Draco legszebb nyara.      

Egy tejfölszőke, magas fiú feküdt az ágyán, és üres naplójába bámult. Éppen végig gondolta mit írhatna erről a nyaráról, amikor egy könnycsepp szökött a szemébe. A napló egyik lapján egy szép barna hajú lány mozgó, integető fényképe mosolygott rá. Draco Malfoy elmosolyodott a fénykép láttán és írni kezdett:

„Mikor véget ért a 6. tanévem , édesanyámmal elutaztunk egy tenger partra hogy kicsit pihenjünk . Apám nem tartott velünk , mert nagyon  „lefoglalta” a munkája.

Halálfaló volt. Én nem akarok az lenni! Elegem van, hogy mindenkivel bunkózok és csak az „aranyvér” számít!

A tengerparton nagyon sokan voltak a „muglik”, nekem azt mondta anyám, hogy itt nincs egy varázsló és boszorkány sem, és „muglikkal” ne kezdjek.

Hát nekem mindegy volt hogy van-e vagy nincs!

A június elég unalmasan telt, hiszen senkit nem ismertem! Viszont a július váratlan fordulatot hozott számomra.

Éppen fürödtem, amikor megláttam egy hosszú barna hajú lányt. Ez a lány gyönyörűnek látszott, már messziről is. Elhatároztam, hogy oda fogok hozzá menni. Így is történt, de amikor megláttam, hirtelen megdermedtem, hiszen egy Roxfortos diákot ismertem fel benne, ráadásul esküdt ellenségem egyike volt, a kis bandájával együtt.

De azért ráköszöntem.

-        Öhm …. ….Szia - mondtam neki .

Ő rám nézett – előröl is csodaszéppé vált a suli vége óta. Haja hullámosan omlott barnára sült vállára, szemei csak úgy ragyogtak, és a szájával csalogatóan rám mosolygott. Hermione volt, teljesen egyedül.

- Szia Malfoy – mondta kicsit gúnyosan  - hát te mit keresel itt?

- Nyaralok , éppúgy mint te  - mondtam kicsit elpirulva – és kérlek, Draco a nevem , Hermione!

- Jó akkor szia Draco  - mondta kicsit barátságosabban – kivel jöttél? - kérdezte

- Anyámmal, és te ? – kérdeztem határozottan, sejtve a választ.

- A barátaimmal: Ronnal , Harryvel és Ginnyvel .

- Értem – válaszoltam lesújtó pillantást vetve a lányra – én most megyek – szia

Azzal otthagytam a lányt. Nem tudom mi ütött belém , de az lehetetlen hogy egy „sárvérű” nekem tetszen , hiszem eddig mindig csak szekáltam őt!

Egész délután az ágyamon feküdtem és le voltam hangolva teljesen.

Ez így ment napokig, akár hányszor kimentem fürödni őt láttam , de sajnos Weasley-vel és Pottyval .Tudtam , hogy ő is figyel . Ez hetekig ment így, már nem tudtam mi van velem , de minden éjjel vele álmodtam. 3 hét telt így el, csak rá gondoltam, nem tudom mi változott meg bennem ilyen hirtelen. Már azt hittem csak én vagyok ilyen hülye, ilyen lehetetlek érzésekkel, de aztán egyik este mégis történt valami furcsa. Épp az ágyamon feküdtem és Hermione járt a fejemben, amikor egy bagoly röppent be a szobám ablakán. Egy levelet kaptam, de vajon kitől?! Nem kellett sokáig találgatnom, Hermione írt nekem:

Szia Draco

Beszélni szeretnék veled. Legyél a parton pontban éjfélkor.

Hemione

Vajon mit akarhat ez tőlem?  Amikor odaértem ő már várt rám.

-        Szia – köszöntem rá meglepettem.

-        Szia Draco – köszönt mosolyogva – hát csak azért hivattalak ide … öhhhmmm ….- Hermione elpirult – tudod én … hát … izééé … - nem tudta befejezni a mondatot de tudtam , hogy  ugyan azt érzi amit én.

