10.fejezet

Mind a négyen farkasszemet néztünk Voldemorttal, aki nagyon dühös volt. Felkészültem, hogy bármelyik pillanatban képes megölni minket.

Én nem féltem soha a haláltól, de nem akartam, hogy Harrynek bármilyen baja legyen.

- Megöltétek a vámpírjaimat! - üvöltötte fogcsikorgatva.

Harry fájlalni kezdte a fejét. A homlokához kapta a kezét.

- Granger... - fordult felém - te...te miattad haltak meg! Ezért megöllek...

Voldemort pálcáját rám szegezte. Gyorsan történt minden. Voldemort kimondta rám a halálos átkot, de a varázsige hirtelen "elfordult" és egy fának csapódott.

Én félve felnéztem. Dumbledore professzor "térítette el" a halálos átkot (ezzel megmentve életemet). A professzor az oszlopoknál állt.

- Dumbledore... - suttogta a fekete varázsló Dumbledore professzorra nézve.

- Voldemort! - válaszolta nyugodtan. Hihetetlenül nyugodt volt. Én egy kissé ijesztőnek találtam azt, hogy halálosan nyugodtan közeledett lassan lépkedve Voldemort felé - Nem gondoltam volna, hogy lesz bátorságod ide jönni a Roxfortba.

- Maga sok mindent nem gondol rólam, professzor! - olyan volt, mintha Voldemort flegmázni próbálna Dumbledoreal - Eredetileg csak Longbottomot akartam megölni, de kedvenc trióm is kapcsolódott.

- Valóban! Hol vannak az új barátaid? Ha jól tudom mostanában nem a dementorokkal, hanem a vámpírokkal kötöttél szövetséget. Ide nem mertél hozni? Nem volt bátorságod? - kérdezte önelégülten.

- De...hoztam...

- Hol vannak? - mosolygott az igazgató, de fél szemmel ránk is nézett.

- Megölték őket! - üvöltött mérgesen Voldemort mély hangján, amitől Harry ismét a homlokához kapta kezét - Grangerrel az élen! Vagy mondhatnám igazi nevén is! Miss Potter!

Dumbledore professzor megtorpant. Meglepődött a kijelentésen, akár csak én.

- Hagyd őket ki ebből! - szólt mérgesen Dumbledore.

- Valóban? - csevegett tovább Voldemort - Az Ő életük, ha jól tudom.Vagy nem is mondta el nekik az elmúlt tizenhét évben? Tizenhét év nagyon hosszú idő, Dumblendore! Meg sem említette nekik, hogy egyikük sem egyke? - Voldemort ránk nézett. Mosolygott. de félelmetesen.

Harryre néztem, de Ő is értetlenül állt az ügy előtt.

- Még visszajövök! - Voldemort megsuhintotta a palástját, azzal eltűnt...

Mind a négyen Dumbledore professzorra néztünk.

- Mit jelentsen ez? - vonta kérdőre Harry Dumbledoret.

Dumbledore professzor felvezetett minket az irodájába.

Neville még mindig remegett Ronnal együtt.

Én és Harry másra voltunk kíváncsiak. Vajon mire célozgatott Voldemort?

Dumbledore leült az asztalához, de Nevillet és Ront visszaküldte a hálótermükbe. Csak én és Harry maradtunk.

- Van valami, amit már régen el kellett volna mondanom nektek... - kezdte fájdalmasan az igazgató - nem is tudom, hogy hol kezdjem.

- Talán az elejétől! - mérgelődött Harry.

- Rendben! - védekezett - Abban az időben, amikor Harry és te még meg sem születtetek, nehéz és veszélyes idők voltak. Voldemort erős volt. Egy-két varázslótól tartott.

- Magától félt! - vágtam közbe.

- Igen, valóban! Tőlem félt, de másoktól csak tartott. Harry szüleitől, Lillytől és Jamestől is tartott. Ezért ölte meg őket. Harryt pedig a jóslat miatt ( Harry elmesélte már a jóslatot).

- Ezt eddig is tudtuk! - türelmetlenkedett Harry.

Dumbledore bólintott, azzal folytatta.

- Viszont, kevesen tudták, hogy Lillynek és Jamesnek nem egy gyermekük született.

- Tessék? - fakadt ki, ismét Harry.

