Lent a parton már ordított a zene, pedig még csak éppen hogy öt perccel múlt el öt óra. A többség a tóban fürdött, vagy a parton beszélgetett és játszott. Jess és Hermione letették a törölközőjüket, majd az öltözők felé indultak. Mindenki kapott saját szekrényt aznapra, ahova betehették a ruháikat, vagy amit hoztak. Betették a saját kis lyukukba a cuccaikat, majd visszamentek a partra.

- Annyi elég, nem, hogy odamegyünk – esetleg a nyakába ugrunk – nevetett fel Jess. – és boldog szülinapot kívánunk neki.

- A nyakba ugrást nem pártolom, de szerintem bőven elég… Hívjuk Joshékat is

- Oké, oké… menjünk, keressük gyorsan meg őket.

Elindultak a tó felé, és megkeresték Valerit, Josht. Előadták a tervüket, és ők boldogan elindultak. Jessica visszafordult, és mondott valamit még gyorsan Cathynek, aztán visszafutott csapatához.

- Mit csináltál? – érdeklődött Hermione.

- Á, semmit. Majd megtudod…

- Nézzétek! – kiáltott fel Valeri. – Ott jönnek.

Mind a négyen az erdő széle felé pillantottak.

*

- Lesz egy kis meglepi…

- Milyen meglepi? – vonta fel a szemöldökét Draco. – Mindenki itt van? – döbbent meg a fiú.

- Úgy tűnik – sóhajtott fel Alan, majd elmosolyodott. – Na, kik jönnek ott?

A közeledő négyest vették szemügyre. Jessica mosolyogva rohant feléjük, de a másik három sétáló csak megszaporázta a lépteit. Jess nem túlzott, amikor azt mondta, hogy a nyakába ugrik a fiúnak. Draco a meglepettségtől majdnem hanyatt esett, de még időben sikerült belekapaszkodnia Alanbe.

- Boldog szülinapot! – visította boldogan Jessica, mire Draco elmosolyodott, és megpuszilta a lányt.

- Köszi – suttogta. Még mindig értetlen volt, de amikor rápillantott Alanre, aki vigyorogva csóválta a fejét, szinte mindent megértett.

Aztán Valeri kívánt boldog születésnapot, bár ő csak két puszit adott a fiú arcára, Joshsal kezet ráztak, és ő is elmondta jókívánságait.

Hermione kicsit bizonytalanul ment oda Dracohoz. A fiúnak félmosolyra húzódott a szája, amikor meglátta a lány zavarát.

- Hát… nagyon boldog születésnapot – mondta végül a lány, amikor megállt a fiú előtt majdnem egy méterre. Draco megcsóválta a fejét, és közelebb ment Hermionehoz. Váltottak két puszit, és egymásra mosolyogtak.

- A fenébe is, utálok másokat ismételni – vigyorgott Alan barátjára. – de azért boldog szülinapot…

- Kösz… mindegyikőtöknek – nézett tüntetően Hermionera Draco.

- Egyébként majdnem azt mondtam, hogy sok boldogságot, de azt majd jövőre… - Draco kérdőn felvonta a szemöldökét, mire Alan megrázta a fejét. – Megyünk, vagy itt ácsorgunk egész este?

- Mi? – kérdezett vissza Draco, még mindig értetlenül.

- Hajnali háromig nem alszol ma, az tuti biztos - felelte Jessica. – Tudod, megkértük a tanárokat, hogy legyen ma egy buli… neked.

- Nem vagytok normálisak…

- Miért? Mindenki szeret bulizni, mindegy, hogy milyen okból – vont vállat Alan. – Na, menjünk már…

- De türelmetlen itt valaki… - mosolygott Hermione.

Mind a hatan elindultak a tömeg felé. Alan és Draco közben egyfolytában beszéltek. Draco faggatta a fiút, de ő még nem mondott semmit. Josh is csatlakozott kettőjükhöz, előttük a három lány pedig épp Jess kitörő örömét beszélte.

- Nem hittem volna, hogy tényleg így ráugrasz… Majdnem elesett…

- Milyen komoly lett volna! És akkor én is ráesek, és… juj! Tök jó lett volna… Majd legközelebb – Hermione megcsóválta a fejét, de mosolygott. – Neked kellett volna ledöntened a lábáról – nevetett fel pár pillanat után Jess.

- Ez nagyon rossz vicc volt.

- Komolyan mondtam, nem viccnek.

