Hideg szombat reggel van. Hermione Granger már órák óta fennt van...nem tud aludni. Egyre csak járt az agya... Nem értette, hogy mi történik körülötte. Amikor Dracoval meglátták, mindenki ellenük fordult.(egy-két embert kivéve) A "barátai" elhagyták, és később Draco is. Csak az okát nem tudja, hogy miért. Aztán felébred egy folyosó közepén, miközben Harryék próbálják kérdezgetni, hogy mi történt vele. De sajnos már ő sem tudja. Örül, hogy szombat van, legalább nem kell órákra mennie, csak pihenhet és gondolkodhat.

Draco ugyanígy volt. Korán ébredt, nagyon rosszul érezte magát. Annak okozott nagyon nagy fájdalmat, akit a legeslegjobban szeretett. Tudta, hogy Hermione szenved, de nem tehetett semmit. Nem bírta volna elviselni, ha az apja bántaná. Így a kevésbé fájóbbat választotta. Nem így akarta ezt közölni vele, de csak így tudta kinyögni.

Nem tudta, hogyan lesz ezek után. Együtt kell járőrözniük, lakniuk. Hosszú távon nem fog menni. És ezt mindketten tudták.

- Reggeli idő. - mondta magában a lány. - Nem vagyok éhes, és nincs kedvem találkozni Dracoval. Most kihagyom a reggelit. Olyan jó lenne most beszélgetni Ginnyvel. Ő legalább megért, meghallgat és kitart mellettem. Benne sohasem csalódtam. Ő igazi barát.

- Menni kéne reggelizni... - mondta a fiú is. - Bár nem akarok még egy ideig Hermione elé kerülni. De egyszer valamikor muszáj lesz megtennem. - folytatta, majd felállt és kiment a szobából.

- Szóval ő úgy kezdi a napot mint eddig. Hamar túltette magát. Márha egyáltalán volt min. Hogy tehette ezt? Darabokra törte a szívem! Végülis ő is csak egy Malfoy! mit várhattam?? Hogy lehettem ilyen hülye? Istenem...

A lány arcán könnycseppek folytak le.

A fiú leért a Nagyteremhez. Bement, bár étvágya nem volt.

- Szia Draco! Valami baj van? - kérdezte Ginny.

- Szia! ... Ginny!

- Igen?

- Megtennél nekem valamit?

- Persze, mondjad!

- Felmennél Hermionéhoz? Szerintem jól esne neki a társaságod! A többit elmondja ő!

- Persze felmegyek, de...

- Kérlek, ne!

- Jól van! Ezt még megeszem és felmegyek!

- Köszönöm!

Halkan ettek tovább. Ginny mikor befejezte, felrohant Hermionéhoz.

- Hova, hova? Jelszó nélkül sehova! - kérdezte a portré.

- Hermione Grangerrel szeretnék beszélni! Szólna neki?

- Várjon!

- Elnézést a zavarásért Ms.Granger, egy lány keresi! Beengedhetem?

- Persze! Csak nem Ginny az? Pont a legjobbkor! Mindig tudja mikor van rá szükségem!

- Bemehet!

- Köszönöm!

Ginny belépett a portrén és Hermione szobájához sietett. Kopogtatott.

- Gyere be! - jött rgy hang az ajtó mögül.

- Szia Mio! Hogy vagy?

- Szia Ginny! Voltam már jobban is! Úgy örülök, hogy jöttél!

- Miért, mi történt? Draco mondta, hogy jöjjek fel és ő sem volt valami vidám hangulatban!

- Draco?! Ő küldött?

- Igen, miért?

- Jajj, Ginny!

- Mesélj, Mio!

- Draco...Draco szakított velem! - fakadt ki a lány.

- Hogy mih?? De miért?

- Igen, de... de nem tudom miért! Csak egyszerűen azt mondta, hogy elege van belőlem és otthagyott!!

- Hogy lehet valaki ilyen... tuskó?

- És nem tudom, hogy miért tette ezt! Mindig csak ezen jár az agyam!

- Majd én kiderítem!

- Hagyd Ginny!

- Jól van!

Azzal átölelte barátnőjét. Megpróbálta megvígasztalni. Sokáig volt még Hermionénál.

A fiú is visszaérkezett. Hallotta kedvese sírását és, hogy Ginny vígasztalja. Nagyon fájt neki mindez.

Ginny lassan elhagyta Mione szobáját és erős kísértést érzett, hogy berontson a mardekáros szobájába és hogy jól kioktassa. De végül nem tette meg. Visszaindult a Griffendél klubhelyiségébe. Harry és Ron épp varázslósakkot játszottak.

- Hol voltál?

- Hermionénál.

- Igen? Csak nem egy kis hármas összejövetelt tartottatok:

- Képzeld nem! Hermione rosszul van, szomorú! Teljesen összetört! Fogalmatok sincs arról, hogy mit érez!

- Az ő dolga! Nem kellett volna összeállnia azzal a görénnyel!

- Már...már tudjátok?

- Mit?

- Hát azt..., hogy Draco szakított Hermionéval.

- Mih? Mikor? Miért nem ezzel kezdted???

- Én megölöm azt a patkányt! - fakadt ki Ron és már indult volna, mikor Harry lefogta.

- Attól nem lesz jobb! És én még szeretnék beszélni vele, még mielőtt szétátkoznád!

