- Elnézésüket kérjük, ezért a korai és szokatlan ébresztésért! Nagyon fontos dolgot kell bejelentenem! - kezdett bele McGalagony professzor. - Szeretnénk, ha minden diák még ma összecsomagolna és hazamenne! - nagy morajlás hallatszott a teremben. - Értesüléseink szerint a Sötét Nagyúr ide tart! Ezért haladéktalanul megkérek mindenkit, most menjen, csomagoljon össze, majd sorakozzanak a tölgyfaajtónál! Onnan fogjuk kikísérni a pályaudvarra Önöket! Akik maradni szeretnének, csak saját felelősségükre tehetik meg! Nekik köszönjük a segítséget és támogatást! Köszönöm!

Minden diák, ahogy tudott rohant a szobájába. Csak a felsőbb éves diákok nem pakoltak. A Mardekér-ház felsőéves tanulói, hazamentek, hogy onnan csatlakozhassanak Voldemort Nagyúrhoz. Bár itt is voltak kivételek.

- Stupor! - hallatszott egy férfihang.

Az átok Draco Malfoyt találta el...nem véletlenül. Harry nem bízott benne, ezért könnyen akarta elintézni. Egy "mobilicorpus"-szal fellebegtette az Északi-toronyba. Ott nem zavart senkit.

Hermione egyedül tért vissza szobájába. Nem találta a fiút sehol.

Fél óra múlva minden diák készen állt, hogy hazautazzon. Hermione aggódott Dracoért, nem tudta hova tűnhetett.

- Harry! Nem láttad valahol Dracot? Nem találom sehol! Már egy órája keresem!

- Nem láttam! - hazudott a fiú. - De ne várd! Biztosan csatlakozott a többi mardekároshoz!

- Nem! Ő nem halálfaló!

- De igen! Vagy, ha még nem volt, akkor most az lesz!

- Ő nem tenné meg! Szeret!

- Lehet! De a vére és a neve kötelezi! Ha nem megy, akkor meghal! Ne keresd! Elment! - hazudott tovább a fiú. Nem akarta, hogy a lány, olyas valakit keressen, aki megölné.

- Az nem lehet!!! - ordított a lány. Könnycseppek foltyak végig az arcán.

- Sajnálom! - ölelte magához Hermionét.

***

Az iskola üres volt. Csak a tanárok, a Főnix Rendje tagjai, más aurorok, és a felsőbb éves diákok voltak a folyosón. Nem tudták, mi lesz. Vagy nyernek vagy vesztenek...

Egy keserves sírás hallatszott az egyik szobából. Hermione Granger nem akarta elhinni barátja szavait. Akit mindennél jobban szeretett, egyszerűen beállt halálfalónak és ellene fordult?

Legszívesebben meghalt volna, de a szíve mégis azt súgta neki, hogy élnie kell. De nem tudta minek...miért?

***

Délután van...túl nagy a csend. De az ég egyre sötétebb, az idő egyre fagyosabb. Nem véletlenül. Dementorok tízei jelentek meg az iskola körül. Az aurorok gyors patrónus-bűbájt alkalmaztak, de nem voltak elegen, hogy mindre tudjanak figyelni.

A csata elkezdődött.

Mostmár mindenki kint volt. A harc egyenlőre csak a dementorok ellen ment. Az ég még sötétebb lett. Megjelentek Voldemort hű követői, a halálfalók.

Hermione, mikor meglátta őket, összeszorult a szíve. Harry szerint Draco köztük van. Félt, hogy szembe találja magát vele. Ha igen...meg kell ölnie.

Nem akart támadni, csak állt megmerevedve.

Nem várt látogatói is érkeztek a Roxfortnak. Megjelentek a Weasley ikrek, Cho Chang, Oliver Wood, Angelina Johnson és még sok ismerős arc.

Amint megérkeztek, egyből belevetették magukat a harcba. Hermione kikerült a sokkos állapotából és támadni kezdte a halálfalókat.

