A 9 és 3/4-ik vágánynál állt egy női alak, akinek hosszú hullámos haja volt, ami már cseppet sem volt bozontos, mint elsős korában. Ez a lány Hermione Granger volt, aki nagyon gyönyörű nővé érett. Éppen a barátait várta a vonat mellett, hogy megérkezzenek. Míg ott állt, visszaemlékezett az elmúlt 6 évre. Elsős korára, mikor még Ronék is utálták, mert egy nagyon okoskodó és tudálékos lányt láttak benne. Bár ez a tulajdonsága, még mindig benne van, de már nem olyan nagy mértékben. Másodikos korára, amikor ismét feltárult a Titkok Kamrája. Harmadikban, amikor visszamentek az időben, hogy megmentsék Siriust és Csikócsőrt. A 4.évben még több kalandban volt részük. Ott volt a Kviddics-Világkupán történt eset, a Trimágus Tusa, amiben ő is részt vett a 2. próbán(bár csak áldozatként). A bál, Viktor Krum. És persze a Sötét Nagyúr visszatérése. 5.-ben az utálatos főinspektort kellett eltűrniük, majd a Mágiaügyi Minisztériumi kaland. A 6. év talán egy kicsit kaland mentesebb volt, de így sem nyugalmas.

Szóval, ahogy összebarátkozott Harry Potterrel, az élete már nem volt unalmas. Már már belekezdett azokba a gondolatokba is, hogy mi fog történni idén, amikor egy ismerős hang ütötte meg a fülét. Akkor látta meg, hogy barátai is megérkeztek(már megint, hogy épp időben).

-Szia Hermione! - köszöntek a fiúk kórusban. -De rég láttunk, nagyon...nagyon megváltoztál.-mondta Ron egy kicsit elpirulva.

-Sziasztok! - köszönt Hermione is. -Köszönöm Ron, ti is...- a mondatot már nem tudta befejezni, mert egy erős kar szorította ölelésbe.

-Hát, szervusz drága leányom! -mondta Mrs.Weasley - Hogy vagy drágám? Jól telt a nyarad?

- Jó napot Mrs. Weasley! köszönöm jól vagyok és igen, kellemesen telt a nyaram. Anyáékkal elutaztunk Olaszországba és...- Hermione megint nem tudta befejezni mondatát, mert egy éles sípszó ütötte meg fülüket. A vonat indulásra készen állt.

-Merlinre! Már ennyi az idő??? Siessetek a felszállással drágáim! - Mrs. Weasley gyorsan elköszönt mindenkitől, majd még elmondta, hogy legyünk jók és ne csináljunk semmi ostobaságot.

A vonat elindult, mi pedig elindultunk keresni egy üres kupét. Nemsokára találtunk is egyet. Lepakoltuk a csomagjainkat, majd elkezdtük mesélni egymásnak a nyáron történteket. Mikor kezdtünk kifogyni a nyári élményekből, bejött Ginny, Neville és Luna. Velük folytattuk a beszélgetést. Bár én már nem sok mindent tudtam mondani, mert szokás szerint szóba jött a kviddics. Elővettem hát az egyik könyvem és olvasni kezdtem. Persze az idei vonatút sem telhet el úgy, hogy ne látogasson meg minket a kedvenc görényünk.

-Szevasz Potter! Látom még mindig Vízlipatkánnyal és ezzel a sárvérűvel barátkozol! - mondta szokásos hangnemében.

-Kopj le Malfoy! Nem akarjuk görényekre pazarolni az időnket! - mondta Harry.

-Nem értem mit akarsz tőlünk? Hisz, ha mi senkik vagyunk, akkor minek foglalkozol velünk? - folytatta Ron.

-Semmi közöd hozzá Weasley! Inkább foglalkozz a sárvérű barátnőddel! - válaszolt Malfoy. - Bár látom elég szótlan most. Biztos rosszul érzi magát, hogy nem foglalkozol vele eleget! Vagy csak elvitte a cica a nyelvét?

- Én csak nem foglalkozom görényekkel! Nem méltatlak egy szóra sem! És jobban tennéd, ha ugyanezt csinálnád! - válaszoltam hidegen, fel sem nézve a könyvből.

- Nekem ne mondja meg egy sárvérű, hogy mit tegyek! - válaszolt Malfoy, majd el is ment.

- Hermione! Hogy tudsz ilyen nyugott lenni, mikor itt sérteget és állandóan szekál?? - kérdezte értetlenül Ron.

- Ron! Már megszoktam. Végülis már 6 éve járunk egy suliba, volt időm arra, hogy megszokjam és, hogy leperegjenek rólam a sértései. És, mint már montam, nem foglalkozok vele! Jobb lenne, ha te is így tennél! - válaszoltam még mindig nyugodtan, majd ezek után csendben ültünk tovább.

A vonat megérkezett, mi pedig leszálltunk, majd, mint minden évben elindultunk a fiákerekhez. Beszálltunk és meg nem álltunk a Roxfortig.