Ebéd alatt Jessnek be nem állt a szája. Egyfolytában Alanről áradozott, hogy milyen aranyos és vicces, és hogy milyen hülyeségeket képes összehordani. Hermione nem igazán figyelt rá, viszont Cathy és Sheela megfelelő közönség volt Jess számára.

Hermione fejében egyre csak az járt, hogy az a lány, aki épp egy másik fiúról beszél többször is csókolózott Dracoval, és ő erről nem is tudott. Ahogy arról sem, hogy a lány szerelmes Alanbe. Most, hogy jobban belegondolt, magát okolta ostobaságáért, hiszen csak rá kell nézni a fekete hajú lányra, és lesül róla, hogy odáig van a fiúért. Ahogy oldalra pillantott, látta, hogy Draco és Alan, és még két másik csapatba tartozó srác beszélget.

A lányt ismét az a furcsa érzés kerítette hatalmába, ami az „ismerkedős estén”. Teljesen képtelenségnek érezte, hogy féltékeny legyen, de mégis az volt, és ezt kénytelen volt beismerni magának. Ugyanakkor jó kedve is volt, mert beszélt a fiúval. Nem hitte volna, hogy valaha is lesz egy ilyen hosszas beszélgetésük, és most kellemesen csalódott. Dracohoz képest nagyon kultúráltan csevegtek, és lehet, hogy teljesen értelmetlen és lényegtelen dolgokról, akkor is jól érezte magát.

Arra eszmélt fel, hogy már mindenki áll fel. Felhúzta a fejére a kapucniját, és úgy indult vissza a táborba. Amikor belépett a kapun, valaki megragadta hátulról a derekánál, és berángatta a házak mögé a keskeny járdára, amin a kviddics pályához lehet jutni. Az illető befogta a száját is, hogy ne sikítson, viszont amikor meglátta maga mellett Alant és Jesst, már sejtette, hogy ki lehet az elrablója. A szájáról lefonódott a kéz, viszont hátulról a valaki még mindig magához ölelte.

- Maradj csendben, hogy ne vegyenek észre – suttogta Draco.

Hermione így tett, vagyis nem szidta le barátait, amiért a szakadó esőben kénytelen állni és ázni. Pár perc múlva észrevétlenül csatlakozott hozzájuk két srác a kettes csapatból, és egy lány az ötösből. Végül Josh és Valeri is megérkezett. A kis csapat elindult a kviddicspálya felé, és nem válaszoltak Hermione többször feltett kérdésére, ami történetesen az volt, hogy mit is csinálnak.

A lány nem mutatta, hogy nagyon zavarná, hogy a Mardekáros fiú még mindig a derekánál fogva vezeti, sőt. Örült, mert így nem fázott annyira. Amikor elértek a saras pálya szélére, Hermione kibontakozott Draco karjaiból, és a csapat felé fordulva ismét feltette kérdését.

- Miért fagyoskodunk itt?

- Ki fagyoskodik? – érdeklődött Alan. – Én egyáltalán nem fázom.

- Jó neked – felelte a lány. Draco tétován megint odament hozzá, és magához húzta. Hermione felkuncogott.

- Szóval, kérdésedre válaszolva – kezdte Alan, és levette a pulcsiját. – remélem, hogy van itt mosógép – Hermione rosszat sejtve felvonta a szemöldökét.

- Mi az a mosógép? – suttogta kicsit értetlenül Draco a lány fülébe, mire az felnevetett. – Nem vicces.

- De igen… - mondta még mindig nevetve. – Ruhákat lehet vele tisztítani.

- Értem. Egyébként meg. Vetkőzz.

- Mi?

- Jól hallottad. Sarazunk egy kicsit – mondta a fiú, és ő is levette a pulcsiját. Egy egyszerű fehér póló volt csak rajta. A többi fiatal már rég egy szál pólóban és rövidnadrágban csúszkált a kviddics pálya legtrutymósabb részén, és hangosan nevetve értek földet.

- Nem… én nem fogok… - mielőtt azonban befejezhette volna, Draco lehúzta a pulóverének a cipzárját, és kibújtatta belőle a lányt. – Ne… meg fogok fázni.

