Eljött az idő. Ma volt a bál napja. Már kora reggel sürgött-forgott az összes prefektus. Ebédig meg sem álltak. Fáradtan ültek le asztalukhoz.

- Ennyi mindent csinálni! Nem semmi ezt a fát feldíszíteni... - mondta Ron.

- Éhen halok. - mondta Ginny és Hermione egyszerre.

- Akkor együnk! - mondta Draco.

A prefektusok lassan megebédeltek. Mindenki visszavonulót fújt. Hermione nem akart Draco közelében készülődni a bálra, ezért megkérte Ginnyt, hogy hagy készülődhessen nála. Sőt! A vöröshajú lány mindenben segített Hermionénak. Megcsinálta a haját, a sminkjét.

Annyira belefeledkeztek mindenbe, hogy már este volt. Hermionénak már csak a ruha felvétele volt hátra. Ginny közben, amennyire tudott ő is készülődött. Neki Hermione segített. Lassan elérkezett az idő, hogy elinduljanak a Nagyterem felé. Mindkét lány csodálatosan festett. Elérték a Nagyterem előtti lépcsőt. Már nagyon sokan voltak. Legtöbben a párjukat várták. Itt voltak már a fiúk... Mindkettejükön öltöny volt. Nagyon jól nétek ki. Draco most nem zselézte be a haját. A tincsek az arcába lógtak. De így volt a leghelyesebb.

Ginny elindult a lépcsőn. Hermione még várt egy kicsit. Szinte mindenki őt nézte. Egy sötétzöld színű, testhez simuló ruha volt rajta. Ez a szín jól kiemelte a haja színét, ami egy kicsit be volt hullámosítva. Smink nem sok volt rajta.

- Nagyon csinos vagy! - szólalt meg Tony fél perc bámészkodás.

- Khm...Ginny! Hermione? - kérdezte a szőke mardekáros.

- Nézd csak! Ott jön!

Draco megfordult és amint meglátta Hermionét elállt a lélegzete. Nagyon gyönyörű volt. Minden szem a lányra szegeződött. Minden fiú Dracot irigyelte. Hermionén a sötétkék selyem ruha volt, amit Ginnyvel vettek. A haja lazán fel volt tűzve, amit előtte kiegyenesítettek. Lehelletnyi smink volt rajta. Lassan odért Dracohoz, aki kezetcsókolt neki.

- Fantasztikusan nézel ki! - nyögte ki végül.

- Köszönöm! Te is nagyon elegáns vagy! - mosolygott a lány.

- Ejha, Hermione! Nagyon szép vagy! - mondta Harry és Ron. Az utóbbinak épp készült kisni a szeme.

- Köszönöm, fiúk!

- Kérném a prefektusokat, hogy sorakozzanak fel az ajtó előtt! Önök nyitják a bált! - hallatszott McGalagony hangja.

- Akkor induljunk! - szólt Draco.

Mindenki felsorakozott. Draco és Hermione volt az első pár. Aztán őket követték a Ron-Parvati páros, majd Ginny Tonyval és utánuk a többiek.

Kis várakozás után, bementek a terembe. Minden csodálatosan festett odabent.

A táncosok a helyükre álltak, majd kezdődött a tánc. Mindenki szemet gyönyörködtetve nézte a táncoló párokat. Kiemelkedőképpen a Draco-Hermione párost. Nagyon jól mutattak együtt.

Lassan csatlakoztak a tanárok is. Dumbledore McGalagonyt vitte táncba, míg Piton professzor szokásos hideg tekintetével pásztázta az embereket. Talán most is azt figyelte, kitől vonhat le pontokat. Ez volt az egyetlen öröme az életben.

A zene lassan végetért. Mindenki leült és beszélgetni vagy enni kezdtek. De akadtak olyan párok is akik táncolni mentek. Prefektusok összeültek egy kis beszélgetésre.

- Szerintem idáig minden nagyon jól halad! Szerintetek? - kérdezte Hermione.

- Szerintünk is.

- De ugye nem itt fogtok egész végig ülni?

- Hát...

- Nah, ez szép!

- Gyere, menjünk akkor mi! - invitálta Draco Hermionét.

- Rendben!

Azzal felmentek a táncparkettre. Sokáig táncoltak együtt. De végül visszatértek a prefektusi asztalnál lévő társasághoz.

- Látom egy életre kitáncoltátok magatokat! - vigyorgott Blaise.

- Fogd be, Zambini! - mondta Draco.

- Csak nem kifáradtál, Draco fiam? - kérdezte Piton-stílusban a fiú.

- Te nem lennél kikészülve?

- Csak azt ne mondd, hogy fárasztó vagyok! - mondta Hermione.

- Ezt egy szóval sem mondtam...

- Jól van legalább most ne veszekedjünk! - mondta Ginny.

- Igaza van! Koccintsunk!

