Mikor Alan visszaért a McGalagonnyal való beszélgetéséről, a fiú vidáman betrappolt a szobába, és ledobta magát az ágyra. Nem mondott semmit, de Hermione és a többiek tudták, nincs semmi okuk az aggodalomra, Alan elégedett. A fiú aztán elmesélte, hogy mi történt, és hogy minden simán ment. A tanárnő főleg általános kérdéseket tett fel, utána pedig már Alanről beszélgettek és az anyjáról. Vagyis semmi iskolai dolog nem került szóba addig, amíg a tanévnyitásra nem terelődött a szó. Arról azonban csak annyit mondott Alannek az igazgatóhelyettes, hogy őt is ugyanúgy beosztják a gólyákkal együtt.

A tábor hátralévő napjai fénysebességgel teltek, és Hermionen egyre inkább úrrá lett az a gondolat, hogy minek kellene neki innen elmennie? Míg ezen gondolkozott a napok javarészében, azok elteltek, és elérkezett az utolsó portsmouthi nap is. Aznap reggel is Dracoval ébredt, pontosan arra, hogy a fiú belecsókol a nyakába, és jó reggelt kíván. Viszonzásképp megsimogatta a tarkóját, és elmosolyodott, szemeit azonban még lehunyva tartotta.

Hallotta, hogy Jess forgolódik az ágyában, és mintha Alannek se lett volna épp jókedve. Sejtette, hogy Valeri és Josh is elég nyomott lehet, valahogy olyan volt a légkör. Egyikük sem akart másnap reggel elmenni.

Valaki kimászott az ágyából, ásított egy hatalmasat, és a mosdó felé indult. Aztán szép lassan követte őt mindenki. Draco is elhúzódott szerelmétől, és kibújt a takaró alól. Hermione azonnal érezte a hideget a testén.

A kis csapat eléggé kómásan kezdett a reggeli szedelőzködéshez, senkinek nem volt ínyére a másnapi indulás, ezért eléggé fásultan és kedveszegetten öltözködtek, és végezték a reggeli tennivalókat. Alan furcsamód semminek nem ment neki, és még egy apró mosoly sem futott át az arcán. Az egész pakolás némán telt, senki nem szólalt meg, legfeljebb nagyon halkan, és rövid időre.

Hermione – míg arra várt, hogy kiürüljön a fürdőszoba – a már nem kellő ruháit kezdte a bőröndjébe rámolni. Gondolatai elkalandoztak, minden egyes emléken átment, amiket itt szerzett. Bele se gondolt az elején, hogy mennyire a szívéhez fog nőni az itteni társaság, az itteni tanárok, a környezet… minden.

*

Reggeli alatt látták, hogy a többi csapat tagjai is eléggé levertek. Furcsa volt így látni őket. A társaság nagy része mindig vidám volt, és izgatottan csevegett valamiről. Most azonban nem volt olyan fiatal, aki akár egy szót is szólt volna. Hermione karjait maga előtt lazán összefonva meredt ki a fejéből, és hagyta, hogy Draco keze elmélázva simogassa a combját.

Csak a villák és tányérok csörömpölését lehetett hallani végig. Mind sápadt arccal fogyasztották a reggelijüket.

- Na, ez így nem lesz jó. Egyáltalán nem érzem magam frankón… Nem illik hozzám ez a kókadtság – szólalt meg kissé rekedten Alan, majd köhintett egyet, hogy változtasson hangján. – Szóval… mi ez a full letörtség?

- Vajon? Holnap ilyenkor már lehet, hogy a buszon fogunk ülni… vagyis már készülni fogunk rá – felelte Jess. – Nem akarom. Tavaly meg az előtt nem volt ilyen rossz.

Hermione felsóhajtott, és Draco vállára hajtotta a fejét, mire a fiú átölelte. A szőke mardekáros arca most megint olyan volt, amilyennek Hermione megszokta: sápadt, érzelemmentes, unott, gúnyos, lenéző. Malfoyos. Egy pillanatra képtelenségnek tűnt, hogy ez a fiú szereti őt, és nem utálja, mint eddig.

