Hermione a szobájukban volt, és Jesszel beszélgettek. Néhány perce értek vissza a reggeliről, de csak ők ketten voltak bent a helységben. Nem mondta el neki, hogy mi történt hajnalban, így látta jobbnak. Barátnője arról faggatta, hogy milyen volt Dracoval csókolózni. Hermione nem mondott semmit, csak próbálta elterelni a témát. De Jessica mindannyiszor visszatért a kérdésére. Hermione úgy döntött, inkább magára hagyja a lányt, és a saját ágyára mászott. Alan trappolva futott be, és rávetődött az ágyára. Hermione felvont szemöldökkel nézte, miközben a szekrényében kotorászott, hogy elővegyen egy papírt és egy tollat. Alan arccal a párnába fejelt, és úgy maradt. Hermione olyan pillantásokkal méltatta, miként egy elmebeteget szokás. Amikor a fiú teste rázkódni kezdett, már a nevetés szélén állt.

- Jól érzed magad, Alan? – kérdezte meg végül Jess. A fiú teste még mindig rázkódott, de a fejét elfordította jobbra, és így pont ránézett a lányra. Arca teljesen ki volt pirulva, szája fülig ért.

- Soha jobban… Gyere ide, kicsim, légyszi…

Jessica felállt, és odasétált a fiúhoz. Alan valamit suttogott neki, Jess pedig kerekre tágult szemekkel meglepődve hallgatta. Tíz perces susmus után Jessica boldogan bólintott, és visszament a saját ágyára. Elővett egy papírt és egy ceruzát, és valamit írni kezdett. Hermione ez idáig a szüleinek írt beszámolót.

Néhány perc után valaki óvatosan kihúzta a kezéből a lapot, és letette a tollal együtt a polcra. Hermione szemben találta magát Alan hamiskás vigyorával.

- Mesélnem kell valamit! - mondta vidáman a fiú, és befurakodta magát Hermione mellé.

- Mondd csak… - felelte a lány, és ültében Alan felé fordult. A fiú intett, hogy hajoljon közelebb. Hermione lehajtotta a fejét, és Alan suttogva magyarázni kezdett.

- Na, azt meséltem Jessnek, hogy ma van július 15-e… Gondolom, nem tudod, hogy miért ilyen szent ez a nap… - Hermione elmosolyodott. – Nos, annyi az egész, hogy ezen a napon jött világra Draco Malfoy… - Hermione elhúzta a fejét, és Alan szemébe nézett. A fiú boldogan mosolygott. – Gyere vissza! Na, és szeretnénk – folytatta, mikor a lány füle ismét a szájánál volt. – egy bulit csinálni lent a parton… és mondtam Jessicának, hogy kérje meg anyukáját, hogy hagy lehessen ma egy ilyen kivételes este…

- És mit mondott?

- Azt, hogy megkérdezi. Most épp azt írogatja össze, hogy mi kell majd… Na, és szeretném, ha te is benne lennél… Tudom, hogy utáljátok egymást, de ma ezt felejtsétek el! Oké? – Hermione ismét elhúzódott, és merengve bámulta Alan arcát. Lassan bólintott. – Szuper… Tehát, ha minden jól megy, akkor ma öttől lenne a dolog, és lent a parton, és szórakoznánk, röpiznénk, mit tudom én, de kizárólag mugli dolgokat művelnénk, hagy tudja meg Draco, hogy az se olyan rossz – Hermione halkan felnevetett. – Segítenél Jessicának?

- Ha válaszolsz egy kérdésre.

- Mire?

- Miért nem Jessnek hívod? Miért Jessica? – kérdezte mosolyogva.

- Mert… fogalmam sincs – Alan kicsit meglepődött az egyszerű kérdésen. - A Jessica jobban tetszik. Meg van egy ismerősöm, akit ugyanígy hívnak, és őt szólítom Jessnek. És Jessica egyáltalán nem hasonlít rá… ugyanis a csaj kemény rocker.

- Értem – bólintott mosolyogva a lány. – Akkor megyek Jesshez…

- És, Mio… Draconak erről nem szabad tudnia. Nem kell mindenkit hívni, oké? Csak úgy azokat, akiket jobban ismersz, ismerünk, oké? Ezt mondtam Jessicának is.