Draco kicsit el volt tájolva. Nem tudott figyelni a mellette beszélgető fiúkra. Folyton az előtte menő Hermionet méregette. Gyönyörű volt a piros fürdőruhában, és napbarnított bőréhez is nagyon illett a szín. Jó volna tisztában lenni azzal, hogy hányadán is állok vele, mert ez így nagyon nem lesz jó… - hajtotta le a fejét a gondolatra. Minduntalan visszakalandozott a tekintete a lány hátára, formás fenekére és hosszú combjaira. Egyetlen lány sem vonzotta még ennyire, és ezt kénytelen volt beismerni magának. Mélyet sóhajtott, és némán lépdelt tovább.

A parton minden szem rájuk szegeződött, majd csak Dracora. Aztán egyszerre mordult fel a tömeg.

- Boldog szülinapot, Draco!

Az említett – Hermione meglepetésére – meghatottan mosolygott, és köszönömöket motyogott. Pár perc múlva a többség odament a fiúhoz kezet fogni, puszit adni.

Hermione leült a törölközőjére, és Alannel beszélgetett.

- Mondtál neki valamit?

- Nem, semmit, csak annyit, hogy lesz egy kis meglepi… Hát, ami igaz, az igaz, tényleg meglepődött.

- Azon csodálkoztam… hogy egyetlen baglyot sem láttam ma egésznap a közelében. Pedig azt hittem, hogy apuci megveszi neki a legújabb méregdrága versenyseprűt vagy valami hiperszonikus valami – Alan halkan felnevetett.

- Nem tudom, szóba se került, hogy ma született. Ha nagyon érdekel, kérdezd meg tőle mit kapott.

- Nem, megvagyok a dolog tudata nélkül is – legyintett a lány.

- Jó kis nap ez… tetszik – nyúlt végig a fiú Hermione törölközőjén.

- Ö, izé… ezt most komolyan gondoltad?

- Igen… Egésznapos punnyadás, ez a nekem való élet… Gyönyörűek csajok, és már csak valami hideg pia hiányzik…

- Jaj, ez a tipikus férfi álom…

- Jaja.

- Ott a büfé, ha érdekel – mutatott Hermione a háta mögé, ahol néhány büfé sorakozott. – Van bennük minden… És a többség nyitva marad éjjel is.

- Szuper. Akkor… nem megyünk be a vízbe? Tök melegem van… Az erdőben nem sütött ennyire a nap…

- És te még hoztál pulcsit is…

- Először is, te hoztad, másodszor meg az egy póló és egy pulcsi, harmadszor meg nem az enyém.

- Akkor? – vonta össze a szemöldökét a lány.

- Dracoé… Hülyének is nézett volna, ha mondom neki, hogy hozzon a strandra pulcsit…

- Szerintem így is annak néz.

- Szerintem annyira nem. Csak egy kicsit – pillantott a szőke fiú felé Alan, miután felült. – Oh, istenem, miért nem nyáron születtem?! Megfojtom ezért anyámat…

- Ne mondj ilyet.

- Ugyan már, soha nem bántanám. Imádom őt.

- Tényleg, merre laktok?

- Gőzöm sincs, ugyanis én még nem voltam otthon a nyáron. Azt t’om, hogy vettünk egy hatalmas lakást valahol a külvárosban, de még nem voltam ott.

- Miért nem?

- Mert a tábor előtti heteket anya egyik barátnőjénél töltöttük, mert még rendezték a mi lakunkat. De utolsó héten már a saját ágyamban alszom – majdnem egy év után, mert a suli miatt nem voltam otthon.

- A szünetekben sem?

- Dehogyis! Ha a szünetekben otthon lettem volna, nem találkoztam volna Ginnyvel, és nem lenne a barátnőm. Tudod, a Beauxbatonsban hétvégenként ki lehet járni, mászkálni bárhova. Én meg… Franciaországban tizennégy éves kortól lehet hoppanálni. Én meg mindig jöttem Londonba, az Abszol útra. És ott találkoztam a tavaszi szünetben Ginnyvel.

- Tényleg? De hogy? – érdeklődött Hermione. Végre, Alan mesél valamit Ginnyről!

- Hát… Fred és George által. Náluk voltam a boltjukban…

- Ajaj… Ez már rossz. Komolyan mondod, hogy Weasley Varázsvicces dolgokra költöd a pénzed?

