Végzetes szerelem

1. fejezet = Bosszú 

A szoba üres volt, csak egy 17 év körüli lány kuporgott a sarokban összekötözve. Halkan sírdogált és gondolataiba merült. Barna hosszú bozontos haja most összegubancolva, megviselten omlott vállára. Nem értette az elrablás célját, csak azt tudta, hogy folyik a harc a varázslóvilágban.
Azt is nagyon jól tudta, hogy neve rajta van a listán, azon a listán amin a mugliszületésűek vannak nyilvántartva. Sárvérű volt, nem tagadta soha és büszke volt származására.
Hermione Granger végre kinyitotta kisírt, duzzadt szemeit, hogy körülnézzen a szobában. Ez a szoba leginkább egy cellára hasonlított. Nem volt benne ablak, csak egy kopott ágy volt a fal mentén, és egy rozoga szék egy rozoga asztallal. 
Elgondolkodott vajon barátai észrevették-e már, hogy ő hirtelen eltűnt, hogy nem vitte ki nekik a megígért teájukat.
Hermione két barátjával úton voltak már nyár vége óta, hogy megtalálják és elpusztítsák a maradék Horcruxokat. A lány éppen ment volna be a sátorba, hogy teát készítsen kifáradt barátainak, de akkor valaki nonverbálisan - ezt Hermione gondolja, mivelhogy nem hallott senkit - rámondta a kábítóbűbájt, és utána itt ébredt fel.
Most hangokat hallott. Valaki közeledett a szoba felé. Kinyílt az ajtó és egy fekete köpenyes csuklyás alak lépett be a szobába. Csuklyája nem volt rendesen feltéve ,így kilátszott hosszú szőke haja ami a vállát súrolta. Hermione egyből felismerte Lucius Malfoyt annak a görény Draco Malfoynak az aranyvér mániás halálfaló apját.
A férfi egy lesújtó pillantást vetett a lányra, majd felemelte két kezébe és elindult vele lefelé. Hermione felismerte ezt a helyet, tudatosult benne, hogy a Malfoy kúriába hozták. De vajon miért? Tette fel magában a lány újra és újra ezt a kérdést. Ha meg akar ölni, már megtehette volna milliószor, miért nem ölt meg ott?
A férfi leért a lánnyal a nappali helyiségbe, letette ott egy kényelmes karosszékbe, és levette róla a némító bűbájt, majd beszélni kezdett
      - Mint jól sejtem tudod, hogy kivagyok, mindazonáltal feltételezem, hogy azt nem tudod, hogy te mit keresel itt. - Hermione a fejét rázva válaszolt – Nos röviden el fogom neked magyarázni, de előtte megígérem, szavamat adom, hogy nem bántani akarlak, akár hiszed akár nem, de az életemet kockáztattam azzal, hogy ide hoztalak téged.
     - De miért? – bukott ki Hermionéból a kérdés, a kérdés amit azóta fel akart tenni hogy magához tért a szobában – Miért ? MIÉRT? MMIIÉÉRRTT?????
     - Halkabban Granger, halkabban! Úgy látszik, hogy el kell mondanom mi történt valójában! Hallgass meg és mindent megtudsz majd, de előtte leveszem a köteleket, amiket azért tettem rád miután elkábítottalak, hogyha magadhoz térsz, ne próbálj meg semmi hülyeséget csinálni. Nos, a pálcád is nállam van. Az igazság az, hogy a Sötét Nagyúr megölte Narcissát és Dracót, mert a feleségem unokahúga hozzáment egy vérfarkashoz, és most feltett szándéka, hogy megöljön téged, csak, mert egy véráruló és a kis túlélő barátja vagy, és sárvérű. Nem engedhettem meg, hogy megöljön azt már nem!
Azzal odadobta Hermionénak a pálcáját és intett neki, hogy üljön le.
Hermione leült és hallgatott. Próbálta felfogni ezeket a szavakat, és azt, hogy az egyik nagy ellensége épp az életét próbálja menteni, de nem értette miért, már semmit sem értett.
- De miért épp az én életemet akarod megmenteni, amikor naponta vagy 10 ember meghal. Miért pont az én életem a fontos? Miért? – kérdezte Hermione , de nem csak Mr.Malfoynak tette fel ezeket a kérdéseket, hanem magának is.
- Nem értem mért baj az, hogy nem hagytam, hogy megöljön, mint a többi sá…hm mármint mugliivadékokat. Értsd meg én sem értem miért de, úgy érzem ezzel tartozom Narcissának és a fiamnak.
Hermione végre rájött, rájött, hogy ez a Lucius nem az a vad és gyilkoló Lucius volt, az előtte álló férfi az a melegszívű és kedves ember volt, akibe Narcissa is beleszeretett.
- Értem – mondta Hermione és odalépett Luciushoz, megveregette a vállát vigaszként, és megpróbálta átérezni milyen lehet egy nap alatt valakinek elveszíteni a feleségét és a fiát.
- Meg fogom bosszulni Narcissát és Dracót! – mondta Lucius, olyan haraggal a szemében amilyet Hermione már sokszor látott a barátai szemében is – úgy érzem csak akkor könnyíthetek azon a fájdalmas terhen ami a szívemen van, ha megállítom őt!Ha megállítom a Sötét Nagyurat a mészárlásában.