A kiscsapat kilépett a szoba ajtaján, és az udvaron gyülekeztek. Hermione Jesszel nevetgélt valamin, Alan furcsálló szemekkel figyelte őket, Draco pedig épp feléjük tartott, miközben egy pulcsit rángatott magára. A mozdulatot abbahagyta, és értetlen arccal figyelte a két lányt, majd Alanhez fordult.

- És most min nevetnek?

- Nem tudom, már rég elvesztettem a fonalat – vont vállat barátja, majd ő is elmosolyodott.

Hermione kétrét előre görnyedt a nevetéstől, arcát kezeibe temette. Jess a homlokát dörzsölgetve kuncogott. Körülöttük állt a többi táborlakó, jó néhányan az ő négyesüket nézték. Egyesek nevettek rajtuk, mások inkább úgy figyelték őket, mintha elmebetegek lennének.

Draco - mikor végre felvette a pulcsiját - Hermione mellé lépett, és finoman elhúzta a lány arca elől a kezét, és nem engedte el. Hermione tovább nevetett, majd kiegyenesedett, és megölelte a fiút. Folytatta a nevetgélést, Draco pedig csak a fejét csóválta, majd megpuszilta a lány haját.

- Megyünk végre? – kérdezte Alan, miközben gyomra egy hatalmasat korgott.

- Éhen ne halj, édesem – válaszolta Jess, és belőle is ismét kitört a nevetés.

- Ma mindketten ilyen idióták? – emelte az ég felé a tekintetét a szőke fiú. Alan bólintott, Hermione pedig kibontakozott az ölelésből, de még mindig fogta a Mardekáros kezét.

- Ki kérem magamnak!

- Én is! – felelte Jess. – Én csak azóta vagyok ilyen, mióta Hermione megfertőzött.

- Ez az – motyogta durcás hangon a barna hajú lány, és elhúzta a száját.

- Hogy bírsz ennyit vigyorogni, mi? – kérdezte nevetve Draco szerelmétől, mire szájuk egy apró csókra összeért. Hermione még mindig mosolygott.

- Nem tudom… De miért, most nem szabad hogy jó legyen a kedvem legyen?!

- De, szabad – válaszolta a fiú, de közben Hermione még motyogott valami olyasmit, hogy „Úristen, mindig ilyen értelmes mondataim vannak?”. – Nem, de nem gond, én így is értelek – puszilta meg a lány ajkait ismét.

- Akkor akár mehetnénk is… - adott hangot kívánságának megint Alan.

Draco és Hermione kézen fogva elindultak, Jess pedig a fekete hajú fiú mellett lépdelt. Hermione valamennyire elkomolyodott, és amikor ezt a szőke fiú szóvá tette, ismét kitört belőle a kacagás.

- Kár volt mondani – jegyezte meg Draco.

- Nem tetszik, hogy vidám vagyok? – kérte számon a lány tőle.

- Nem baj, hogy vidám vagy, csak… nyugodj meg egy kicsit.

- Oké – Hermione mélyet lélegzett, majd pár pillanat múlva hosszan kifújta a levegőt. Ismét felnevetett. – Nem megy!

Draco is felkacagott. Mind a ketten majdnem orra estek, amikor beléptek az étterembe, de ezen is csak nevettek. Leültek megszokott asztalukhoz, és megvárták Alanéket. Hermione arca kipirult, szemei vidáman csillogtak, de szája nem mosolygott.

- De elkomolyodtál már megint – jegyezte meg összeszűkítve a szemét Draco.

- Jaj, nem, nem… én csak… Nagyon jó kedvem van!

- Feltűnt – simogatta meg a lány arcát.

- Na végre! Ilyen sokáig tart, míg ideértek? – fordult a lehuppanó Alanhez Hermione.

- Ha Jesszel jössz, akkor igen.

- Kösz – mondta az említett lány. – Csak azt hiszem feltörte a sarkam a cipő – nevetett.

- Ó, értem.