- És mégis mire? - kérdezte a szőke mardekáros.

- A barátságra!

- A barátágra! - kiáltotta mindenki. ...

- Még egy utolsó tánc, kedvesem? - kérdezte halkan szerelmét Draco.

- Egy utolsót...

A fiatalok ismét felmentek a táncparkettre. Most egy lassú szám ment. Kiélvezték a tánc pillanatait.

- Nem megyünk ki egy kicsit? - kérdezte kérlelően Dracotól.

- Gyere, menjünk!

Lassan kisétáltak a tölgyfaajtón. Egy ideig csendben sétálgattak. Majd Hermione szólalt meg.

- Szeretlek!

Draco megállt, és szembefordult a lánnyal.

- Én is!

- Ugye, örökre velem leszel?

- Igen.

- Megígéred?

- Igen. De, ha nem lenne elég...

- Nekem ez bőven megteszi.

- Hermione! Kérdeznem kell valamit!

- Mondjad.

- Hozzám jössz feleségül?

- Mih? Ezt...ezt komolyan kérdezed?

- Igen. Halálosan komolyan. - azzal elővett egy gyűrűsdobozt, amiben egy gyönyörű aranygyűrű volt, közepén egy kis gyémánttal.

- Ez...ez gyönyörű, Draco!

- Mi a válaszod?

- IGEN!

- Komoly?

- Halálosan komoly. - mosolygott a lány.

A fiú felhúzta kedvese ujjára a gyűrűt majd megcsókolta.

- Veled akarom leélni az életem, Hermione Granger!

- Én is!

Hosszan nézték egymást csendben a tóparton. Nagyon szép pillanatok voltak ezek számukra.

- Visszamegyünk? - kérdezte a fiú.

- Igen. Már úgy is fázok.

Draco szorosan magához ölelte Hermionét, úgy mentek fel a szobájukba.

- Akkor vége a napnak... - mondta Draco.

- Nekem még nincs. - mondta a lány és megcsókolta szerelmét. - Nem tudtam ajándékot venni neked karácsonyra...

- Nekem már az ajándék, hogy velem vagy...

Draco a lány szemébe nézett és tudta, hogy mit akar a lány. Megcsókolta. Hosszan és szenvedélyesen. Draco teljesen magához húzta a lányt. Nem engedte el, csak csókolta. Egyik keze a lány arcán volt, a másik pedig a derekán.

Az ajkaik lassan elváltak egymástól. Draco felkapta Hermionét és bevitte a szobájába. Nem akarta egyből az ágyra rakni, ezért csak "visszaállította" a földre.

- Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezte a fiú.

- Biztos...

Megkönnyebbült boldogsággal csókolta meg a lányt. Fáradt volt, teste, mintha most tért volna magához. A csók egyre hosszabb, és egyre szenvedélyesebb lett, az ölelés pedig egyre szorosabb, a simogatások egyre követelődzőbbek. Draco lehető legnagyobb gyönyört akarta nyújtani Hermionénak. Jól érezte, hogy Hermione is oldottabb, feszültségnek semmi nyoma nem volt. Az ő keze is bátrabban siklott érzékeny területekre, vágyát minden gátlás nélkül engedte szabadjára.
Draco óvatosan fektette hátára Hermionét, majd rövid időn belül megszabadította ruhájától. Ajkának érintésére a lány libabőrösen reagált, felszabadult sóhajok hagyták el ajkát. Kezével szenvedélyesen markolt bele a fiúba, ami jól jelezte érzelmeit, és egyértelmű mozdulatai tovább fokozták a fiú hevét. Az esetlenség, bizonytalanság már a múlté volt, úgy érintették egymást, mint két régi szerelmes, aki pontosan tudja, mire vágy a másik. Hajtotta őket a testiség, melyet csak megkoronázott, a szerelem és az összetartozás.
Néhány perc múlva ezúttal minden túlzott odafigyelés és erőltetett irányítás nélkül, egyszerre futott át rajtuk az a kellemes, megsemmisítő hullám, amire annyira vágytak.
Draco pihegve borult a lányra, majd melléfeküdt. Hermione a mellkasára fektette fejét. Még egy ideig szuszogtak, majd elnyomta őket az édes álom.

***

Reggel Hermione ébredt fel előbb. Mikor kinyitotta szemét, látta, amint Draco még alszik. Szőke tincsei az arcába lógtak. A lány nem tudta megállni, hogy ne kezdjen el játszadozni velük. Pillanatok múlva egy szürke szempárral találta szemben magát.

- Ne haragudj, nem akartala felébreszteni!

- Nem haragszom! Nem vagyok álmos. Gyönyörű vagy.

- Képzelem...

- Nem, hiszed el? - mosolygott a fiú.

- Nem. Hajam szerte-szét áll... mi ebben a csodálatos?

- Nekem akkor is tetszel.

- Tudtad, hogy milyen édes vagy, amikor alszol? - mosolygott most a lány.

