Hermione lehunyta a szemét, és elgondolkozott a történteken. Valami nagyon megváltozott közte és Draco között. De mitől? Miért lett ennyire kedves vele a fiú? Hermione nem tudta maga előtt letagadni, hogy nagyon tetszik neki a fiúnak ez – a tábori – énje. De nem akarta. Tudta, hogy hatalmasat fog benne csalódni. Visszamennek a Roxfortba, és Draco ismét Malfoy lesz.

Hirtelen kinyitotta a szemeit. Valaki járkált a szobában. Már néhány perce hallotta a léptek zaját, és azt, ahogy egyszer-egyszer valaki belerúg egy táskába, vagy ágyba.

- Alan! Hagyd már abba, és feküdj le! – fakadt ki hirtelen Jessica.

- Jó, jó… mindjárt…

- Mi a fenét csinálsz hajnali kettőkor? – kelt fel Valeri is.

- Nyugi, csajok, csak gondolkozom…

- Jaj, ne… ne erőltesd magad – mondta kábán, álmos hangon Josh.

- Oké… Hermione, Draco? Valami hozzáfűznivaló? – Hermione fektében elvigyorodott, Draco pedig kikelt az ágyból, és a mosdóba sétált.

- Nem akarnál végre lefeküdni? – kérdezte bágyadtan Hermione.

- Nem nagyon. Tudod… az az igazság, hogy unatkozom – a szobában levők felsóhajtottak. – Játsszunk valamit!

- Oké – mondta Jess. – Játsszuk azt, hogy aki hamarabb le tud aludni, az…

- Nem! – szakította félbe a lányt Alan. Draco épp ekkor ment visszafelé. – Hé, öregem! Nekem nincs kedved játszani valamit?

- Ö… annyira nincs. Igazából pocsék kedvem van, mert pocsék napom volt, és az éjszakám is pocséknak ígérkezik. Asszem keresek egy tavat, és fejest ugrok – felelte unottan, és körbenézett: hátha lát valahol egy tavat.

- Úgyse mernéd… - motyogta halkan, de hallhatóan Josh.

- Ez az! – fojtotta Dracoba a választ Alan. – Felelsz vagy merszet játszunk!

Jessica és Hermione sokatmondó pillantásokat váltottak. Valeri azonban felélénkült, és átmászott Josh ágyára, hogy megossza a fiúval a gondolatait. Draco csak értetlenül nézett Alan csillogó kék szemébe.

- Ja, hogy ilyesmit a Malfoyok és a Mardekárosok nem szoktak játszani… Na, gyerekek, gyertek, üljünk le, és meséljük el Draconak a dolgokat!

Valeri, Josh és Jess – utóbbi kevesebb lelkesedéssel – odamászott Alan köré a földre, mire Alan és Draco is leültek. Hermione az ágyában maradt, felült, és magára tekerte a paplanját.

- ’Mione, te is gyere!

- Semmi kedvem. Ellentétben veled, én hulla fáradt vagyok. Nektek is aludnotok kellene.

- Táborban vagyunk, kicsi szívem. Ez azt jelenti, hogy a takarodó leghamarabb hajnali háromkor van. Addig mindenki pörög.

Hermione fáradtan a többiekre nézett. Lapos pillantásaik nem igazán támasztották alá Alan azt a kijelentését miszerint pörögnek.

- Na, jó, de csak egy kicsit. Utána alszom tovább.

- Nem mondhatod, hogy eddig aludtál. Direkt hangosan püföltem a táskákat… olyannyira, hogy az egyiken úgy estem át, hogy bevertem a fejemet az ágyamba.

- Legalább tudjuk, mitől vagy ma ennyire ütődött – motyogta vissza Hermione.

A lány leült Valeri és Jess közé. Vele szemben Draco ült, az ő jobbján Alan, balján Josh.

Alan három percben elmagyarázta a játék lényegét. Hermione játszott ilyet máskor is, még az elemiben az osztálytársaival.

- Na, ki akar kezdeni?

Jessica megfogta az üveget, és megpörgette. Az Joshra mutatott. A fiú a felelést választotta. Előzőleg megállapodtak abban, hogy egymás után kétszer nem lehet felelni. Jess gyorsan kitalált egy kérdést a fiúnak Valerivel kapcsolatban, amire ő pironkodva válaszolt.