- Te még beszélgetni is akarsz vele??!!

- Igen, mert megszeretném tudni, hogy miért tett, amit tett! És most megyek is!

- De...de...Ginny! - kiáltott a lány után Ron.

- Hagyd! Beszél vele, aztán esetleg mehetsz görényírtásra!

- De Harry!!

- Nyugi Ron!

Ginny elindult a bagolyház felé. Útközben megírt gyorsan egy levelet Draconak. Mikor felért, kiválasztott egy baglyot, rákötötte a lábára a pergament és elengedte.

Kiment a találkahelyre és csak reménykedett, hogy a fiú gyorsan idejön.

Egy bagoly? Ilyenkor? - tűnödött el a fiú. Odament az ablakhoz és beengedte látogatóját.

A fiú összehajtotta a levelet. Ránézett az órájára, és észrevette, hogy már csak öt perce van, hogy leérjen a tópartra. Gyorsan összeszedte magát, és lerohant.

A lány már várta.

- Szia!

- Szia Draco! gondlom tudod, hogy miről akarok veled beszélni!

- Sejtem...

- Miért tetted ezt? Már nem szereted? Vagy valami rosszat tett? Hm? Teljesen össze van törve!

- Ginny! Nem miatta van! Tiszta szívemből szeretem! Úgy, mint még soha senkit! Csak...

- Csak mi?? Mondd már el mi van!

- Jól van! Az apám megtudta, hogy együtt vagyok vele! És te is ismered őt! Írt egy levelet...azt írta, ha továbbra is vele maradok, akkor addig kínozza, míg nem könyörög a halálért! És mindketten tudjuk, hogy ezt mind be is tartja! Nem hagyhatom, hogy baja essen! Abba...abba belehalnék! Így ezt a megoldást kellett választanom!

- Jesszusom! Most már értem! De ezt miért nem mondtad el neki is?

- Nem tehettem! Ismerem már annyira Hermionét! Biztos azt válaszolná, hohy nem lesz semmi baja, meg, hogy vigyáz magára, vagy amíg itt van a Roxfortban biztonságban van!! De én nem szeretnék kockáztatni! Ismerem az apám, ő bárhova képes bejutni! Féltem Hermionét, ezért nem mondtam el neki! És kérlek te se!

- Jól van, nem mondom!

- Megígéred?

- Igen, megígérem!

- Köszönöm, Ginny! Rád tényleg lehet számítani! Nem véletlenül vagy Hermione legjobb barátnője!

- Nincs mit köszönödd, Draco! Örülök, hogy elmondtad!

A fiú elmosolyodott és a tó felé nézett. Csendben nézte a sima víztükröt, majd egy könnycsepp folyt végig arcán.

- Draco!...

- Miért nem lehetek boldog azzal, akit szeretek? - kérdezte Draco, és Ginnyre szegezte tekintetét.

- Hidd el, előbb-utóbb ez meg fog változni! És akkor boldogan élhettek Mioval örökre!

- Bárcsak így lenne!

- Így lesz!

- Kösz, Ginny! - azzal átölelte a lányt, aki egy kicsit meglepődött.

*******

Vasárnap sem telt jobban, mint a tegnapi. Hermione úgy döntött, hogy ma lemegy reggelizni. Összeszedte magát, és elindult. Mikor a Nagyteremhez ért, megkönnyebült, mert Draco nem volt ott.

- Jó reggelt Hermione! - köszönt Harry és Ron együtt.

- Sziasztok!

- Khm... jól vagy? - kérdezte a vöröshajú Griffendéles.

- Szerinted? Ti gondolom boldogak vagytok, mert Draco szakított velem!

- Hermione! Nézd mi...

- Nem kell a magyarázatotok! Akkor már barát vagyok, amikor már nincs velem Draco, ugye? És még ti lennétek az állítólagos barátaim! Szép...

- Mio! Ez nem igaz! mi akkor is a barátaid voltunk, csak nem tudtuk feldolgozni azt, hogy az ellenséggel vagy együtt!!

- Persze, és el is higgyem??

- Ha nem akarod, hát ne! De nem akarunk rosszat! Csak féltünk...mert a barátunk vagy!

- Fiúk...én...

- Tudjuk! - felelték ismét kórusban.

Azzal a fiúk felálltak és átölelték a barátnőjüket.

- Szóval...újra szent a béke? - kérdezte a lány mosolyogva.

A fiúk egymásra néztek és:

- Igen!

Ekkor lépett be az ajtón Draco. Látta Hermionét barátai társaságában. Egy kicsit örült neki, mert látta, hogy nem szomorú. De másrészről bántotta, mert úgy gondolta, hogy a lány már elfelejtette, Vagy hamar túl akar rajta esni.

A fiú egyre közelebb ment a prefektusi asztalhoz. Hermione észrevette és azt is, hogy Ron nem éppen az evéssel foglalkozik, hanem azzal, hogy mivel átkozza meg Malfoyt.

Draco ránézett a lányra, majd a fiúkra.

- Hogy lehet valaki ilyen aljas? Te szemét, mocsk..

- Ron! Kérlek, erre semmi szükség!

- Védeni akarod még ezek után?!

- Nem! De attól mert megátkozod, nem lesz jobb senkinek! Kérlek!...

- De csak a kedvedért!

A trió gyorsan végzett a reggelivel és úgy döntöttek, hogy az egész napot együtt töltik.