Egyenesen ki a kertebe "siettünk". Szerintem tudták a többiek, hogy miért keres engem Voldemort.

-Állj! -kiált ránk egy tanár- Hova mentek ilyenkor?

-Hát mi..mi...- mentegetőztünk. Míg szerencsére bemondták a hangosbemondóba, hogy gyors tanári értekezlet lesz a tanáriban.

-Most mennem kell, de már nem hagyhatjátok el a iskolát!- gyorsan elillant.

-És most..?- kérdeztem.

De láttam ez Harryéknek nem jelentett semmit. Tovább indultunk.

***

- Gondolom mindnyájan kiváncsiak, hogy miért gyültünk össze. - kezdte a mondandóját Dumbeldore - Sajnos rossz híreim vannak.

- Mi lenne az Albus?- kérdezi McGalagony.

- Az Minerva, hogy Voldemortot látták a kastélyban!

- Ez borzasztó!

***

Már-már bent voltunk a tiltott rengetegben, mikor Hagrid intő szavát hallottuk...

-Ti négyen ! Weaslyék és a többiek! Állj!

-De Hagrid...- tiltakozott Harry -Sűrgős!

-Igen! Az sűrgős hogy a hálókörletbe siessetek! 

Nem volt mit tenni. Engedelmeskednünk kellet.

***

Aztán ennek is vége lett. Pár nap múltán eljött a bál ideje. Engem, meg még jó pár gyereket jelöltek ki díszitésre. Örömömre és egyben bánatomra én Harryvel, és Malfoy-al kaptam a terítést.

- Hát te? Malfoy?- kérdeztem tőle, már jött is volna a flegma válasz, mikor megláttuk Harry.

- Tartozkodj Ginnytől Malfoy!- szólt.

Malfoynak savanyú pofája lett, mielőtt odéb állt.

***

Elkezdődött a bál. Mint mindig négyen az asztalnál ültünk le, mikor különhívott Harry...

- Ginny, tartozom neked valamivel!

- De mégis, mi lenne az?- majd megláttam Harry kezében a naplómat.

- Egy ideje nálam van. - jelentette ki Hary.

- Harry! Köszönöm. Hogyan jutottál hozzá? - kérdeztem. Mikor rádöbbentem:

- Dehát...mégis mióta van nálad? Ugye nem olvastad el?

- Én... én... Ginny sajnálom. Elolvastam. - hallottam a rémítő választ Harry szájából.

- Öhm... értem. - nem is tudtam mit tegyek. Maradjak vagy elfussak...

Ekkor Hermione jött oda hozzánk.

- Úgy látom roszkor jöttem. - montda mikor észrevette a kezemben a naplómat.

- Neee! Maradj! - mondtam

- Hááát... tényleg rosszkor jöttél.

Jött teljesen egyszerre a két különböző válasz.

- Hermione! Van kedved táncolni? - kérdtezte Ron, aki épp ekkor ért oda.

Így megint kettesben maradtunk Harryvel.

- Szóval... ne haragudj! Nagyon sajnálom, de nem tudtam ellenállni, és... - mentegetőzött Harry.

- Nem. tényleg nem kellett volna elolvasnod. - válaszoltam haragomat leküzdve - Te se haragudj, hogy én meg ilyeneket írtam. Nagy butaság volt, hiszen tudom, hogy te úgyse fogsz engem sze...- és még a lélegzetem is megállt.

Harry értetlenül nézett rám. A rajtam uralkodó gyávaság elmúlt. A szememből ki lehetett olvasni, hogy mire gondolok. Harry arcára szégyen ragadt.

- Ginny, el kell mennem, mindjárt folytatjuk!- most kivételesen ő futamodott meg a kellemetlen igazság elől.

-Na, mi történt?- kérdezi aggódoan Hermione.

