Eltelt az egy hét. Már mindenki izgatott volt.

- Akkor nem haragszol tényleg, Draco?

- Nem, semmi baj. - válaszolta a fiú. - Végülis te is csak lányból vagy! - vigyorgott a fiú.

- Menj a sunyiba! - nevetett a lány. - Ginny, akkor induljunk!

- Oké! - a lány ránézett a fiúra, aki kacsintott egyet, majd elindultak a kijárat felé.

- Miért is nem akarsz, Dracoval menni?

- Hát... van egy kis dolgom és nem akarom, hogy velem legyen! De, ami azt illeti... egyedül szeretném elintézni! Ugye, nem gond?

- Nem persze! De mégis mi ilyen titkos? - mosolygott a lány.

- Jajj, Ginny! Semmi rossz!

- Jól van, jól van! - nevetett a lány. - Menjünk először Madam Malkin Talárszabászatába?

- Hm... rendben.

Megérkeztek.

- Segíthetek lányok?

- Igen! A barátnőmnek szeretnék valami vadító, mégis visszafogott ruhát választani!

- De Ginny!

- Semmi, "de"! Maradj nyugton!

- Hm...levehetném a méreteit.

- Öh...

- Persze, csak nyugodtan! - válaszolt a vöröshajú Griffendéles.

Hermione meg sem tudott szólalni Ginny mellett.

- Én valamilyen sötétkék, selyem ruhára gondoltam.

- Ginny! Az tudod...

- Igen, tudom! De mondtam, hogy ne izgulj!

- Nem rossz gondolat!

Negyed óra alatt készen is lett.

- Ez gyönyörű lett! Sosem láttam ilyen szép ruhát!

- Szerintem is gyönyörű! Mennyi lesz?

- 2000 galleon.

- Mennyi?! - hitetlenkedett Hermione. - Ginny, nekem nincs ennyi pénzem!

- Nem is kell! Mondtam már párszor, hogy ne izgulj!

Azzal Ginny elővett egy csekkfüzetet, kitöltötte és odaadta a boszorkánynak.

- Neked mióta van annyi pénzed, hogy csekkfüzetet kell magadnál hordadnod? - kérdezte érdeklődően Mione.

- Legyen elég annyi, hogy nem az enyém! - mosolygott.

***

Draco eközben megérkezett a Szellemszálláshoz. Nem látott senkit. De egyszercsak egy ismerős hang ütötte meg a fülét.

- Malfoy! Hát eljöttél?

- Weasley?! Mit akarsz?

- Megbosszulni, hogy elvetted tőlem Hermonét!

- Nem vette el senki! Önszántából jött hozzám! És te velem akarsz párbajozni?

- Igen, veled! Csak nem félsz?

- Én? Tőled? Ne nevetess!

- Nem viccnek szántam! Capitulatus!

Az átok nem talált célba.

- Petrificus totalus! - kiáltotta a mardekáros.

***

Ezt nézte egy feketehajú lány. Közben várta a saját ellenfelét...

***

- Jesszusom, Ginny! Nekem mennem kell! Megkérhetlek, hogy vigyázz a ruhámra?

- Persze! Siess!

- Köszi, Ginny!

***

Hermione rohanni kezdett. Öt perc futás után megérkezett a Szellemszállásra. Hirtelen megijedt, ugyanis meglátta Draco és Ron párbaját.

- Ron! Draco! Mit műveltek? - ordibált a lány, közben egyre futott a fiúkhoz, akik már a földön fetrengtek.

- Hermione maradj! - mondta Draco.

- Így van, Granger! Maradj csak! Neked most velem van dolgod!

- Parkinson?! Te írtad a levelet?

- Igen, én voltam!

- De miért?

- Hogy miért?! Mert elvetted tőlem Dracot! És ezért meglakolsz!

- Pansy! Ezt...

- Nem, nem lehet máshogy megoldani! Riptusempra!

- Stupor!

Egyik átok sem talált.

- Serpensortia!

- Locomotor mortis!

Mindkét átok talált. Hermione előtt megjelent egy vipera, amitől megijedt. Nagyon jól ismerte az átkot. Draco használta Harry ellen a párbajszakkörön másodikban.

Ezért egyből eszébe is jutott a hatástalanítása.

- Vipera ivaneska!

Közben Pansy is elég sikeresen szabadította meg magát a lábbilincselő átoktól.

- Nem fogsz ki rajtam, Granger!

Hermione pillanatra nem figyelt, mert a Draco nagyon hangosan kiáltott.

- Draco!

- Sectusempra!

Hermionét eltalálta a hirtelen jött átok. A teste minden részéből folyt a vér.

- Hermione! - kiáltottak hárman is.

Draco, Ron és Harry, aki most érkezett meg Ginnyvel.

A szemüveges fiú ért oda hamarabb a lányhoz. Parkinson közben elfutott.

- Hermione! - szólt a fiú. - Gyorsan visszaviszünk a Roxfortba! Tarts ki!

- Harry! Ho..hogy va...an Dr...Dra..co?

- Jól vannak mindketten, de most ne beszélj!

Harry felkapta a lányt és amilyen gyorsan csak tudta, vitte az iskola felé.

A két fiú lassan és nehézkesen felkeltek a földről Ginny segítségével. Ők is minél hamarabb be akartak érni a suiba.

Hosszas "szenvedés" után Harry megérkezett a Roxfortba. Onnan már segített neki két tanár. Piton elmormolt fölötte egy bűbájt, majd lerohant egy bájitalért.

A lányt bevitték a gyengélkedőre, ahol Madam Pomfrey kezelésbe is vette.

Közben Draco, Ron és Ginny is megérkezett.

- Mégis mit műveltek maguk? - kérdezte a javasasszony.

- Hosszú... majd elmeséljük, csak...

- Jól van! Feküdjenek le maguk is!

Piton is megérkezett a bájitallal, amit rögtön be is adtak Hermionénak. Dumbledore, McGalagony és Piton próbálták kitalálni, hogy mi történhetett. Természetesen Harryt találták meg.

- Harry! El tudod mondani mi történt? - kérdezte az igazgató.

- Már későn értem oda. A Szellemszállásnál párbajoztak..., ha jól vettem ki. Malfoy Ronnal, Pansy Hermionéval.

- Ms. Parkinson? - kérdezte érdeklődve Piton.

- Igen. Ő átkozta meg Hermionét. Aztán, mikor odaértem, ő elfutott, én meg felkaptam Hermionét és siettem vele vissza.

- Jól tetted! Majd még velük és beszélgetünk! De először is megkeressük Ms. Parkinsont! - mondta Dumbledore.

- Madam Pomfrey! Ugye meggyógyul? - kérdezte a szőke fiú.

- Nem tudom, fiam... nagyon sok vért veztett. Ha holnap felébred és jól érzi magát, akkor van esély rá.

- Értem...köszönöm!

- Jól van! Ezt igyátok meg mindketten!

Azzal odaadott egy-egy kehely altatót Ronnak és Draconak, akik mély álomba szenderültek tőle.