Amikor már álltak volna fel, Radin kért szót.

- Hát, jó reggelt mindenkinek. Úgy látom, eléggé le vagytok lombozódva. Szeretnénk, ha a mai napot pakolással töltenétek, hogy ne holnap kelljen kapkodni. Minél hamarabb túl vagytok rajta, annál jobb.

- Igen, ugyanis – vette át a szót Adelheid, és mosolyogva rápillantott kollégájára. Jess elmosolyodott. – arra gondoltunk, hogy mivel ma van az utolsó itt töltött éjszakánk, este lemehettek a tóparton lévő szórakozóhelyre – a többségnek szeme felcsillant, és egyre szélesebb mosolyra húzódott a szája. – De ezt csakis akkor, ha összerámoltatok. A délutánt pedig, vagy a szabadidőtöket estig azzal töltitek, amivel akarjátok. Használjátok ki, amíg még így együtt vagytok.

Hermione is elmosolyodott, és lassan felállt a többiekkel együtt. Elindultak a szobájukba, de a lány hallotta, hogy út közben mindenkinek kinyílt a csipája, és egyfolytában beszél. Ennek megörült, mert a tábor izgő-mozgósága rá is átragadt, és ő is jobb kedvre derült.

*

Mire mind befejezték a rámolást három óra is elmúlt. Maga a pakolás sem telt épp eseménytelenül, Alan és Jess egyfolytában egymást dobálták a holmijukkal. Hermionenak eszébe is jutott, hogy nem lepődne meg, ha otthon, mikor a fiú kicsomagol, néhány melltartót és tangát is találna a bőröndjében. Arra már nem is gondolt, hogy mi van, ha ezt Ginny is látja. Nehéz lenne Alannek kimagyaráznia.

Josh Valerivel ült a lány ágyán, és beszélgettek; Alan még valamit rendezgetett a táskáiban; Jess lábait felhúzva, fejét a térdeire hajtva ült, és gondolkozott a saját helyén; Draco és Hermione pedig a fiú ágyán feküdtek egymással szemben, ölelve a másikat.

- Olyan rossz lesz holnap elmenni – mondta elcsukló hangon Hermione szerelmének. Ő közelebb húzta magához, és elmosolyodott.

- Igen, az lesz. De legalább téged láthatlak majd mindennap.

- Igen… az is elég zűrös lesz.

- De láthatlak, és veled lehetek. Ez a lényeg.

- Igaz… - mosolygott Hermione is, és arcát belefúrta a fiú nyakába. Lágyan megcsókolta, és simogatta a tarkóját.

Jó tíz perc múlva Alan behúzta az utolsó cipzárt is a bőröndjén, majd felállt az ágyáról, és lehuppant Jess elé. A lány arcán egy mosoly futott át, de hamar eltűnt. A fiú odamászott a baljára, és átkarolta, mire Jess hozzábújt, és beletúrta magát a mellkasába.

- Nem akarom, hogy elmenj… nem akarok elválni tőled – suttogta halkan, hogy csak Alan hallja. Ő felemelte a kezét, és csitítóan simogatni kezdte a lány haját.

- Én sem akarom… Gyere te is a Roxfortba – ajánlotta, mire a lány elmosolyodott.

- Bár ilyen egyszerű lenne… De a fenébe is, nem az. És különben is… neked ott van Ginny…

- Most se én hoztam fel… - vigyorgott diadalmasan Alan. – De tőle függetlenül nagyon fogsz hiányozni.

- Ne is mondd… te még jobban… olyan jó nektek… Neked, Hermionenak és Draconak… Ti együtt lesztek.

Alan nem mondott semmit. Valószínűleg nem tudott mit. Hagyta, hogy Jess még jobban hozzábújjon, de amikor érezte a pólóján a nedves cseppeket, nyugtatóan puszilgatni kezdte Jessica fejét, és magához ölelte.