Néhány kör után Alan pörgetett. Az üveg szája ezúttal – először – Hermionera mutatott. Ő volt az egyetlen, akire még nem jutott sor.

- Na, kicsim. Gondolom valami aranyos kis kérdésre szeretnél felelni, nem?

- Teljesen mindegy, nem? Mindenképpen megszívom.

- Így igaz. Akkor kérdezek – Hermione alig észrevehetően bólintott. – Na szóval… - a fiú futó pillantást váltott Jessicaval, aki mosolygott. – Szeretném megkérdezni, hogy… - Hermione türelmetlen pillantásokat vetett a fiúra. Ő elmosolyodott. – Tetszik vagy szerelmes vagy Dracoba? Azt a választ nem fogadjuk el, hogy egyik sem, mert hazudni ebben a játékban szigorúan tilos.

Hermione és Draco zavartan egymásra pillantottak, majd elfordították a fejüket. Alan vigyorogva bámulta a lányt. Hermione elgondolkozott a válaszon. De hát ez nem nehéz kérdés, hiszen épp most vallottam be magamnak egy fél órával ezelőtt, hogy tetszik… De nem mondhatom ezt… olyan hülyén jönne ki… Mély levegőt vett, és anélkül, hogy bárkire is rápillantott volna, akár csak egy másodperc erejéig, az üveget bámulva, egyre pirosodó arccal ezt válaszolta.

- A tábori Draco tetszik, de egyébként nem – mondta a néma csendbe. Érezte, hogy arcát villámgyorsan elönti a pír, hogy szinte éget a feje.

- Kár – Alan úgy döntött, nem feszegeti tovább a témát, ő úgy is tudja az igazat. – Te jössz – sóhajtott egy mélyet.

Hermione megfogta az üveget. Érezte, hogy a keze csurom víz lett. A flakon ezúttal Alanre mutatott.

- Ajaj – mondta megjátszva ijedségét. – Mázli, hogy ez már a harmadik akcióm. Ezért most kérdezhetsz te is valamit.

- Mi a neve a barátnődnek? – kérdezte őszinte kíváncsisággal Hermione. Valamennyire még örült is, amikor látta, hogy elhalványul Alan mosolya.

- Miért ilyen fontos ez?

- Mert nem lehet kiszedni belőled. Mindig a tiltott gyümölcs a legédesebb… Válaszolj!

- Akkor ez bizonyára azt is jelenti, hogy számodra Draco finom – vigyorodott el kajánul. Úgy tűnt, ez egy kicsit megcsapta a zavarát. Hermionet viszont csak növelte. – Na jó, de ne áruld el senkinek – mosolygott. – Ginnynek. Ginny Weasley.

- Ginny a barátnőd?! Komolyan? – Hermione teljesen ledöbbent. Még csak nem is azon, hogy Alan és Ginny együtt van, hanem azon, hogy ő erről mit sem tudott.

- Igen, tényleg – mosolygott rá fejét rázva a fiú.

- De hát… mióta? És ő miért nem mondta?

- Egy kérdésről volt szó, kicsim… Kérdezd tőle.

- Jó, tudom… de ezt most játékon kívül kérdezem…

- Az esti mese este héttől van, vacsora után – tért ki a válasz alól a fiú, és megpörgette az üveget. Az Jessre mutatott. – Na, mit szeretnél csinálni? Merned kell, ugye? – a lány mosolygott, és bólintott. – Találjatok ki valamit, én csak ’Mionet szeretném szívatni – vigyorgott rá Hermionera.

- Kedves tőled… Jess, csókold meg Alant!

- Miből gondolod, hogy ez nekem rossz? – érdeklődött a fiú, miközben cinkos mosolyt villantott Jessre.

- Majd ha megtetted, akkor megmondom.

Alan és Hermione egy ideig farkasszemet néztek egymással. Jessica Alanre nézett. A fiú odament hozzá, leült elé, a füléhez hajolt, és súgott valamit, mire a lány elmosolyodott, és bólintott.

Jessica hatalmas, cuppanós csókot nyomott Alan arcára.

- Tessék, remélem, most boldog vagy – vigyorgott Hermionera a fiú.

- Tudjátok, hogy nem így gondoltam.