Vacsora alatt az ő asztaluk volt a leghangosabb, Radin rájuk is szólt, hogy halkabban mulassanak. Pár percig sikerült is elcsitulniuk, de ismét kitört a nevetés, amikor Jess tálcáját lefújta a feltámadó szél az asztalról, mivel egy fal nélküli, csak tetővel rendelkező teraszon ettek. A körülöttük lévők felvont szemöldökkel, kerekre tágult szemekkel figyelték őket; Jess az asztalon levő karjaira hajtotta a fejét, és úgy nevetetett, Alanből és Hermioneból akkor tört ki végleg a nevetés, amikor egymásra néztek. Draco nyugodtan felállt, és felvette a földről a tálcát, majd a helyére tette.

A vidám kajálás után, Alanből ismét feltörtek a piromániákus vágyak, ezért felvetette, hogy gyújtsanak tüzet a táborban. Mindannyian beleegyeztek, és bementek a tábor területén kijelölt tűzgyújtó-helyhez. Leültek köré, Hermione Draconak bújva, és halkan beszélgetni kezdtek.

- Hermione túlságosan is lenyugodott – jegyezte meg Jess. Hermione elmosolyodott.

Úgy látszik, nem vették észre, hogy elgondolkozott. Pedig egyfolytában az járt a fejében, hogy Ron és Harry mit szólnának, ha látnák őket. Egy egyszerű érvvel győzködte magát: nem fogják látni, hiszen ők most valahol London közepén vannak, legalább száz kilométerre tőlük. Ezt a gondolatot egy másik követte: most mi van kettőjükkel? Járnak? Vagy ez csak valamilyen fellángolás, csak ma tart? Remélte, hogy nem…

Alan vicceket kezdett mesélni, amin Jess és Draco is nevetett. Főleg, mivel már mindketten nagyon fáradtak voltak. Jó húszpercnyi tömény viccmesélés után, Alan felvetette, hogy ásni szeretne. Hermioneból ismét kitört a nevetés.

- Mit?

- Hát gödröt, mi mást?

- De minek? Kinek? – kérdezte most Jess. Alan gúnyosan elhúzta a száját.

- Csak úgy. Szeretek ásni… vagy nem is. Inkább kviddicsezzünk. Egész nyáron nem ültem seprűn. Tök rossz. Pedig még sose volt olyan, hogy két hétnél tovább ne játszottam volna…

- Még egy kviddicsfanatikus… De jó – vigyorgott Hermione. Draco magához szorította, és megpuszilta a fejét.

- Nem szereted? – kérdezte a lánytól.

- De, csak nem ismerek egy olyan srácot sem, aki ne kviddicsezne.

- Haha, úgy kell neked. Én hajtó vagyok – tájékoztatta Alan. – És olyan király seprűm van, hogy nem igaz… A franciaválogatottnak nincs olyanja… bibibí.

- Mondd, te normális vagy? – kérdezte Jess.

- Többé-kevésbé. Ha kviddicsről vagy Ginnyről van szó, akkor megőrülök.

- Értem… Akkor beszéljünk másról.

- Te Alan… azt mondtad, nem vagy aranyvérű – ráncolta a homlokát Hermione.

- Nem is vagyok az.

- De… Miss. Nett boszorkány…

- Apám meg varázsló elvileg… De az ő szüleik nem azok. Legalábbis anya anyja nem az, ő mugli volt.

- Ó, értem – bólintott a lány.

- Na, és mi ez a nagy szeretgetés? Tegnap még eléggé ellenségesek voltatok… - kérdezte óvatosan Jess. Nem is tudhatta, hogy olyan témára tapintott, amiről Hermione és Draco sem tud biztosat. A két fiatal egymásra nézett, és zavartan elmosolyodott. Hermione kicsit lehajtotta a fejét, és úgy somolygott tovább. Draco megcsókolta a homlokát, de egyikük sem válaszolt. Jess és Alan is elvigyorodott.

A témát a továbbiakban kerülték, Jessica tartott beszámolót a barátairól, expasijairól. Elmesélt pár hülyeséget, amit együtt műveltek, és azt, hogy mennyire fognak neki hiányozni, ha vége lesz az iskolának. Erről Hermionenak is eszébe jutott, hogy mi lesz vele, Harryvel és Ronnal, de inkább gondolni sem akart rá. Draco, mintha kitalálta volna a gondolatait, egy nyugtató csókot lehelt az ajkaira.

Már éjfél régen elmúlhatott, amikor Jess felállt.