- Olyan butus vagy… ne sírj emiatt, rendben?

- De annyira rossz… Túlságosan beléd szerettem… tök szívás.

- Mondtam én, hogy ne szeress… Kellett ez neked?

- Bocs, nem tudom irányítani az érzéseimet – fintorgott keserűen a lány.

- Tudom – sóhajtotta Alan, és a lány hátát kezdte simogatni. – Viszont akkor se sírj. Találkozunk még, úgyse szabadulsz meg tőlem – mondta, majd mosolygós puszit adott az arcára. Jessica is elhúzta a száját.

Hermione sajnáló szemekkel nézte két barátját Draco öléből. Most egyáltalán nem zavarta, hogy ölelgetik és puszilgatják egymást, túlságosan is aranyosak voltak. Látta, ahogy Alan letöröl néhány könnycseppet Jess arcáról, aztán mosolyogva beszél hozzá. Sejtette, hogy vigasztalja, hiszen belegondolni is fájdalmas volt abba, hogy Jess nem láthatja a fiút, lehet, hogy örökre.

- Na, ’Mio… Beárulsz Ginnynek, amiért próbálok egy kis lelket önteni Jessbe? – fordult vigyorogva felé Alan. Hermione arcán fáradt mosoly terült szét, majd megrázta a fejét.

*

Vacsora után az egész tábor levonult a tóparton fekvő szórakozóhelyre. Hermione látta, hogy a tanárok is velük mennek, de egyáltalán nem zavarta. Dracoval, Alannel, és a most már életvidám Jesszel együtt vegyült el a táncolók tömegében. Rövidesen azonban a sok ember Dracot és Hermionet elsodorta Jesstől és Alantől. Draco és kedvese sokat nevetgéltek a tánc alatt, csókolóztak, jól érezték magukat.

- Nézz csak oda – suttogta Draco a lány fülébe, mire Hermione a bárpult felé fordult.

- Aranyosak. Nem is tudtam, hogy együtt vannak.

- Jess biztos ezért vigyorgott annyira reggelinél – gondolkozott el a fiú. Adelheid és Radin épp önfeledten csókolóztak az italaik mellett.

Hermione Draco nyaka köré fonta a karját, és így táncolt tovább. A fiú hamiskásan elvigyorodott, és magához húzta a lányt.

- Emlékszel?

- Igen. Milyen szégyellősek voltunk – nevetett Hermione, miközben felidézte szerelme születésnapját.

- Nem is…

- Egyébként nem mondtad el. Milyen lány az eseted? – kérdezte a lány ártatlanul. Draco arca elkomolyodott.

- Nem is tudom… Talán mint a többieknek: karcsú, szőke, nagy mellű…

- Draco! – Hermione játékosan összeborzolta a fiú haját.

- Tudod te azt nagyon jól nem? Hiszen csak tükörbe kell nézned.

Hermione elmosolyodott, és úgy méregette végig Dracot, mintha valami ritka kincset látna.

- Eszembe jutott Parkinson…

- Kíváncsi vagyok, milyen képet vágna, ha meglátna minket együtt… - mondta izgatottan a fiú.

- Én inkább nem.

- Ne félj, kicsim. Viszont tudnod kell, hogy semmi sem marad örökké titokban.

- Tudom, de nem kell direkt azon lenni, hogy kiderüljön.

- Nem is vagyok azon.

- Remélem is. Egyébként mi történt köztetek?

- Muszáj? – kérdezte Draco, és lesütötte a szemét. Hermione elmosolyodott bűnbánó arcán

- Muszáj.

- Túl sok minden. De nem jelent semmit, ki nem állhatom. Hülye kis tapadós csitri… - Hermione belekuncogott szerelme nyakába.

- Jól van…

Jó néhány szám után már megunták a táncolást, és elindultak a pulthoz, hogy szomjukat oltsák.

- Tök jókedvem van – jelentette ki a lány, és belemosolygott a poharába.

- Örülök. Nekem is – hajolt szerelme felé a fiú, és egy gyengéd csókot adott a lánynak.