- Igen, Harry! Van egy ikertestvéred. A testvéred a támadás ideje alatt nem volt otthon, a házatokban. Ő velünk volt a Főnix Rendjén. Voldemort ezért sem tudta meg, hogy van egy testvéred. Ő a jóslatnak csak az első felét hallotta, amiben csak egy gyermekről volt szó. És mivel nem is látta a másik gyermeket, nem is hitt benne.

- Mi lett ezután Harry testvérével? - kérdeztem.

- Miután Harryt elvittük a nágybácsikájához, addig a testvérét egy másik családhoz, akiknek valóban volt egy gyermekük, de a gyermek meghalt egy tüdőgyulladásban, ezért mielőtt megtudhatták volna a szörnyű hírt, mi becsempésztük Lilly és James gyermekét a halott kislány ágyába.

- Vagyis lánytestvérem van! - hüledezett Harry.

- Szóval a gyermek úgy élte le az életét, hogy más anyja és apja volt? - csodálkoztam.

- Ez volt az egyetlen reményünk! - védekezett Dumbledore - Ezután más születési adatokat adtunk a gyermeknek. Más hónapra és napra tettük a születésnapját, hogy még véletlenül se tudja meg Voldemort, hogy Harrynek egy ikertestvére van.

Dumbledore beletemetkezve gondolataiba, csak az asztalt bámulta.

- Igazgató úr! - szólította meg Harry - Ki a testvérem?

- Hermione! - emelte fel felém a kezét.

- Tessék? - fakadtunk ki mind a ketten.

- Igen! - szólt lágyan Dumbledore - Ti ketten ikertestvérek vagytok.

Pár perc múlva én is megszólaltam.

- De...de akkor a szüleim nem is az igazi szüleim! Nem is vagyok sárvérű és eredetileg nem is Granger a nevem! - gondolkodtam hangosan.

*

Háromnegyed óra múlva visszafelé haldtunk a Griffendél toronyba.

- Hihetetlen... - álmélkodtam.

- Mi ezen olyan hihetetlen? - nevetett Harry és egyik kezével átkarolta a nyakamat, úgy sétáltunk lassan tovább - A húgom vagy. Mostmár hivatalosan is aggódhatok érted!

- Nana! Csak két perccel vagy idősebb! - nevettem.

Malfoy jött velünk szemben.

- Granger! - állt meg előttünk, bár elég furcsán nézett ránk, ahogy Harry átkarolta a nyakaamt az egyik kezével - Beszélnem kell veled!

- Nem! - ellenkeztem - Eszem ágában sincs veled beszélgetni!

Harry kérdőn nézett rám.

- Én nem csináltam semmit! - kezdte a védőbeszédjét - Te viszont azonnal kikezdesz Potterrel? - mérgelődött, azzal tovább állt.

- Komolyan azt hiszi, hogy járunk? - kérdezte nevetve.

- Aha! - nevettem fel.

Reggel nyúzottan ébredtem.

Dumbledore professzor megengedte, hogy nekem és Harrynek ne keljen bemennünk az órákra. Próbáljuk meg feldolgozni az eseményeket.

Amikor felkeltem lementem reggelizni.

A Nagyteremben Ron és Neville (inkább Ron) már szétkürtölte a tegnap este történteket, de azt, hogy Harry és én testvérek lennénk, azt Harryre hagyta.

Nem kellett titokban tartani, hisz Voldemort már úgyis tudta.

Az összes Griffendéles gratulált, de fogalmam sem volt, hogy miért. Azért, mert csak most tudtam meg, hogy az életem egy nagy hazugság?! Ennek ki tud örülni???

Amikor leültem Harry mellé, még akkor is mesélt Ron.

- De ekkor a vámpírok előjöttek! - mesélte a negyedikeseknek - Az egyik rám vetette magát! Mindegyikünkön volt egy! Harryn kettő is! Hermionénak köszönhetően megtudtam, hogy egy fadarabbal kell megölni őket és amikor rám akart esni a vámpír és a botot belédöftem és BUMM! Porrá változott!

Harry és én mosolyogva összenéztünk. Én döftem le a vámpírt.

- Hagyd már abba, Ron! Csak a szívbajt hozod rájuk! - fegyelmeztem.

- Jó, jó, de ezt még befejezem!

A reggeli további része nyugodtan telt. Mikor úgy éreztem, elég volt az evésből fel akartam menni a lépcsőn.