- Jól van…

Hermione átmászott Jesshez, Alan pedig a saját ágya mellett kezdett kutatni az egyik fiókjában. Jessica összeírt egy csomó mindent, amire szükségük lesz: körbe kell világítani a környéket, hogy ne legyen majd estefelé túl sötét, meg kell kérni az ott működő büfét, hogy maradjon tovább… és ki kell találni, hogy mit csináljanak és kik jöjjenek. Hermione segített összeírni a neveket, aztán egy bő óra múlva együtt indultak el megkeresni Mrs. Thompsont.

Bekopogtak a tanáriba. Onnan Radin jött ki, akitől megtudták, hogy Jess anyja most ment át az étterembe. Úgy döntöttek, hogy kint megvárják, míg visszajön. Addig újra átbeszélték a részleteket. Tíz perc várakozás után Mrs. Thompson jött be a tábor kapuján.

Jess odament hozzá Hermioneval, és előadta, amit szeretett volna. Elmesélte, hogy Draconak születésnapja van, és ezzel szeretnék meglepni. Azt is elmondta, hogy milyen lenne a buli, hogy játszanának, és táncolnának, és jól éreznék magukat.

- Légyszi, anya! Csak egy buli lent a parton!

- Nem tudom, meg kell beszélnem a többi tanárral. Miért ilyen fontos neked Draco születésnapja? – kérdezte mosolyogva a nő. Jessica kicsit elpirult.

- Nem, nem azért… csak Alannel kitaláltuk, illetve ő kitalálta, és tök jó lenne. Na… kérlek!

- Jól van, jól van! Megbeszélem a többiekkel. De ne csináljatok semmi hülyeséget. Valaki le fog menni veletek mindenképp.

- Oké! Köszönöm! – felelte vidáman a lány, egy puszit nyomott anyja arcára, és Hermionet rángatva bementek a házukba.

Most már bent volt Draco is, így el kellett rejteniük a jókedvüket. Hermionenak nem volt igazán mit, de gyanútlanul leült az ágyára, és folytatta szüleinek írt beszámolót. Megemlítette a bulit is. Félszemmel látta, hogy Draco és Alan beszélgetnek, Jessica pedig folytatja az írást az ágyán hason fekve.

A lány tíz perc múlva az ágyán hasalt, és Draco ágya felé volt fordítva a feje. Már befejezte a levelet, és a két beszélgető fiút nézte. Furcsamód komolyak voltak. Aztán mindketten felnevettek, és Alan átmászott a Hermionehoz közelebbik oldalra.

- Beszélhetnénk… ?

- Persze… - felelte a lány értetlenül, és összébb húzódott, hogy Alan is elférjen.

A fiú és ő lefeküdtek egymás mellé, és Alan megint suttogva kezdett beszélni.

- Na? Megengedte? – kérdezte izgatottan.

- Igen… vagyis azt mondta, hogy megkérdezi a többi tanárt.

- Szuper! – suttogta vidáman Alan.

- De ha titokban akarod előtte tartani, akkor halkabban örülj… - mosolygott rá Hermione.

- Oké, oké…

- Miről beszéltetek ilyen komolysággal?

- Csak hülyültünk… semmi komolyról, tényleg, azért is nevettünk a végén…

- Ja, értem… Figyelj csak, Alan…

- Hm? – nézett rá mosolyogva a fiú.

- Nincs kedved megmasszírozni?

- Most? – kérdezett vissza értetlenül a fiú. Hermione bizonytalanul bólintott. – De, szívesen… Csak egy perc, oké? Elmegyek még oda – bökött a fejével a mosdó felé.

Hermione kétkedve a hasára fordult, és kényelembe helyezte magát. Arcát Draco felé fordította. A fiú az ágyán ült, és írogatott. Elég bosszús képet vágott, és úgy véste a pennáját a papírba, mintha az tehetne a bajáról.

Átfordította a fejét a másik oldalra, és látta, hogy Alan vizes kézzel jön már. A fiú az ágyához ment, és megtörölte a kezét. Hermione behunyta a szemét, és várt.

Eközben Alan Dracora nézett. Elég sokáig tartott, míg végre találkozott a tekintetük. Alan Hermione felé bökött a fejével, és közben tátogott. Menjél! Draco értetlenül összehúzta a szemöldökét. Masszírozd meg! A szőke fiú erre hevesen megrázta a fejét. Alan viszont csak bólogatott, és közben a De, de szókat tátogta gyors egymásutánban. Draco mély levegőt véve halkan letette a könyvet és a pennát, és óvatosan, a legkevesebb zajt csapva felállt.

