Megpróbált nem tudomást venni a fiúról. Sietve elhaladt mellette, és Jesszel együtt csevegve folytatták útjukat a varázslóüzletek felé. Útközben mind a hatan vidáman beszélgettek, és szórakoztak, egy-egy (nem épp kedves) megjegyzést téve emberekre, kirakatokra, bármire. Hermione látta, hogy Draco és Alan többször is összesúgtak, és utána hangosan felnevettek. Ilyenkor mindenki megkérdezte tőlük (szinte egyszerre), hogy mi történt, min nevetnek, de ők mindig csak annyit feleltek:

- Semmin, semmin, csak láttunk valamit.

Háromnegyed négykor aztán kissé szomorúan, de elindultak a sétány kijárata felé. A fagyizó emeletéről lementek, elköszöntek az eladótól, és kimentek a térre.

- Még öt perc. Ott vannak a többiek is! – mutatott Jess egy nagyobb ember csoportra.

Az ő hatosuk is elindult hozzájuk, és megálltak a közelükben.

- Ott jön Radin és Gradhild – fordult a két férfi felé Josh.

- Gradhilddel vigyázzatok – szólalt meg Jess. A többiek kérdőn néztek rá. Persze… kivétel mindig van. – Tavaly is végig szívatott mindenkit. Ha beszélsz az a baj, ha csendben vagy az a baj… Szóval…

- De miért ilyen?

- Nem tudom – vont vállat a lány. – De egyébként jó fej is tud lenni… Csak valahogy a szívébe kell fogadnia. De az tény, hogy nem sok embernek sikerült még.

- Elég sötét lelkűnek tűnik…

- Akkor Malfoyjal jóban lesznek – jegyezte meg gúnyosan Hermione, miközben a Mardekáros fiúra nézett. A többiek is így tettek. Draco lassan ráemelte a tekintetét. Szemeiben valamitől nagyon égett a tűz. Lassan pislantott egyet, és kialudt a fény. Elfordította a fejét, és nézte a közeledő tanárokat. Hermione elhúzta a száját.

- Ezt szerintem nem kellett volna – suttogta a lány fülébe Alan. Ő csak értetlenül nézte.

- Ugyan, miért? Belegázoltam az ő érzékeny lelkébe? – kérdezett vissza kicsit hangosabban, mint Alan.

A fiú kissé csalódottan nézte a lányt.

- Nem, csak nem kellett volna. Tudom, persze… Utáljátok egymást, de szerintem…

- Nem kell védened, Alan – fojtotta a fekete hajú fiúba a szót Draco. – Tőle meg főleg nem.

Draco elindult a többiek felé, és szabályosan átvágott rajtuk. Mrs. Thompsonig meg sem állt.

- Szerinted? – kérdezett rá a lány, figyelmen kívül hagyva a szőke fiú megjegyzését.

- Á, semmi.

- Légy szíves, fejezd be, amit elkezdtél.

- Nem – felelte, és odament Jesshez, és mondott neki valamit.

A lány ijedten felkapta a fejét. Váltott egy sokatmondó pillantást Alannel, és szinte futva Draco után ment, az anyjához. Hermione odament Alanhez.

- Mit mondtál neki?

- Semmit.

- Most miért vagy ilyen?

- Milyen?

- Ilyen.

- Nem vagyok semmilyen.

- De.

- Nem.

- De.

- Figyelj – hagyta abba a játékot Alan. – Nem vagyok semmilyen, érted? Csak mondtam Jessnek, hogy Draco haza akar menni, és épp most beszél az anyjával. Ennyi.

- És mégis hogy akar hazamenni? Jön a magánrepülő, és elviszi?

- Gondolom – mosolygott a fiú. – De nem tudom.

- Honnan tudod, hogy el akar menni?

- Mondta.

- Mikor?

- Amikor jöttünk már vissza. De ez téged nem érdekel.

- Alan…

- Igen? – nézett a lányra várakozón.

- Semmi.

Négy után néhány perccel az egész társaság elindult a tábor felé. Ugyanazon az úton mentek, mint amin délelőtt jöttek. Hermione nem igazán akart senkivel sem beszélni. Tehát hazamegy. Legalább nem kell a folytonos piszkálódásait hallgatnom – gondolta. Persze, most is én bántottam meg… Nem, ez sem igaz. Egy Malfoyt nem lehet megbántani. Főleg nem én fogom, és pont Dracot. Hermione dühösen belerúgott egy kavicsba.