***

Közben valahol az Északi-toronyban megkötve ült, Draco Malfoy. Épp most kezdett ébredezni. Pár perc után már elevenen hallgatta, a kinti csatazajokat. Tudta, szerelme is odakint van, és harcol. Szabadulni próbált, de nem tudott. A pálcája nem volt nála.

***

A csata közben egy vöröshajú lány futott nagy sebességgel. Valakit keresett, de nem találta. Túl sokan voltak odakint. Több percen keresztül futott megállás nélkül, mire megtalálta a kersett személyt.

- Hermione!

- Mi a gond, Ginny? - vetette oda barátnőjének a lány, mert túlságosan el volt foglalva.

- Egy nagyon fontos dolgot kell elmondanom!

- Most nem érek rá!

- Dracoról van szó!

- Mih? Dracoról? Mit tudsz róla?

- Harry hazudott neked! Nem csatlakozott a halálfalókhoz! Fent van az Északi-toronyba megkötözve!

- Micsoda?! -hitetlenkedett a lány. - Draco itt van? És Harry...miért hazudott?

- Nem bízott Dracoban! De most menj, és szabadítsd ki!

- Köszi, Ginny!

Azzal a Hermione futásnak eredt és meg sem állt a toronyig.

- Hermione!

- Draco! Már azt hittem... - itt megakadt a szava. Nem akarta kimondani.

- Tudom.

- Sajnálom!

- Majd később folytatjuk, de most kérlek, szabadíts ki!

- Bocs.

Hermione eloldozta Dracot, aki egy forró csókkal jutalmazta kedvesét.

- Menjünk! - mondta a fiú.

- A pálcád?

- Itt van! - mondta egy szemüveges fiú.

- Kösz. - mondta haragosan a fiú.

- Bocs, hogy nem bíztam benned! Az álmom...

- Ne most!

Kimentek az épületből és beálltak harcolni. Draco mindig Hermione közelében volt. Nem akarta elveszíteni. Hamarosan egy ismerős hang ütötte meg a fülüket.

- Az áruló fiam és a sárvérű Granger! Szánalmas!

- Apám!

- Hogy tehetted ezt, fiam? Hát erre neveltelek?

- Maga azt nevezi nevelésnek, hogy tönkreteszi a fiát?

- Maga ne avatkozzon bele! Az ilyen mugliivadékok teszik tönkre a varázslótársadalmat! És ki kell őket írtani!

- Ne sértegesd Hermionét! Nem hagyom, hogy bántsd!

- Mit tett veled ez a lány? Nem ismerek rád!

- Megmutatta nekem ki vagyok valójában!

- Mindketten halállal lakoltok!

- Csak a holttestemen keresztül!

- Jól van! Avada...

- Avada Kedavra! - kiáltotta egyszerre a párunk.

Lucius teste élettelenül esett össze. Szürke szemei nem tükröztek már semmit.

- Draco Malfoy megölte a saját apját! Bravó! Olyan vagy, mint apád! Könnyen meggyilkolsz akárkit! Ugye milyen egyszerű és nagyszerű?

- Voldemort! - suttogta halkan Draco.

- Még átállhatsz Draco! Kiváló halálfaló lesz belőled!

- Soha!

- Voldemort! - kiáltotta Harry.

- Oh, itt a mi kis Kiválasztottunk! Gyűlünk! Már csak a varázslótársadalom szégyenei hiányoznak! Meg persze a híres Dumbledore professzorunk!

- Most megfizetsz minden gaztettedért!

- Már várom! Egy tizennyolc éves srác akar engem elintézni!

- Hm...igen!

- Ezt várja mindenki! De csalódás lesz számukra, amikor híre megy, hogy a híres Harry Potter meghalt! És a Roxfort elesett!

- Amíg én és Dumbledore itt vagyunk és harcolunk, a Roxfort biztos kézben van!

- Így van Tom! Add fel! Nincs esélyed! - szólt egy öreg hang, Voldemort mögül.