- Menj már oda! Megkért, hogy masszírozzam meg, én meg átengedem neked a nagy lehetőséget… gyerünk! –suttogta lehető leghalkabban Alan a fülébe.

- Nem – szűrte a fogai közt a szőke.

- Miért?

- Mert… megölne.

- Haha, ne nevetess… menj már.

Draco elgondolkozott, majd vett egy mély levegőt, és elindult a lány felé. Alan követte.

- Na, itt vagyok – mondta mosolyogva Alan, miközben az ágy végében állt. Draco óvatosan Hermione fenekére ült, és a lány két oldalára tette a lábait, majd feltérdelt, és úgy ült le újra két lába közé. A lány időközben levette a felsőjét, és egy szál fürdőruha felsőben feküdt.

Jessica érdeklődve figyelte a jelenetet. Alan a szája elé tette az ujját, jelezve, hogy ne mondjon semmit. Jess halkan kuncogva visszafordult a papírjához.

Draco egyik oldalra simította a lány haját, és kicsit megremegve kifújta a levegőt. Elkezdte masszírozni Hermione vállát, majd a lapockáit. A lány elégedetten elmosolyodott. Draco egyre inkább belejött a munkába, és már az esze sem csak azon járt, hogy hány darabra lesz átkozva, hanem hogy ő masszírozza Hermionet. Meg bírta volna csókolni érte Alant. Ő az ágy végében állt, és alsóajkába harapva, mosolyogva nézte masszázst.

- Remélem, tudod, hogy ezt mindennap meg kell majd ismételned – mondta halkan néhány perc után Hermione. Alan azonnal válaszolt.

- Jól van, persze, örömmel – vigyorgott rá Dracora, akinek kerekre tágult a szeme, és újabb mély levegőt vett.

- Mik ezek a sóhajtozások? – nevetett a lány. – Ilyen nehéz dolgod van? – Draco már válaszolni akart, amikor Alan hangja eszébe juttatta, hogy az nem volna hálás dolog.

- Dehogy is. Mindennap ebéd előtt masszázs. Oké, megjegyeztem. Megpróbálom beiktatni a napi programomba – felelte a fiú. – De remélem, hogy azért visszakapom…

- Persze – mosolygott Hermione. Még mindig csukva volt a szeme. Néha-néha kinyitotta, de akkor is csak Jessre nézett.

Hermione a feje fölé nyújtotta a kezeit. Draco a csípőjétől kezdve végighúzta a lány oldalán a kezét, egészen végig a karján, végül már ráhasalt a lányra, és fogta a kezét. Pont arcon tudta volna puszilni, de nem kockáztatott. Hermione egy pillanatra hirtelen kinyitotta a szemét, egy kicsit nézte Jesst, majd ismét lehunyta. Megcsinálta a műveletet, csak visszafelé. Aztán a hátát dörzsölgette, és simogatta.

Hermione meglepődött, amikor a fiú teljesen ráhasalt. Nem is azon, amit tesz, hanem, hogy ez a gondolat futott végig rajta: Ez Draco… citrom és mentol… Erre azonnal kinyitotta a szemét, és merengve nézte Jesst, aztán megint lehunyta.

- Csináld megint - kérte ártatlanul.

A szőke fiú habozva Alanre pillantott, majd – miután ő a vállát vonogatta – előrehajolt, és ismét olyan közel került a lány arcához. Hermione kinyitotta a szemét, és kicsit hátrafordította, így pont belenézett a szürkeszempárba.

- Szia, Draco… - kezdett bele suttogó hangon. – Folytatod még? - a fiúnak résnyire nyílt a szája zavarában. Hermione elmosolyodott.

- Persze… - suttogta vissza, bár olyan volt, mintha inkább magának mondaná.

Hermione ismét lehunyta a szemét, és élvezte a masszázst. Draco eléggé meg volt lepve, hogy még mindig él, és egyben van, és nem nagyon tudta mire vélni azt, hogy a lány így viselkedett. Nem mintha zavarta volna…

Úgy döntött, hogy még pár percig folytatja a játékot, aztán inkább elhúzza a csíkot. Egyre jobban átadta magát a masszírozásnak, és valami furcsa érzés is átjárta a testét. Alanre pillantott, aki most már Jessicával beszélgetett, de nem hallotta, hogy mit mondanak egymásnak.