- Dehogy fogsz. Csak játszunk egy kicsit – mondta, és a lány kezét fogva, elindult a pálya közepe felé, ahol a többiek már nyakig sarasan hemperegtek. Alan épp Valerivel marháskodott, aki épp próbálta megtisztítani az arcát, nagyon kevés sikerrel.

- Draco, légy szíves, ne…

- Miért ne? – kérdezte a fiú, és megállt a lánnyal a sármedence szélén.

- Mert én nem akarok saras lenni, és ez olyan…

- Jó poén – felelte a fiú egyszerűen, és gyorsan a lány mögé lépett, és betolta a sárkupac mélyébe, ahol a többiek teljesen összesarazták, és fröcskölték.

Alan és Jess direkt nagy szerepet vállalt ebben. Hermione képtelen volt nem nevetni. Ő is fröcskölte a többieket, még azokat is, akiket nem is ismert, és önfeledten játszott. Már nem bánta, hogy a ruhája is csupa sár, és hogy szinte nincs egy tiszta négyzetmilliméter sem a testén. Draco is már ott volt, arcán néhány sárfolttal, amin Hermione jót nevetett.

Alan és Draco egyik pillanatról a másikra iszapbirkózásba kezdtek, és úgy tűnt, nem bírnak egymással. A két fiú csúszkált a sáron, de egymást támasztották, és egyikük sem esett el. Végül Alan már annyira nevetett, hogy leült a sárban, és kihúzta Draco alól a lábait. Mind a ketten elterültek a már legalább húszcentis sárban, és nevettek. A fiú szőke haja már egyáltalán nem volt arisztokratikus, az arcvonásai is gyerekesen aranyossá váltak, kezeivel pedig próbálta kiszedni az arcából a fekete trutyit. Hermione és a többiek vidáman fetrengtek körülöttük, és nevettek. Jess odamászott Alanhez, és mondott neki valamit, mire a fiúnak felcsillant a szeme, és nevetni kezdett. Jess kikészülten rádőlt a fiú mellkasára.

Draco felállt a sárból, és Hermione felé rohant. A lány nevetni kezdett, és megpróbált elmenekülni tőle, de a fiú a derekánál fogva a földre rántotta saját magával együtt. Hermione egyre csak nevetett, miközben Draco fölé hajolva vigyorgott.

- Hú, fárasztó dolog a hülyülés – fújta ki a levegőt a fiú.

- Főleg, ha nem gyakorlod eleget.

- Igen… - a két fiatal egymásra mosolygott. Hermione egyfolytában a fiú arcát nézte. Csupa maszat volt, az orrán a homlokán, és az arcán is egy-egy megszáradt sárcsík húzódott, így úgy festett, mint egy kis indián. Hermione elnevette magát a gondolatra, Draco pedig értetlenül mosolygott rajta.

- Mi olyan vicces?

- Aranyos vagy ilyen sarasan… Szokatlan, de felettébb aranyos.

- Tetszem? – kérdezte a fiú, kicsit felemelve a fejét, hogy a lány jobban lássa. Hermione komoly hangon válaszolt.

- Nagyon – mondta, majd mikor belepillantott a fiú szemébe, elnevette magát.

- Ez nem vicces. Én komolyan kérdeztem – jegyezte meg sértődötten, majd ő is felnevetett.

- Én is komoly voltam.

- Látom…

Pár pillanatig némán nézték egymást, aztán Hermione fejébe furakodta magát egy ártatlannak tűnő gondolat. Mi lenne ha…? Beharapta az alsó ajkát, és elmosolyodott.

Dracon erre a mimikára kellemes borzongás futott végig. Különösen csábítónak találta így a lányt, és nem tudott ellenállni. Óvatosan közelebb hajolt az arcához.

Hermione bizonytalanul felemelte az egyik kezét, és gyengéden húzta magához a fiú arcát, míg össze nem ért a szájuk. Nyelveik lassan játszottak egymással, majd el-elkalandoztak. Hermione hirtelen elfordította egy kicsit fejét, és kinyitotta a szemét.

- Ne – motyogta halkan.