- Gondold, hogy ez az utolsó olyan este, amit nyíltan együtt tölthetünk?

- Nem hiszem. De ne beszéljünk erről, ráérünk még. Érezzük jól magunkat, ne törődjünk azzal, hogy mi lesz, és mi nem.

- Igazad van – felelte mosolyogva a lány, és közelebb húzódott Dracohoz.

A fiú elvigyorodott, szemében fellobbant valami, és szenvedélyesen megcsókolta Hermionet. A lány elmosolyodott, aztán visszaült a helyére. Tovább iszogatta az italát, aztán beszélgetni kezdett szőke hercegével.

Kibeszélték Adelheidet és Radint, aztán a táncolókat, Alant és Jesst, Alant és Ginnyt, Miss. Nettet, végül Ron és Harry is a listára került.

- Mit szeretsz bennük annyira?

- Mindent. Mellettem vannak mindenben, kiállnak értem, és ők is szeretnek. Nagyon sokat jelentünk egymásnak.

- Azért nem szeretném azt látni, hogy Weasley rád mászik…

- Ron nem olyan – felelte a lány határozottan.

- Aha, igen… És Potterrel is ugyanolyan jó a kapcsolatod, mint Ronnal?

- Ron? – kérdezte mosolyogva a lány. – Mióta hívod Ronnak?

- Kicsúszott a számon. Szóval?

- Igen. Ronnal általában sokat veszekszünk… Talán ezért is szeretett belém. Vagyis ő ezt mondta.

- Én miért szerettem beléd? – kérdezte elmélázva Draco. – De most komolyan, fogalmam sincs. De örülök, hogy megtörtént.

- Én is – vigyorgott boldogan a lány is.

Hermione felemelte a poharát a pultról, és beleivott az italába. Érezte, hogy a koktélba kevert alkohol kezdi egy kicsit felpörgetni. Nézte a táncoló párokat, ahogy ölelgetik, és csókolgatják egymást. Olyan szépek voltak, olyan békések. Mintha semmi gondjuk nem lenne, csak az, hogy együtt legyenek, és szeressék egymást. Aztán hirtelen megakadt egy lányon. Összeszűkítette a szemét, aztán behunyta. Megrázta a fejét, és megint kinyitotta a szemeit. A lány még mindig ott volt, és ugrált a tömegben, mintha keresne valakit. Néhány pillanat múlva azonban elnyelte a tömeg.

- Minden rendben?

- Nem tudom. Lehet, hogy hallucinálok.

- Mit láttál, drágám?

- Semmit… - rázta a fejét Hermione, és visszatette a pultra a poharat.

Draco felállt, és szerelme elé lépett. Hermione a bárszéken ülve elmosolyodott, és csábító pillantásokkal figyelte a fiút. Draco végigsimított a lány combján, felfelé haladva, majd kezei megállapodtak a lány derekán. Közelebb hajolt szerelméhez, és hevesen csókolni kezdte. Hermione felemelte a kezét, és belevette a fiú arcát, így húzva még közelebb magához.

Észre sem vették, hogy figyelik őket. Jó néhány pillanat után aztán halk köhintést hallottak, majd Alan vigyorgó arcával találták szembe magukat. Ott állt mellette Jess is, és… Úristen!

- Ginny? – kérdezte rekedten Hermione. A vörös hajú lány értetlenül mosolygott barátnőjén, majd Alanre és Dracora pillantott. – Hogy kerülsz te ide?

- Leugrottam – felelte a lány. Hermione most vette észre, hogy barátnője Alan kezét szorongatja. – Nem is tudtam, hogy… öhm… ilyen jóban vagytok – jegyezte meg végül Dracora pillantva, és a jóban szót furcsán hangsúlyozva. Hermione és a szőke fiú zavart pillantást váltottak. Alan hangosan felnevetett.

- Na jó, ne dramatizáljunk. Az a szitu, hogy imádják egymást. Kérsz valamit inni? – kérdezte teljesen eltérve a helyzettől.