-        Mindent tudó kisasszony életében először nem tudja végig mondani a mondókáját – vetettem a szemére kedvesen.

Hermione elmosolyodott. Nem kellett több szó, egy pillantása mindent elárult. Közelebb mentem hozzá , és egy puszit nyomtam puha arcára. Úgy látszik őt ez nem érte meglepetés képpen mert közelebb jött , és én megcsókoltam .Gyönyörű érzés volt, ilyet még soha egy lánynál sem éreztem, nem tudom  miért, hogyan, mi változott meg bennem csak azt tudtam hogy szeretem, és ezzel ő is így lehetett .

Teltek – múltak a hetek és mi minden este pontban éjfélkor találkoztunk pár órára.

Gyönyörű napokat, heteket töltöttünk együtt, de közeledett a nyár vége.

Már csak 1 hét volt a hazautazás reggeléig, és tudtam, hogy akkor örökre el kell válnom tőle, hiszen mit szólnának a suliban?!

Apámról nem is beszélve.

Csak azért nem volt összeütközés Hermione „kedves” barátai és közöttem, mert szinte mindig úgy mentem fürödni, hogy őket ne lássam, és úgy látszik Hermione sem említett engem nekik, mert mindig jókedvel vihorásztak a vízben.

Persze távolról figyeltem Hermionét, aki ezt észre is vette, és viszonozta a megfigyelést.

Elérkezett az utolsó este, másnap mi már elmegyünk az üdülőből.

Hermionéval a szokásos helyen a szokásos időben találkoztunk . Ő ugyanolyan gyönyörű volt, mint mindig, de látszott rajta hogy nagyon szomorú.

Odamentem hozzá, és megcsókoltam. Átöleltem, és elkezdtem neki mondani, hogy ha elkezdődik a suli, nekünk úgy kell tennünk, mintha semmi sem történt volna itt közöttünk. Hermionén látszott, hogy egyetértett velem, mégis láttam egy legördülő kis könnycseppet az arcán. Odahajoltam hozzá és letöröltem. Utána leültünk a fűbe és szótlanul néztük a csillagokat.

Nagyon sok idő ment így el, és nekem már mennem kellett, hiszen még be sem csomagoltam a hazautazáshoz.

-Hát mennem kell Hermione – kezdtem bele a búcsúzkodásba – csodálatos volt veled ez a 2 hónap, de ez csak egy fellángolás volt mindkettőnkben, ebben biztos vagyok, de kérlek, fogadd el ezt tőlem – itt átadtam neki egy ezüstláncot szíves medállal - ,hogy örökre emlékezz erre a nyárra.

Hermione elfogadta a láncot és megköszönte. Ő egy fényképet adott nekem magáról! Én is megköszöntem.

Biztos voltam benne, hogy itt írtó nagyot hazudtam részemről, de hát ennek így kell lennie, nem lehettem volna vele, túl sok volt a kihágás, és mindketten más kasztba tartoztunk.

-        Hát akkor ennyi – mondta Hermione , és végtelen sok könnycsepp folyt végig az arcán – hát akkor, viszlát Draco .

Odaléptem hozzá, és egy búcsúcsókkal váltunk el.

Tudtam, hogy nem fogom tudni őt elfelejteni soha, hiszen én még soha nem voltam szerelmes, és ahogy láttam az alakját eltűnni a sötétségben, nagyon nagy ürességet éreztem a szívemben. Volt ott egy kis rész ami örökre az övé maradt.

Elindultam a szobámba és elkezdtem összepakolni. Ahogy pakoltam eszembe jutott Hermione szomorú, de egyetértő arca. Elővettem a fényképét, és nagyon sokáig azt néztem.

Aztán lefeküdtem aludni, hiszen már nagyon fáradt voltam, de nem jött álom a szememre, így hát bámultam az üres plafont.

Végig azon gondolkoztam, hogy ez volt életem legszebb nyara. Közben lassan elnyomott az álom, de közben egy könnycsepp folyt végig az arcomon.”

Draco becsukta naplóját, és egy lakattal lezárta azt örökre.