- Igen… nagyon ügyesek a srácok. Nem tudom, mi bajod van… - rázta a fejét.

- Semmi bajom nincsen, de… Te is olyan zűrös vagy, mint ők?

- Nem szereted őket?

- Az egész családot imádom, ne viccelj! Ron az egyik legjobb barátom.

- Ő a legfiatalabb fiú, igaz? – gondolkozott el Alan. Hermione bólintott. – Jól van… Én is szeretem őket. Mrs. Weasley nagyon aranyos nő… Tök szuper anya lehet.

- Igen, szerintem is.

- Na, szóval. Voltam az ikreknél, és Ginny épp akkor hozott nekik italt. Rögtön megtetszett. Nagyon szimpatikus volt, és olyan édesen mosolygott – Hermione elmosolyodott. – És asszem, hogy én is tetszhettem neki… aztán Fred szóvá is tette, hogy Ginny hogy elvörösödött, amikor kezet fogtunk.

- Igen, tipikus Weasley-reakció, hogy fülig vörösödnek zavarukban… Ron is ilyen – mesélte Hermione.

- Igen-igen. Aztán találkozgattunk még párszor a szünetben, meg leveleztünk, amíg suli volt. Aztán tábor előtt meg mindennap találkoztunk, és szórakoztunk. De, hogy ténylegesen mióta járunk, azt nem tudnám megmondani…

- Mikor csókolóztatok először? – kíváncsiskodott Jess, amikor lehuppant Alan mellé a homokba. Fél perce hallgathatta a beszélgetésüket már. Alan felnevetett.

- Hát… az igazából véletlen volt. Még a tavaszi szünetben, amikor még kb. két nap volt a suliig, véletlenül nem az arcára adtam a puszit, hanem a szájára, amikor elköszöntünk volna… aztán jött minden magától… szóval viszonylag hamar volt.

- Én megfojtom Ginnyt, ha találkozom vele… nem is mondta, hogy találkozott veled – csóválta mosolyogva a fejét Hermione.

- Hozzá mersz érni, én is megfojtalak – vigyorgott vissza rá. – Na, de most már elmeséltem életem legszebb szakaszát, úgyhogy légyszi, menjünk be a vízbe, mert idesülök.

- Jól van… Szólunk Mal… - egyezett bele Hermione.

- Ki ne mondd! – szakította félbe Alan azonnal. – Draco… segítek, jó? D-r-a-c-o.

- Nagyon vicces. Draco, tudom… de képtelen vagyok így hívni.

- Csak próbálkozz, oké? Majd megkérem, hogy gyakoroljon veled, és akkor végre ő is a keresztneveden fog szólítani…

- Jaj, de jó lesz. Szóljunk akkor neki?

- Draco! – kiáltott oda Jess a Valerivel beszélgető fiúnak. Ő felkapta a fejét. Jess integetett neki, hogy menjen oda. Bocsánatot kért Valeritől, és odament a lányhoz.

- Mi az?

- Bejössz velünk?

- Alan épp meg akar főni… - magyarázta Hermione. Az említett hevesen bólogatott, és feltápászkodott a törölközőről.

- Aha, mehetünk – masszírozta meg a tarkóját.

Bementek a vízbe, ahol legalább a fél tábor tartózkodott, és Ajnával és Miltonnal játszottak. Alan és Jessica fröcskölték egymást. Néhány perc múlva Jess már nem bírta tovább, és csak védekezett, hogy minél kevesebb víz menjen a szájába és a szemébe. Draco és Hermione próbáltak segíteni barátaiknak, de valahogy mindig kiegyenlítődtek az esélyek. Egyszerre, amikor Hermione próbálta visszatartani Alant, hogy Jessre locsoljon egy tonna vizet, Egy kezet érzett a derekán, ami behúzta a vízbe, és hátraesett. Dracoval együtt nevetni kezdtek ügyetlenségükön, és egymást kezdték vízzel támadni.

Több mint két órát játszottak bent a vízben, amikor úgy döntöttek, hogy már kellően szétáztak, úgyhogy kimennek a partra. Ott a többiek strandröplabdáztak, és aki épp nem játszott, az nézte őket. Hermione is odasétált a pálya mellé egy áttetsző, a bikinijéhez illő kezdőt csavarva a derekára, és nézte a labdázókat. Pár perc múlva valaki egy narancslével teli poharat tartott elé.

- Köszi… - motyogta a fiúnak. Draco beleivott a saját italába, és nézte a meccset.

