Hermione a következő napokban nagy ívben elkerülte Malfoyt. Csak néha-néha kellett hozzászólni, és akkor sem sokat. Nem akart semmit sem tőle. Megcsókolta, és kész, nem jelent semmit. Úgy tűnt, a fiú is így gondolja, mert ő sem próbált beszélni a lánnyal.

Hermione nem akarta senkinek elmondani, mi történt közte és Draco között. Jessnek azért nem, mert akkor a lány mindenáron azt akarná, hogy járjon vele, Alan meg… meg volt győződve róla, hogy Draco már rég beszámolt neki.

Fáradtan kimászott az ágyából, Jess kivételével már mindenki ébren volt. Bement a fürdőszobába, és megmosta az arcát. Hallotta, hogy zuhanyoznak. A kabinok a mögötte nyíló ajtó mögött voltak, összesen hat darab: három-három egymással szemben. Persze sosem zuhanyoztak egyszerre háromnál többen, akkor is külön a fiúk, külön a lányok.

Hermione fogkrémet nyomott a fogkeféjére, és elkezdte mosni a fogát. Mikor befejezte, kiöblítette a száját, megtörölközött, és belenézett a tükörbe. Onnan egy szürkeszempár nézett vissza rá. Hermione elkapta a fejét oldalra. Ott állt Alan mellette, egy szál fehér törölközőben. Jessnek igaza volt: tényleg nagyon kidolgozott teste van. Mögötte Draco állt, hasonló öltözékben… Hermione azt hitte, hogy elolvad…

- Nyüzsögnek a mosdóban a pasik… - mosolygott rá Alan a lányra. Épp a fogát készült ő is megmosni. Hermione zavartan visszamosolygott.

Összeszedte a holmiját, és elindult kifelé. A szobában lehuppant az ágyára, és kissé sokkos tekintettel bámult maga elé. Egyszer csak egy bézs színű valami termett a szeme előtt. Balra fordította a fejét. Draco nyújtotta felé a törölközőjét.

- Kint hagytad – mondta a fiú magyarázatképp. Hermione motyogott valami köszönömfélét, és elvette a fiútól a darabot. Draco azonban nem mozdult, csak feszes, rezzenéstelen arccal nézte. Hermione nem pillantott rá.

- Ha minden reggel ilyen látványra ébredek, szívesen felkelek ötkor is… - mondta egy álmos hang a közelben. Jessica laposakat pislogva figyelte a törölközőben ácsorgó szőke fiút. – És itt van a másik macsónk is – tette hozzá, mikor Alan elhaladt az ágya előtt. A fiú mosolyogva megállt. Odafordult a lány felé, és pár pillanatig szemezett a kihívó tekintettel őt méregető Jesszel. Aztán egy pillanat alatt ráugrott, mire Jess nevetve felkiáltott. Alan elkezdte csiklandozni, aki kapálózva-nevetve ellenkezett. Hermione és Draco mosolyogva nézték őket.

- Hé! – kiáltott fel ezúttal Alan, amikor Jessica megpróbálta leszedni róla a testét takaró törölközőt. Ő gyorsan reagált, és visszatartotta: rászorította a lány kezeit a párnára, így egyikük sem tudott támadni. – És most?

- Nem t’om, de ha elengedsz, akkor simán leszedem rólad, ha meg felállsz, akkor azért esik le – nevetett a lány.

- Nem mondod – Alan mosolygós töprengésbe kezdett. – Alku?

- Milyen alku?

- Valahogy oldjuk meg, hogy rajtam maradjon a törölköző – mindketten elgondolkozva nézték egymást.

- Volna egy ötletem – szólalt meg Jess egy idő után. Alan érdeklődve felvonta a szemöldökét. – Hermione, takarj be minket, légyszi a paplannal!

Hermione mosolyogva felvette a földre lerugdosott takarót, és rájuk borította, hogy csak a fejük látsszon ki.

- Na, most engedj el – Alan gyanakodva méregette a lány arcát. – Bízz bennem!

Alan bizonytalanul elengedte a lányt, mire az egy pillanat alatt lehúzta róla a törölközőt, de a paplan mindent takart. Kidobta oldalra, és vigyorogva nézett a fiúra.

- Így bízzak meg benned? – vonta kérdőre azonnal. Kicsit zavarban lehetett, de nem mutatta túlságosan ki.

- Ne haragudj… - szabadkozott. - De nem lát senki semmit, amit te nem szeretnél…

- Aha, csak épp meztelenül fekszem rajtad… - mondta kissé felháborodottan a fiú.

Jessica a nyaka köré fonta a karjait, és közelebb húzta magához. Alan nem ellenkezett. Hermione hitetlenkedve nézte őket, majd Dracora pillantott. Ő összeráncolt szemöldökkel nézte a párocskát.

- Kiengesztelhetlek? – kérdezte ártatlanul suttogva a lány.

- Inkább add vissza a törölközőmet! – Jess odahajolt a füléhez, és hogy csak a fiú hallja úgy válaszolt.

