December van. Még két hét van karácsonyig. Már meg lett beszélve, hogy a bált a prefektusok szervezik. A hangulat lenyugodott azóta a dolog óta... Végülis minden visszatért a régi kerékvágásba. Annyit leszámítva, hogy Draco továbbra sem köt bele senkibe. Maximum amikor már nagyon ingerült... Még nem teljesen dolgozta fel ezt az ügyet, ahogy Hermione sem. A járőrözések csendben teltek. Úgy általában pedig próbálták kerülni egymást. A két fiú próbálta minden szabadadidejét Hermionéval tölteni, hogy elfelejtessék vele "kedvesét". Ez legtöbbször sikerült is. De, amint elváltak, és Hermione egyedül volt, ő ismét csak a fiúra tudott gondolni. Tudta, hogy a fiú ott van a másik szobában, az, akivel, olyan boldog volt, de most mégsem lehet vele...valamiért. És erre a valamire csak a mardekáros és Ginny tudta a választ, aki még mindig hűen őrizte Draco titkát.

Bár eléggé nyomasztotta a lányt, hogy nem mondhatja el az igazat barátnőjének. Szerette volna, hogy újra összejöjjenek és, hogy legyenek boldogak. Mindhárman ezt szerették volna.

Minden prefektus elindult a Nagyterembe a megbeszélésre. Fél óra tárgyalás után, mindenki visszament a szobájába. Vagyis inkább a fiúk...A lányok természetesen összegyűltek valahol, hogy megbeszéljék az egészet..., de a vége az lett, hogy ki kivel, miben megy a bálba. nem is kell említeni, hogy ki volt a két "főkolompos".

Parvati és Levander voltak benne legjobban a témában.

De két lány mégsem ment velük a traccspartyra. Ez a kettő nem más volt mint a vöröshajú griffendéles lány, Ginny és az iskolaelső, Hermione Granger. Kerestek egy nyugis helyet, ahol bezsélni tudtak.

- Ginny! Mondd már mi van!

- Hermione! Mondanom kell valamit!

- Hát akkor rajta!

- Ezt már régóta tudom, és már nem tudom tovább magamban tartani!

- Jól van, nyögd már ki végre!

- Szóval! Draco...

- Mi van vele? Ginny!

- Draco, még mindig őrülten szeret! És amit tett, nem azért tette, mert utál vagy bármi! Hanem teljesen más!

- Mih, mi van? Mégis miért tette? - kérdezte a lány értetlenül.

- Az egész mögött az apja keze van!

- Lucius Malfoy?!

- Igen! Megtudta, hogy együtt vagytok, ezért írt egy levelet Draconak, hogy sürgősen hagyjon el téged, vagy megöl! Draco pedig félt, és féltett téged, ezért inkább szakított veled! Nem akarta, hogy bármi bajod essen! Túlságosan szeret!

- Ez...ez...igaz? - kérdezte hitetlenkedve a barnahajú lány.

- Igen.

- És...és mi...miért nem mondta el ezt nekem!

- Mert tuda, hogy mit reagálnál rá! Hogy tudsz magadra vigyázni...stb.stb. Érted? nem akart kockáztatni!

- Akkor ez azt jelenti...

- Igen! Szeret!

- És miért nem montad el ezt eddig nekem, Ginny??

- Nem tehettem! Megígértem Draconak!

- Szóhoz sem jutok! Köszönöm, Ginny!

- Most menj! Tudod, mit kell tenned!

- Igen, igazad van! - mosolyodott el Mione és elrohant majd még visszakiáltott. - Köszönöm, Ginny! Imádlak!

Hermione amilyen gyorsan csak tudott felrohant a szobájukba. Berontott Dracohoz, de a fiú nem volt ott.

- Ha az úrfit keresi, akkor javasolom, hogy nézze meg a Szükség Szobájában! Ott biztos megtalálja! - mondta a portré.

- Köszönöm!

Azzal elindult a Szükség Szobája felé. Reménykedett, hogy ott találja a fiút. És igen! Valaki épp használta a szobát. Hermione háromszot elment a szoba előtt és erősen Dracora koncentrált.

Lassan benyitott. A szoba falai sötét bordóra voltak festve, volt ott egy kandalló, előtte egy kanapé, mellette egy kis asztal, és valahonnan halk zene szólt.

- Draco?