- Na, én megyek, mert mindjárt eldőlök.

- Visszakísérlek, ti maradjatok csak – hadarta gyorsan Alan, és ő is felpattant.

Hermione és Draco jó éjszakát kívántak, majd barátaik távoztak. Hermione kicsit zavartan nézett szerelme szemébe. Draco nekidöntötte a hátát egy kidőlt fának, a lány pedig a mellkasának dőlt. A fiú szórakozottan simogatta a lány oldalát, és a lábát. Hermione elmosolyodott.

- Szóval? – suttogta lágyan a fiú.

- Szóval – felelte a lány.

- Holnap is ilyen jó kedved lesz?

- Remélem, már mindig ilyen jó kedvem lesz – somolygott Hermione. Draco is bátortalanul elmosolyodott.

- Ezek szerint… nem csak egy egynapos dolog ez az egész? – kérdezte a fiú. Hermione felemelte a fejét, így pont találkozott a tekintete Draco szürke szemeivel. A fiú látta Hermione szemeiben, hogy a válasz bíztató.

- Ha nincs ellene kifogásod, akkor… szerintem lehet több is – válaszolta a lány. Draco szája őszinte mosolyra húzódott.

- Dehogy van kifogásom! De… hogy döntöttél? Mi történt? – kérdezte értetlenül.

Hermione hallgatott egy ideig. Elgondolkozott a válaszon. Tényleg, mi történt? Jó kedvűen ébredt. De… valóban álmodott valamit… Dracoról és róla. Vajon annak van köze ehhez az elhatározásához? Nem, nem hiszem… Tegnap… igen, tegnap eltökéltem, hogy szeretni fogom. Különben se tehetek ellene semmit.

- Azt hiszem… rájöttem, hogy mennyire vonzódom hozzád. És, hogy igazad van abban, hogy magam miatt kell úgy döntenem, ahogy, nem mások miatt… Ettől függetlenül, még mindig rettegek attól, hogy mi lesz, ha a barátaim megtudják…

- Nem fogják, hidd el. Vigyázunk. Bármiben benne vagyok, csak legyél velem – Hermione elmosolyodott a fiú szenvedélyességén, ami a hangjában csengett.

- Megpróbáljuk, rendben?

- Tökéletesen – ölelte magához a lányt. Nem akarta elhinni, hogy ez valóban megtörténik. Egy pillanatra átfutott az agyán, hogy mi van, ha tényleg csak álmodik, de amikor megcsókolta a lányt, rájött, hogy ez a valóság. Aztán magában keserűen felnevetett: már megint milyen érzelgős vagyok.

- Mi is mehetnénk aludni, nem gondolod? – kérdezte egy ásítást elnyomva Hermione.

*

A napok vidáman teltek. Dracot és Hermionet szép lassan mindenki egy párként kezelte, nem csak a saját csapattársaik. Alan és Jessica talán boldogabbak voltak, mint maga Hermione és Draco. A lány soha nem szalasztotta el megemlíteni, hogy milyen tökéletes párt alkotnak ők ketten, és ezen az érintettek mindig fülig elvigyorodtak, Hermione legtöbbször el is pirult.

Aznap épp a tóhoz tartottak, mert a nagy hőség miatt egy kis fürdőzéshez támadt kedvük. Jess egyszer csak megállt, és gonoszan elvigyorodott.

- Nem tetszik, amikor így nézel – gyanakodott Alan.

- Nekem se – tette hozzá Draco. Jess csak még jobban vigyorgott, majd Hermionehoz lépett, és súgott neki valamit. Hermione mosolyogva, nagyra nyílt szemekkel bólintott.

- Innen ti visztek minket – mondta tárgyilagosan Jess. Alan oldalra döntötte a fejét, és értetlen arccal figyelte a lányt. – Ne nézz így rám, jól hallottad.

- Életbiztosítást lehet kötni? – érdeklődött Alan, miközben Jess mögé ment, és belekapaszkodott a vállába. A lány lendületet vett, és felugrott a hátára. – Úrég… Hány kiló vagy, drága?

- Nagyon vicces. Negyvennyolc. Te kétszer ennyi vagy, úgyhogy meg se szólalj.

- De én fiú vagyok, és én nem kértem, hogy vigyél a hátadon.