- Miért nem? – Alan ugyanígy válaszolt. Mind a ketten mosolyogtak.

- Tudod, hogy szeretem a barátnőmet, és nem aka… - Jess nem hagyta, hogy befejezze, Alan szájára tette az ujját, és elhúzódott. – Köszönöm – mondta a fiú, mikor Jess egy invitoval odaadta neki a törölközőt.

A paplan alatt magára csavarta, és kimászott az ágyból. Visszahajolt Jess fölé, és mosolyogva megpuszilta a lány arcát. Aztán a saját ágyához ment.

- Rámenős egy lány vagy… - jegyezte meg halkan Draco.

- Ja, nem! – ellenkezett Jess. – Csak kíváncsi voltam a reakciójára. Azt hittem beadja a derekát… - mondta kicsit csalódottan.

- Reméltem, hogy nem – mondta Hermione. Kissé dühösen nézett a lányra. – Jess, barátnője van!

- Tudom! Épp az érdekelt, hogy mennyire hűséges hozzá… - felelte olyan hangon Jessica, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. – Ezt neki is meg kell mondanom. Nem akarom, hogy félreértse.

Hermione és Draco egy futó pillantást váltottak. Hermione elégedett volt Alannel. Szerencsésnek tartotta azt a lányt, akivel járt. Ahogy a szőke fiúra nézett, biztos volt benne, hogy ő nem állta volna meg. Leült az ágyára, és elgondolkozott. Draco elindult a saját ágya felé, de az első lépésnél megállt. Lehajolt, és odatette Hermione ágyára a törölközőjét.

Az ágynál összeszedett egy-két ruhát, és óvatosan – hogy más ne lássa – felöltözött. Felemelte a paplanját, hogy összehajtsa, de arról leesett valami a két ágy közötti húszcentis lyukba. Letette a takarót, és áthajolt az ágyon, hogy felvegye, de…

- Au! – kiáltottak fel mindketten. Ő és Hermione egyszerre nyúltak a fekete könyvért, és lefejelték egymást.

- Bocs… - mondták egyszerre.

- Kösz – eresztett meg egy pillanatnyi mosolyt a fiú, amikor Hermione felé nyújtotta a könyvet, és folytatta tovább a dolgát. Draco látta, ahogy megdörzsöli a fejét.

*

- Mindjárt jövünk, addig ne öljétek meg egymást!

- Legfeljebb tíz perc, oké? – mondta Jess is.

- Akkor sem értem – kezdett újra bele kissé kétségbeesetten Hermione. – Mi miért nem mehetünk? – Alan és Jess egymásra nézett.

- Mert Adelheid azt mondta, hogy csak ketten mehetnek be oda. És Alannel úgy döntöttünk, hogy mi megyünk.

Alan és Jessica – mielőtt újra feltarthatták volna őket – beléptek a barlangba, és eltűntek a sötétben. Hermione beletörődötten leült egy sziklára. Draco néhány méterre állt tőle, és egy követ rugdosott.

Miss. Adelheid megkérte Alant és Jesst, hogy menjenek el neki bájital hozzávalókért. Alan hívta még Dracot, Jess meg Hermionet. Most a táboron kívüli erdő mélyén voltak, egy hatalmas sziklatömb mellett, amibe egy barlang volt vájva.

Lassan letelt a tíz perc, de Alanéknek nyoma sem volt. Már fél órája várhattak, amikor Hermione aggodalmasan megszólalt.

- Hol vannak már?

- Biztos elhúzódik… De lehet, hogy direkt itt hagytak minket, hogy kettesben lehessenek – mosolyodott el gúnyosan a fiú. Mostanra már ő is ült: Hermioneval szemben egy kidőlt fán.

Újabb öt perc telt el. Hermione felpattant.

- Utánuk megyek.

- Menjél – vont vállat a fiú. Amikor a lány tényleg bement a barlangba, utána kiáltott: - Várj meg!

Futva utolérte Hermionet. A barlangban koromsötét volt, csak négy pont csillogott – a két pár szem.

- Hát ez remek. Mi lenne, ha inkább visszamennénk a táborba? – javasolta Draco.

- Lehet, hogy valami bajuk esett - vetette fel ijedten Hermione, és elindult előre.

Nem látott semmit, óvatosan kitapogatta, hogy hova léphet. A talaj csúszott, és hepehupás volt. Draco csendben követte. Hermione egyszerre megállt, mert valami fényt látott a távolban. A fiú is megállt mellette.

- Mi lehet az? – kérdezte a lány hunyorítva.

- Nézzük meg – ajánlotta Draco, és reflexszerűen kézen ragadta a lányt, és elindult a fény felé. Hermionenak meglepődni is alig volt ideje; a fény a kinti világosság volt. Draco és ő – még mindig egymás kezét fogva – megálltak. Hermione értetlenül nézte az alig ötven méterre levő tábor épületeit, Draco azonban összeszűkítette a szemeit.

- Megöljük őket? – fordult a lány felé. Hermione halványan elmosolyodott.

- Mégis mire volt ez nekik jó?

