A péntek reggel azzal a reménnyel kezdődött, hogy ma viszonylag könnyű órák lesznek és csak egy órát kell kibírniuk a Mardekárral. Majd az utolsó óra végén jön, a jól megérdemelt hétvége. Ez adott reggel erőt Hermionénak, hogy jókedvűen kikeljen az ágyból és, hogy menjen reggelizni.

Az asztalnál mindenki csak bámulta Hermionét, akinek nagyon jó kedve volt és, amintlátni lehetett cseppet sem volt fáradt. A szőke Mardekárosnak is feltűnt a lány viselkedése, ezért elhatározza, hogy, azért sem fogja hagyni, hogy jókedve legyen a kis sárvérűnek. A nap nagyon jól telt Hermione számára és annál édesebben telt Malfoynak. Hiszen minél boldogabb volt a lány, annál jobban örült Malfoy. Mert tudta, hogy annál csalódotabb lesz majd, ha beleköt. Az utolsó óra után sikerült is, ami jóslástan volt. (Hermionénak nem volt SVK után több órája, de Harryék kérésére beült velük Trelawney órájára, akit 3. óta utál) Ez már egy kicsit visszavett a hangulatából, de még sem szállt el minden jó kedve. Éppen ebédelni mentek volna, amikor is megjelent előttük egy negyed állatkert. Mert itt volt a Kígyóktól a kedvencük a Görény(Malfoy), a rókaképű Parkinson, és persze a Sárkányunknak a két gorillája, Crak és Monstro.

- Nocsak, a kedvenc triónk. Itt van a Pöttöm-Ragyásfej, a varázslók szégyene a Vízlipatkány, meg egy koszos kis sárvérű, aki beszennyezi az iskolánkat a jelenlétével.

- Ezért, most... - Ron már vette volna elő a pálcáját, mikor Harry, megállította.

- Ron! Ne foglalkozz ilyen állatokkal, mint ezek itt! - mondta a szemüveges Griffendéles.

- Hogy mondtad, Potter? - kérdezte a Zöld Sárkányunk.

- Ahogy hallottad Malfoy! - szólt oda a Mione.

- Te inkább bele se szólj, te mugliivadék! Téged és az egész családodat ki kellene írtani! Beszennyezed a körülötted lévőket. Soha nem fogsz beilleszkedni a varázslótársadalomba! De mire azt megtehetnéd, már nem lesz senkid! A családodnak vége lesz!

- Dögölj meg, Malfoy! - mire Hermione kimondta az utolsó szót, a pálcája már a kezében volt és elkiáltotta magát:

- Carbunculus!

Az átok nem találta el a fiút, mert résen volt, gyorsan előrántotta a pálcáját és ő is küldött egy átkot gyorsan, így hát csak az mondta ami először jutott eszébe:

-Sectusempra! - kiáltotta a Mardekáros.

A lányt eltalálta az átok. Összerogyott és ömlött belőle a vér. Harry alig bírta lefogni a Ront, aki pálca nélkül akat Malfoynak rontani.

- Ron! Ne! Inkább keresd meg gyorsan Dumbledore-t! - mondta Harry remegve.

- Mi folyik itt? Mi történt?? - kérdezte Piton és McGalagyon egyszerre.

- Te jó ég! Ms. Granger! - mondta McGalagony, mikor meglátta Hermionét a padlón, akiből még mindig folyt a vér.

Piton lehajolt a lányhoz és elmormolt egy varázsigét.

- Azonnal szóljon valaki Madam Pomfrey-nak és Dumbledore professzornak! - szólt Piton.

Azzal McGalagony, Ron és Harry elindultak.

- Malfoy! Azonnal vidd fel a gyengélkedőre! És utána elbeszélgetünk egy kicsit, fiam! - mondta a professzor láthatóan dühösen.

A fiú, aki addig megdermedve állt és nézte a lányt, most azonnal felkapta a Griffendélest és elvitte a gyengélkedőre.

Madam Pomfrey szokásos kérdéseivel bombázta a Dracot, aki nem tudott megszólalni csak nézett a javasasszonyra. Ő is csak értetlenül nézte a fiút, de inkább nekilátott ellátni a lányt. Közben megérkezett Piton, McGalagony és Dumbledore. A bájitaltanár kezében egy fiola volt, amit Madam Pomfrey kezébe adott, hogy adja be a lánynak.