Egyszer csak – néhány pillanattal azelőtt, hogy leszállt volna Hermioneról – a lány óvatosan átfordult a hátára. Draco feltérdelt, és átvetette a jobb lábát a másik oldalra. Hermione felült, és egy puszit adott a fiú arcára.

- Köszi, ez jólesett.

- Nincs mit… - felelte a fiú, és felállt az ágyról. Úgy döntött, tesz egy sétát az erdőben.

Hermione felvette a felsőjét, és odament Alanhez és Jesshez. Látta, hogy a lány valami rajzról magyaráz, és ő is figyelni kezdett.

- … és akkor végül is nincs se túl világos, se túl sötét, még este tizenegykor sem.

- Aha, oké, akkor ez így jó is lesz… a nő meg csak nyitva marad, ha meg nem, akkor megkérjük az éttermet itt mellettünk, hogy segítsen már ki egy kis kaja-piával.

- Igen. Remélem, anya meg tudja győzni Gradhildet meg a többieket.

- Én is. Na, ’Mio, milyen volt a masszázs? – fordult a barna hajú lányhoz széles vigyorral Alan.

- Emlékszel, amikor azt mondtam, szemét vagy? – Alan bólintott. – Tévedtem. Te egy aljas, szemét, disznó vagy…

- Aki csak jót akart… - folytatta a fiú.

- Aki minden áron rám akarja erőltetni azt a kis szőke görényt…

- Na, ebből elég legyen! Az a kis „görény”, ha jól emlékszem a tábor alatt legfeljebb egy rossz szót szólt rád, azt is megérdemelted! – mondta komolyan. – Idefigyelj, kicsim… Nem értem, mi bajod van most Dracoval, mert oké, elhiszem, hogy a suliban gyilkoltátok egymást. De mi a fészkes fene lenne, ha túltennéd magad ezen?

- Majd ha őt sem érdekli…

- Őt nem érdekli. Szerinted, ha törődne vele, akkor megmasszírozott volna? – mosolyodott el Alan. – Olyan butus vagy… Próbáld meg öt percre elfelejteni, hogy ő Draco Malfoy, oké? Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a véleményed.

- Jól van, hagyjuk ezt – legyintett Hermione. Egyáltalán nem vágyott rá, hogy tovább feszegessék a témát. – Mi a helyzet a bulival, mit beszéltetek?

- Csak a világítást, azt hogy kit hívunk, ilyenek. Arra jutottunk, hogy végül is mindenki jöhet, aki akar, mert anyáék kötve hiszem, hogy azt megengednék, hogy csak azok jöjjenek, akik nekünk szimpik. Tehát azt kell valahogy megoldanunk, hogy mindenki megtudja, de Draconak sejtése se legyen a dologról.

- És mégis hogy képzelitek? A tanárok tutira összehívnak mindenkit, és úgy fogják elmondani, hogy buli lesz… - következtetett Hermione. – És akkor Malfoy is hallani fogja.

- Draco – javította Alan. – Egyébként nekem volna egy ötletem…

- Mondd.

- Annyi volna, hogy valamelyikünknek távol kell akkor tartania innen Dracot. Csak mi tudunk a buliról, vagyis csak mi tudjuk, hogy mit akarnak majd akkor mondani a tanárok. Dracot szépen elrángatom megnézni a kviddicspályát, és ennyi! Nem tud meg semmit, de a többiek igen.

- Ez nem is rossz ötlet.

- Szerintem se – tette hozzá Hermione.

Hallották, hogy kinyílt a szoba ajtaja, majd becsukódott, és hogy valaki jön. Elhallgattak, majd mikor Mrs. Thompson megállt Jess ágya előtt, mind izgatottan várták, hogy mit mondd a nő.

- Lehet.

- Juj! Szuper! Imádlak anya!! – éjjenezett Jess.

- Csak azért, mert meg van engedve, hogy legyen egy buli a parton? Ejnye, azt hittem…

- Nem! Egyébként is nagyon-nagyon imádlak, de ezért most még külön… - ölelte meg anyját a lány, és hatalmas puszit adott neki.

- Hogy terveztétek? – fordult a másik két gyerekhez. Mindhárman összemosolyogtak.