- Ö… nem, köszi. De… most mi van? – kérdezte Ginny, és ő is elnevette magát.

- Járunk – felelte Hermione egy mély lélegzet után. Ginny szemei és szája mosolygott, aztán bizonytalanul bólogatott egy kicsit.

- Malfoy mit keres itt? – kérdezte aztán a lány.

- Malfoy Hermionet keresi itt – felelte a szőke fiú. – Ő is táborban van.

- Te?

- Én.

- Oké… Most már kérek valamit inni – kuncogott a lány. Alan megpuszilta az arcát, és vidáman megkereste a büfést.

- De hogy jutott eszedbe, hogy ide gyere? Anyukádék tudják? – kérdezte egy szuszra Hermione.

- Zavarok? – kérdezte kicsit sértődött hangon a lány.

- Dehogyis! Csak annyira hihetetlen.

- Hiányzott Alan, és gondoltam meglepem itt… A táborotokba mentem, de ott mondták, hogy itt keressem. Ja, és anya tudja. Apa meg… nem tudom, nem igazán láttam a nyáron.

- Értem… Örülök, hogy itt vagy – mondta aztán vidáman mosolyogva Hermione, és megölelte a lányt. Ginny is viszonozta a gesztust.

- Én is.

- Mondjam, hogy én is? – kérdezte unottan Draco. Hermione megsimogatta az arcát, és egy lágy puszit adott neki.

- Mióta vagytok egyáltalán együtt? És hogyan? Mert mintha eddig utáltátok volna egymást.

- Nem is tudod milyen kibírhatatlanok voltak eleinte – kezdte a visszatérő Alan, miközben odaadta barátnőjének az italát, és Jess kezébe is adott egy poharat. – Igaz, Jessica?

A lány elmosolyodott rajta, de látszott, hogy nem igazán van képben. Hermione megsajnálta, hiszen eddig eszébe se jutott, hogy neki milyen rossz lehet. Itt a fiú, akit imád, és a barátnője is, együtt.

- Főleg az első napokban voltatok azok – mondta aztán elvigyorodva a fekete hajú lány.

- Ja, amikor lementünk a faluba. De akkor is csak Hermione izélt…

- Meg amikor az erdőben voltunk… vagyis már az istállónál.

- Jó, elég lesz – szólt közbe Draco. Hermione alsó ajkába harapva odabújt hozzá, és tűrte szerelme simogatását.

- Aztán Draco bedobta őt a tóba… És Hermione ki volt akadva…

- Annyira nem… tök jó volt… - szúrta közbe a lány. Draco és Alan értetlenül nézték. – Mi az?

- Még sosem mondta, hogy tök jó volt…

- Pedig az volt… csak nem akartam beismerni…

- Jól van… aztán meg volt az az éjszakai program…

- Párduc? – kérdezte Jess. Ginny elmosolyodott a négy fiatalon.

- Jaja, az… Akkor csókolóztak először, ha jól tudom…

- Jól tudod – sóhajtotta Draco és Hermione egyszerre.

- Komolyan mondom, egy szappanopera nem annyira bonyolult, mint az, ahogy ők összejöttek…

- Mi az a szappanopera? – szólt közbe Draco, és Ginny is várakozón figyelte kedvesét.

- Hááát… sorozat… olyan történet a tévében, amiben mindenki mindenkivel kavar, aztán a fél szereplőlista terhes lesz, meg ilyenek.

- Értem… Mondjuk – vont vállat a szőke fiú.

Alan továbbmesélte Ginnynek Draco és Hermione szerelmének a kibontakozását, mialatt Jess leült a pulthoz, és előre meredve gondolkozott.

- Nem lépünk le? – suttogta Draco kedvese fülébe. Hermione elvigyorodott, és rápillantott Jessicara.

- Szegény… eléggé ki lehet bukva.

- Igen. De nem tehetünk vele semmit.