- Hermione! - megfordultam a megszólításra.

Malfoy szólított meg.

- Nem akarok veled beszélni! - duzzogtam.

- Én viszont igen! Nem az...

- Történt amit láttam?! - vágtam közbe - vagy azzal jössz elő, hogy " Félre érted a helyzetet!" vagy " Ő mászott rám, én nem tehetek semmiről!" esetleg a " Az a csók nem jelentett semmit!" szöveg most a menő?

- Ne duzzogj! - kérlelt. Közelebb jött. Még közelebb. Már csak centik választottak el tőle. - Mit akarsz hallani? Még ha nem is tettem semmit. - suttogta a fülembe, amitől én teljesen elgyengültem.

Draco a megcsókolta az arcomat, aztán az ajkai érintették az enyéimet.

- Hagyd ezt abba! - kérleltem, miközben a nyakamat csókolta, mert tudtam teljesen elgyengültem.

Draco rám nézett. A szemeimbe.

- Ha akartál volna, már elmehettél volna...

Draco ismét megcsókolt, de mostmár átkarolta a derekamat, én pedig az Ő nyakát.

Miután elváltak ajkaink egy ideig csak néztük egymást.

- Nem kéne órára menned? - kérdeztem.

- Csak úgy megyek, ha tudom, órák után találkozunk!

- Rendben! - mosolyogtam.

Draco ismét megcsókolt, azzal elment órára.

*

- Hogyan mondjam meg a szüleimnek, hogy Ők nem is a szüleim? - kérdeztem Harryt a klubhelyiségben, amikor még mindenki órán volt.

- Miért kéne elmondanod? Amiről nem tudnak, az nem fáj! Jobb, ha hagyod annyiban! Te tudod, de ez nem befolyásol semmit, hisz ugyanúgy szereted őket.

- Igazad lehet...

A hónapok gyorsan mentek el. Már karácsony előtt voltunk néhány nappal, amikor a Nagyeteremben vacsoráztunk.

- Kedves diákok! - állt fel Dumbledore - A kviddics szezont köztudottan lerövidítettük. Gondolom mindenki tudja, hogy ki nyerte az idei kviddicskupát, mégis megszeretnénk adni a módját a bejelentésnek! McGalagony professzor örömmel vállalta ezt a nemes feladatot.

A professzornő csillogó szemekkel felállt.

- Az idei kviddicskupát a Griffendél nyerte!

Az asztalunknál tapsolás, ujjongás, de még füttyszó is halladszott.

Miután kitomboltuk magunkat mindenki leült és Dumbledore professzor folytatta.

- Még egy örömmel teli hírem van! Mivel a Griffendél győzött és tudjuk, hogy valami iszonyatosan nagy, fergeteges partyt fognak rendezni, ezért kívételesen ezt meg is engedjük nekik!

Mi, Griffendélesek ismét örültünk.

*

- Hol van Ron? - kérdeztem Harryt a bulink kellős közepén, a Griffendél klubhelyiségben, ahhol szinte minden Griffendéles tombolt és sütemények ezreinek már "csak" százai voltak az asztalokon.

- Nem tudom! - üvöltötte vissza, mivel a zene is nagyon hangos volt.

- Meg kéne keresni. Elég sokat ivott. - aggodalmaskodtam.

- Hagyjad! Nagy gyerek már! Tud magára vigyázni!

Nem igazán nyugodtam meg, de hagytam, hogy a lányok elhívjanak táncolni.

Két óra múlva, viszont már kifejezetten aggódtam, ezért elindultam megkeresni Ront.

Kimentem a portrélyukon és a tantermek felé vettem az irányt.

A pálcámat mindvégig a kezemben tartottam.

Benéztem minden tanterembe. Az egyikben meg is találtam Ront, amint egy üveg italt iszik és a földön ül az egyik padhoz támaszkodva.

- Ron! - könnyebbültem meg - Tudod, mennyire kerestelek?! Végre meg vagy! Gyere fel!

Odamentem hozzá, hogy felsegítsem, de Ő elrántotta a kezét.

- Mi a baj, Ron? - kérdeztem tőle.

- Semmi... - válaszolt részegen. Nagyon részeg volt. - Semmmmmi...nem kell a segtséged... - tipikus részeg hangja volt.