Az igazgató nem szólt egy szót sem, de mikor látta, hogy Hermione jobban van, megszólalt:

-Mr. Malfoy! Kérem jöjjön az irodámba! És szeretném, ha Minerva és Perselus is jönnének!

Azzal elindultak az irodába. Az igazgató csendben leült, majd a fiút kezdte nézni. Pár percig voltak így, mikor megszólalt:

-Kérlek, meséld el mi történt! - mondta szokásos nyugodt hangán az igazgató.

A fiú elmesélte pár percben, hogy mi történt.

- Nos, amit tettél nem volt szép dolog, Draco! - mondta még mindig nyugodtan. - Nos a büntetés... majd a két házvezető professzorral megbeszéljük. Természetesen, Ms.Granger is megkapja. Köszönöm, hogy elmondtad, Draco! Elmehetsz! Oh, és még valami! Kérlek maradjon Ms. Granger mellett a gyengélkedőn, és amint felébred, kérjen bocsánatot! Csak ennyit szerettem volna!

Draco már nyugodtabban, de még mindig rosszul érezve magát, indult el a gyengélkedő felé.

Ez a két oldal veszekedett a fejében, egészen a gyengélkedőig. De aztán meglátta a lányt. Már nem kavarogtak a fejében a gondolatok, csak az, hogy ne legyen komoly baja. Leült az ágy mellé, és nézte a lányt, hogy hogyan alszik. Idáig még sosem figyelte meg a Griffendélest, de most volt rá alkalma, hogy szemügyre vegye. Csak most tűnt fel neki, hogy milyen gyönyörű nővé lett az elmúlt 7 évben. A hosszú, barna haja, könnyeden omlott a vállára, az alakja karcsú volt, bár ezt most annyira nem lehetett látni. Draco, most teljesen máshogy nézett a lányra. Nem egy okoskodó, pimasz sárvérűt látott, hanem egy csodaszép lányt, aki miatta feküdt most a gyengélkedő egyik ágyán. Már esteledett, de a lány még nem ébredt fel. Ez egy kicsit aggasztotta a fiút, de tudta, hogy itt jó kezekben van. Látogatót még nem fogadhatott, de ez így volt jól.

Most nem akart, Weasley és Potter elé kerülni, mert szétátkoznák. Bár megérdemelné. Draco nem tudott ellenállni annak, hogy megfogja a lány kezét, és úgy várja, hogy felébredjen. Gyengéden és óvatosan vette kezébe a az övét. Milyen selymes és puha keze van!

A lány hirtelen megszorította a fiú kezét. Márha lehetett szorításnak nevezni. Még gyenge volt ahhoz, hogy erősen megfogjon bármit is. Lassan kinyitotta a szemét, látta, hogy a gyengélkedőn fekszik. És érezte, hogy valaki a kezét fogja. Lassan elfordította a fejét, és meglátta az esküdt ellenségét. Ki akarta kapni a kezét a fiúéból, de még nem volt hozzá ereje.

- Nyugi, nem bántalak! - mondta Draco egészen halkan és cseppet sem gúnyosan vagy flegmán. Inkbb lágyan, egy kis szeretettel.

- Mit csinálsz itt? - kérdezte Hermione, nagyon halkan és akadozva.

- Dumbledore professzor megkért, hogy maradjak veled! De ha nem mondja, akkor is itt lennék. - válaszolt a fiú.

- Miért vagy velem most ilyen? Az előbb még meg akartál ölni! - kérdezett ismét a lány.

- Milyen? Normális?

- Igen.

- Én is tudok az lenni, ha akarok, de ez hosszú...meg talán...a lelkiismeretfurdalás miatt.

- Neked bűntudatod van, azért, mert megátkoztál? - hitetlenkedett Hermione.

- Mint azt már az előbb mondtam, nekem is vannak érzéseim, még akkor is, ha ezt nem mutatom ki! De látom nem hiszel nekem...

- Elég nehéz!

- Nem várom el, hogy higgy nekem, vagy, hogy bízz bennem!

- Az elég nehéz lenne! Hisz már mondtam, hogy meg akartál ölni! - a Griffendéles hangja eléggé megjött a mondat végére.

- Nem akartalak! Csak...csak, hirtelen jött ez az átok, én...nekem nem ez volt a szándékom! - fakadt ki a szőke srác.