-Majd..-kezdtem a kínos választ-.. majd elmondom! Nem iszunk valamit?- tudtam, hogy mi lesz a barátnőm következő mondata.-Nem..nem tudom, hogy hol van Harry!

-Ok! Mármint..igyunk!- szólt Hermione.

Én meg csak vártam Harry visszatérését.

- Ma még nem , sőt még soha nem táncoltam vele,- gondoltam- pedig már nagyon szeretnék. És őszintén kényelmetlen volt az a ruha.

-Ginny!- mondja nevemet a távolból Harry.

-Hát előkerültél!

- igen. - és a kezembe adta a naplómat ezzel a mondattal... -Ez a tied, vidd be a szobádba, megvárlak!

Azt tettem, amit Harry mondott, majd egy varázslatos szót hallottam Harrytől:

-Táncolunk?

Én természetesen IGENT mondtam, ha már a partnerem, legalábbis ma este.

***

Már lefeküdtem, mikor kopogást hallottam, de annyira elfáradtam a mai napon, hogy már abba is belealudtam, hogy kinyissam az ajtót.

***

-...Reggel emlékeztem mindenre, és megnéztem, van-e valaki kint az ajtóm előtt, de csak egy cetlit találtam út közben - meséltem el Hermionének a különös esetet.

- ki írt, és mit?-kérdezte.

-Harry írt.- válaszoltam, mintha valami jelentéktelen dolog lett volna, pedig valójában nagy hatással lett rám és az életemre.

***

KEDVES NAPLÓM! Pár héttel ezelőtt lett vége ennek az évnek. Remélem, tetszett az én történetem Harryvel! És büszkén elmondhatom.... Már több mint egy hónapja JÁRUNK!!!!!

Egy ideig egyikünk sem szólalt meg. Én már épp nyitottam a számat, hogy elmondjam, ki kell mennem, mikor Harry elkezdte:

- Ginny! Ne haragudj, hogy eddig nem montam. Butaság volt, nem így kellene megtudnod... de... én is...szeretlek. 

Harry arcára mosoly ült. Én meg sem bírtam szólalni. A szemem könnybe lábadt a boldogságtól és a megkönnyebüléstől. Harry elővett egy zsebkendőt, és letörölte a könnyeimet.

- Táncolunk?- kérdezte Harry.

Én bólintottam és beálltunk a többiek közé táncolni.

- Na, mi újság?- rohant oda hozzánk Ron és Hermione, miután leültünk az asztalhoz.

- Háát... - kezdtem, de Harryvel elnevettük madunkat.

Ebből már Ronék is tudhatták a választ.

***

Másnap reggel Harryék már az asztalnál ültek, és rám vártak.

- Jó reggelt! - köszönt Hermione és Ron.

- Szia Ginny!

- Sziasztok! - válaszoltam, majd leültem Harry mellé.

- Jól mulattunk tegnap! - állapította meg Ron.

- Persze. - hagyta rá Hermione. - Inkább meséljetek, mi van a naplóval?

- Visszaadtam Ginnyinek... - válaszolta Harry.

- ...És mindent megbeszéltünk - folytattam.

- Remek! Akkor Malfoy már nem tud mivel fenyegetni. - örvendezett Ron.

- Tényleg Ginny! Még nem is mondtad, hogy sikerültek az RBF vizsgáid... - váltott témát Hermione.

- Elég jól. Mindent tudtam.

- Igen, az én hugom!

- Dehát Ron! Még jó, hogy nem rád hasonlít Ginny. Akkor nem ilyen jól sikerültek volna a vizsgái...

Erre mindenki nevetésben tört ki...

***

- Eljött az év vége. Mindenki örült neki. Bennem azért volt egy kis bánat, hogy nem találkozom a barátaimmal, és Harryvel. Igaz megbeszéltük hogy sűrűn fogunk levelezni... - firkantottam be a naplóm utolsó lapjára. - ...Ugyanis büszkén mondhatom, hogy már több, mint egy hónapja járok Harryvel!