A másik fiú még aludt. Kissé testes, de ennek ellenére nagyon szép, arányos teste volt. Kreol arcára vizes fekete tincsek hullottak le. Első ránézésre azonnal ellenszenvet keltett a volt mardekárosban. „Szépfiú…” Éppen ezért kiment a fülkéből és körülnézett a vonaton. Az ablakon nem lehetett kilátni, és ahogy sétált végig az üres fülkék mellett, rá kellett döbbennie: kettőjüknek sikerült eljutniuk a vonatra.
„Ah…mindig kifogom az ilyeneket! Egyszer nem tud összehozni a sors egy normális emberrel?!”
Visszaballagott útitársához, aki még mindig aludt. Draco csendben leült és lecsukta szemét. Megjelent előtte szerelme arca. Aztán elgondolkozott. Vajon mit érezne, ha újra látná? Lehet, hogy már semmit, hisz olyan régóta nem látták már egymást.
- Szia Malfoy! – zökkentette ki álmodozásából valaki.
A másik fiú volt az. Fekete szeme érdekesen csillogott. Draconak nem tetszett ez a tekintet…
- Hello. Honnan ismersz?
- Ki ne ismerné ezeket a vonásokat? – kérdezte éllel a hangjában. – Csak azt nem értem, hogy a fenébe kerülsz te ide?
- Most hogy így kérdezed, ezen én is elgondolkoztam. Miért kell mindenkinek magyarázkodnom? – üvöltötte Draco.
- Nyugodj meg. Én is…
- Tesssssék? Igen… tudom ki vagy. Beugrott. Alattam jártál két-három évvel a mardekárba, ugye?
- Igen, de apám nem idevalósi. Ő is halálfaló… kint kémkedik és jelent V.. Tudodkinek.
- Aha… - vonta le a következtetéseket Draco. – Szóval két halálfaló-jelölt utazik a Roxfortba vezető vonaton. Ez nevetséges… És az a kislány, akivel tegnap elindultam, ott maradt a hotelben. Ez nekem már magas.
- A nevem egyébként Cornel Xilei. Tudod, Draco, nem az számított, milyennek nézel ki. A legártatlanabb arcú kislányba is lappanghat olyan hajlam, ami arra ösztökélheti végső soron, hogy szembeforduljon VELÜNK.
Draco megszédült ettől a szótól. ”Velünk…” – ez a jó oldalt jelenti. Szinte percek teltek el, mire feldolgozta ezt és válaszolni tudott.
Sokáig beszélgettek még, és legyünk őszinték, talán kicsit meg is kedvelték egymást. A vonat csak ment és ment. Így telt el több, mint tíz óra. Azt sem tudták, hogy éjjel van-e vagy nappal, mert az ablakokon továbbra se lehetett kilátni.
Aztán egyszer csak megállt a vonat és egy nagy csattanás hallatszott, mintha neki mentek volna valaminek. Draco egyből érezte, hogy baj van… ki kell jutniuk a szerelvényből.
- Gyere Cornel, ki kell mennünk. Valami történt. – és elhúzta a fülke ajtaját erős karjával.
Xilei kissé unottan, de követte.
- Szerintem a vonaton kéne maradnunk. Minek kockáztatnánk? – kérdezte nyugodtan a fiú. De Draco érezte, hogy nem maradhatnak tovább.
- Én megyek. Jobban teszed, ha te is.
Malfoy végigfutott a vonaton, mire talált egy ajtót. Ekkor már valamilyen furcsa szagot is érzett, melytől úgy érezte, menten elájul. Érezte, hogy egyre nehezebben kap levegőt. Ekkor már Xilei is elkezdett rohanni felé.
- Gyorsan nyissuk ki, ez … mérgező gáz. Ha nem jutunk ki nagyon gyorsan, itt fogunk…
- MEGHALNI…? – fejezte be a mondatot Draco, és ajka kissé megremegett.