Draco elhúzódott, és felállt. Hermione is követte a példáját, de a markában volt egy adag sár. Amikor odaért a fiú mellé, elmosolyodott, és ráöntötte a fejére. Draco „dühösen” elmosolyodott, és elindult a hátráló lány felé. Végül már futottak, csúszkáltak, és nevettek mindketten. Amikor a fiúnak végre sikerült elkapnia, ismét a földön kötöttek ki. Ezúttal viszont négykézláb próbáltak mozogni. A fiú el akarta kapni a lányt, aki viszont menekülni próbált. Az üldözés közben egymást fröcskölték, és finoman lökdösték.

Amikor már mind érezték, hogy fáznak, elindultak a házak felé. Vacsora előtt járhattak, nagyon sokáig bírták a játékot.

- Ahhoz képest, hogy nem is akartál saras lenni, rajtad van a legtöbb – jegyezte meg ironikusan Alan, mire Hermione elmosolyodott.

- Te sem panaszkodhatsz.

- Utol sem érlek.

- Úristen! Hogy néztek ki? – kérdezte szinte sikítva Adelheid, mikor meglátta a fülig saras kis csapatot sétálni a házak előtt. – Azonnal menjetek be, és zuhanyozzatok le! Indulás!

Így hát mindannyian bementek a saját házukba. Draco és Alan levették saras pólóikat, és ledobták az egyik sarokba. Alan, mikor találkozott Hermione rosszalló pillantásával, csak ennyit mondott.

- Odaillők.

A lány fáradtan és sarasan odament az ágyához, és kivette a szekrényből a zuhanyzáshoz a holmiját. Bement velük a fürdőbe, aztán Jess is utána jött.

- Kipróbáljuk, hogy működik-e úgy minden zuhanyzó, hogy hatan vagyunk.

- Mi?

- Jól hallottad. Nem képzeled, hogy megvárom, míg a fiúk összesaraznak mindent…

- Akkor én megvárom, míg befejezitek… de semmi pénzért nem fogok együtt zuha…

- Dehogynem! Tök mindegy, hogy te vagy ők piszkoltok össze mindent. Együtt fürdünk, és kész. Nem halsz bele.

- De, igen. Nem fogok Dracoval egy helységben zuhanyozni, nem vagyok hülye.

- Á, hogy innen fúj a szél – csillant fel Jess szeme. – Zuhanyozok vele, ha gondolod… - vigyorodott el a lány. Hermione összevonta a szemöldökét. – Na, látod, ezt te sem akarhatod.

- De… én nem…

- Láttunk mindent – mondta a lány, és a törölközőjével együtt bement az ajtón a zuhanyzókhoz. Hermione felsóhajtott.

Levette a ruháit, és magára csavarta a törölközőjét. Így ment Jess után a fürdőbe, ahol már mindenki ott volt. Persze mindenki törölközőbe bugyolálva.

- Szóval, akkor hogy legyen? Valeri és Josh megvannak együtt – pillantott Alan az egyik zuhanyzókabin felé, ahol a két fiatal körvonalai látszottak, ahogy egymáshoz simulnak. Hermione kezdte kellemetlenül érezni magát.

- Tök mindegy, nem? Hermione tutira egyedül akar lenni, Draco meg eldönti, hogy jön-e velünk, vagy ő is magányosan akar zuhanyozni.

A szőke fiú a falnak támasztotta magát, és gondolkozott. Úgy tűnt, nagyon nincs képben, és még a nevére se nagyon eszmélt fel.

- Draco…

- Draco!

- Hm, mi van? – kérdezte kómás hangon a fiú, mintha most ébredt volna fel.

- Semmi. Hagyjuk.

Draco vállat vont, letette a törölközőjét az egyik fogasra, és belépett az egyik kabinba. Hermione érezte, hogy fülig pirul. Alan elnevette magát.

- Jaj, de aranyos vagy így, kicsim – mondta, miközben magához ölelte a lányt. Hermione csak zavartan mosolygott.

- Ne legyél ennyire megilletődve – nevetett Jess is. – Én mindennap együtt zuhanyozom Alannel, és valamikor Dracoval is…

- Azt hiszem, hogy kicsit félreismertelek, Jess.

- Miért? – kérdezte komolyabban a lány.

- Semmi, mindegy – felelte Hermione, és odament egy másik kabinhoz, ami Dracoéval srégen volt. Bement, és ott levette a törölközőjét, és a kinti fogasra akasztotta.