- Na, és kábé ennyi. Jessica… Gyere, drága… - mondta Alan, miközben elindult a szomorú lány felé. Ahogy Jess a pultnál ült, Alan hátulról adott egy puszit az arcára, és súgott neki valamit, mire a lány megrázta a fejét. Beszélgettek még egy kicsit, mire Jess felállt, és Alannel és Ginnyvel elvegyültek a táncolók között.

- Na, megyünk?

*

Hermione Draco kezét szorongatva lépdelt a fiú mellett a tóparton. Nézték a csillagos eget, és közben Ginnyről beszélgettek. Hermione örült annak, hogy a lány nem rendezett jelenetet miattuk, sőt, még kedves is volt. Teljesen természetesen viselkedett.

Szép lassan elérték a tó túl partját, és egy hatalmas szikla közelében megálltak. Draco szerelme felé fordult, és rámosolygott. Ez a mosoly valahogy más volt, mint a többi. Mintha jelenteni akart volna valamit, mintha valamit mondani akart volna Hermionenak. Draco a lány dereka köré fonta a karjait, és simogatni kezdte. Lassan elindult a keze szerelme oldalán, majd lefelé, a fenekére. Magához húzta kedvesét, és hevesen csókolni kezdte. Hermione is viszonozta, a fiú tarkóját simogatta, aztán a hátán húzta végig a kezét. Draco érezte, hogy a lány teste libabőrös lett, amikor hozzáért a bőréhez a felsője alatt. A fiú ajkai elvándoroltak a lány szájától, és a nyakán kényeztették szerelmét. Hermione hátravetette a fejét, és hagyta, hogy Draco végigcsókolja teste bármely pontját. A fiú egyre inkább túllépte a csókolózás határait, de Hermionet nem érdekelte. Tetszett neki a kényeztetés, a játék.

Draco hirtelen felemelte, és a szikla szélére ültette kedvesét. Hermione lábai közül csókolta tovább a lányt, és érintette minden egyes porcikáját. Dracot meglepetésként érte, amikor Hermione belecsókolt a nyakába, és lágyan harapdálni kezdte a bőrét. A fiú magába szívta a lány illatát, és folytatta kedvese testének megismerését. Ajkaik ismét egymásra találtak, és játékosan szívogatták egymást. Egyszerre abbahagyták, és csillogó szemekkel nézték a másikat. Hermione elmosolyodott, és megölelte a fiút. Draco magához húzta, és megpuszilta a haját.

Hosszú percekig időztek egymás karjaiban, mire Draco suttogva megszólalt.

- Nagyon szeretlek – mondta halkan.

- Én is téged… - felelte a lány, és mélyet sóhajtott. Draco belecsókolt ismét a nyakába, aztán megfogta a kezét. – Visszamenjünk?

- Nem tudom… Nézd, ők már mennek el – fordult a fiú egy csapat diákhoz, akik az erdőbe igyekeztek.

- Akkor menjünk lassan mi is. Elég késő van már.

Hermione Draco segítségével óvatosan leugrott a szikláról, és kéz a kézben elindultak a táborhoz vezető erdő felé. A fiú a derekánál fogva magához ölelte Hermionet, és a lány is szerelme derekára tette a kezét.

A tábor bejáratánál ott találták Alant, Ginnyt és Jessicat. Úgy tűnt, a két lány egész jól kijön egymással. Hermionenak csak ekkor jutott eszébe, hogy Ginny tud arról, ami Jess és Alan között történt. Furcsállta, hogy mindettől eltekint, és még csak szóba se hozza.

- Velünk jössz majd haza? – kérdezte egyszerre Alan, majd az érkezőkre pillantott.

- Igen, azt hiszem. Megbeszéltem Mrs. Thompsonnal… És azt mondta, hogy nyugodtan mehetek, felférek a buszra.

- Remek – csókolta meg kedvesét a fiú. Hermione boldogan elmosolyodott. Most látta Alant és a barátnőjét először így együtt. Szép pár voltak, el kellett ismernie. – Merre jártatok? Mire visszamentünk a pulthoz, már leléptetek.