Csak tudnám, ezt miért mondta – mélyedt gondolataiba Draco. Szerinte én olyan sötét lelkű vagyok? Akkor ki kell ábrándítsam. Á, mindegy is… hiszen ez Granger. Haza akarok menni. Utálom ezt az egészet. Szörnyű a társaság, a tanárok idióták, és itt van Granger is… Utóbbi a legrosszabb. Egyszerűen katasztrófa ez a nyaram, és ha így folytatódik, akkor csak még katasztrofálisabb lesz... És ki miatt? Persze, hogy a kis sárvérűtől. Alan legalább rendes gyerek. Igen… rendes. Valahogy olyan… ismerős. Mintha már láttam volna valahol. Mondjuk tök mindegy. Csak az agyamra megy néha a hülye eszmefuttatásaival… még hogy tetszik Granger! Jézusom…

*

A napok villámgyorsan teltek. Malfoy végül is maradt a táborban, de senki nem tudja, hogy miért. Talán még ő maga sem. Mindenesetre egész emberien viselkedett. Úgy, mint egy korabeli kamasz. Hermione meg is lepődött ezen, és úgy érezte, hogy lehet, hogy félreismerte a fiút. Nem igazán szóltak egymáshoz, csak akkor, ha nagyon muszáj volt. Már majdnem két hete tartott a tábor, de csak most nyílt lehetőségük egy kis strandolásra. Eddig az idő sem volt túl jó, és a programok se nagyon engedték, hogy lemehessenek a tisztáson lévő tóhoz a diákok. Hermione és Jess a második pénteküket lenn akarták tölteni.

Reggel tizenegy óra körül összeszedték a holmijukat, amire szükségük lehetett lenn, és más csapatok tagjaival együtt lesétáltak a tisztáshoz, ahol a tó volt. A nap hétágra sütött, és kellemes meleget árasztott magából. A levegő állt, és ettől kissé fülledtnek hatott. Az erdőben sétálgatva Hermione körbejáratta a tekintetét a vízhez menőkön. Hangosan felsóhajtott. Malfoy nincs itt.

A tóhoz érve mindenki letette a holmiját. Néhányan belefutottak a vízbe, Hermione és Jess még néhány lánnyal azonban kint maradt a parton, és napozott. Hermione egy könyvet kezdett olvasgatni, hogy ne unatkozzon.

*

- Na, menjünk, vagy ne menjünk?

- Én nem akarok, de te menj csak.

- De miért nem akarsz? Mert ott van Hermione is? – Alan szavaira Draco felemelte a fejét. Ha szemeivel ölni tudott volna…

- Oké… akkor kétszázhuszonháromezer-négyszázkilencvenhatodjára is elmondom: magasról teszek arra, hogy Granger mikor, hol, mit és miért csinál – minden szót egyenként artikulálva ejtett ki. - Érted?

- Ööö… Persze, értem… - Draco megnyugodva elfordította a fejét. - De nem hiszem el.

A szőke fiú összegyűrte a kezében tartott dobozt, amiből éppen megitta az utolsó csepp almalevet is, és mély levegőt vett.

- Menjünk.

Draco lehuppant az ágyára, előkotorta a fürdőnadrágját, és átöltözött. Alan elégedetten felvette az ágyáról a törölközőjét, és várta, míg barátja is így tesz.

Együtt aztán kimentek a szobából, és elindultak a tó felé. Alan látta, hogy Draco szemei elég dühösen, de elszántan csillognak. Kíváncsi volt, mitől ez az elszántság.

- Ö… izé… figyelj csak… - kezdte habozva.

- Hm? – fordult a fiú felé Draco.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze, végül is egyfolytában ezt teszed.

- Jó, de ez most más lesz. Ez komoly – Draco felnevetett.

- Te? Komoly??

- Igen – felelte kissé sértődött hangon a fiú.

- Mondjad – váltott ő is komolyabb hangra.

- Tehát… Ne kapd fel a vizet – a szőke fiúnak rossz érzése támadt. – Szóval… Tudom, hogy tetszik neked Hermione – Draco közbe akart szólni, de Alan nem hagyta. – és – mondta hangosan. – azt is, hogy nem mered beismerni. De… azt szeretném tudni, hogy csak nekem nem, vagy magadnak sem?

Draco arca zavart tükrözött. Elgondolkozva nézte barátja arcát. Időközben megálltak, bár ez egyiküknek sem tűnt nagyon fel. Szemeivel a talajt kezdte stírölni, de Alan tudta, hogy csak átgondolja a dolgokat. Néhány perc telt el így. Draco Alanre emelte a tekintetét.

- Ne mondd el senkinek – mondta halkan.

- Kinek mondanám, öregem? – nevetett fel diadalittasan Alan.

- Na, vajon kinek? Ki lehet az, akinek pont nem szabadna megtudnia?