Alan és Jess egymásra néztek, majd mindketten vállat vontak, lecsavarták a törölközőjüket magukról, és bementek egy közös kabinba.

Hermione nagyon csalódott volt. Nem hitte, hogy Jess ennyire… nem akart semmi rosszat mondani rá, vagyis gondolni, de muszáj volt. Kicsit könnyen-kaphatónak hitte abban a pillanatban. A másik dolog, amiért lelombozódott, az az volt, hogy Dracoval is szokott zuhanyozni. Valószínűleg nem épp beszélgetni szoktak… - gondolta keserűen. De hát mit érdekel ez engem? Hiszen nekem nem tetszik Draco – folytatta gondolatmenetét. Dehogynem… Istenem… - vett egy mély levegőt. – Miért csinálja ezt velem? Miért kell neki folyton megcsókolnia, vagy hozzámérnie? Komolyan, Viktorral nem volt ilyen „intim” kapcsolatom… - erre a gondolatra halványan elmosolyodott magán.

Kimosta a hajából a sár nagy részét, aztán besamponozta. Képtelen volt szabadulni a gondolattól, hogy Draco… Draco. Hermione teljesen kétségbe volt esve. Nem tudta, mi tévő legyen. Annak semmi értelme, hogy egyszer-egyszer, amikor gondolja, megcsókol, aztán meg hagyjuk egymást a fenébe. Kell lennie valami megoldásnak. Egyáltalán, meg kell tudnom, hogy miért csinálja ezt. Meg fogom kérdezni tőle. Tudnom kell.

Hallotta, hogy valaki kinyitja az egyik kabin ajtaját, és kilép belőle. Amikor a kabin üvegén át kinézett, látta, hogy két ember az, Valeri és Josh. Nagyon irigyelte a lányt, amiért ott van neki a fiú. Magát pedig utálta, amiért egyfolytában a szőke Mardekáros jár a fejében. El akarta képzelni, hogy milyen lenne, ha együtt lenne vele. Nem sikerült. Túlságosan lehetetlen.

Befejezte a zuhanyzást, kinyúlt a törölközőjéért. Megtörölte magát, és belecsavarta a testét. Megijedt, amikor észrevette, hogy már csak ő és Draco vannak bent. Felvetődött benne, hogy ez hogy lehet, hiszen Jess és Alan…

Utóbbi épp ekkor trappolt be az ajtón. Már fel volt öltözve, és szélesen vigyorgott, amikor meglátta két barátját, ahogy értetlenül nézik.

- Mi az? Nem láttatok még fehér embert?

- Ilyet még nem… - motyogta Hermione, mire Draco elmosolyodott.

- Kösz. Na, mizújs?

- Jó volt Jesszel zuhanyozni?

- Ö, aha…

- Ginny biztosan értékelné.

- Ne kezd megint. Nem csináltunk semmi rosszat.

- Akkor se örülne neki.

- Nem is mondtam, hogy repesne a boldogságtól, de… hagyjuk már ezt.

- Jól van na.

Draco égnek emelve a tekintetét elindult az ajtóhoz, amikor azonban lenyomta a kilincset, nem nyílt ki.

- Bezártad?

- Be én.

- Minek?

- Romantikus egy szál törölközőben csevegni egy fürdőszobában, nem gondoljátok?

- Nem – felelte egyszerre két barátja.

- Micsoda összhang… - vigyorgott rájuk. Hermione és Draco sokatmondóan egymásra néztek.

- Engedj ki minket – mondta a lány. – Semmi értelme ennek az egésznek, te is tudod.

- De, van. Hozzá kell szoknod a látványhoz, hogy Dracot csak egy törölköző takarja… Neki könnyebb a dolga – tette hozzá, miközben feltűnően végigmérte a lány karcsú alakját.

- Elég lesz – mondta Hermione az őt pásztázó fiúnak.

- Jól van na. Kiengedlek titeket. Egy feltétellel.

- Ez rosszul kezdődik – jegyezte meg Draco.

- Nyugi már, tetszeni fog!

- Nem csókolom meg – szögezte le a fiú.

- Miért nem?

- Mert nem akarja.