- Ne nyafogj már… örülj, hogy nem Fatit kell cipelned – csapkodta meg finoman a fiú vállát Jess. Fati a Fatima becézése volt. Szegény lány eléggé túlsúlyos volt, de egyébként nagyon kedves, és nyíltszívű fiatal volt.

- Úszom a boldogságban.

- Na, gyere – szólalt meg Draco, Hermionenak intézve a szavait. A lány mosolyogva beharapta az alsóajkát, és felugrott kedves hátára.

- Mehetünk? – kérdezte Alan, beletörődve a sorsába.

- Igen… de nem igaz, miért vagy ilyen? – kérdezte nevetve Jess. – Nézd meg, Draco tök aranyos, simán belement, még kérni se kellett… Te meg itt sopánkodsz, hogy jaj, ne már… meg fogok sértődni.

- Jaj, Jessica, szeretlek, tudod – puszilta meg a lány lábát Alan, mire mindketten elnevették magukat.

A furcsa négyes így érkezett le a partra. Jess nem szállt le Alanről, hanem megvárta, hogy a fiú vele a hátán terítse le a törülközőket, és aztán úgy menjenek be a vízbe. Hermione azonban leugrott szerelme testéről, és megcsókolta. Mindketten elmosolyodtak, és követték Alanéket a vízbe.

Ismét fröcskölték egymást, vagy belökték a vízbe. Nagyon jól érezték magukat, teljesen felszabadultak mindannyian. Hermione ismét eléggé ferdeszemmel nézte Alant és Jesst. Valahogy megint úgy tűnt neki, mintha nem csak barátok lennének. Ezen gondolkozva nem vette időben észre, hogy Draco felé tart, és a fiúnak sikerült átölelnie, és bedönteni a vízbe. A lány felnevetett, és lábait a fiú dereka köré fonta a víz alatt. Draco hamiskásan elmosolyodott, majd hevesen megcsókolta a lányt. A csók közben Draco tett egy-két lépést, és szép lassan kiértek a partra. Hallották Alan és Jess megjegyzéseit, de ők csak mosolyogtak. Letette kedvesét a homokra, és továbbcsókolta.

Végül mind a négyen visszamentek a törölközőikhez, és lefeküdtek rá. Jess és Draco kitalálta, hogy ők most szomjasak, és hoznak valamit inni. Hermionenak egyáltalán nem volt ellene kifogása, Alan pedig nem tudott felállni, annyira kifárasztotta a vízben való játék. A lány még örült is neki, hogy egy kicsit kettesben maradhat vele, így kérdőre tudja vonni a fiút.

- Nem gondolod, hogy Jessnek rosszul esik ez?

- Hm? Micsoda? – kérdezett vissza meglepetten a fiú.

- Hát, hogy így játszol vele.

- Tetszik neki.

- Te tetszel neki, te idióta. Tök rossz lehet, hogy tudja, hogy úgyse lehet semmi komoly köztetek, te meg…

- Megbeszéltem vele. Hermione, barátok vagyunk. Semmi több, és nem is leszünk se többek, se másak. Érted? Kérlek, hanyagoljuk már ezt a témát. Ezzel tudsz csak nagyon felhúzni.

- Téged fel lehet húzni?

- Fel – felelte mosolyogva Alan.

- De még nem fejeztem be. Miért mondtad neki, hogy szereted?

- Mert szeretem – felelte egyszerűen, nagyon sóhajtva.

- De…

- Barátként. Hermione, tényleg, túlreagálod a dolgokat. Én világéletemben ilyen voltam.

- Milyen? Hogyha volt barátnőd, akkor te attól még nyugodtan hülyítettél más lányokat?

- Nem hülyítem, és a többi barátnőmmel különben is elég sok időt töltöttem. Ginny messze van. Ez csak… Szerinted ő mit csinál?

- Nem tudom. De talán, ha számítana neked Ginny, akkor nem jöttél volna egyáltalán ide, hanem vele lettél volna.