- Albus Dumbldore! - sziszegte. - Azt hiszi legyőzheti a világ leghatalmasabb mágusát?

- Ha a halálfalóid elesnek, nem lesz, aki megvédjen!

- Nincs szükségem a védelmükre!

- Úgy gondolod? Még te sem vagy képes egyszerre négy átkot elhárítani!

- Gyilkolásra kényszerítené a diákjait?

- Nem kell kényszeríteni mindket! Megtesszük magunktól is! - mondta Harry.

- Belátod végre, hogy nincs esélyed?

- SOHA! AVADA KE...

- Avada Kedavra! - kiáltották egyszerre négyen. Harry, Hermione, Draco és Dumbledore pálcájából egyszerre repült ki a zöld, halálos átok.

Voldmort meghalt. Nem maradt más belőle csak parányi porszemek. A halálfalók tétlenül álltak, és nézték, ahogy Mesterük meghal. Az aurorok kihasználták ezt és az összes halálfalót elkapták. Ezután mindenki örömujjongásban tört ki. Az aurorok az Azkabanba vitték a sötét oldalból megmaradt embereket. (hopponáltak)

******************************************

A csatában megkárosodott dolgokat megjavították. A diákok visszatértek az iskolába. A Roxfort kapui ismét kinyitottak, megkezdték újból a tanítást. De mégis változott valami...

A házak között többé nem volt ellentét. Voldemort halálával, mintha ez megszűnt volna. Szoros barátság alakult ki köztük, mint régen, amikor megalapították a házakat.

Mostmár nem voltak, összetűzések, párbajok a folyosókon. Bár a mi Piton professzorunknak ez nem tetszett. De mit várhattunk el tőle?

Dumbledore professzor sosem gondolta volna, hogy ezt meg fogja élni, ezért most nagyon örült ennek a változásnak.

De egyeseknek az volt a legfurcsább, amikor meglátták Draco Malfoyt, Harry Pottert, Ron Weasley-t, Hermione Granger együtt vajsörözni a Szárnyas Vadkanban. És nem csak iszogattak, hanem olykor jókat nevettek. Nagyon jól kijöttek egymással, amit ők maguk sem gondoltak volna. Már nem volt utálat, bizalmatlanság, csak nagyon jó

barátság. Ron sem neheztelt már Dracora. Tiszta lappal kezdtek el egy új évet. Új év új élet.

******

Hamar elérkezett a vizsga időszak. Nem volt könnyű évük a hetedéves roxfortosoknak. Érthetetlen volt Harry, Ron és Draco számára, hogy Hermione mi miatt idegeskedik annyira. Ő mindent tud. Oldalakat írt le a RAVASZ vizsgákon. Mégis attól fél, hogy megbukik. A fiúk ezt sosem fogják megérteni...

Utolsó héten megkapták eredményeiket. Hermione kitűnőre vizsgázott. Draco, nem sokkal volt lemaradva kedvesétől. Harry is csak pár tantárgyból kapott rosszabb osztályzatot, Ron... mindenből átment, annak ellenére, hogy sohasem tanult...

A négyes kiélvezett minden pillanatot itt, a Roxfortban. Utolsó napjuk volt itt. Már mindent összecsomagoltak...

Reggel, miután elkészültek, lassan elindultak a utoljára a tölgyfaajtó felé. Megérkeztek a fiákerek is. Beszálltak. Nagyon rossz volt mindannyiuknak itt hagyni a Roxfortot.

A thesztrálok megérkeztek az állomásra. A fiatalok kiszálltak, éselindultak a vonat felé.

Beszálltak és kereni kezdtek egy üres kupét. Nem kellet sokáig menniük, mert még nem szálltak fel sokan, ezért a legtöbb kabin üres volt. Beültek a legközelebbibe. Ginny is csatlakozott hozzájuk. Mindenki szomorúan nézett ki a vonat ablakán.

Az út a hét év eseményeiről szólt. A vonatút végén megfogadták, hogy tartani fogják a kapcsolatot egymással, és néha találkoznak is...