- Lehet, hogy Draco mégis csak ennyire kiismert engem? – szólt közbe a lány.

- Lehet.

- Nem baj, akkor is. Más kulcs nincs.

- Mi a garancia rá? – vonta össze a szemöldökét a szőke fiú.

- A szavam.

- Sokra megyek vele.

- Tanulj meg bízni az emberekben.

- Minek?

- Ha nem tanulsz meg, akkor semmi esélyed Hermionenál – felelte egyszerűen Alan.

- Egyébként sem – válaszolta keserűen Draco.

- Mi a fenéről beszéltek? – vágott közbe a lány.

- Semmiről – felelte a két fiú egyszerre, majd elnevették magukat, bár úgy tűnt, Draco inkább zavarában.

- Na!

- Nincs na – mondta Alan.

- De van.

- De nincs.

- De van – mondta ezúttal Draco. – Kimennél? – kérdezte Alantől komolyan.

- Ö… szerintem…

- Nem érdekel, menj ki légy szíves.

- Jól van na.

- Kösz.

Alan távozott a fürdőszobából. Draco felnevetett.

- Szóval? – kíváncsiskodott Hermione.

- Mit szóval?

- Mit akarsz mondani?

- Semmit. Nem megyünk ki? Úgy értem… - ment oda a szőke fiú az ajtóhoz és nyomta le a kilincset. – Annyi esze nem volt, hogy bezárja maga után – mondta, mire feltárta az ajtót. Hermione elmosolyodott.

- Trükkös.

- Jaja. Megyünk?

- Persze. De tudni szeretném, miről beszéltetek.

- Én is sok mindent szeretnék tudni.

Hermione nem mondott semmit, csak csalódott képet vágott. Törölközőjében kiment a mosdókhoz, és összeszedte saras ruháit.

Kimentek a szobájukba. Hermione leült az ágyára, és beletette a szennyest egy zacskóba. Tiszta ruhát vett elő, és behúzta ágya függönyét, és felöltözött.

Amikor ismét széthúzta, és kiterítette a törölközőjét, hogy megszáradjon, ijedten szökkent egyet.

- Na, mit mondott? – érdeklődött kíváncsian Alan. Hermione felhúzta a szája sarkát. Kíváncsi vagyok, ehhez mit szól…

- Azt mondta, hogy szerelmes belém – felelte komoly hangon. Alan elvigyorodott.

- És?

- Mit és?

- Te?

- Én?

- Hermione! Vélemény? – kérdezte ismét a fiú.

- Ezt meg… hogy érted? – kérdezett vissza elfehéredett arccal. Ez nem lehet.

- Hogyan reagáltál rá? Hogy mondta el? – sorolta egy szuszra. Hermione nyelt egyet.

- Hát… sehogy.

- Istenem, mondd már! Kíváncsi vagyok, mit bénázott össze…

- Ezt most tényleg nem értem…

- Hogyan mondta el, hogy szeret?

- Azt akarod mondani, hogy Draco tényleg szerelmes belém? – kérdezte elhalóan a lány. – Ez nem lehet…

- Igen, imád téged. Mi ezen olyan hihetetlen?

- Az hogy… nem mondott semmit – ismerte be végül Hermione. - Csak azért mondta, hogy menj ki, hogy kinyisd az ajtót!

- Ezt nem mondod komolyan… - kerekedett el Alan szeme. - Draco meg fog ölni engem… - nevetett a fiú fel hangosan.

- Ez nem igaz! Nem szerethet engem, mert én…

- Gyönyörű vagy, okos vagy és még ki tudja mi minden, ami tetszik neki.

- Miből gondolod?

- Mondta – felelte egyszerűen Alan. Hermione oldalra pillantott a szőke fiúra. – Szerinted mi a fenéért csókolgat, amikor csak teheti?

A lány nem mondott semmit. Túl képtelenség volt, amit Alan állított. Nem lehet… Draco nem szeretheti őt, túlságosan is különbözőek. Ez hülyeség.

- Na látod. Neki kellett volna elmondania… És hát… itt az alkalom.

- Nem. Ne is mondd neki. Kérlek – fordult vissza Alanhez.

- Miért ne? Nem akarod tudni, hogy mennyire odavan érted?