- Honnan tudnánk? – kérdezett vissza ártatlanul Jessica. - Én nem vagyok gondolatolvasó.

- Jó, inkább pörgess. Ezt még megvárom, aztán visszamászom a pihe-puha ágyamba, és alszom.

- Oké.

Jessica megpörgette az üveget, Legalább tizenöt másodpercen át forgott, mire megállt. A feje Dracora nézett, aki éppen egy újságot lapozgatott, amit Alan ágyáról vett el.

- Na, szőke herceg – szólította meg Alan, mire Draco kibújt az újság mögül. – Merd megtenni, amit Jessica mondd.

Draco fáradtan pillantott Jessre. A lány egy ideig nézte, majd Alannel „beszélgetett” szemkontaktus útján. A fiú rámosolygott.

- Tehát. Elérkezett játékunk fénypontja – kezdte a lány. Hermione kezdett megijedni. Alanből kitört a nevetés. – Alan, nyugi…

- Nyugodt vagyok… Folytasd csak…

- Szóval. Tíz másodpercen keresztül csókold meg Hermionet a száján – tagolta egyenként a szavakat. - Kihagytam valamit? – fordult Alanhez. Ő a fejét rázta. - Ó, és igen… jó volna, ha… használnátok a nyelveteket is… igazi csók legyen.

Hermione dühösen Alanre nézett, aki szájával némán, mosolyogva formálta a szavakat: „Ne haragudj!”

Draco csak Jessicat figyelte, majd felállt, és odasétált Hermionehoz. Kinyújtotta a kezét a lány felé, és közben kérőn nézett a szemébe. Ilyen nincs… ezért megölöm mindkettőjüket. Na jó. Most az egyszer. Nyugi, Hermione, nem is lesz olyan szörnyű… hisz ez csak Draco… Malfoy. Hermione végigjáratta a tekintetét a fiún. Az egy egyszerű kék, kockás boxert viselt, semmi mást. A lány magában megállapította, hogy külsőre nála tökéletesebb férfit nem is kívánhatna… csak ne lenne olyan utálatos.

Elfogadta Draco kezét, aki felhúzta őt. Ott álltak egymással szemben, kéz a kézben. Hermione hirtelen kihúzta a sajátját, a fiúéból. Ne vigyük túlzásba. Ez csak egy játék. Ez a gondolat némiképp megnyugtatta. Draco közelebb hajolt hozzá. Egy-két centire volt az arcuk egymástól. Hermionenak akaratlanul is eszébe jutottak a tónál történtek. Most viszont Jess nem fogja megakadályozni, hogy a fiú megcsókolja. Aztán eszébe jutott az a borzalmas éjszaka is, amikor a macska megtámadta Alant. Draco akkor nagyon figyelmes volt vele… Mint ma. Megvédte őt, vigyázott rá. Hagyta, hogy Hermione megölelje, és nem lökte el.

Hermione mély lélegzetet vett, és felpillantott. Vajon ez is olyan kellemes lesz, mint az első? – efféle gondolatok kavarogtak a fejében. Draco legalább egy fejjel magasabb volt nála. Néhány pillanatig némán bámulták egymást. Draco szürke szemei kérdően, de csillogva néztek az ő hatalmas, mandulabarna szemeibe. Hermione szíve hirtelen felgyorsult, a levegőt is szaporábban vette a szokottnál. Draco még közelebb hajolt hozzá, még egy utolsó pillantást váltottak, majd az ajkaik lassan, meg-megremegve összeértek. Hermione hirtelen úgy érezte, mintha egy másik világba, egy másik dimenzióba csöppent volna. Egy olyan helyre, ahol csak ő és Draco van. Ajkaik eleinte apró puszikat váltottak, majd egyre jobban elmerültek egymásban. Hermionet hirtelen kirázta a hideg, majd a következő pillanatban már kellemes meleg futott végig rajta. Draco lassan a lány derekára csúsztatta a kezét, és óvatosan magához húzta. Jessica kérésének eleget téve a nyelveik hosszan játszottak egymással. Hermione bizonytalanul Draco nyaka köré fonta a karjait - mintha ettől felbátorodott volna –a fiú kicsit hevesebben csókolta. Nyelveik játéka fokozatosan lelassult, ajkaik ismét apró puszikat váltottak… Hermione ijedten szökkent hátra, amikor Jess felsikított.