- Tényleg? Nem mondták még.

- Igen, így van. De szerintem lassan ki kéne kelnünk az ágyból! - mondta Hermione, és kelt volna ki, ha egy kéz nem tartja vissza.

- Maradj még! Olyan jó így!

- Draco! Nem feküdhetünk itt egész álló nap!

- Csak egy kicsit! - kérlelte a fiú kisfiúsan.

- Nah jó! De csak egy-két perc!

- Igen is! - vigyorgott a fiú.

- Mit vállaltam én be? - mondta ál-megbánóan a lány.

A fiú megcsókolta.

- Még mindig bánod, hogy itt maradtál?

- Nem.

- És az estét?

- Nem. Nagyon jó volt.

- Ennél szebb ajándákot nem is kaphattam volna! Köszönöm!

A válasz egy rövidke csók volt.

- Öltözzünk! - mondta Hermione.

A fiú csak nézte, a mint szerelme kikel az ágyból és elmegy zuhanyozni. De ő sem tétlenkedett tovább, utána ment.

- Draco! Mégis mit csinálsz?

- Együtt zuhanyzok a szerelmemmel! Baj? Zavarok?

- Nem, dehogyis!

Hosszan folyatták magukra a vizet. Majd utána felöltöztek és meglátogatták a Nagytermet. Nem sokan voltak. A legtöbben hazamentek vagy még aludtak.

- Draco! Haza fogsz menni a szünetben?

- Nem. Apám nem írt levelet, és nincs is kedvem hazautazni... meg itt vagy nekem. Együtt szeretném tölteni veled a karácsonyt!

- Szinte mindig együtt vagyunk! - nevetett a lány.

- Szeretnéd, hogy hazamenjek? - kérdezte szomorúan a fiú.

- Nem, dehogy is!

- Pedig úgy tűnt!

- Jajj, kicsim, szeretném, hogy itt maradj!

- Sziasztok! Mi a helyzet? Jól szórakoztatok tegnap? - kérdezte Blaise.

- Szia Blaise! Igen, nagyon jól szórakoztunk! - mosolygott a lány, miközben Dracora nézett.

- Mégis mit csináltatok ti ketten, mi? - vigyorgott a fiú.

- Fogd be, Zambini! Semmi közöd, hozzá!

- Oh, nyugi, Draco fiam!

- Még mielőtt egymás torkának estek, inkább reggelizzetek meg! - mondta a lány.

- Harryék?

- Még szerintem alszanak.

-Nem csinálunk megint egy beszélgetős estet?

- Nem tudom. Draco?

- Nekem most nincs kedvem egy nagy tárasághoz... Bocs!

- Akkor most nem aktuális!

- Mindegy, akkor majd máskor!

Mikor befejezték a reggelit úgy döntöttek, kimennek a parkba sétálni. Ebből pedig lett végül egy hócsata. Hosszú fárasztó harc után betértek a kastélyba.

- Ez jó volt! - mondta a Blaise lihegve.

- Kettő az egy ellen! Ez nem ér! - mondta a lány.

- De én voltam veled is! - próbálta menteni magát Draco.

- Már ennyi az idő?! - hitetlenkedett a lány.

- Mennyi? - kérdezték a fiúk.

- Fél hét!

- Ejha! Elvoltunk! - vigyorgott Zambini.

- Siessünk! Szeretnék minél előbb megvacsorázni, forró fürdőt venni és befeküdni a jó meleg ágyba! - szólt a fiúknak az egyedüli lány.

- Akkor menjünk!

Vacsora után, Hemione ígéretéhez híven, vett egy forró zuhanyt és befeküdt az ágyába.

Negyed óra múlva kopogtattak. Draco volt az.

- Már nem is jössz át hozzám? - kérdezte lehangoltan a fiú.

- Fáradt vagyok! Szeretnék minél gyorsabban elaludni!

- Jól van. - mondta szomorúan a srác és becsukta az ajtót.

Remek, most megsértődött! - gondolta Hermione.

Pár perc gondolkodás után, erőt vett magán és bekopogtatott a fiú szobáján. Nem jött válasz. A lány lassan benyitott. A szőke mardekáros az ablakban ült és bámult kifelé.

- Haragszol rám? - szólalt meg végül a griffendéles.

- Nem.

- Akkor miért vagy ilyen?

- Ne haragudj! Nincs semmi bajom, csak túl sok gondolat kavarog a fejemben!

- Biztos?

- Igen. - mondta, majd leszállt az ablakról és Hermionéhez lépett és megcsókolta.

- Itt maradjak? - kérdezte a lány végül.

- Nem muszáj. Menj vissza nyugodtan!

- Maradok. - mosolygott halványan a lány.

Lefeküdtek az ágyra. Draco szorosan megölelte Hermionét, és így aludtak el. Közben máshol nem volt ilyen jó minden...