- Egyedül felállni sem tudsz! - állapítottam meg.

- Nem-e? - nézett rám - Megmutatom!

Ron fel akart állni, de megszédült. Én gyorsan megfogtam, de Ő ismét elkapta a kezét és a padnak támaszkodott.

- Látod? Fel tudtam állni! - Ron össze-vissza dülöngélt, éppen, hogy nem esett el.

- Jó, jó! Látom! De most már igazán jöhetnél! Fennt már várnak!

- Ki? Ki kíváncsi rám? - nézett rám részeg szemeivel.

- Mindenki ott fennt!

- De te nem! De te nem! De te nem! - ismételgette egyre hangosabban - Te miért nem, Hermione? Hm? Minden lány a lábam elé borul, amiért kviddics csapatban játszom(ez igaz volt), de te rám sem nézel úgy, ahogy én szeretném!

- Talán, mert én láttalak részegen! - mondtam halkan, azzal ismét segíteni akartam Ronon, de nem engedte.

- Nem! - Ron megfogta a derekamat és magához húzott.

- Engedj el, Ron! - kérleltem - Bűzlesz az italtól!

- És, ha nem? - még jobban magához szorított.

- Esküszöm, hogy megátkozlak! - fenyegetőztem és próbáltam magamtól eltolni, de Ő erősebb volt - Ron térj már észhez! Te részeg vagy! Engedj el!

De Ron valóban részeg volt. Nem érdekelte semmi.

Ron elkezdte a nyakamat csókolgatni.

- Segítségért fogok kiáltani, ha nem engedsz azonnal el! - fenyegetőztem tovább, miközben próbáltam szabadulni a szorításából.

- Segítség! - üvöltöttem - Segítség!

Nem telt bele két-három másott percbe, mikor Harry és Draco rontott be.

- Ron! - üvöltötte oda Harry, aki Dracoval együtt odarohant.

Harry letolta Ront, Draco pedig először magához húzott, aztán elindult Ron felé, de(szerencsére) még éppen időben megfogtam a mellkasát.

- Ron! Mi a fenét csinálsz? - üvöltötte Harry neki, aki hátulról kulcsollta össze a fiú kezeit.

- Ő...Ő...mit keres itt? - mutatott Dracora, aki megint lendületet vett magán, de ismét lefogtam.

- Hagyd, ne kezdj magyarázkodni! - hagyta rá Harry - Holnapra úgysem emlékszik rád!

- Esküszöm, hogy megölöm! - mutatott Draco Ronra - Mi a fenét képzelsz magadról?

- Én...én... - nyökögte Ron, aki sírva fakadt - Sajnálom... - sírt, mint egy baba.

- Még ez is... - forgatta a szemeit Draco és elfordult Rontól.

- Hát ilyen nincs! - fakadt ki Harry is.

Ron letérdellt és úgy bömbölt, mint egy óvodás kisgyerek.

Mivel már nem kellett megfogni Harry odajött és megölelt.

- Jól vagy? - kérdezte.

Bólintottam, hogy nincs bajom.

- Na jól van! - sóhajtott Harry - Gyere, te bömbölő, majd holnap kapsz a fejedre másnaposan! Most úgyis elfelejtenéd reggelre...

Harry idegességgel a szemében felállította Ront és kivezette a teremből.

- Mindjárt megyek! - üvöltöttem utánuk és Dracora néztem.

- Esküszöm, ha nem a barátod lett volna, akkor... - mérgelődött ökölbe szorított kézbe.

- De az! - suttogtam és odamentem hozzá. Szorosan megöleltem.

- Biztos jól vagy? - kérdezte aggódva.

- Igen, jól vagyok.

*

Amikor már a buli is véget ért én fennt voltam a szobámban és gondolkodtam. Egy dolog járt a fejemben:

Másnap hétvége volt, úgyhogy nem kellett órára menni. Bár a Griffendélesek nagy része nem is tudott volna, ugyanis sokan túl sokat ittak az előző este.

Amikor felkeltem, lementem a klubhelyiségbe, ahhol Harry olvasott.

- Mit olvasol? - kérdeztem kíváncsi mosollyal.

- Kviddicsek Évszázadai! - mutatta a könyv elejét.

Leültem Harry mellé.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva Harry.