- Jön Gradhild!

Hermione néhány pillanatnyi fáziskéséssel elengedte Dracot, és sietve bemászott az ágyába.

Valeri varázslattal eloltotta a lámpát, és mind úgy tettek, mintha aludnának. Amikor a tanár belépett a szobába, halk puffanás, morgás, beszédhangok hallatszottak, majd felkapcsolták a lámpákat. Erre furcsamód az egész szoba feléledt.

- Mi a fenét csinál itt az éjszaka közepén, Mr. Fonce? Miért nem alszik? – rivallt rá a férfi.

- Csak vécén voltam… nem tudtam, hogy hajnali négykor már oda se szabad menni – felelte ártatlan arccal. – De megígérem, észben tartom, és ezentúl reggel hatkor megyek csak. Vagy az is korán van? – Gradhild dühös pillantást vetett a pimasz fiúra. – Rendben, akkor majd veszek egy bilit. Magának is kell? – kérdezte segítőkész mosollyal.

- Tünés az ágyadba!

- Igenis! – tisztelgett a fiú, és futólépésben beugrott az ágyába.

Gradhild gyanúsan, fejcsóválva figyelte a betakaródzó fiút, és szeméből sugárzott a gyűlölet. Hermionenak ismét eszébe jutott Piton: ugyanígy szokott ő is Harryre nézni.

Végül a tanár alvásra parancsolt mindenkit, és leoltotta a lámpákat. Pár percig még benn maradt, aztán mikor hallották az ajtó becsapódását, mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés. Kivéve Dracot és Hermionet.

*

Hermione ijedten nyitotta ki a szemét. Borzalmas álma volt. Újra átélte az év végén történteket. Idén sem volt épp eseménytelen az évük, és a végére ismét szemben találta magát egy rakás halálfalóval, élükön Voldemorttal. A Sötét Nagyúr Harryt próbálta megfélemlíteni. Magával ragadta Hermionet, és őt kínozta, azért, hogy Harry gyengüljön. Ezzel annyit tudott elérni, hogy Harryt magára dühítette, és ismét kicsúszott a karmai közül – Hermioneval együtt. A lánynak rengeteg álmatlan éjszakát okozott a crucioval való kínzások sorozata. Ma éjjel is ezt álmodta: ahogy az egyik sötét kámzsa mögé bújt halálfaló rászórja a kínok átkát, újra meg újra…

Hermione zihálva felült az ágyon, és nagyot nyelve mély levegőt vett. Aztán megint. Érezte, hogy a torka teljesen ki van száradva, és homlokáról csorgott a hideg veríték. Ránézett az éjjeliszekrényen álló órára. Az hajnali négyet mutatott még csak. Tehát alig aludt másfél órát. Halkan felállt, és csendes léptekkel elindult a fürdőszoba felé. Óvatosan lenyomta a kilincset, és kinyitotta az ajtót. Bement a mosdóba, és az egyik kagyló fölé hajolt. Kinyitotta a csapot, és ivott egy kis hideg vizet. Végiggondolta közben az álmát. Elzárta a csapot, és belenézett a tükörbe. Újra lepergett a szeme előtt a borzalmas emlék: a cruciok sorozata, és érezni vélte, ahogy valami ismét bebújik a bőre alá, és kínozza végeláthatatlanul, mintha nem akarná soha abbahagyni, amíg meg nem öli a fájdalom a lányt. Hallotta a fejében a férfi gúnyos nevetését, és megjegyzéseit, amiket nem értett tisztán. Egy könnycsepp gördült le az arcán. Azt követte még egy, és még több száz társa.

Hirtelen egy meleg érintést érzett a vállán. Olyan hirtelen fordult meg, hogy beverte a kezét a mosdókagylóba, de nem érdekelte a fájdalom. Túlságosan is meglepődött a vele szemben álló fiún. Néhány pillanatig kerekre tágult szemekkel, és résnyire nyitott szájjal bámulta Dracot, aztán hirtelen nagyon nyelt, és lehunyta a szemét. Újabb könnyek csordultak ki belőle. Visszafordult a tükör felé, egyik kezébe temette az arcát, és rázkódott a zokogástól. Nem érdekelte, hogy Malfoy látja.