Hermione másik oldalára megérkezett Jess és Alan, ők is egy-egy pohárral. Mindannyiuk hajából csöpögött a víz, és a testükön is milliónyi csepp folyt végig. Hermione rápillantott a mellette álló szőke fiúra. Kicsit megremegett a kezében a pohár. Szeme zavartan nézte az arcát, összeborzolt vizes haját, mellkasán végigfolyó vízcseppeket, az egész fiút. Férfit.

Draco érezte a lány méregető pillantását, de nem nézett rá. A meccsre próbált koncentrálni, meg akarta érteni, a játék lényegét. Az efféle mugli dolgokban nem nagyon volt otthon, lévén nem tanult mugliismeretet. Addig jutott, hogy nem szabad leesnie a labdának, és csak kézzel szabad beleérni. De gondolatai elkalandoztak… vajon hova?

Hermione visszairányította a tekintetét a játékra. A baloldalon levő csapat épp pontot szerzett. A játékosok nem a tábori csapatokként voltak együtt, hanem csak úgy spontán. Tíz-tizennégy volt az állás, és tizenötig játszottak.

- Akarjunk játszani? – fordult barátaihoz Alan.

Mindhárman egymásra néztek, és bólintottak. Alan odébb ment, és beszélt a nyerésre álló csapattal, mielőtt újrakezdték volna.

- Röpiztél már? – fordult Hermione egy kicsit bizonytalanul Dracohoz.

- Azt se tudtam, hogy létezik ilyen játék – felelte a fiú. Hermione elmosolyodott.

- Nem bonyolult. Az a lényeg, hogy nem szabad hagyni, hogy a te térfeleden leessen a labda, mert akkor a másik csapat kap pontot. Viszont, ha nekik esik le az oldalukon, akkor miénk a pont. És csak kézzel szabad beleérni a labdába.

- Oké… végül is, tényleg nem tűnik nehéznek – túrt bele szőke hajába a fiú, és belenézett Hermione mosolygó, de tétova szemébe. A lány visszapillantott rá, de pár pillanat múlva visszakapta a tekintetét a játszókra. Épp akkor érvényesítették az utolsó, győztes pontot.

- Na, megyünk? Beszéltem Seltonnal… azt mondta, hogy mehetünk nyugodtan. Még jön hozzánk Cathy és Dylan.

Cathyvel és Dylannel együtt felálltak a jobboldalra. Alan is elmagyarázta Draconak a játékszabályokat, és megmutatta, hogy hogyan üssön bele a labdába. Draco kicsit zavarban érezte magát, de bólogatott, és amikor Alan a kezébe nyomta a röplabdát, hogy próbálja meg, sikeresen átütötte a háló fölött.

Megkezdődött a játék. Hermione elöl állt, baloldalt, mellette Dylan volt, aki hatalmasakat bírt vetődni. Lassan, de biztosan indítottak neki. Három-négy volt az állás, a másik csapat javára. Hamar kiegyenlítettek, és szereztek még két plusz pontot. Alan szervált, és tíz percig a labda nem is ért földet.

Aztán Jessica lecsapta a háló túlsó oldalára a labdát, és immár hét négyre vezettek. Alan ismét szervált. Folytatódott a játék.

Amikorra tizennégy-tizenöt volt az állás, a másik csapatból Sheela visszaütötte a labdát, és Cathy egy fél centivel elvétette, és az náluk landolt. Így kiegyenlítettek. A másik csapat kezdte a következő menetet. Selton feldobta a labdát, és átütötte. Pár perc múlva a labda Seltonék csapatának térfelén landolt. Hermioneék oldala forgott egyet. Egy pont hiányzott a győzelemhez. Most Draco szervált. Eléggé belejött a játékba, és Alannel együtt erős, határozott ütéseket produkált. A labda sikeresen átért a túloldalra, Selton átpasszolta Sheelának, ő Ajnának, a lány pedig vissza Seltonnak. A fiú hatalmasat ütött bele, Jess beleért, aztán Hermione is, utána Dylan. A fiú elcsúszott a homokon, és keresztbeálló lábakkal leült. A labda vészesen közeledett a föld felé, végül Draco beugrott középre, és átütötte a túl oldalra. Mindkét csapatban kitört a nevetés a gyors menettől, és az eséstől de a labda nem állt meg. Ajna átpasszolta Sheelának, a lány átütötte, de közben a könnyeit törölgette. Cathy átpasszolta Jessnek, aki ijedségében ért csak bele, és a labda Alan felé közeledett. A fiú beleütött egy nagyot, és a labda elindult a háló túloldalára. Néhány centivel a pálya vonalától földet ért, és megszerezték a nyertes pontot. Még mindig mindenki nevetett, Selton a hálóba kapaszkodott, mert félt, hogy elesik a végeláthatatlan röhögéstől. Hermione teste is rázkódott, és már kezdett fájni a hasa is a sok nevetéstől. Alan hátradőlt a homokban, Draco leült szemben vele, és a fejét fogta. Már a közönség is dőlöngélt, de senki nem zavartatatta magát.

