.- „Nincs nekem időm szórakozni! Ha az apja megtudná, hogy egy Granerrrel találkozik egy hétig, nem engedné a Malfoy-kúria közelébe. Igaz, ez nem is volna akkora hátrány!- vigyorodott el gonoszan Draco.
Mély, szürkés-kék szemei alatt nagy karikák húzódtak a kialvatlanságtól, és a koncentráló képessége is igen-igen
megcsappant.
A két havi folyamatos álmok és vissza utasítások nem tettek jót idegrendszerének. Hiába küldött millió meg egy kérő, követelő, átkozódó sőt, néha könyörgő levelet, az a sárvérű liba, sosem tűnt fel a színen! De most! Draco Malfoy megígérte magának, hogy ez az utolsó lehetősége! Ha most sem lesz ott -órájára pillantott - 3 percen belül , Hermione Granger, a Griffendél üdvöskéje kénytelen lesz szembenézni haragjával.
Ma Bájitaltanon Piton megfenyegette, ha még egyszer elalszik az óráján, bagollyá változtatja, és akkor igazi éjszakai állattá válik!
Ha tudná!
Draco nem azért gyötrődik éjszakáról-éjszakára, mert a lányokat hajkurássza!
Persze régen ez is igaz volt , de az az időszak már elmúlt az életében.
Most újra a megfontolt, ádáz, és kíméletlen Malfoy-fiú, aki annak idején volt.
Néha-néha becsúszott nála is egy-két egy éjszakás kaland.Biztonsági okokból általában a lány szobájában, de miután kielégítette természetes vágyát, egyszerűen otthagyta a csajt.
Nem érdekelte, ha megbántotta összetörte a szívét, vagy akár a könnyek közt könyörgő lányt kellett visszautasítania. A lényeg, hogy megkapta, amit akart és kész! Minek is vesződne egy barátnővel!
„A változatosság gyönyörködtet!” – vallotta mindig is.
Csakhogy most ezeknek az élvezetes éjszakáknak is vége szakadt.
Az álomban a Roxfort falai között bolyongott, de sehogy nem sikerült megtalálnia a Hangot.
A Hangot, ami folyamatosan azt ismételgette:
„Szeretlek”’
Draco-nak egyre jobban az idegeire ment a női hang, főleg , mert túl ismerősen csengett.
Először nem akarta bevallani magának…
Nem lehet! Ez csak egy álom! –bizonygatta rendületlenül.
Azonban, ahogy teltek az esték, az álmatlanul, forgolódva töltött esték, Draco kénytelen-kelletlen beismerte, ez az idegesítő rimánkodás, csak egy lány szájából szűrődhetett, az idegesítő, okoskodó Griffendéles szájából:
Hermione Grangertől.
A felismerést követő napon történt a kis baleset.
Draco aznap is egyedül reggelizett. Túl ideges volt. Elüldözte maga mellől hű követőit Crackot és Monstrot, így társaság nélkül maradt.
Még mindig jobb egyedül, mint annak a két majomnak a társaságában!- dühöngött Malfoy.
Mióta elkezdődtek a rémálmok szétszórt lett, ideges, és kötekedő.
Mindenkibe belemart maga körül, ahogy azt eddig is tette, most viszont tekintet nélkül ellenségre, barátra, már ha a két behemót annak nevezhető, aki a szeme elé került, annak nem volt kegyelem!
Hiába, a Malfoy-vér!
Maga sem értette hát, hogy amikor a Nagyteremből kilépve beleütközött Grengerbe, miért nem ripakodott rá. Természetes énje azonnal harcra kelt volna a sárvérűvel, fintorokat, gúnyokat és káromkodásokat nem sajnálva tiporta volna el a lányt.
Talán az éjszakák hatására, talán, mert akkor is ideges volt, talán mert túl fáradtan és kínzottan ébredt megint, vagy talán… ezer, meg ezer okot tudott volna sorolni, miért, de érezte, egy sem fedné az igazságot. Végül is, nem talált magyarázatot erre:
Egyszerűen annyit mondott neki, hogy legközelebb vigyázzon jobban.
Mitől ez a hirtelen engedékenység a kis sárvérű okoska iránt?
Ki kell derítenie, mit csinál vele ez a boszorka!
Az a boszorka, aki már több mint 14 percet késett!!!!!