- Ennyi erővel, ha számítanék neki, velem jött volna – válaszolta nyugodtan Alan. – Nézd… tudom, hogy azt hiszed, hogy Jess és köztem van valami. De nincs. Egyetlen egyszer csókolóztunk, és azt te is láttad. Megbántam, nem teszem többet. Nem tudom, hány ezredszerre mondom, de szeretem Ginnyt. A világ minden kviddicsseprűjéért sem csalnám meg. Az a csók is… nem számít megcsalásnak, és meg is írtam Ginnynek.

- Megírtad Ginnynek, hogy csókolóztál Jesszel?! – hüledezett a lány. – Hogy te milyen hülye vagy…

- Ő azt mondta, hogy őszinte – vont mosolyogva vállat a fiú. – Mindegy, megígértem neki is, hogy többet nem, és kész. Jess egy nagyon jó barátom, és pont. Ezt tudja ő is.

- Jól van… De ugye tényleg nem csinálsz hülyeséget?

- Nem, ne izgulj. Tudok uralkodni magamon. Két hetet még kibírok… remélem.

Hermione valamennyire megkönnyebbült. Úgy döntött, inkább nem szól bele, hogy mikor kivel és mit csinál a fiú, hiszen tényleg semmi köze hozzá. Erre a gondolatra megérkezett Draco és Jess négy pohár üdítővel. Draco leült barátnője mellé a törölközőre, és a kezébe adta a piros és narancssárga színű koktélt. Hermione megkóstolta, és elégedetten állapította meg, hogy nagyon is finom. Letette a poharat egy kicsit messzebb maguktól, lefeküdt, és Draco ölébe hajtotta a fejét. A fiú rávillantott egy mosolyt, majd megcsókolta. Hermione oldalra fordult, hogy lássa Jesséket is: A lány sikeresen kiöntötte az italát Alan törölközőjére.

*

A napok fénysebességgel teltek. Hermione egyre inkább sajnálta, hogy hamarosan haza kell mennie, már a tábort is valamennyire az otthonának érezte.

Jesszel kint nézték Dracot és Alant, ahogy a házak mögötti kviddicspályán röpködnek. A tanárok adtak nekik két seprűt, azzal a feltétellel, hogy vigyáznak magukra. Labdákat nem kaptak, nehogy elkószáljanak a közeli falvak valamelyikébe. Draco és Alan ettől függetlenül nagyon örült, hogy végre repkedhetnek. A két lány lentről figyelte, ahogy a fiúk különböző figurákat csinálnak a levegőben.

Hermionenak eszébe jutott, hogy megkérdezi Jess véleményét Alanről. Meg is tette.

- Egyébként Alannel ilyen közeli kapcsolatban álltok?

- Jaj… nem annyira nem. Csak jól elvagyunk, de tényleg. De nincs köztünk semmi, ha erre gondolsz.

- Erre gondoltam… de neked nem rossz, hogy ott van melletted, és mégsem lehet semmi? – kérdezte homlokát ráncolva Hermione.

- De, egy kicsit. De ez van.

- De nem szeretem, amikor valaki azt mondja, hogy ez van – húzta el a száját a lány.

- Én sem, de ha egyszer mást nem lehet rá mondani? – vigyorgott Jess.

Erről a témáról nem igazán beszéltek többet. Inkább azt találgatták, hogy hogyan fogják leszedni a seprűkről a két fiút. Erre délben meg is kapták a választ, amikor is szóltak a másik csapatból, hogy kezdődik az ebéd. Draco és Alan villámgyorsan lent termettek, és a lányokkal együtt elvonultak az ebédlőbe.

Ebéd közben a fiúk meg se szólaltak, egymás után tömték magukba a repetákat. Jess és Hermione furcsállón egymásra pillantottak.

- Ne nézzetek így. Ha ti is játszottatok volna, ti is ennyit ennétek – mondta Alan. Draco bólintott. A két lány elvigyorodott a válaszon, és ők is ettek néhány falatot.

Bő tíz perc múlva mind a négyen besétáltak a táborhelyre. Alan bement a szobájukba, a többiek viszont még kint maradtak egy kicsit, és sétálni indultak a fák alá. Draco a derekánál átölelte szerelmét, és a füle tövét puszilgatta. Hermione elmosolyodott, és felé fordította az arcát. Jess inkább gyorsan előresietett, és kettesben hagyta őket. Draco megsimogatta Hermione arcát, és lágyan megcsókolta. Nyelveik hosszan játszottak egymással, mígnem óvatosan elváltak, majd ajkaik apró puszikat adtak a másikénak.