A fiú megfogta a másik kezét, és maga felé fordította a lányt. Értetlen-sajnálkozó arccal nézett Hermionera, akinek másik tenyere eltűnt az arca elől, de a könnyei még mindig hullottak. Draco óvatosan felemelte a kezét, miközben a másikkal a lányét szorongatta, és gyengéden kisimított a lány arcából néhány tincset és könnycseppet. Hermione szorosan lehunyta a szemét, mintha ki akarná préselni belőle a maradék könnyeket, majd újra kinyitotta, és Draco szemébe nézett. A fiú mérhetetlen fájdalmat pillantott meg a barna szemekben. Finoman húzni kezdte magához a lányt, aki végül remegve meztelen mellkasára hajtotta a fejét.

Hermione csak akkor vette észre, hogy a fiú most is – mint a játéknál – egy szál nadrágban áll előtte. De ez most egyáltalán nem érdekelte. Draco szívének a dobogása némileg megnyugtatta, mint a kisbabát, amikor anyja mellére teszik. Szorosan odabújt a fiúhoz, és érezte, ahogy Draco karjai nyugtatóan simogatják a hátát, és ahogy a fiú ráteszi a fejét az övére, és egyszer-egyszer gyengéden megpuszilja. Hermione behunyta a szemét, és teljesen a fiúra bízta magát.

Nem tudta, mióta állhatnak már a hideg kövön, nem is érdekelte. A fiú egyszer csak arrébb döntötte a fejét, így a fülébe suttogott.

- Mi történt? – kérdezte szelíden.

Hermione kicsit megijedt. Finoman elhúzódott a fiútól, de az nem engedte, hogy nagyon messzire menjen. A derekánál fogva maga előtt tartotta. Hermione lehajtotta a fejét, és nagyot nyelt. Megpróbált megszólalni, de nem tudott a torkában lévő gombóctól. Így hát megrázta a fejét. Draco elképzelni sem tudta, mi lehet a lány baja. Kezével felemelte az állát, hogy a szemébe nézhessen. Hermione szemei még csillogtak a könnyektől, de újabbak már nem buggyantak ki belőlük.

Hermione kinyitotta a száját, hogy megszólaljon. Nagyon halkan, elcsukló hangon kezdett beszélni.

- Csak… rosszat álmodtam… - újabb könnycsepp gördült le az arcán. Draco kezével elsimította.

- Mit? Mondd el… jobban fogod érezni magad… - suttogta lágyan a könnyező lánynak. Hermione szipogott egyet.

- A halálfalókról… év végén… megtámadtak minket… tudod – nézett bele a szürke szemekbe. Draco lehunyta a szemét egy pillanatra, igenlésképp. – És azóta kísért… az az emlék… ahogy kínoznak… - Hermionet kirázta a hideg. – ahogy próbálják megtudni… hol van Harry… és amikor nézték, hogy hogyan szenvedek, és ahogy Harry arca is… egyre fájdalmasabb lett… mindent… és olyan… szörnyű volt… életem legrosszabb percei voltak… és félek… hogy megint idejönnek, és…

Draco megsimogatta a lány könnyáztatta arcát, és ismét magához húzta. Szegénykém… biztos szörnyű volt… de hát… miért kellett nekik őt kínozni? Miért nem Weasleyt? Hogy bírnak ekkora fájdalmat okozni egy ártatlan lánynak? Soha többé nem tehetnek ilyet vele. Vigyáznom kell rá…

- Sajnálom… nyugodj meg… nem lesz semmi baj… Nem jönnek ide… soha többé nem fognak bántani… - puszilta meg a lány haját, majd nézett a szemébe. – Megígérem.

Hermionenak nem volt ereje meglepődni. Csak jobban odabújt a fiúhoz, és lehunyta a szemét. Kezdett megnyugodni. Már csak tompán érzékelte, hogy a fiú megpróbálja kihúzni a fürdőből a szobába. Amikor ez nem jött be, óvatosan felemelte a lányt, és a karjaiban bevitte a szobába, és lefektette az ágyára. Betakarta, és nézte, ahogy alszik.

Végül bemászott ő is a saját ágyába, de nem tudott elaludni. Egyfolytában az járt a fejében, hogy milyen fájdalmat okoztak Hermionenak, és hogy az apja is benne van ebben az egészben. És ha nem vigyáz, ő is benne lesz.