- Eltaláltad.

- Rendben – sóhajtott fel a fiú. – De egyszer úgyis el fogja mondani.

- Nem fogja…

- De.

- De nem! – nevetett halkan a lány.

- Na, én lépek. Nem jössz kajálni?

- De, mindjárt. Csak veszek még egy zoknit, mert lefagy a lábam.

- Oké. Ha nem baj, akkor nem várlak meg… Jessica már kint van.

- Jól van… - felelte kicsit csípősen Hermione

Draco épp akkor vette fel a hosszú nadrágját, amikor Hermione a zokniját húzta fel. Egyszerre készültek el, és mentek ki a szobából. A fiú udvariasan kinyitotta neki az ajtót, és elindultak.

- Mit kérdezett Alan? – érdeklődött a szőke fiú Hermionetól. A lány túlságosan belemerült a gondolataiba, és megijedt a fiú hangjától.

- Ja, ö, semmit. Csak, hogy mit mondtál…

- És?

- Mit és?

- Mit válaszoltál?

- Ja… semmit… vagyis… mindegy, nem fontos – hebegte a lány zavartan. A fejében egyre csak Alan szavai zakatoltak. Igen, imád téged. Mi ezen olyan hihetetlen?

- Hermione… valami baj van?

- Nem, semmi… - Igen, imád téged. Mi ezen olyan hihetetlen?

- Nem úgy tűnik… eddig négyszer szólaltál meg, és háromszor mondtad, hogy semmi.

- Nem baj. Nincs tényleg semmi, csak elgondolkoztam.

- Min? Várj, kitalálom. Semmin – Hermione halkan felnevetett.

- Igen. Nem fontos, tényleg, csak Alan mondott valamit, ami nem hagy békén.

- Mit mondott?

- Valamit - Igen, imád téged. Mi ezen olyan hihetetlen?

- Most akkor jön a valami. És mi az a valami?

- Semmi – nevetett Hermione. Draco is elmosolyodott.

- Jó játék. Azt hiszem igazad volt, mi tényleg nem tudunk értelmesen beszélgetni – vont vállat a fiú.

Hermione nem válaszolt, csak lépkedett tovább. Igen, imád téged. Mi ezen olyan hihetetlen? Vajon mi olyan hihetetlen ezen? Csupán annyi, hogy Draco Malfoy nem tud szerelmes lenni, főleg nem egy sárvérűbe. Nemhogy akkor, ha ez a sárvérű Hermione Granger.

Bementek az étterembe, és egy asztalhoz ültek le. Ott volt már Jess és Alan is, a fiú épp mesélt neki valamit. Hermionenak volt egy tippje.

- Uh, ez tényleg durva. Azt hiszem, nem fogsz már sokáig élni akkor, ha rajta múlik.

- Kin múlik? – érdeklődött Draco. Jess és Alan egymásra pillantottak, Hermione pedig csak elpirulva helyet foglalt. – Mi van? Miről maradtam már megint le?

- Semmiről, nem fontos.

- Milyen sok semmiség történt az elmúlt tíz percben – jegyezte meg kicsit sértődötten a fiú.

- Majd elmondom – szólalt meg halkan Hermione. Erre mind a hárman felé fordultak; Jess és Alan kétkedve, Draco pedig meglepve.

- Szóval te is tudod?

- Persze. Egyébként meg te ölnéd meg Alant. De nem hagyom – mosolyodott el halványan a barna hajú lány.

- És miért?

Hermione azonban nem válaszolt a további kérdésekre. Csak ült csendesen a helyén, és magába fordult. Mégis, mit mondjak neki? Szóval, Draco, tényleg igaz, hogy belém vagy esve? Tudod Alan azt mondta, hogy igen, és tudni szeretném, mert tetszel. Ez ostobaság!

Mivel általában, amitől félünk, az gyorsabban eljön, vészesen rövid idő alatt mindenki befejezte az evést, és Hermione arra eszmélt, hogy Draco megfogja a kezét, és felrángatja az asztaltól.

- Na, gyere, meséld el, mi ez az egész.

A lány ijedten lépkedett utána, és fogalma se volt róla, hogy mit tegyen, vagy hogy hova menjen.