Az éjszakai beszélgetés után, a lányok fáradtan ébredtek. Már most rettegtek a mai naptól. Bár minden lány örült annak, hogy nem a házaikba osztották be őket, hanem külön szobát kaptak.

Hermione és Ginny együtt mentek le reggelizni az órák előtt. Mikor beléptek volna a Nagyterembe két Hollóhátas lépett ki az ajtón.

- Inkább ne menjetek be! Szörnyű amit ezek művelnek! Teljesen bediliztek ezektől a csajoktól! - mondta az egyik lány, majd eltűntek.

- Szerinted?

- Próbáljuk meg, maximum mi is kijövünk...

Amint beléptek, látták mindazt, amit az előbb elmondtak nekik. Minden fiú a "metamorf lányok" körül sündörgött. Csak a lányok ültek a helyükön és irigykedve nézték az "elbűvölő" szépségeket.

- A Hollóhátasoknak igazuk volt! Ezek tényleg bekattantak. Soha nem láttam így a fiúkat. - mondta Ginny.

- Én sem. De inkább ne foglalkozzunk velük. Majd megunják őket... remélhetőleg. Azzal nekifogtak az evésnek édes kettesben, mert a többi lánynak elment az étvágya. A fiúk pedig... nos ők, pedig sóvárogtak.

- Ez így nem mehet sokáig! - szólalt meg Hermione.

- Igazad van. Ha ezt így folytatják, akkor tennünk kell valamit! - fakadt ki Ginny.

- Ez már szánalmas... Miért vannak úgy oda értük? - nézett a fiúkra Parvati, aki nem rég ért oda az

asztalhoz.

- Csak rájuk kell nézni. Gyönyörűk és... és...

- Ugyan! Nem különbek nálunk! Semmivel! - ripakodott rá Lavenderre Hermione.

- El kéne őket rángatni attól az asztaltól, mert hamarosan kezdőik az első óra. - szólt Ginny.

- Jól van. Menjünk!

A két lány odament az asztalhoz és megkeresték Harryéket. Meg is találták mindkét fiút.

- Harry! Mindjárt elkezdődik a bájitalóra Pitonnal! Ha nem akarjátok, hogy az első nap levonjon a Griffendéltől 50 pontot, akkor szakadjatok el a mi "drága" vendégeinktől! - parancsolt a fiúkra a barnahajú griffendéles.

- Jól van, jól van! Megyünk már! - felelte szomorúan a vörös hajú srác.

- Ne legyetek már ilyenek! Egész évben nézegethetitek őket! Amúgy is! Miért vagytok úgy oda értük??

- Hermione! Ezt ti nem érthetitek!

- Ugyan mit nem értünk? - veszekedett vele Hermione.

- Kérlek, ne kezdjetek el máris veszekedni! - nézett a két érintett félre Harry.

- Ő kezdte!

- Ron! - szólt rá barátjára szemüveges fiú.

Hamarosan megérkeztek a bájitaltanterem ajtajához. Mindenki csak az új boszorkányokról beszélt. Hermione csak megforgatta a szemeit és azt várta, mikor jelenik már meg Piton.

Nem kellett sokáig várni, ugyanis a "legkedvesebb" tanáruk, szokásos talársuhogtatós, komoly belépőével bevágta az ajtót, majd egy morgásszerű "Jöjjenek be!" -t mondott. Mikor mindenki elfoglalta helyét, bekopogtattak az ajtón.

- Szabad! - kiáltotta a tanár.

Az ajtó kinyílt és öt lány lépett be. Mindenki meglepetten nézett az ajtó felé. A fiúk ismét elkezdték a nyálukat csorgatni, a lányok pedig egymás felé "Én ezt nem hiszem el!" pillantásokat vetettek.

- Elnézést a késésért, Piton professzor, csak akadt egy kis dolgunk! - szólalt meg az egyik lány bájos hangon.

- Legközelebb, kérem legyenek itt időben! Üljenek le! - parancsolt rájuk a professzor. - És megkérném a fiúkat, hogy csukják be a szájukat és előre figyeljenek vagy fejenként levonok mindenkitől 10 pontot!

A roxforti leányok most először örültek valaminek, mióta ismét visszatértek. Piton professzor nem kíméli a vendégeket sem.

Két hosszú óra Pitonnal, maga volt a Pokol a diákoknak. Mindkét órán az elmúlt évek bájitalait vették. Ami nem évi 1-2 lötty, hanem jóval a többszöröse.

Mindenki felszabadult, mikor megszabadulhatott ettől a kínzástól.

- Hogy lehet valaki ennyire szadista??! - kérdezte Ron a méregtő, szinte felrobbanva.

- Nem tom. - felelte röviden barátja.

- Mégis mit vártok? RAVASZ évünk van! Nyílván nem most akar velünk jópofizni! És ha idáig tanultatok volna, akkor nem szakadna ennyi minden a nyakatokba! - oktatta ki barátait a lány.