- Öttől szeretnénk, mert akkor még nincs olyan sötét, és tudnánk röpizni, meg a vízben hülyülni, meg ilyenek… aztán kilenctől-tíztől meg táncolós rész lenne… valami ilyesmi, majd kitaláljuk, hogy ki mit szeretne.

- Értem… És meddig akartok maradni?

- Hát… - nézett Jess Alanre és Hermionera.

- Egyig-kettőig… - válaszolta a fiú spontán. A nő hamiskásan elmosolyodott.

- Jól van… Akkor legyen három – pillantott a fiúra, aki ajkába harapva elmosolyodott. – De ha valakit meglátok akár egy perccel utána is ébren, azt megfojtom, rendben?

- Rendben! – felelték boldogan mind a hárman.

- És azt szeretném megkérdezni, hogy mondják majd, hogy mi lesz ma? Mármint a többieknek szólnak? – érdeklődött Hermione.

- Persze. Ebéd után… majd mondjuk mindenkinek.

- Uh, akkor el kell rángatnom Dracot hamarabb az ebédről… - nézett a két lányra Alan.

- Ilyen titoknak kell előtte lennie?

- Persze, úgy a poén – nevetett fel a fiú.

- Jól van, akkor megmondom a többi tanárnak, hogy ti ketten elmentek előbb.

- Szuper!

*

Hermione, Jess, Saleine és Sheela (utóbbi kettő a hármas csapatból) az egyik sarokasztalnál ebédeltek. Hermione és Jess sokszor egymásra pillantottak, és várták, hogy a két szuperlovag felálljon az asztaltól, és elsétáljon. Az utolsó fogáshoz kezdtek épp hozzá, amikor Alan és Draco felálltak, és távoztak az étkezők közül. A többség vagy nem vett tudomást arról, hogy a két fiú elmegy, vagy értetlenül bámulta. De igazából senkit sem izgatott különösebbképpen, csak néhány lányt Hermioneék asztala mellett.

Néhány perc múlva, amikor már a többség befejezte az evést, Mrs. Thompson felállt, és szólt, hogy maradjanak még néhány percig ülve, mert mondandójuk van. Amikor már tényleg mindenki megevett mindent, és az utolsó tányérokat is visszavitték, Radin állt fel.

- Nos. Azonnal bele is kezdenék a mondanivalónkba. Néhány társatok felvetette az ötletet, hogy legyen egy kis szabadprogram ma a tóparton, este pedig egy kisebb buli – ahogy befejezte a mondatot, többek szeme felcsillant, és sustorgásba kezdtek a mellettük levőkkel. – Öt órától mindenki mehet le a partra, ahol azt tehettek, amit szeretnétek. De ha lehet, akkor ésszel, és ne csináljatok semmi őrültséget – Radin körbejáratta a tekintetét az asztaloknál ülőkön, majd mikor elcsendesedtek, folytatta. – Hajnali háromkor mindenkit a saját ágyában szeretnénk látni – fejezte be a magáét Radin. Leült a székére, és helyette Mrs. Thompson állt fel.

- Még valamit szeretnénk kérni, amit jó volna, ha tényleg megtartanátok. Ez az egész igazából valakinek a születésnapjára készült, néhány barátja jóvoltából. Szeretnénk, ha Draco Malfoy nem szerezne tudomást erről a meglepetésről, és óvatosan beszélgetnétek a mai programról, hogy ne jusson az ő fülébe – a gyerekek mind meg voltak döbbenve, de néhány perc után, mikor elmúlt már a meglepettség, beleegyezően bólogattak, és motyogtak. - Addig is kellemes időtöltést és készülődést, öt órától várunk mindenkit.

A táborlakók mind vidáman csevegve vonultak el, Hermione és Jess a két lányt hallgatták, akikkel ettek.

- Tök szuper, hogy van egy ilyen szabadnapunk! Kíváncsi vagyok, hogy ki találta ki…

- Alan – felelte Jess és Hermione egyszerre.

- Tényleg? – döbbent meg mind a két lány. – Hol van most? Esküszöm, én aranyszobrot készíttetek neki… - Hermione és Jess felnevettek.

- Épp elhurcolta Dracot, hogy ne tudja meg a dolgot… - magyarázta Jessica.

- Á, tényleg… Azért mentek olyan hamar el…

- Na, de tényleg, most már halkabban kéne, mert bármelyik pillanatban itt lehetnek - javasolta Hermione.