- Hermione? Te meg mit keresel itt? - kérdezte a fiú értetlenül a kanapéról.

- Téged! Azzal odasétált a fiúhoz és megcsókolta. A srác meglepődött, de visszacsókolt. Forrón és hosszadalmasan csókolták egymást. Majd lassan elváltak ajkaik.

A fiú próbálta kiolvasni a lány szeméből, hogy mi van vele.

- Szeretlek! - mondta a lány halkan.

- Hermione...én...

- Csssss! Tudom, hogy hazudtál akkor! És azt is tudom, hogy miért! Félsz az apádtól, és féltesz engem!

- De...te, ezt honnan...

- Ginnytől! De kérlek ne haragudj rá!

- Nem haragszom!

- Szóval mégis szeretsz!

- Mint még soha senkit! Olyan jó, hogy itt vagy! Már annyira hiányzott a közelséged!

- Nekem is!

- Nem akarlak elveszíteni! Nem hagyhatom, hogy bántsanak!

- Nem fognak! És én sem akarlak elveszíteni!

Draco megcsókolta a lányt. Majd sokáig nézték egymást, leültek a kanapéra és beszélgetni kezdtek.

Későre járt, ezért elindultak a szobájukba. A vacsoráról lemaradtak, de ez sem érdekelte őket. Minden elmulasztott percet, be akartak pótolni...

Reggel későn keltek. Már a reggeliről is majdnem lemaradtak, amit nem nagyon szerettek volna. Gyorsan lementek a Nagyterembe. Minden szempár rájuk szegeződött.

De nem foglalkoztak velük.

- Ti megint együtt vagytok?? - kérdezte a Parvati - Levander páros. A többiek is feszült figyelemmel várták a választ.

- Igen.

- És ezt csak így? Mióta?

- Mi az, hogy így?? Mindek kürtöljük szét?

- Hát...hát.

- Na látjátok!

- Hermione ezt ugye most nem gondolod komolyan?? Azok után még megbocsátasz neki? Mivel fűzött meg? - kérdezgette barátnőjét Ron.

- De, komolyan gondolom! És igen megbocsátok neki! Idáig nem tudtam az igazságot, a szakítással kapcsolatban, de Ginny elmondta! És nem fűzött meg semmivel! A saját döntésem volt!

- Ginny?! Hogy jön ő ide?? - értetlenkedett a két fiú.

- Jajj, fiúk... ez hosszú!

- Nem hiszem el, Draco! Hogy tehetted ezt?? - csatlakozott Pansy is a beszélgetésbe.

- Mit érdekel téged az életem, Parkinson? Már elmondtam a véleményem rólad, meg hülyeségeidről! Ne fárassz légyszíves! Nem fogom ezerszer elmondani neked ugyanazt!

- Minden Mardekáros csalódott benned!

- Nem érdekel!

- Jól van! - mondta Pansy.

Azzal elindult kifelé, majd utánament Ron is.

Mikor a fiú kiért, megszólították.

- Hey, Weasley!

- Mit akarsz Parkinson?

- Beszélgessünk egy kicsit a párocskánkról!

- Én nem akarok róluk beszélgetni! Éljék boldogan az életüket! - mondta szomorú hanggal a fiú.

- Viszont én ezt nem fogom hagyni! Nem akarod megbosszulni, hogy elvették tőled azt a lányt, akit a legjobban szeretsz? Most itt lenne rá az alkalom!

- Mit akarsz ezzel?

- Gyere, elmondom útközben! - mosolyodott el gonoszan a lány.

- Vajon mit akarnak egymástól? - kérdezte Ginny Harry-től, akik épp most jöttek ki a Nagyteremből.

- Nem t'om. De jó lenne kideríteni.

- Igen...

Hermione és Draco visszaindult a szobába. Útközben látták, hogy jövőhéten Roxmorts-i kirándulás lesz.

- De jó lenne, ha nem nekünk kellene segíteni a tanároknak.

- Igen, az jó lenne. Akkor mehetnénk együtt. - mosolygott a fiú.

Bementek szobáikba, megírták a maradék leckét, majd kimentek a parkba. Nem zavartatva magukat, kéz a kézben sétálgattak a tóparton. Ebédre vissza is értek.

Mikor megérkeztek a szobáikba egy-egy levél várta őket.

Mi lehet ez? - kérdezték maguktól a fiatalok.