Jó tíz perc múlva, amikor az utolsók is befejezték a hatalmas kacajt, Selton felhúzta Alant és Dracot a földről, és kezet rázott velük.

- Hát ez oltári volt, fiúk…

- Az… - nevetett fel Alan. Draco meg sem bírt szólalni.

- Játszunk még?

- Á, szerintem én már nem bírnék többet – válaszolt most a szőke fiú. – Asszem szétment a térdem…

- Meg tudom érteni… Én egy ilyen ugrástól kitörtem volna a nyakam… - vigyorgott elismerően Selton.

- Én is csodálkozom, hogy még élek…

- Én is… Na, jól van. Kösz a játékot.

- Mi kösz.

- Csajok, jöttök kajálni? – fordult Alan Hermione és Jess felé, akik ugyanígy beszélték Dylan esését és Draco ugrását. A két lány bólintott, és elindult a fiúk felé.

- Jól vagy? – fordult Jessica Dracohoz.

- Aha, remekül. Ez tetszett nagyon… - nevetett fel ismét.

- Akkor jó… hát én kész vagyok – fújta ki a levegőt Alan. – Mit eszünk?

- Valami ehetőt.

- Jó, de bővebben? Én se a homokot akartam volna felfalni, akár hiszed, akár nem. Ti mit szeretnétek, lányok?

- Mindegy… - felelte Hermione. Aztán néhány pillanat után felcsillant a szeme. – Palacsintát! – a többiek felnevettek, és a palacsintás felé fordultak.

- Oké, te Jess?

- Az nekem is tökéletes lesz – mosolygott rá vidáman a lány.

- Oké, Draco?

- Tök mindegy, csak együnk már.

- Jól van, akkor palacsintázzunk.

Mind a négyen a büfékkel teli rész felé mentek. El volt mindegyik előtt kerítve egy kis rész, ahol az asztalok voltak. L alakban álltak az épületek, és az L-nek a rövidebbik részén volt egy hatalmas táncparkettnek kialakított hely, ahol épp akkor rakták össze a hangfalakat és a keverőpultot. Négy húsz év körüli srác matatott a madzagokkal.

- Mennyi az idő? – érdeklődött Jessica.

- Ott van egy óra, szívem – mutatott Alan a büfék fölé. Az ott álló óra háromnegyed nyolcat mutatott.

Mindannyian csokis palacsintát kértek. Alan kifizette mindet, és leültek az egyik négyszemélyes asztalhoz. Alan és Jess egymás mellé ültek, így Hermione és Draco is egymás mellett foglalt helyet a túloldalon. Hermione körbenézett a büfében. Rengeteg ismeretlen fiatalt látott, tizenhat évestől egészen a huszonévesekig. Kíváncsi volt, hogy vajon mind varázslók-e, de nem tette szóvá.

Evés közben jót mulattak egymáson, hogy kinek mennyire csokis a szája. Amikor befejezték az evést, Draco hozott mindenkinek még innivalót, és az asztalnál ülve beszélgettek.

- Na, tetszik a mai nap? – érdeklődött Alan Dracotól.

- Viccelsz? Ez a legjobb szülinapom… - mosolyodott el. – Tényleg nagyon kösz – nézett végig mindhármukon. Hermione lehajtotta a fejét.

- Igazából Alan ötlete volt a buli, mi pedig Hermioneval segítettünk neki egy kicsit… - magyarázta Jess. Draco hálásan mosolygott.

Általános témákról kezdtek beszélni, ki mit szokott nyaranként csinálni, a tábori életről, emberekről és hasonlókról. Annyira elütötték az időt, hogy észre sem vették, hogy már előjöttek az első csillagok az égen, és már mindenki a büféknél van, vagy a táncparketten ropja.