- Csak sétáltunk egy kicsit – felelte Hermione, és remélte, hogy a sötétben nem, látják piros arcát.

- Aha… - mondta Alan, hangján tisztán érződött a kételkedés. Vigyorogva megfogta szerelme kezét, és mind az öten elindultak a szobájuk felé.

*

Miután mind lezuhanyoztak, Draco és Hermione bebújt a fiú ágyába. Ginny Alannel aludt, aminek Jess valószínűleg nem nagyon örült. Hermione szorosan Draco mellé feküdt, és a fiú meztelen, izmos mellkasát cirógatta. Elgondolkozott a mai estén. Az utolsón. Szomorú volt, hogy itt kell hagynia ezt a helyet, viszont örült is, hogy ismét haza mehet, és láthatja a szüleit, a barátait.

Már majdnem mindenki aludt, Alannek azonban nem jött sehogy sem álom a szemére. A sötétben látta, hogy Jess forgolódik az ágyában, és néha-néha hallotta a lány sóhajait is. Tudta, hogy milyen rossz lehet most neki, de ő annyira boldog volt, hogy végre láthatja a barátnőjét, hogy nem foglalkozott vele.

- Menj oda hozzá, nyugodtan – hallotta Ginny suttogó, mosolygó hangját a válláról. Kisebb szívbajt kapott, azt hitte, már régen alszik.

- Miért vagy még ébren? – kérdezte értetlenül.

- Lehetetlenség úgy aludni, hogy ébren vagy… Ez értelmes volt – kuncogott halkan a lány. Alan megcsókolta a homlokát. – Menj oda, vigasztald meg egy kicsit… szörnyű lehet neki.

- De… nem baj? – kérdezte kedvesen. Ginny megrázta a fejét, és a párnára mászott.

A fiú megsimogatta az arcát, és halkan kikászálódott az ágyból, majd Jesséhez sétált. Látta a lány arcán a csillogó csíkokat, és összeszorult a szíve. Leguggolt az ágy mellett, és úgy nézte a nyugtalan arcot. Jess szeme hirtelen kinyílt, és látszott az arcán, hogy megijedt.

- Mit csinálsz itt? – kérdezte elcsukló hangon.

- Nem szeretném, hogy miattam sírj.

- Ez sajnos nem kívánság műsor – felelte a lány, mire mindketten elmosolyodtak. – Miért nem vagy a barátnőddel?

- Mert veled szeretnék lenni… hogy megvigasztaljalak.

- Ez aranyos, de semmi szükség rá, tényleg.

- Kicsim, ez így nem állapot – mondta halkan a fiú, majd felemelte egy kicsit a lány takaróját, és jelzett, hogy másszon arrébb. Bebújt mellé, és felé fordult. – Ne sírj, kérlek. Sajnálom, hogy…

- Mit?

- Hogy ez van… hogy rossz neked.

- De neked jó, és ennek örülök.

- Nem úgy látom.

- Én csak… nem tudom.

- Mit tegyek, hogy neked könnyebb legyen? Mondj bármit…

- Ne járj vele… - mosolygott hamiskásan a lány. Alan is megeresztett egy vigyort.

- Esküszöm neked, soha nem voltam olyan komoly, mint veled mostanában… mikre rá nem bírsz venni… - Jess arcára ismét egy kis mosoly ült ki. – Sokkal szebb vagy, amikor mosolyogsz, mint mikor sírsz. Szóval, mit tegyek, hogy a drágalátos kisasszonynak jó legyen?

- Hát… lehetne, hogy előttem nem csókolóztok, meg ilyenek? – kérdezte elhalón. Alan mosolyogva bólintott.

- Persze – felelte, és puszit adott a homlokára. Jess közelebb bújt hozzá, a fiú pedig átölelte, és hagyta, hagy sírja ki magát.

Alan nem tudta, mennyi idő telhetett el, mire a lány elaludt, és vissza tudott mászni Ginnyhez. Barátnője már az igazak álmát aludta.