- Igen, jól. Csak egy kicsit zaklatott. - eltűrtem a hajamat és úgy tettem, mintha olvasnám Harry könyvét.

- Biztos jól vagy? - aggódott tovább.

- Igen, jól! - erősködtem - Ron felkelt már?

- Nem, még nem! Amilyen állapotban volt tegnap, szerintem még jópár órát aludni fog.

- Hogy csináltad, hogy Dracoval jöttetek az este értem?

- Miután eltűntél megkérdeztem egy levélben Dracot, hogy tud-e rólad valamit. Természetesen Ő is megijedt, ezért ketten indultunk a keresésedre.

- Akkor most elfújtátok a béke-pipát? - kérdezte reménykedve.

- Fogjuk rá! - mosolygott.

*

Két óra múlva lementünk Harryvel reggelizni.

Mivel Ron még nem kelt fel, még nem volt szerencsém a ,,hegyi beszédre".

A Nagyteremben nagy volt a zsongás, de Griffendél asztala meg volt ritkulva, mert sokan még csak aludtak.

Háttal a Mardekár asztalának leültem, Harry pedig velem szemben.

Nyugton reggeliztünk, amikor Ron bejött a Nagyterem ajtaján.

Harry, mintha biccentett volna.

- Mi az? - kérdeztem.

Harry nem válaszolt, csak felállt és Ron felé ment.

A fiú még mindig a biccentés irányába nézett fél szemmel. Követtem pillantását és láttam, hogy Draco is Ron felé ment.

Harry kihívta Ront a teremből. A vörös hajú fiú követte.

Amikor eltűntek a teremből Draco is kiment.

- Na, ne! - suttogtam.

Én is felálltam és követtem a fiúkat.

Amikor kimentem a teremből, megláttam Dracot. Nem sokkal előtte Harry és Ron ment egymás mellett.

Harry bevezette Ront a Szükség Szobájába. Utánuk ment Draco is.

Futásnak eredtem és én is bementem.

A szobában egy szék volt, amin Ron foglalt helyet.

Harry, Ron és Draco is felém fordultak.

Draco oda jött hozzám, egy kicsit arrébb húzott és mélyen a szemembe nézett.

- Hagyj magunkra, Hermione! - suttogta.

- Nem! Nem hagylak titeket itt!

- Menj el! Nem csinálunk semmit vele! - nyugtatott - El tudnád képzelni, hogy Harry bármit is tenne Ronnal?

- Igen! El tudnám róla képzelni.

Draco a szemeit forgatta. Harryre nézett.

Harry kérlelően nézett rám.

- Nem! - néztem Harryre - Nem hagylak titeket itt! Én is itt akarok lenni!

Harry nagy nehezen beleegyezett, hogy maradjak.

- Mit keres itt Malfoy? - bukott ki "végre" a kérdés Ronból.

- Inkább az a kérdés, hogy mit csináltál tegnap este! - mondta Draco a fogai között.

- Én? - kérdezett vissza meglepődötten Ron - Buliztam.

Draco "megindult" Ron felé, de megfogtam a mellkasát.

- Buliztál? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Harry, aki mellénk állt - Méghogy buliztál?! - mondta már hangosabban - És azt nem tudod, hogy mit csináltál egy osztályteremben?!

Ron illetődve nézett Harryre. Nem értette a kérdés értelmét.

- Mit keres itt Malfoy? - ismételte meg a kérdést kábán.

Legyintettem a pálcámmal, ezzel elérve, hogy a szoba hangszigetelt legyen.

- Mit keresek itt? - kérdezte mérgesen - Én szedtelek le az este Hermionéról! - üvöltötte.

- Ne beszélj hülyeségeket, te görény! - üvöltött vissza Ron.

- Igazat mondd! - üvöltött vele Harry is - Én is ott voltam, Ron! Ketten szedtünk le Hermionéról.

Ron rám nézett. segítséget akart kérni. Talán azt, hogy mondjam nem igaz, de nem tudtam ezt mondani. Nem akartam és nem is tudtam.

- Hogyan másztam volna rá? - kérdezte kétségbeesve, de inkább hitegette magát.

- De igen is rámásztál! - üvöltött Draco - Ott üvöltözött segítségért! Én ott átkoztalak volna, ahhol érlek, de neki még akkor szíve is volt, hogy megkért minket, ne szóljunk a tanároknak!