- Pedig mégis sikerült felkerülnöm a gyengélkedőre! - mosolyodott el halványan a lány.

- Ne haragudj! Nem akartalak bántani! Bocsánat! - kért bocsánatot a fiú.

- Felejtsük el, bár nem mondom, hogy könnyű lesz! De előbb-utóbb ki kellett jönnie ennyi év után!

- Köszönöm!

- Áh, Ms. Granger! Felébredt? Kérem vegye ezt be!

Hermione akaratlanul is lenyelte a bájitalt, majd mély álomba szenderült.

Még korán volt mikor a barna hajú Griffendéles felébredt. De, amint kinyitta a szemét, meglátta az igazgatót.

- Jó reggelt! - köszönt illedelmesen a lány.

- Jó reggelt, Hermione! - köszönt az öreg professzor is. - Hogy vagy?

- Köszönöm, már jobban!

- Ennek örülök! Draco mingyárt itt van, leküldtem reggelizni. Egész tegnap délután óta nem evett, csak itt ült.

- Malfoy itt volt egész éjszaka?? - kérdezte meglepetten a lány.

- Igen. Én nem mondtam neki, hogy maradjon éjszakára, a saját döntése volt!

Alig, hogy végig mondta a mondatot, betoppant az ajtón a szőke Mardekáros.

- Áh, Draco! Megjöttél?

- Igen, igazgatóúr! - felelt röviden a fiú, majd Miora nézett - Jó reggelt!

- Jó reggelt! - köszönt a lány is.

- Nos, akkor elmondanám a büntetéseteket, amit közösen hoztunk meg a házvezetőitekkel! Az lesz a büntetésetek, hogy együtt kell laknotok.

- Mi?! - kérdezték egyszerre a fiatalok.

- Úgy ám! Kaptok egy szobát és abba fogtok lakni. McGalagony professzor majd megmutatja nektek, hogy találhatjátok.- mondta a mosolyogva és derűsen az igazgató, majd megfordult és kiment a gyengélkedőről.

- Ugye ez most egy vicc? - kérdezte Draco, lassan Mio felé fordulva.

- Remélem, semmi kedvem az utolsó évemet veled egy szobában tölteni! - válaszolt a lány.

- Hogy micsoda??? - kérdezte Ron az ajtóból.

- Ron! Harry! De örülök, hogy itt vagytok!

- Mondd, hogy rosszul hallottuk! - kérdezte Harry ismét.

- De jól hallottátok, Potter! Együtt kell laknunk év végéig! - válaszolt a srác Mione helyett.

- Téged nem kérdeztünk! Amúgy is, mi a francot keresel itt?? - ripakodott rá Ron.

- Ron! Ne! Ne veszekedjetek, légyszíves! - szólt a fiúra a lány.

- De...de Hermione!

- Maguk mit csinálnak itt? A betegnek pihennie kell és nem veszekednie! Azonnal menjenek a szobájukba vagy szólok az igazgatónak!! - kezdett bele a sipítozásba Madam Pomfrey.

Fiúk összenéztek, elköszöntek, majd elmentek.

- Madam Pomfrey! Meddig kell bent lennem? - kérdezte a lány egy kicsit félve.

- Ha minden jól megy, akkor hétfő reggel elmehetsz, drágám! De most ezt vedd be!

Hermione ismét bevette a gyógyszerét, majd elaludt.

A hétvégén nem történt semmi. Hermione szinte mindig csak aludt. Harry vasárnap tartotta meg a kviddicsválogatást.

Hétfő reggel Mio már elhagyhatta a gyengélkedőt. Újra elkezdődött a hét. De most egy kicsit nyugodtabban indult az első órára, mint az előző héten. Ahogy gondolta nem történt semmi. Csak a szokásos(kivétel Malfoyt). Piton vonta le a Griffendél pontjait, SVK visszaszereztük azt, majd jött az átváltoztatástan, még mindig az emberi transzformációval, majd egy nagyon unalmas mágiatörténet, ahol persze a fiúk elég szépen el is aludtak. Hogy miért nem tudnak legalább egyszer odafigyelni az órán? Mindig elalszanak! Istenem! Sosem változnak meg! De, ami azt illeti, én így szeretem őket!

Délután a dolgozatok megírásával és egy kis lazítással telt. Majd eljött az este tíz óra is.