- Én azt hiszem, felveszek valamit, mert meg fogok fagyni, ha így maradok – mondta egyszer csak Hermione. Lassan tizenegy óra is elmúlt. Attól tartott, hogy az idő is hűvösebb lesz, és nem akarta megvárni.

- Mégis mit? – kérdezte Alan, amint végignézett a lányon. – A fürdőrucid bugyijába rejtetted a ruhádat, vagy hova?

- Nagyon vicces. Látod ott azt az épületet? – mutatott a háta mögé. Alan bólintott. – Mindenkinek van ott egy kis szekrénye mára.

- Komolyan?

- Igen.

- Akkor megtennéd, hogy ha már úgyis odamész, akkor berakod a törölközőmet? – kérte meg a lányt, és a mellette levő fekete törölköző felé nyúlt.

- Persze… Még valakinek valami? – kérdezte, miközben felállt. Mindannyian a fejüket rázták.

Hermione elindult a kis házikó felé. Egy kisebb banda az épület előtt beszélgetett, és nevetgélt. Hermione őket se ismerte. Bement a helységbe, és a szekrényéhez ment. Elővette a rövidnadrágját, és a mélybordó topját, és felvette a fürdőruhára. Öltözéke nem igazán melegített, de mégsem fázott benne, mint ahogy a bikiniben kezdett. A nadrág kint hagyta szinte az egész lábát, a top egy ujjatlan nyakba-akasztós felső volt. Úgy döntött, hogy a sajátjába teszi Alan törölközőjét is, ne kelljen külön szekrény neki.

Már épp csukta volna be az ajtaját, amikor két kéz fonódott a derekára, és meleg lehelet csapta meg a nyakát. Ijedtében szökkent egyet, és amikor megfordult az egyik sráccal találta szembe magát, akit a kinti bandában látott. Tizenhét-tizennyolc éves lehetett. Hermione kibontakozott a karjaiból, és hátrált néhány lépést.

- Hagyj békén…

- Ne, ne csináld… - mondta a fiú. Hermione érezte a hangján, hogy ivott.

- Hagyj békén… - mondta kicsit hangosabban.

A fiú egyre csak közeledett, és nem úgy tűnt, mint aki békén akarná hagyni. Magához húzta a lányt, és a nyakát kezdte csókolgatni. Hermione ütögette a fiú vállát, hátát, mindenét, amit ért, de nem jutott semmire. A srác lefogta az egyik kezével a két csuklóját, és nekiszorította a falnak, hogy ne tudjon mozogni.

- Hagyj már… kérlek… - a lánynak lecsordult egy könnycsepp az arcán.

A fiú azonban folytatta. Hermionet átjárta a félelem, és ettől nem tudott megmozdulni, vagy hangosabban beszélni, nem hogy kiabálni. Agya képtelen volt gondolkodni, és nem tudta, mit tegyen. Némán sírt, és nyelte le a felgyülemlő feszültséget. A fiú egyre jobban tapizta, és simogatta, csókolgatta mindenét, és ő nem tudott ellenkezni. Nem tudott védekezni. Megbénította az ijedség, és nem hagyta gondolkozni. Egyre csak az járt a fejében, hogy a fiú meg fogja erőszakolni, és nem tud mit tenni ellene.

A fiú benyúlt a bordó top alá, és úgy simogatta a hasát és a hátát. Halkan felszisszent az ijedségtől, és még több könny hullott ki a szeméből. Egyszerre meglazult a csuklóján a szorítás. Ettől egy kicsit felbátorodott, abbahagyta egy pillanatra a sírást, és ellökte magától az erőszakos fiút. Az nekiesett a szekrényeknek, és felszisszent. A fiú szemei dühösen csillogtak, és látszott rajta, hogy a sok alkoholtól elborult az elméje.

- Ezt nem kellett volna…

Hermione látta, hogy a fiú elindul felé. Felemelt kézzel, dühös ábrázattal közelített a lány felé, aki a kezével eltakarta az arcát védekezésképp. Az ujjai között kinézve látta, hogy a fiú alig néhány lépésre van tőle, és egyszer csak megáll, és felemeli a kezét, készen arra, hogy megüsse. Azonban ez elmaradt.

A fiú arcába belevágott valaki egy hatalmasat ököllel, aki ettől elterült a földön. Megrázta a fejét, felpattant, és nekirontott támadójának. Hermione kezével még mindig takarta az arcát, de most már azért, mert nem akarta látni a verekedőket. Leroskadt a fal tövébe, összehúzta magát a lehelő legkisebbre, és folytatta a sírást. Arra eszmélt fel, hogy valaki a kezét próbálja elhúzni az arca elöl.