Jess leült az erdő mélyén az egyik padra, majd néhány perc múlva a szerelmes pár is csatlakozott hozzá. Beszélgettek egy kicsit, aztán feltámadt mindhármukban a hiányérzet Alan után. Felálltak, és elindultak visszafelé, ezúttal egy másik ösvényen. Hermione megfogta Draco kezét, és azt lóbálva ugrándozott a fiú mellett. Draco csak vigyorogva csóválta a fejét. Amikor kiértek a fák alól, és Hermione ismét ugrani készült, visszarántotta magához, és megcsókolta. Jessica halkan felnevetett, amikor meglátta őket. Hermione csillogó szemekkel mosolygott szerelmére.

Bementek a szobába, de bármelyik ágyat is nézték, Alan egyiken sem volt.

- Alant nem láttátok? – kérdezte Jess Az egyik fekvőhelyen beszélgető Joshtól és Valeritől. Ők a fejüket rázták.

- Pár perce még itt volt…

- Lehet, hogy kiment – vont vállat Josh.

- Ó, köszi. Majd visszajön.

Hermione az ágyához ment, és lehuppant rá. A szekrényén talált egy levelet, amin az ő neve állt. Reggel kapta az édesanyjától. Leírta, hogy nagyon örülnek, hogy jól érzi magát, és reméli, hogy minden rendben van, már alig várja, hogy végre hazamenjen. Hermione a korábbi levelekhez tette a fiókba. Minden héten írt a szüleinek, és ők is rendszeresen válaszoltak, de igazából sosem írtak semmi különöset.

Jessica halk sikolyára eszmélt fel. Ijedtében felpattant az ágyról.

- Úristen, mi történt veled? – hallotta szobatársnője hangját. Kisétált az ágya mellől, és ő is szembesült a halálsápadt, vagy inkább zöldes arcszínű Alannel.

- Semmi, tényleg… - felelte elcsukló hangon a fiú, miközben becsukta maga mögött a mosdó ajtaját.

- Rosszul vagy? – ment oda hozzá Jess, és tette a fiú vállára a kezét. – Hánytál? – kérdezte aggódva.

- Egy kicsit – köhögött a fiú. Hermione is odasietett hozzájuk, Dracoval a nyomában.

- Gyere, ülj le – mondta barátjának, és segített Jessnek az ágyhoz vezetni a gyenge fiút. Alan fejét rázva mosolygott.

- Jól vagyok, tényleg…

- Látjuk… De mit történt?

- Semmi…

- Biztos az ebéd… - találgatta Jess. Alan bólintott.

- Azt hiszem… - dőlt hátra. – Fú, így még rosszabb – pattant fel hirtelen. – Köszönöm, lányok, de tényleg… jól vagyok. Csak asszem túl sokat ettem.

- Igazuk van – szólalt meg most Draco. – Pihenj kicsit…

- Minek? – kérdezte Alan.

- Hogy visszanyerd az erődet, mégis mit gondoltál?

- Én addig szólok anyáéknak – mondta határozottan Jess, és felállt az ágyról, de Alan megfogta a kezét.

- Nem kell. Jól vagyok, tényleg – közölte nyomatékosan a fiú, és elmosolyodott.- Rendben van minden.

Jess tanácstalanul nézett körbe, majd tekintetét Hermionen hagyta. A lány vállat vont.

- Jól van, de akkor is pihenj egy kicsit.

Alan bólintott egyet, és önállóan felállt az ágyról, és a sajátjára ledőlt. Hermione odament hozzá, és betakarta a fiút, aki aztán pár percen belül el is aludt.

A többiek az ágya előtt álltak és aggódó pillantásokat vetettek rá. Jess odasétált a fekvő fiú mellé, és az arcát simogatta. Hermione ekkora jött rá, hogy a lány valóban szereti őt, talán sokkal jobban, ahogyan ő azt el tudná képzelni. Látta, hogy mennyire félti Alant, hogy mennyire megijedt, amikor megpillantotta, és hogy most is mennyire meg van riadva.

Hermione odabújt Dracohoz, és hagyta, hogy a fiú nyugtatóan simogassa a hátát.