- Igen, igazad van… Visszamegyünk a szobába? Már csak három óránk van…

A két lány bemasírozott a szobájukba. Dracot és Alant már ott találták. Alan épp hevesen magyarázott a szőke fiúnak a fürdő bejárata előtt, amikor mosolyogva a lányokra nézett.

- Jó sokáig ettetek… - jegyezte meg Draco.

- Ö… nem, csak eddig kint voltunk, és beszélgettünk… - rögtönözte Jess.

- Értem… szóval, mi van azzal a csellel, amiről beszélsz? – fordult vissza Alanhez, hátát és bal lábának a talpát nekivetette a falnak, és úgy támaszkodott.

Hermione leült az ágyára, Jess pedig a rajzos-listás papírjaival kivonult. Valószínűleg az anyjához ment elmesélni a terveit.

Néhány perc múlva a szobába bejött Josh és Valeri is, így Hermione velük kezdett beszélgetni. Draco – miután végighallgatta Alant – kiment a szobából. Alan odament Hermioneékhoz, és beszélték az aznapi tervet.

*

Jess és Hermione négykor elmentek zuhanyozni. Mindketten hajat mostak, lázasan készülődtek a partra. Nevetgéltek és viccelődtek egymással, aztán Jessnek eszébe ötlött valami.

- Egyébként mi a fenének csináljuk ezt? A víztől úgyis szétjön a hajunk, meg minden…

- Nem baj, de legalább most is jól szórakozunk.

- Igaz… - bólintott a lány, miközben nézte, ahogy barátnője a tükör előtt fésülködik. – És mondd csak… kinek szépíted ennyire magadat?

- Hm? – vonta fel a szemöldökét Hermione. – Senkinek. Csak egyszerűen… nem tudom, nincs senki különleges, akinek tetszeni akarnék – nézett rá a fekete hajú lányra. Annak zöld szeme hamiskásan csillogott.

- Persze… mindjárt gondoltam – felelte Jess, és ő is hozzálátott a fésülködéshez.

Pár percig csendben voltak. Hermione elgondolkozott. Ha ő tenné fel Jessnek ezt a kérdést, vajon mit válaszolna?

- És te? – kérdezett vissza.

- Ugyanez a válaszom – sóhajtott fel.

- Jess… - szólalt meg kicsit habozva ismét Hermione. – Neked tetszik Alan?

- Persze! Mint mindenki másnak is. Nincs ebben semmi, szerintem… - vont vállat a lány.

- De… nem úgy értem… hanem hogy komolyabban is tetszik?

- Hát… nem lökném ki az ágyamból – kacsintott rá a barna hajúra. – De nem hinném, hogy fontos lenne az, hogy nekem mennyire tetszik, vagy nem tetszik, hiszen van barátnője.

- És ha nem lenne?

- Mi ez a nagy érdeklődés? – ráncolta össze a homlokát Jessica.

- Semmi, csak… úgy vettem észre, hogy te és ő nagyon közel álltok egymáshoz, és…

- Igen, közel. De barátilag.

- Értem… - sóhajtott fel Hermione, és eltette a hajkefét.

Lecsavarta magáról a törölközőt, és felvette a fürdőruháját, és a másik törölközőjébe csavarva magát összeszedte a holmiját.

- Kint megvárlak…

- Ajánlom is, hogy nélkülem ne indulj el… - mosolygott rá Jess, és ő is elkezdett felöltözni.

Hermione kiment a szobába, letette a cuccát, és elpakolt mindent a helyére. Háromnegyed öt volt. Alan vidáman kotorászott a holmijában. Draconak híre-hamva sem volt.

- ’Mio, asszem az lesz, hogy Dracoval lemegyünk ötre, öt tízre, és jó volna, ha Jesszel kitalálnátok valamit. Mármint, hogy hogyan fogadjátok…

- Mármint, hogy Jess hogy fogadja… oké.

- Jól van… Ja, ezt légyszi vidd le – nyomott a kezébe egy pulcsit.

- Oké… még valami? – kérdezte kedvesen a lány.

- Nem, azt hiszem, minden megvan.

Hermione elmosolyodott, és a fürdőszobából kijövő Jessre pillantott. Ő bólogatott, számolgatott valamit a kezén, majd a szekrényéhez lépett. Hermione is előszedett egy-két holmit, amire szüksége lehet lent, majd barátnőjével együtt elindultak a tó felé.