- Passz… - felelte ártatlanul Alan. - Na figyu… Nem mondom el senkinek, szóval emiatt ne aggódj… De nem akarsz tenni esetleg valamit, hogy…

- Nem! – vágta rá hevesen.

- Jó, nyugi, csak kérdeztem. De… miért nem?

- Alan, hagyjuk ezt, jó?

- De…

- Légy szíves.

- Jó – sóhajtott fel.

Pár percen belül elérték a tavat, ahol már a többség a vízben lubickolt. A lányok inkább a napozás mellett döntöttek. Alan és Draco Hermione és Jess felé tartottak. Utóbbi lány észrevette őket, és integetni kezdett.

Hermione felfigyelt barátnőjére, és megnézte, kinek integet. Csodás. Csak te hiányoztál – gondolta, és reménytelenül hátradőlt a törölközőjén. Alan és Draco letették a holmijukat Jess mellé.

- Nem jöttök be?

- Hermione?

- Hm? Nem, nekem nincs kedvem. De menjetek nyugodtan. Inkább olvasok – felelte, és könyvével együtt hasra fordult.

- Jössz, Jess?

- Hát… Hermione, biztos, hogy…?

- Persze – mosolygott kedvesen.

- Oké… akkor megyek.

A két fiú és Jess befutottak a sekély vízbe.

- Auu, ez hideg!! – kiáltott fel Jessica, miközben kiugrott a vízből.

Hermione nézte őket. A két fiú azonnal fröcskölni kezdte barátnőjét, akinek a hangját emiatt nem lehetett hallani, csak annyit, hogy a fiúk nevét kiabálja, és néha azt, hogy hagyják abba.

- Hogy mondod? – kérdezte Draco, mikor beleborította a lányt a vízbe.

Draco ott guggolt mellette. Jess, ahogy feljött a víz alól azonnal Dracot támadta. Vízzel is, és kézzel is. Próbálta belenyomni a vízbe a fiút, de ő megfogta a csuklóját, és visszanyomta. Hermione fejében olyan gondolatok keringtek, amik még őt magát is meglepték. Milyen izmos… biztos sokat szokott edzeni. És… milyen aranyos, ahogy játszik… Jaj, Hermione! Kezdesz nagyon rossz felé kanyarodni!

Alan időközben visszament a partra.

- Látom, tetszik a műsor.

- Te miért nem vagy benn? – fordult felé mosolyogva Hermione.

- Hát… meg szeretnélek győzni, hogy gyere be.

- Nem fog menni. Valaki szennyezi a vizet.

- Jaj, ne csináld már! Miért kell, hogy Draco befolyásoljon? Nem azt kértem, hogy imádd, és járj vele, csak annyit, hogy gyere be abba a kör alakú mélyedésbe, ami színültig van vízzel – Hermione halkan felnevetett. – Na, akkor jössz? – a lány felállt, és lesöpörte magáról a homokot.

- Neem… nincs kedvem sem… - felelte.

- Jaj, ne kéresd már magad!

- Nem, nem kéretem. Tényleg nem akarok. Pont jó itt kint a parton – mondta, és tovább takarította magát.

- A hátadon még van. Fordulj meg, lesöpröm.

Hermione megfordult, így pont háttal állt Alannek és a víznek.

Alan kissé összerándult, amikor egy hideg kezet érzett a vállán. Lassan hátrafordította a fejét. Draco szája némán szavakat formált „Bedobom!”. Alan elvigyorodott, és behunyta egy pillanatra a szemét, jelezve, hogy benne van. Draco a kezével óvatosan mutatta, hogy Hermione elé megy, de Alan addigra fordítsa a lányt maga felé.

- Ö, kész van – fogta meg Hermione jobb kezét, és fordította magával szembe a lányt. – Szeretnél megutálni? – a lány összevonta a szemöldökét, de mosolygott.

- Miért kellene megutáljalak?

Draco egy pillanat alatt felkapta a lányt, Alan pedig félreállt az útjából. Hermione visítozva kapálózott, de a fiú nem engedte el, csak nevetett rajta. Bevitte a vízbe, de még mindig nem engedte el.

- Tegyél le! Malfoy!! – ütögette a fiú vállát a lány. Draco végre megállt. Egy pillanatra ránézett a karjaiban tartott lányra, akinek szemei szikrákat szórtak, de nem tudta elrejteni mosolyát. A fiúnak a derekáig ért a víz…

- Oké… - felelte, és kihúzta a kezeit a lány alól, majd keresztbe fonta őket maga előtt. Hermione sikított egyet, és nagyot csobbanva ért vízbe. A szőke fiú fejét csóválva nevetett, és várta, hogy a lány felbukkanjon. Egyszer csak valami bele csípett a lábába, és ettől leült a vízbe. A következő másodpercben Hermione ingerült arcával találta magát szemben.

