Végre megérkeztem. Szinte el sem hiszem, hogy már csak 2 évem van hátra itt. A Roxfort szinte az otthonommá vált az itt eltöltött 5 év után. Fogalmam sincs, mihez kezdek a RAVASZ-ok után. Gondolkoztam az auror karrieren is, de aztán elvetettem az ötletet. De miért is írok én most a jövőmről? A napló arra való, hogy arról írjak, ami történt velem...
Harry és Ron természetesen késve érkeztek a pályaudvarra (nem is tudom, hogy mit vártam tőlük). Épphogy elérték a vonatot. Amúgy az egész nyarat együtt töltötték a Főnix Rendje főhadiszállásán. Én anyáékkal elutaztam Spanyolországba, kellett egy kis kikapcsolódás az RBF-ek után.
Kerestünk magunknak egy üres fülkét és leültünk. Pár perc múlva Ginny jelent meg az ajtóban.
-Sziasztok! Leülhetek?
-Persze. – válaszoltam. – Hogy vagy?
-Voltam már jobban is. – mondta. Meg tudtam érteni. A nyáron elég sokat leveleztünk, mert szakított Deannel és nem volt kivel megbeszélnie a problémáit. Illetve nem is a problémáit, inkább az érzéseit. Még mindig szerelmes Harrybe, bár ezt még magának sem akarja beismerni.
Fél óra múlva Ronnal elindultunk a prefektusi fülkébe, mert az iskolaelső lány és fiú valamiért úgy kérte, hogy csak fél órával az indulás után menjenek oda a hatodéves prefektusok. Mikor beléptünk, egy kicsit megdöbbentem. Egyrészt, mert csak a hatodévesek voltak ott, tehát csak velünk akartak beszélni. Másrészt pedig annak a szőke fiúnak a látványától, aki az egyik sarokban ült és a Mágikus Sportok Mágusoknak című újságot olvasta. Mindig is egészen helyesnek tartottam (persze ha a viselkedését nézzük, akkor egy görény), de soha nem gondoltam volna, hogy valaha is érezni fogok iránta valamit. Márpedig amikor ránéztem a szívem elkezdett hevesebben verni. A haja ezüstszőke és finoman a szürke szemébe lóg. Az arca pedig kivételesen szép vonású... A nyár alatt elég sokat változhatott, mert a megjelenése sokkal... férfiasabb lett. Csak egy pillanatra nézett fel az újságjából, majd folytatta az olvasást.
-Sziasztok! – köszönt Lucy (ő az iskolaelső lány). – Davenek el kellett mennie, úgyhogy én mondom el nektek a feladatotokat. Draco, légyszíves te is figyelj ide egy kicsit!
Az említett letette az újságot, és unottan elkezdte nézni a lányt.
-Tehát. Ebben az évben egyetlen feladatotok lesz: a járőrözés. A többi prefektusi kötelességeteket, például a karácsonyi díszítést, akár el is felejthetitek. Szerintem gyorsan essünk túl a párokon. – azzal elővett egy pergament és elkezdte felolvasni. – Pince, első emelet és második emelet: Draco Malfoy és Hermione Granger. Harmadik emelet, negyedik emelet és ötödik emelet: Ron Weasley és Padma Patil. Hatodik emelet, hetedik emelet és csillagvizsgáló torony: Anthony Goldstein és Hannah Abott. Park és az üvegházak: Ernie Macmillan és Pansy Parkinson. A járőrözés minden nap este kilenctől tizenegyig tart. A párokat nem lehet cserélgetni. Van kérdésetek?
Megráztam a fejemet. Egyre csak ez a kérdés dübörgött a fejemben: Miért? Miért pont vele? Lehetetlennek tartottam, hogy pont most kell járőröznöm vele. Pont most, amikor rájöttem, hogy nem tudok ellenségként nézni rá. C’est la vie.
A beosztási ceremónia rövid és pergős volt, ám a vacsora annál hosszabbra sikeredett. Már tíz óra is elmúlt, mikor végre az összes arany tányér üresen csillogott. Ekkor Dumbledore felállt, jelezve, hogy szólni kíván. Ugyanaz a derű sugárzott belőle, mint régebben, de a szeme szomorú volt. Szomorúbb, mint valaha.
-Kedves diákok! Örömmel látom, hogy mindannyian megérkeztetek. – itt körbenézett. - Csak néhány bejelentenivalóm van. Először is Frics úr megkért, hogy tudassam veletek, hogy ha bárkit rajtakap a folyosón varázsolni, az a tőle telhető legnagyobb büntetésre számíthat.
Másodszor ebben az évben elindul a járőrözés. A hatodéves prefektusok minden nap este kilenc órától tizenegy óráig a kijelölt szakaszokon fognak járőrözni. Ez azt jelenti, hogy rajtuk és a tanárokon kívül más nem tartózkodhat este kilenc óra után a folyosókon, nyilvánvaló okok miatt.
Azt hiszem csak ennyi akartam mondani. Jó éjszakát!
Segítettem Ronnak „összeszedni” az elsősöket, majd végre elvonulhattam a hálókörletbe. Most már túl álmos vagyok a naplóíráshoz... De még találnom kell egy biztos helyet, ahol senki nem találhatja meg ezt az irományt.