- Hermione! Szerinted Piton tud lazítani?? Mert szerintem magát a szót sem ismeri! És légyszíves ne gyere nekem ezzel a "HA idáig...HA így...HA..." kezdetű mondataiddal!

- Csak próbálom megértetni veletek ennek az évnek a fontosságát!

- Istenem! Nyugodjatok már le! Nem igaz, hogy egy napot nem bírtok ki veszekedés nélkül! Az első nap és ti már egymás torkának estek! - ordított a barátaira a fekete hajú griffendéles.

- Ne haragudj! - mondta sajnálkozva Hermione.

- Bocs haver!

- Semmi gond. Csak légyszíves ne a közelembe, mert ezt már nem tudom hosszútávon eltűrni! Inkább ne szóljatok egymáshoz!

Mire befejezték egymás kioktatását elérték az átváltoztatástan termet. Lányoknak annyi örömük volt, hogy ezen az órán csak is a griffendélesek voltak. Sehol egy mardekáros, sehol egy metamorf csaj.

Ez az óra gyorsabban telt, mint az előző És így volt ez a többi órával. Csak, annyi gond volt, hogy még a Mardekárral és a vendégekkel is volt közös órájuk, amit persze csak Hermioné-ék nem tűrtek el. A fiúkat még az sem zavarta, hogy az ellenséges házzal van órájuk.

roxforti lányok örömére végre letelt az első nap. Fáradtan ballagtak a szobáik felé.

- Na, milyen volt az első nap? - kérdezte barátnőét Ginny.

- Azt leszámítva, hogy Ronnal állandóan veszekszem és, hogy rengeteg leckét kaptunk? Talán még csak az rosszabb ennél, hogy ezek a szépségek szinte minden óránkon ott vannak.

- Hát az nem a legjobb. És milyenek?

- Szörnyűek! Egy kis szempilla rebegtetéssel mindent megoldanak! Bár Pitonnál ez semmit sem számít. Természetesen élvezik a népszerűséget a fiúk körében, akik persze elolvadnak minden mozdulatuktól. Már rettegek attól, hogy mit hoz még ez az év! Lehet még ennél rosszabb?

- Remélem nem.

Pár perc pihenés után, nekiálltak megírni a leckéiket, ami vacsorára készen is lett. Bár nem tudták, hogy lemenjenek egyáltalán enni. Tudták, hogy ugyanaz lesz, mint reggel. Úgy döntöttek inkább külön lemennek a konyhába és kérnek valami harapni valót.

Egy óra múlva Ginny és Hermione együtt mentek a házimanókhoz ennivalóért. Hamarosan elérték azt a képet, amelyen meg kell csikizni a körtét. Pillanatok múlva már a konyhában álltak, házimanók társaságában.

- Miben segíthetünk? - kérdezte az egyik manó.

- Nem mentünk vacsorázni és szeretnénk elvinni magunkkal valami ételt.

- Máris készítünk maguknak vacsorát! - mondta, majd a többi manó kíséretében elindult valami ehető készíteni.

- Öh... nem csak kettőnknek lenne... - kiáltott utánuk Ginny.

Pár perc múlva több tálca étellel jelentek meg a "konyhások".

- Köszönjük.

- Igazán nincs mit. Máskor is bátran jöjjenek!

A két lány teli kezekkel indult vissza a Griffendél-toronyba. Miután felértek, összefutottak Ronékkal.

- Hát ti? Bulit csaptok?

- Nem.

- Vagy csak, azért mászkáltok a konyhára, mert éhesek vagytok? Meg nem láttunk titeket a vacsoránál. - mondta a vörös hajú griffendéles fiú elgondolkodva.

- Micsoda megállapítások. De ha most nem haragszotok...

- Nem..., de miért nem jöttetek le enni?

- Mert nem volt kedvünk azt nézni, hogy mi folyik odalent.

- Nem kéne ennyire féltékenynek és irigynek lennetek!

- Hogy mi?! Féltékenyek és irigyek? Ugyan! Ez hülyeség! Csak rossz nézni, hogy mit műveltek öt lány miatt!

- Dehogyisnem! Ti féltékenyek vagytok! Mert most nem foglalkozunk veletek! - vigyorgott Ron.

- Én ezt nem hallgatom tovább! Menjünk Ginny!

Gyorsan felmentek szobáikba, majd lerakták szerzeményeiket.

- Mi az, mi történt? - kérdezte Lavender.

- Ron szokás szerint felhúzott! Azt állítja, hogy mi csajok csak irigykedünk és csak féltékenyek vagyunk a jövevényekre! Megáll az eszem! Áh! Nem is érdekel! Gondoljanak, amit akarnak!

- És nincs igaza? - kérdezte félve Parvati, Hermione arcát látva.

- Nincs! Vagyis én nem vagyok az! De hagyjuk már ezt a témát! Mára elegem van ezekből a lányokból! Inkább együnk, mert farkaséhes vagyok!

Hermioné-ék miután befejezték a késő evészetet, elmentek tusolni, majd nyugovóra tértek.