Draconak másodperceken múlott az, hogy ne menjen neki Ronnak, ezért a mellkasát fogtam. Észre sem vettem magamat, de megpusziltam a vállát, hogy egy kicsit megnyugodjon, eztán elfordítottam a fejemet. Nem akartam Ronra nézni.

- És...és...valóban... - nyökögte Ron - valóban rádmásztam? - kérdezett.

Ránéztem. Bólintottam, de azonnal el is fordítottam a fejemet.

Ron maga elé bámult. Megpróbálta felidézni a tegnap este történteket.

- Hogy tehettem ilyet? - kérdezte magától - Hogyan?

- Mi is pont ezt kérdezzük! - mérgelődött Harry - Nem gondoltam volna, hogy ilyen mélyre tudsz süllyedni!

- Én...én... - nézett rám Ron - Sajnálom...nem is tudom, hogy honnan...én...

Odamentem Ronhoz és felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen.

- Hagyd abba a sajnálkozást! Tudom, hogy csak túl sokat ittál!Ennyi! Fogjuk erre, oké?! - erőltettem egy kedves mosolyt az arcomra, de igazából a sírással küszködtem.

- Hogy tudsz ilyen megértő lenni? - kérdezett vissza.

- Csak ismerlek és tudom, hogy józanon nem teszel ilyet. - vígasztaltam Ront.

Hátrább léptem és odamentem Harryhez, aki meg is ölelt.

Draco a vállamat símogatta.

- Egy dolgot nem értek... - gondolkodott hangosan Ron, amire Harry elengedett és mindenki várta a folytatást - Malfoyt! - nézett fel a vörös hajú fiú - Te miért védted meg Hermionét? Elvégre te gyűlölöd őt! Elvileg nem is szabadna érdekellnie annak sem, ha valaki zaklatja Hermionét!

Draco Ronra nézett (aki eddigre már felállt).

A Mardekárost nagyon "begőzölt". Gyengéden hátrébb lökött és Ronnak esett, de úgy, hogy a fiút talárjánál fogva a falnak szegezte.

- Még ha gyűlölöm is Hermionét, akkor sincs annál undorítóbb dolog, minthogy egy férfi zaklasson egy nőt! - sziszegte a fogai között.

- Draco! - üvöltöttük kórusban Harryvel és gyorsan odafutottunk.

Harry egyik vállát fogta meg Draconak én pedig a másikat.

- Hagyd már, Draco! - kérleltem - Elég!

Draco rám nézett. Leeresztette a kezét és elengedte Ront, de még mindig gyűlölő pillantásokat vetetett Ronra.

- Ha még egy ujjal hozzá nyúlsz - fenyegetőzött Draco Ronra nézve - esküszöm, hogy nagyon megbánod!

- Te szerelmes vagy Hermionéba, vagy mi a fene? Egyfolytában véded!

- Ne beszélj hülyeségeket Ron! - avatkozott közbe Harry - Inkább azon törd az agyadat, hogy milyen bunkóságot csináltál tegnap éjjel! Inkább ezen törd az agyadat! Gyertek, menjünk!

Harry kivezetett engemet a szobából, utánunk pedig ki jött Draco is. Ron egyedül maradt.

Mikor kiértünk távolabb mentünk a szobától. Harry megállt és felém fordult.

- Ha valami baj van, azonnal szólj, rendben?! - aggódott Harry.

- Rendben! - forgattam a szemeimet.

- De komolyan, Hermione! - bíztatott Draco is - Ha valami van, akkor szólj! Majd mi elintézzük!

- Jó, jó, jó!! - mondtam - rendben! Azonnal szólni fogok! Nyugodjatok meg.

*

- Hogyan tudsz ilyen megbocsátó lenni Weasleyvel szemben? - kérdezte Draco, amikor kettesben sétáltunk este az udvaron.

- Ha annyi mindent túléltél volna vele, te is megbocsátó lennél! - nevettem.

- Az kizárt! - csóválta a fejét.

Mind a kettőnk kezében ott volt a pálca, hogy ha esetleg valaki jön, akkor tettetni tudjuk, hogy meg akarjuk egymást átkozni.

- Nem érzed azt, hogy nehéz? - kérdeztem Dracot.

- Mire célzol? - húzta össze a szemöldökét.