- Hermione… Nyugodj meg… - mondta a hang.

A lány azonban nem nyugodott meg. A fiú kicsit erősebben próbálta elvonni a kezét a lány szemétől, mire az megadta magát, és hagyta, hogy a keze a fiú kezében nyugodjon. Simogatást érzett az arcán, és kinyitotta a szemét.

- Draco… - motyogta halkan. Pár pillanatig a meglepettségtől és a megkönnyebbüléstől abbahagyta a sírást, aztán a fiú nyakába vetette magát. – Draco…

- Cssh… Nyugodj meg… nincs semmi baj… Már nincs itt.

Hermione olyan szorosan ölelte a fiút, mintha az élete múlna rajta. Most már minden erejét a zokogásra fordította. Tompán érzékelte, hogy a fiú a hátát simogatja, és kedves szavakkal nyugtatja.

- Sírd csak ki magad… - puszilta meg a haját a lánynak.

Hermione Draco nyakába fúrta az arcát, és szipogott. Nem tudta, hány perc vagy óra telhetett el, mire sikerült abbahagynia a pityergést. Kicsit elhúzódott a fiútól, hogy a szemébe nézhessen. Ő letörölte az arcáról a könnyeit, és kedvesen elmosolyodott.

- Jól vagy? – kérdezte végül a fiú. Rögtön meg is bánta, hiszen hogyan is lehetne jól a lány…

- Most már igen – vett egy mély levegőt Hermione. Gyorsan visszabújt a fiúhoz, és szorosan behunyta a szemeit, majd ismét kinyitotta. – Köszi – suttogta Draco fülébe elhalón. A fiú megrázta a fejét.

Hermione ismét elhúzódott, majd egy mosolyt erőltetett az arcára.

- Hihetetlen nem? Az elmúlt két napban most öleljük meg egymást harmadszor. Ráadásul te mindhárom esetben félmeztelen voltál – tette még hozzá.

- Ez tényleg hihetetlen – bólintott a fiú kedvesen, és ismét letörölte a lány könnyeit.

Pár perc múlva mindketten felálltak a földről, és Hermione megtörölte az arcát Alan törölközőjével, majd Draco felé nyújtotta.

- Eléggé eláztattalak – magyarázta mosolyogva a lány. – Ne haragudj.

- Ugyan, semmi gond… Még úgyse áztatott el senki, épp itt volt az ideje.

Mindketten elmosolyodtak. Draco megtörölte a nyakát, ahova a lány kiszipogta magát, majd visszaadta a törölközőt. Hermione megfogta, megigazította a ruháját, és az ajtó mellett levő kis csaphoz ment. A törölközőt a térdei közé tette, megmosta az arcát és a szemét, majd megtörölte. Aztán betette a szekrénybe a törölközőt. Óvatosan Draco felé fordult.

- Köszönöm – mondta még egyszer, ezúttal már őszinte hálával a hangjában.

- Nincs mit – felelte ő is komolyan. Pár pillanatig némán nézték egymást, majd amikor Hermione már kezdte zavarban érezni magát, Draco ismét megszólalt. – Visszamegyünk a többiekhez, vagy még kifújod magad?

- Mehetünk… most már jól vagyok… - felelte a lány.

- Akkor jó, gyere.

- Jaj, várj egy kicsit… Alan mondta, hogy hozzam ezt el neked… - mondta, és a fiú kezébe nyomta a pólóját. – Hoztunk a egy pulcsit is, hátha kell…

- Cssh… Köszi – mondta, és elvette a pólóját, és magára húzta. – Mehetünk? – Hermione bólintott.

Elindultak az ajtó felé. Draco kinyitotta Hermionenak az ajtót. Ő kicsit félve kilépett a szabadba, de a bandának már híre hamva sem volt. Amikor Draco becsukta maga mögött az ajtót, mellette lépdelve indult el a palacsintázó felé. Hermione megdöbbent, amikor a fiú a táncparkett felé ment.

- Mi az?

- Alanék ott vannak – válaszolta a fiú.

- Oh, értem… azt hittem, hogy még ott vannak.

- Nem, kitaláltak, hogy táncolni akarnak – mindketten megálltak. Draco a bulizók felé fordult, és a tömegben Alant kereste.