- Alan mániája, hogy az ellentétek vonzzák egymást – mondta Draco. Hermione és ő egy pillanatig egymás szemébe néztek, aztán a lány hirtelen kihúzta a kezét az övéből. Mindketten zavartan tekintgettek másfelé.

Pár perc után Draco törte meg a csendet.

- Megyünk? – hangjából most hiányzott a magabiztosság, határozottság, és kissé rekedtes is volt. Hermione rápillantott, és bólintott.

A fiú előtt lépdelt. Néhány árkon kellett átmenniük, amiben az volt a nehézség, hogy tele volt kiálló gyökerekkel és fákkal.

Hirtelen elrepült a szeme előtt egy madár, és ijedtében hátratántorodott, és elesett egy kiálló gyökérben. Draco azonnal odasietett.

- Jól vagy? Nem ütötted meg magad? – kérdezte, és Hermione olyan pillantást vetett rá, mintha kételkedne a fiú épelméjűségében.

- Ö… mióta aggódsz te értem? – kérdezett vissza megdöbbenve a mellette guggoló fiút bámulva. Ő eleresztette a füle mellett a kérdést, és megismételte a sajátjait.

- Aha, azt hiszem… Kicsit fáj a karom, mert ráestem, de nem vészes… És a lábam is, de az is csak egy kicsit.

- Fel tudsz állni? – kérdezte ismét a szőke. Draco felállt, és óvatosan felhúzta a lányt is. Utóbbi azonnal felszisszent.

- Au! Azt hiszem kificamodott a bokám… Nagyon fáj! – pillantott jobb lábára megvetően. A testsúlyát áthelyezte a bal lábára.

- Próbálj meg belém kapaszkodni, és úgy jönni – tanácsolta a fiú. Hermione még mindig meg volt döbbenve. Mitől ilyen segítőkész?

Hermione belekapaszkodott a fiú vállába, és megpróbált továbbmenni. Most Draco szisszent fel.

- Juj, ne haragudj…

- Semmi baj… - szűrte fogai közt a fiú. – Ez így nem fog menni.

- Ez nekem is feltűnt. Kezd már sötétedni – pillantott fel a lány az alkonyi égre.

Pár percig pihentek. Hermione bal lábán állt, és nekidőlt egy fának, Draco pedig a hátát vetette neki ugyanannak a fának.

- Na, jó, menjünk – sóhajtott fel a fiú. Odasétált Hermioneval szembe. A lány értetlenül nézte őt. Pár pillanattal később a fiú felkapta a karjaiba. – Kapaszkodj, oké?

Hermione némán nézte őt, és karjaival belekapaszkodott a nyakába. A fiú normális tempóval, óvatosan lépkedett, és közben gondosan kerülte Hermione tekintetét, aki viszont egyfolytában Draco arcát pásztázta.

- Megtennéd, hogy nem nézel? – pillantott rá végül, amikor kiértek az útra, ahonnan a tábor kapuja nyílt.

- Tegyél le… - kérte halkan. – Pihenj egy kicsit…

- Nem, mindjárt ott vagyunk. Nem vagy nehéz, ne izgulj – mosolygott rá bíztatóan.

Hermione nem érezte, hogy Draco lihegne, vagy hogy tényleg fáradna, de akkor sem akarta megterhelni a fiút.

Beértek a táborhelyre, a házak elé. Draco óvatosan letette Hermionet, és bekopogott a tanáriba. Az ajtó azonnal kinyílt, de nem egy tanár állt ott, hanem Alan és Jessica.

- Ö… hello, öreg...

Draco összeszűkítette a szemeit, de nem köszönt. Balra fordult, a falnak támaszkodó Hermionehoz. Alan követte a pillantását.

- Mi történt? – kérdezte.

- Semmi – felelte Draco. Arcán halvány pír jelent meg a visszafojtott dühtől. – Csak majdnem kitörte a lábát.

- Hopsz… ne haragudj, ’Mio…. De kihagyhatatlan volt! – nevetett fel. – Jól vagy?

- Csak nem tudok járni – vont vállat a lány.

Ekkor jött ki a tanáriból Mrs. Thompson.

- Mit csináltok itt, gyerekek?

- Tanárnő… Gran… Hermionenak kiment a bokája, és nem tud ráállni – válaszolta közömbösen Draco. Hermione értetlenül nézte. Hermione?

- Gyere be, gyorsan helyrehozzuk – mondta a nő.

Hermione a falnak támaszkodva próbált bemenni. Draco habozva segített megtartani. Óvatosan bementek a szobába. Alan és Jess kint maradtak.

- Feküdj le! – mutatott a nő egy két méterre levő ágyra.

Hermione kétségbeesetten pillantott Dracora. A fiú ránézett, és bólintva segítőkészen ismét a karjaiba vette. Mrs. Thompson elmosolyodott, amikor a fiú gyengéden az ágyra fektette Hermionet.

- Köszi – mondta hálásan Hermione. Draco csak megrázta a fejt, és kiment.

Mrs. Thompson egy varázslattal meggyógyította a bokáját, és útjára engedte.