Teltek a napok. Nemsokára eljött a temetés napja. Hermione már nagyon korán fennt volt, szinte nem is aludt. És ezt Draco is nagyon jól tudta, ezért bekopogott a lányhoz.

- Gyere be! - szólt ki a lány.

- Jó reggelt! - mondta egy kicsit halkan a fiú.

- Neked is!

- Hogy vagy?

- Voltam már jobban is! De talán túlélem ezt a napot is!

- Biztos, hogy egyedül akarsz menni?

A lány nem válaszolt egyből, csak lehajtotta a fejét.

- Harry-t Dumbledore nem engedi el! Ron... Vele meg nem akarok menni. Bár most nyugalom van köztünk, amióta tudják.

- És én? Szívesen elmegyek veled! - ajánlotta a fiú.

- Nem tudom, Draco. Félek...Nem akarom, hogy meglássanak a közelemben, és hogy valami bajod legyen.

- Ne foglalkozz ezzel! A halálfalók addig nem bántanának, amíg nem visznek a Nagyúr vagy az apám elé!

- Nem szeretnék kockáztatni!

- Én meg nem szeretném, hogy bajod legyen! Hiszen tudod, mi állt a levélben! Elmegyek veled! És nincs vita! Szólok Dumbledore-nak!

- De... - itt a fiú egy "akkor is megyek veled" pillantást vetett a lányra - Jól van! Menjünk és szóljunk!

Elmentek az igazgatóhoz, aki már várta őket.

- Sziasztok! Foglaljatok helyet!

- Jó reggelt, Professzor!

- Gondoltam, hogy ma még megfogtok látogatni!

- Miből? És miért?

- A temetés miatt jötettek, igaz? Gondolom, mégis visz valakit magával! - lány elpirult majd válaszolt.

- Igen, igazgató úr! Bár nem az én döntésem volt! - az igazgató elmosolyodott.

- Jól van. Természetesen Mr. Malfoy el van engedve. De ugyanúgy vigyázniuk kell!

- Köszönöm, uram! - szólalt meg Draco is.

- Akkor szedje össze magát és akkor majd lent az ajtónál találkozak! Én még beszélnék pár szót a hölggyel! - szólt a fiúnak az öreg varázsló.

- Rendben. Akkor majd lent találkozunk! - szólt Miohoz - Viszontlátásra, professzor!

- Mit akart még mondani?

- Igazság szerint, nem mentél volna egyedül, Hermione! Mindenféleképp ment volna veled valaki, még ha ezt te nem is tudod! Nem tudjuk mire készülnek, ezért Tonks végig ott lesz és kíséri az eseményeket!

- Értem. Köszönöm! - Hermione felállt és már ment volna ki mikor hirtelen megfordult.

- Szeretnél még valamit? - kérdezte az idős igazgató.

- Szeretném, ha nem tudnák, meg, hogy Draco is velem van. Harryék még nem fogadják el, hogy már jobb a kapcsolatom vele! Nem akarom, hogy balhézzanak! Főleg Ron! Ugye megkérhetem, hogy ...

- Persze! De mostmár menjél, Draco már biztos vár! - felelt derűsen az igazgató.

- Akkor... Viszontlátásra, professzor!

Az igazgató csak bólintott, majd derűsen elmosolyodott a két ifjú kapcsolatán.

Hamar elmentek a napok. Hermione ismét nyugodt volt, már kevesebbet sírt. Sokat voltak együtt Dracoval, esténként rengeteget beszéltek vagy pont csendben mentek.

Október közepe felé jártunk.

Reggel, minden prefektus már az asztalnál ült. Csendben reggeliztek pár percig, majd Blaise szólalt, meg:

- Na, gondolkodtatok a buliról?

- Milyen buli? -kérdezte értetlenül Hermione.

- Jajj, bocs, teljesen kiment a fejünkből! A Blaise szervezni akar egy medencés bulit valamikor! - magyarázta Ron.

- Nem rossz ötlet! És kik lennének?

- Csak a prefektusok és persze akik még bemehetnek a fürdőbe!

- Jönnél Hermione? - kérdezte Zambini.

- Én benne vagyok! - mosolyodott el Mio - Ránk fér egy kis lazítás! Mi lenne, ha most szombaton meg is csinálnánk?

- Nem rossz ötlet! Jól van? Mindenkinek jó lesz a szombat?

- Igen! - felelték kórusban.

- Télleg, Draco, te még nem válaszoltál, hogy jössz-e!

- Hát...ha már mindenki elmegy, én se hagyhatom ki, persze, ha nincs valakinek kifogása ellene! - itt a két Griffendéles fiúra emelte tekintetét.

- Úgy látom senkinek semmi gondja azzal, hogy jössz! Akkor mindenkit várunk szombaton a vacsora után!

Kellemesen teltek a napok szombatig.

Már mindenki be volt zsongva az esti party-tól.

Mindenki, aki a partyra ment pontban megjelent vacsorán, hogy ne maradjanak le semmi fontosról. Blaise lett legelőször kész.

-Igyekezzetek már! Minél hamarabb végeztek, annál hamarabb kezdődik a party, és annál tovább tart! Gyerünk, lusta banda! – bíztatta őket.
Diáktársai szófogadóan gyorsították az étkezés tempóját, és tíz perc múlva már kint állt mindenki az előcsarnokban.
Na akkor! – vette át az irányítást ismét Tony. – Csajok, ti szedjétek össze magatokat, és menjetek a fürdőbe. Nekünk még van némi elintéznivalónk a srácokkal. Ott találkozunk. Ja! - vigyorodott el a lányokra nézve. –Megjelenés csak bikiniben!
- Persze, aztán majd kiesik a szemed – nevetett rá Ginny.
- Az legyen a legnagyobb baj! – kacsintott Tony, majd nyomában a többi fiúval elindult a konyha felé.
- Menjünk mi is, öltözzünk át! – mondta Hannah, és nekivágott a márványlépcsőnek.
- Nem tudom, miben sántikálhatnak – tűnődött Hermione.
- Szerintem még hoznak kaját, meg talán vajsört - szólt Ginny.
- Na, az szép lesz...