Harry forgolódott az ágyban. Álmodott... Sötét volt. Egy erdőben futott egyre gyorsabban... valaki üldözte, de nem látta ki az. Csak annyit látott, hogy átkok suhannak el mellette. Ő nem támadhatott, mert nem találta a pálcáját. Csak menekült egyre jobban... Bár nem tudtam, hogy van-e értelme. Nem futhat a végtelenségig.
Nem sokára elért egy ismerős helyre. A Roxfort melletti tó! - gondolta magában. De most nem volt nyugodt a park. Egyáltalán nem... Hangos kiáltások, erős csatazaj hallatszott. Hát eljött! Voldemort és halálfalói megtámadták az iskolát. Mindenki harcolt. Csak a felsőbb évesek maradtak leginkább. A tanárok elintézték, hogy az alsóbb évesek hazamenekülhessenek. A Mardekár ház tagjai csatlakoztak apjukhoz és Voldemorthoz. Árulók! Bár mit lehettet várni tőlük?!
Harry még mindig futott, de már nem látta üldözőjét. Amikor körülnézett, csupa ismerős arcot látott...de nem voltak vidámak...az arcuk fagyos volt, a tekintetük a semmibe meredt...halottak voltak, mind. Hát ennyi lenne az élet? Ilyen könnyen elvész? Nem tudtam vigyázni rájuk! Pedig én vagyok a Kiválasztott! Hát ennyi... Pálcám nincs, nem tudom, hogy élnek-e még a barátaim, akik mindig mellettem voltak...vagy már ők is meghaltak? Ha találkozok Voldemorttal, végem...és védekezni sem tudok...És még az iskoláért sem tehetek semmit, nem tudok harcolni! Nem érek semmit, ha nincs pálcám! Már nincs remény...már nincs... Mondta magában a fiú.
- Ugye milyen rossz a tétlenség, Potter? Nem érsz már semmit! Itt a vég!
- Voldemort!
- Nézz csak körül! Mindenki halott! Benned reménykedtek, téged vártak, de nem jöttél! Cserben hagytak őket! És TE lennél a kiválasztott?! Nem vagy te senki!
- Miért nem öl meg? Csak két szó!
- Á-á-áá! Még egy kicsit élvezekednék! Már nincs ki út! Nem kell attól tartanom, hogy valaki legyőz! Látni akarom, hogy szenvedsz! Hol is kezdjük? Tényleg! Hol a drága jó igazgatód? Most nincs itt, hogy kimentsen a bajból! És, ami azt illeti... NEM IS LESZ! Túl vén volt már a háborúhoz! ha láttad volna az arcát... most ő is megrémült!
- Nem, ez nem lehet igaz! Neeem! ... Sosem félt, soha!
- Csak beetetett vele mindenkit! Ő a nagy Dumbledore, aki nem fél a haláltól! Még az sem merte elmondani, mit látott Edevis tükrében! - kiáltotta nevetve Voldemort.
- Hazugság!
- Szerinted! De, nem szeretnék most a vén bolondnál leragadni! Van még meglepetésem! Ismerősek?
- Hermione! Ron! Hagyja őket békén!
- Jajj, Potter! Feláldoznád magad értük? Milyen megható! És a többiek? akik itt fekszenek? Ők nem érnek semmit? Csak ez a két semmirekellő! Az egyik egy koszos sárvérű, míg a másik egy véráruló! Szánalmas Potter! Nos, melyikkel kezdjem?
- Öljön meg engem!
- Nem! Választanod kell!
- Nem!
- Jól van, akkor kezdjük! Gyere ifjú tanítványom! Adj nekik egy kis...hm...Crucio-t!
- Igen, Nagyúr! - mondta egy magas csuklyás alak. Az arcába szőke tincsek lógtak. - Crucio!
Ron és Hermione fájdalmaikkal küszködve rogytak a földre.
- Malfoy! - kiáltott Harry is.
- Válassz vagy addig szenvednek, amíg meg nem halnak!
- He...Her...Hermio...ne!
- Áh, a sárvérű! Gyerünk, Draco fiam!
- A...Ava...Avada Ke...Kedavra! - mondta és egy zöld fénycsóva hagyta el a pálcát.
A lány élettelenül terült el a földön. Gesztenybarna szemei a semmibe néztek. A tekintete öres volt. Már nem látszott benne érzelem, mint azelőtt bármikor. Harry és Ron is küszködve nézték barátnőjük halott testét. Már nem láthatják soha nevetni, olvasni, tanulni...Soha...
Nagyon fájt mindkettejüknek. Ronnak kevésbé, mert tudta, nemsokára újra találkoznak és ismét együtt lehetnek...immáron örökre.