- Draco…

- Hm?

- Ja, semmi, csak gyakorlom a neved… Alan kért meg rá – a fiú elmosolyodott, és ránézett a lányra.

- Tessék, Hermione?

- Így már jobb. Szóval… honnan tudtad, hogy… hogy baj van? – kérdezte miközben Draco szemébe nézett.

- Hát… Csak láttam az asztaltól, hogy utánad megy az a fazon, és… mentem én is. A haverjai addigra odébbálltak… - felelte.

- Értem… és mi történt vele? – kérdezte ismét.

- Semmi. Kicsit ömlött a szájából a vér, de elfutott.

- És te jól vagy? Nem esett semmi bajod?

- Jól vagyok, csak az állam zsibbad egy kicsit… - mondta, és megdörzsölte említett testrészét.

- Sajnálom, hogy bajba sodortalak…

- Ugyan, ha nem akartam volna, nem mentem volna utánad.

- És miért akartál? – kérdezte homlokráncolva a lány.

- Hát… nem tudom… nem akartam, hogy… hogy bajod essen… - felelte Draco, és lesütötte a szemét.

Hermione elmosolyodott, és felemelte a kezét. Lassan megsimogatta a fiú arcát. Az érintésére ismét szembetalálta magát a fiú szürke szemeivel. Magában meghökkent, amikor azokban a furcsa csillogás mellett valami mást is látott. Őszinteséget.

Hermione elhúzta a kezét, és elindult a táncolók felé. Draco nagyot sóhajtott, megrázta a fejét, és követte. Amikor mellé ért, Hermione rápillantott, és elmosolyodott.

De gyönyörű vagy, istenem… egyszer ez lesz a veszted… meg az enyém is – Draco felsóhajtott. Megváltozott valami, de még mindig nem tudom, hogy mi van. Most akkor utál, vagy nem? Jó volna már tisztázni… De nem, nem most… most ez nem menne.

Megérkeztek a táncparketthez, ahol bömbölt a zene, és mindenki táncolt. A táncolók mellett volt egy büfé, amit most afféle „bárként” használtak a táncolók, ha megszomjaztak.

- Leülünk? – kérdezte Hermione, de a zenétől nem hallotta a saját hangját sem.

Draco bólintott, és elindultak a pulthoz. A fiú kért mindkettőjüknek valami innivalót, és közben a tömeget pásztázták. Sehol sem látták Alanéket. Hermione lassanként kortyolgatta az italát, és a szívbaj jött rá, amikor egy kezet érzett a vállán. Azonnal azt hitte, hogy az a fiú az, és reflexszerűen Dracohoz szökkent.

- Aj, Alan, tökre megijedtem… - mondta Hermione megkönnyebbülve. Most már ő is és Jess is fel voltak teljesen öltözve. Jess egy kényelmes farmer rövidnadrágot és egy világoskék topot viselt, Alan pedig egy egyszerű pólót vett fel.

- Megkérhetlek valamire? – szólalt meg Draco. A lány felé fordult. – Légyszi, szállj le a lábamról…

- Hopsz, bocsi… - Hermione gyorsan arrébb lépett, és bocsánatkérően nézett a szőke fiúra.

- Semmi gond…

- Jaj, de összemelegedtetek… - szólalt meg nevetve Jess, miközben Alanbe kapaszkodott. Hermione és Draco értetlenül nézték.

- Nem melegedtünk össze – szögezte le a lány.

- Egyáltalán nem – tette hozzá Draco.

- Jó, persze… és hol voltatok idáig? Mert nem hiszem, hogy majdnem egy órán át öltöztél…

- Mindegy, hagyjuk – rázta a fejét Hermione, és Dracora pillantott. A fiú méregető tekintettel nézte, aztán Alanre pillantott. A fiú hamiskásan vigyorgott, de nem szólt hozzá a témához.

- Jöttök táncolni? – kérdezte meg végül. Hermione bólintott, megitta a maradékát a narancslének, és várakozón nézett Dracora.

- Na, jössz? – kérdezte a lány. Draco pár pillanat múlva megrázta a fejét, és a pult felé fordult.

Hermione értetlenül a többiekre nézett, de hasonló érzést kifejező arcokkal találta szemben magát.

- Jól van…

Hermione Jesszel és Alannel bement a tömegbe, és táncolt. Végre egy kicsit kikapcsolódott, és elfelejtette az este történteket.