Mindketten elővették a pálcájukat és a vonat ajtajára szegezték, de mire kiejthették volna a szavakat… az ajtó kitárult előttük. A sín körül víz volt és egyetlen dolgot láttak még: egy tornyot, amin egy lépcső vezetett fel kívül és nagy erejű fény borította a tetejét.
- Ez meg mi? – ámuldoztak.
Nem volt mit tenni, a vonatot el kellett hagyniuk. Mindketten beugrottak a vízbe úgy ahogy voltak és úszni kezdtek a torony felé, ami igen messze volt még tőlük.
Már majdnem a toronynál voltak, mikor Draco úgy érezte, valami megváltozott. Nem hallja…igen, nem hallja Cornelt. Hátrafordult és jó pár méterrel maga mögött már csak annyit látott, hogy integet neki és lefelé mutogat. A fiú azonnal odaúszott, olyan gyorsan, ahogy tudott, de Xilei már elsüllyedt. Draco a víz alá bukott és meg is látta útitársát és még valakit. Egy sellőt…aki épp Cornel lábát rángatta lefelé.
Előrántotta pálcáját és a sellőre szegezte, aki csak a másik fiúval volt elfoglalva. Ahogy elérte a varázs a sellőt, azonnal lebukott a mélybe, de Draco megvárta míg látótávolságon kívül kerül. Megragadta Cornel testét és húzta föl minél gyorsabban, mivel a fiú, már nem volt magánál.
Malfoynak jó pár métert kellett még e teherrel úsznia, és ereje egyre fogyott. Már majdnem ott volt a partnál, mikor elsötétült előtte a világ és teste feladta a küzdelmet… A mélybe buktak mind a ketten. Draco szépet álmodott, Hermione-val találkozott egy kórházban és csak ölelték és csókolták egymást.
Mikor felébredt úgy érezte sajog mindene, de megmenekült és ez határtalan boldogsággal töltötte el. Aztán meglátta maga mellett Xilei testét, aki még azóta sem ébredt fel. Szíve zakatolni kezdett, miközben megnézte van-e pulzusa a fiúnak.
- Szerencsére… - sóhajtott egyet.
Felbillentette a fejét és próbálta ébresztgetni.
- Hol vagyok? – kérdezte elcsigázottan a kreol fiú.
- Kijutottunk a partra. A sellőt hatástalanítottam. – mondta büszkén Draco és a szokásos mosoly húzódott a szájára.
- Köszi, jófej srác vagy. – nyújtotta a kezét.
Draco viszonozta a gesztust. Mire készen álltak útjuk folytatására, már nagyon lehűlt az idő és még mindig sötét volt és még rájuk várt a torony megmászása.
Malfoy ment elől, mögötte a kreol fiú. Megbeszélték, hogy ha valamilyen veszély fenyegetné őket, segítenek egymásnak: hisz tudták, csak ketten maradtak… Úgy középtájon tarthattak, mikor Cornel egy reccsenést hallott.
- Vigyázz Draco! – kiáltotta.
A lépcső kettétörött, de Draco még át tudott ugrani a következő fadarabra.
- Kösz. Ezt megúsztam… - sóhajtottak mindketten.
Az út ezután viszonylag simán ment, csak Xilei-nek kellett leküzdenie félelmét a magasságtól, gyermekkora óta tériszonya volt. A legutolsó lépcsőfok egy ajtóhoz vezetett, mely nyitva volt. Ahogy belépett a két fiú, elvakította őket a fény, mely egy burából jött, alatta egy hatalmas kulcs volt.
- Szerinted mit csináljunk? – kérdezte Cornel.
- Úgy gondolom, hogy ez egy zsupszkulcs, szóval mindkettőnknek meg kéne érintenie, nem?
A másik fiú bólintott, neki is ez volt a sejtése. Felkészültek. A burát lassan leemelték, félrerakták.
- Egy, kettő, három. – és megérintették, a kulcsot.