- Arra, hogy nem tudhatja meg senki, hogy együtt vagyunk. Mindig ocsmányságokat kell vágnunk a másik fejéhez, ha közösségben vagyunk, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki, hogy járunk. - sóhajtottam.

- Valóban nehéz. De majd ennek is vége lesz. Amíg fennt áll a veszély, hogy a halálfalók rájönnek, hogy szeretjük egymást, addig nem szabad együtt mutatkoznunk.

- Tudom...tudom...

A téli szünet eljött és a diákok nagy (hatalmas) része hazament.

Én a Roxfortban akartam maradni, de a Főnix Rendjére kellett menünk. Miután Lupin és a többi Rend-tag megtudta, mi történt a Roxfortban velünk, azonnal mennünk kellett a szünetben.

A Rend nem változott semmit az évek alatt. Azon kívül, hogy csendes lett Sirius halála után.

Harry nagyon nehezen egyezett bele abba, hogy elmenjen. Nem akarta, hogy mindenről Sirius jusson eszébe, de végül is eljött.

Ron is velünk volt. Harry még mindig mérges volt Ronra, de már beszélő viszonyban voltak.

- Sziasztok, drágáim! - üdvözöllt minket Mrs. Weasley (aki természetesen nem tudott semmit Ron részegségéről és annak következményéről).

Mrs. Weasley mindenkit megölelt és üdvözölt, aztán betessékelt minket a házba.

Miután végeztünk a elszámolással a vámpírokról és Voldemortról, felmentünk kicsomagolni.

Harry és én egy szobát kaptunk.

Miután megvacsoráztunk, lezuhanyoztunk, álmosan mentünk lefeküdni.

*

Reggel amikor felkeltem már Harry nem volt a szobában.

Én is megmosakodtam, felöltöztem és lementem az ebédlőben.

Ott már mindenki lennt volt és örömmel üdvözöltek.

Leültem Harry és Fred közé és elkezdtem enni.

- Képzeld Molly! - kezdett mesélni Lupin - Lucius amikor kiszabadult az Azkabanból nem ment el a Mágiaügyi Minisztériumhoz - Lucius neve hallatán felkaptam a fejemet - hanem álítólag, legalább is a jelentések szerint összeveszett a fiával. A házánál lévő kémek állítólag iszonyatos dühöngést hallottak.

- Miféle dühöngést? - kérdeztem gyorsan - És mikor hallották azokat?

- Tegnap, amikor Malfoy fia hazatért. Állítólag a fiával veszekedett.

- Azt nem lehet tudni, hogy miért? - aggódtam.

- Ha minden igaz, akkor azért, mert a fiát egy sárvérű lánnyal látták. Igen, ezért.

Kikerekedtek a szemeim.

- Jól vagy, Hermione drágám? - kérdezett aggódva Mrs. Weasley - Úgy elsápadtál...

- Nem, nem vagyok jól... - mondtam őszintén - azt hiszem felmegyek a szobámba lefeküdni!

Felálltam az asztaltól és felmentem a lépcsőn. Bementem a szobába és kinéztem az ablakon.

Harry bejött a szobába. Betette az ajtót.

Én ránéztem. Odamentem hozzá és megöleltem és Ő ezt viszonozta vígasztalóan.

- Mi van vele? - sírtam - Mit fogok csinálni?

Leültem az ágyam szélére, Harry pedig velem szembe ült le a saját ágyára.

- Meg kell tudnom, hogy mi van vele! - aggódtam - Elmegyek a Malfoy-kúriára és megkeresem Dracot!

- Nem mész sehova! Megígértem Draconak, hogy vigyázok rád! Megértetted? Itt maradsz a házban!

- Várjak tétlenül? - pattantam fel az ágyról és az ablakhoz mentem és kibámultam az ablakon - Ki tudja mit csinál vele éppen Lucius! Lehet, hogy... bele sem merek gondolni.

Könnyek gurultak le az arcomon.

Kopogtattak az ajtón.

Letöröltem a könnyeimet.

- Tessék! - szóltam a kinnt lévőnek.

Ron jött be az ajtón.

Próbáltam a legtermészetesebb arcomat "felvenni".

- Hogy vagy, Hermione? - kérdezett.

- Jobban. - mondtam egykedvűen, azzal visszafordultam az ablakhoz.

Ismét kopogtattak, de ez alkalommal Mrs. Weasley azonnal be is jött.