- Milyen szívszorító volt! - mondta gúnyosan Voldemort. - De nekem még is oly örömmel teli! Nem kár érte! Akkor jöjjön a véráruló! És Draco! szeretném, ha határozottaabb lennél, mert könnyen te is utánuk mehetsz!
- Igen is, Nagyúr!
- Avada Kedavra!
- Ez gyorsan ment! - mosolgyott a Sötét Nagyúr.
- Neee! - Harry térdre rogyott.
Már nem bírta elviselni, hogy másik barátja is meghalt. Ron ugyanúgy feküdt, mint Hermione. Mindkét barátja meghalt a szeme láttára és nem tehetett semmit. Azok feküdtek tőle két méterre, akikkel leélte az életét, azok, akik mindig vele voltak jóban-rosszban, azok, akikkel átélte a kalandokat... a barátai... a legjobbak...Mindenkit elveszítettet, aki jelentett számára valamit... mindenkit.
- Híres Harry Potter összetört! Micsoda tragédia! Ennyi lenne a nagy Kiválasztott? - nevetett Voldemort. - Semmit nem érsz Potter! Csak a véletlen tartott életben! De nincs menekvés, ezt már nem fogod túlélni! Mindenki meghalt, akit szerettél, már nincs miért élned!
- Akkor öljön meg! - ordította Harry.
- Örömmel! Viszlát, Harry Potter! Avada kedavra!
Harry zilálva, csurom vizesen riadt fel.
- Harry! Harry, jól vagy?
- Seamus! Álmodtam...
- Gondoltuk...Alig bírtunk felkelteni! Dean már elment McGalagonyért.
- Potter! Mi történt? Jól van?
- McGalagony professzor! Beszélnem kell Dumbledore-ral!
- Jól van, menjünk! Maguk pedig próbáljanak visszaaludni! Jó éjt!
Harry és McGalagony elindultak Dumbledorehoz. A tanárnő nem akarta kérdezgetni a fiút, ezért csak mentek.
- Csokis keksz!
A kőszörny "elállt" az útból. felmentek és bekopogtak az igazgatóhoz.
- Elnézést professzor!
- Jó estét Minerva! Harry!... Mi olyan sürgős ilyen későn?
- Igazgató úr! Rosszat álmodtam és gondoltam jobb, ha elmondom!
- Jól van Harry! Foglalj helyet és meséld el, hogy mit álmodtál!
- Harry és a tanárnő is helyet foglalt, majd a fiú belekezdett:
- Futottam. Sötét volt, nem láttam semmit. Valaki üldözött. Aztán elértem a parkhoz, ahol harc folyt. Voldemort és a halálfalói megtámadták az iskolát. ...
- Folytasd, kérlek!
- És...mindenki...akit ismertem...halott volt. Griffendélesek, Hollóhátasok, Hugrabugosok... De a Mardekárosok Voldemort oldalán harcoltak.
- És mi történt azután?
- Megjelent Voldmort. Beszélt hozzám, elmondta, hogy maga...meghalt. Aztán előkerült Hermione és Ron is. Majd megjelent Draco is...halálfalóként. Cruciot küldött Ronékra. Voldemort azt akarta, hogy válasszak, hohy melyikőjük haljon meg előbb...így akart nekem fájdalmat okozni. Aztán láttam őket meghalni... végüli engem is megölt. ...
- Értem.
- Ugye..., ezt nem fog megtörténni?
- Nem tudom, Harry! Nagyon súlyos ez az álom! Minerva kérlek kísérd el a fiút a gyengélkedőre, és szólj Poppynak, hogy adjon neki valamilyen altatót!
- Igen, professzor!
- Jó éjt Harry!
- Jó éjt Dumbledore professzor!
- Minerva! Kérlek, gyere még vissza!
A tanárnő lekísérte Harryt. A fiú Dracoban nem bízott meg ezekután. Nem akart beleszólni Hermione és az ő kapcsolatába, de az biztos, hogy minden lépését figyelni fogja.
- Idd meg ezt!
- Köszönöm!
Harry kiitta a kehely tartalmát, majd elaludt.
***
McGalagony professzor visszasietett az igazgatóhoz.
- Baj van, Albus?
- Igen. Bár azt nem tudom, hogy minden megtörténik e az álomból. De az biztos, hogy Voldemort támadni fog. Kérlek, holnap szólj minden diáknak, hogy csomagoljanak össze! Akik maradnak, csak saját felelősségre tehetik meg azt. Köszönöm, Minerva!
AJÁNLOM AZ OLDALT