- Ha még egyszer hozzám mersz érni, Malfoy…

- Akkor? – kérdezte gúnyosan mosolyogva a fiú, és guggolva közelebb ment a lányhoz. Ő ugyanígy hátrált egy lépést.

- Akkor… hát… - bizonytalanodott el Hermione. Lázas gondolkozásba kezdett. Draco egyre közelebb volt hozzá. – Akkor…

- Kíváncsian várom a folytatást – mondta lassan a fiú. Szája várakozó mosolyra húzódott

Én is – Hermione nagyot sóhajtott. Most mit akar? Ezek a szemek… Milyen gyönyörű szemei vannak… Jaj, ne… verd ezt ki a fejedből…! És milyen szép szája van – pillantott a fiú ajkaira. Hermione! Hagyd abba!

Draco fürkésző tekintetétől megállt benne minden. Ő maga is. Már nem hátrált, csak állt egyhelyben, mint akit erős sokk ért. A fiú azonban nem állt meg, csak néhány centire előtte.

- Tehát? Mi lesz, ha… - Draco közelebb hajolt a lány arcához, és suttogva fejezte be. – hozzád érek?

Hermione szája résnyire nyílt, és megpróbált mondani valamit, de egy hang sem jött ki a torkán. A fiú szája vészesen közeledett az övéhez. Hermione érezte, hogy borzongás fut végig rajta, amikor a fiú megfogta a kezét. Már csak egy centiméter…

Hermione ijedtében akkorát szökkent a vízben, amekkorát még soha senki. Draco is valami hasonlót produkált, amikor valaki hatalmas csobbanással landolt mellettük, a két gyerekre zúdítva több liternyi vizet. Hermione sietősen elindult a part felé, meg sem nézve, hogy ki fröcskölte le. Automatikusan lépdelt, és amikor megérkezett a törölközőjéhez, leült rá, és felhúzta a térdeit.

- Na, milyen volt? – kérdezte lelkesen Alan.

- Utállak – a fiú elmosolyodott.

- Örülök, hogy tetszett. Jó volt nézni – Hermione ráemelte a fiúra a szemeit. Alan szinte ragyogott a boldogságtól, és ettől a lány sem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon.

- Minek örülsz ennyire? Mindjárt megfagyok – húzta össze karjait maga körül.

- Akkor gyere vissza – mondta a szőke hajú fiú, aki épp abban a pillanatban állt meg előtte. Hermione ránézett, és halkan felnevetett a látványtól. A fiú hajából ömlött a víz, izmos, kidolgozott testén pedig néhány száz csepp csurgott végig.

- Dehogy megyek – borzongott meg a lány.

Malfoy vállat rántott, felvette a földről a törölközőjét, és elment a part egy víztől sokkal távolabbi részéhez.

- Hogy lehettél ilyen szemét? Miért hagytad, hogy az a…! – fordult Alanhez Hermione kissé dühösen.

- Nyugi! Ez csak játék! – vigyorgott a fiú. Leguggolt a lány mellé, de az egy mozdulattal fellökte, így a hátradőlt a homokban. – Nagyon haragszol? – kérdezte végül bűnbánó arccal.

Hermione lecsillapodott egy kicsit, és úgy nézett farkasszemet a fiúval. Néhány másodperc után mosolyogva megrázta a fejét.

*

Hogy milyen egy állat vagyok! Majdnem megcsókoltam… nem vagyok normális. De… olyan jó lett volna… Miért kellett Jessnek és annak a Milton Spergnek, vagy kinek pont ott ugrabugrálnia? – Draco mélyet sóhajtott áíóíóíőáŰŰEgyedül akart lenni, ha bárki is hozzászólt volna, azonnal darabokra átkozta volna. Ezek szerint észre sem vették, hogy mi… Hál’ Merlinnek. Nem tetszhet… nem lehet… Nekem nem. De talán… nem igaz, nem lehet, és kész. Valahogy ki kell vernem a fejemből. Miért pont Gran… Hermione - rápillantott a jó tíz méterre előtte ülő lányra, aki épp hátralökte Alant a homokban. Elmosolyodott. Milyen jól áll neki ez a piros bikini… nagyon jól kiemeli az alakját. És milyen szép a bőre… és milyen jó illata van… kezd elszaladni velem a ló – a fiú reménytelenül megrázta a fejét. Tényleg el kellene felejtenem… bár… a tábor alatt… talán… Végül is, miért is ne? – elszántan felállt a törölközőjéről, és azt tervezgetve, hogy mi is legyen, elindult Alan felé. Amikor odaért, mondta, hogy visszamegy a táborba.