- Jobban vagy, kiskincsem? - kérdezte aggódva.

- Igen, köszönöm. - mosolyogtam kedvesen.

- Jól van, kedves! Magatokra hagylak titeket... - mosolygott, azzal kiment az ajtót pedig becsukta maga után.

Harry, Ron és én a szobában maradtunk.

- Biztos jól vagy? - ismételte a kérdését Ron.

- Nem! - üvöltöttem, mivel a szoba hangszigetelt átkokkal volt megszórva - Nem vagyok jól! Képzeld, nem! Dracot éppen kínozzák és én itt várok a hírre, hogy az apja megölte!

- Mi közöd van neked Malfoyhoz? - mérgelődött Ron.

- Hagyd már abba, Ron! - állította le Harry Ront - Hagyd abba!

- Menj ki, Ron! - utasítottam - Menj ki!

Ron kiment. Harry és én kettesben maradtunk.

- Ma este elmegyek a Malfoy-kúriára! - határoztam el - Elmegyek Dracoért!

- És utána hova viszed? Mégha sikerülne is kiszabadítanod.

- Nem tudom! Nem tudom! Elviszem hozzánk, vagy visszamegyünk a Roxfortba. Akármi jobb a Malfoy-kúriánál!

- Akkor is szólni kéne valakinek! Lupinnak vagy egy Rend-tagnak!

- Dumbledore professzor megértené! Szólnunk kell neki!

- Rendben, Hermione! Kérdezzünk utána, hogy hol van!

Harry és én lementünk "tapogatózni" Dumbledore professzor után.

- Jó napot! - köszöntünk Lupinnak - Csak inni jöttünk le.

Öntöttünk magunknak egy kis teát és azonnal leültünk Lupinnal szemben.

- Harryvel azon gondolkodtunk, hogy vajon merre járkálhat ilyenkor Dumbledore professzor?! - kérdeztem ártatlan arccal.

- Jó kérdés... - álmélkodott Lupin - ezt senki nem tudja. Mindig más fele van, de nem jelenti be, hogy mikor hova megy.

- És hol lehet? - kérdezte Harry - hol fordulhat elő?

- Valamikor a Mágiaügyi Minizstériumban van, valamikor a Roxfortban. De valamikor fogalmunk sincs.

- Köszönjük! - köszöntük kórusban, azzal mind a ketten felpattantunk az asztaltól.

*

- Hogyan jutunk el a Roxfortba? A Mágiaügyi Minizstériumba be sem jutunk! - aggodalmaskodtam.

- Nem tudunk szólni Dumbledorenak... - vallotta be Harry, miután felmentünk a szobánkba.

- Akkor szóljunk Fredéknek! Ők csöndben maradnak, ha azt mondjunk, hogy valami rosszban sántikálunk! - terveztem - Elmegyünk a seprűvel és megmondjuk nekik, hogy ha valami nem jól sül el, akkor írunk egy levelet nekik, hogy hol vagyunk! Ha pedig minden jól megy, akkor a Roxfortba megyünk, de reggelre vissza- érünk.

- Rendben!

*

Délután Fredéknek mindent elmondtunk (amennyire csak tudniuk kellett).

*

Éjjel indultunk.

Legalább is indultam.

Amikor felkeltem Harry már aludt. Szépen elaludt.

Jobbnak láttam egyedül elmenni a Malfoy-kúriára.

Elvettem Harry seprűjét.

A többi seprűt a házban a kertben még elástam (persze varázslattal), hogy még véletlenül se jöjjön utánam Harry.

Mikor mindennel végeztem felszálltam Harry Tűzvillámjára és elrugaszkodtam a földtől.

Draco sokszor elmesélte, hogy hol van a házuk, ezért tudtam, hogy körülbelül egy óra alatt érek el a házukhoz.

Egy óra múlva valóban megláttam egy hatalmas házat.

Kívülről olyan volt, mint egy palota, amikben csak a királyok és a királynék laknak.

De a királyi lakosztályokon nem szoktak a pincékben embereket kínozni (Draco azt is elmesélte, hogy a pincéjükban kész "börtöncellák" találhatók).

Tarts ki Draco! Mindjárt ott vagyok! - gondoltam magamban, amikor leszálltam a Malfoy-kúria kapuja előtt.