December elsőhetében járunk. Mindenki korán kelt. Hermione és Ginny épp reggelizni mentek volna, amikor Parvati és Lavender sikongatva állították meg őket.

- Láttátok?

- Mégis mit, Lavender?

- A hírdetőtáblát!

- Nem, nem láttuk. - felelt fáradtan Hermione.

- Jajj lányok! Meghirdették a karácsonyi bált!

- Csodálatos... mint minden évben! Nagyon nagy szenzáció, Parvati! - mondta egy kicsit flegmán a barna hajú lány. - Most már mehetünk reggelizni?

- Hogy ti semminek nem tudtok örülni! Menjetek...

A két lány elindult a Nagyterem felé.

- Miért olyan nagy újdonság számukra mindig a karácsonyi bál?

- Nem tudom, Hermione. Ő már csak ilyenek.

Nem sokkal utánuk megérkeztek a fiúk is.

- Jó reggelt! - köszöntek a lányok.

- ' reggelt!

Az incidens óta már megnyugottak a kedélyek, és "megbeszélték" a dolgokat. De a fiúk továbbra is ki tudták borítani a lányokat. Mint például most is. Éppen nagy suttogásban kommunikáltak egymással, már amióta leültek az asztalhoz.

- Khm... Mi ez a nagy susmorgás, fiúk? - kérdezte Ginny.

- Semmi... - felelte Ron odavetve a lányoknak.

- És a semmiért kell halkan beszélgetni? - kérdezett most Hermione.

- Ha annyira tudni akarjátok a karácsonyi bálról beszélgetünk.

- Már ti is? Ez őrület... - forgatta meg a szemeit Mione.

Csendben folytatták az evést tovább. A bállal együtt, meghirdették a roxmorts-i kirándulást is, ami holnapi napon lesz, vagyis szombaton.

Már mindenki nagyon izgatott volt. A nap "viszonylag gyorsan" eltelt. Ginnyék próbálták elfogadni a helyzetet, miszerint a vendégeik itt fognak tartózkodni egész évben. A délután egy kevés tanulással és sok beszélgetéssel telt. A terv ideje gyorsan közeledett, de lányok nem féltek, mert mindent jól elterveztek. Hermionénak az este megint nem hozott semmi jót, ugyanis Malfoy-jal volt beosztva prefektusnak. Lassan elindult a négy órás sétálgatásra.

- Késtél!

- Egyéb észrevétel?

- Igen! Kiváló az alkalom arra, hogy sértegesselek! - mondta szemtelenül a fiú.

- Nagyon vicces vagy! Indulhatnánk? - választ meg sem várva, Hermione elindult a folyosón.

- Úgylátszik megint lesz egy csodálatos estém... - mondta magában a Mardekáros. Nagyot sóhajtott, majd a lány után eredt.

- Most hova rohansz, Granger?

- Nem rohanok! Csak te maradtál le!

- Azért megvárhatnál!

- Miért? Nélkülem eltévedsz a kastélyban? - kérdezte a Griffendéles, majd lassított a tempón.

- Ne gúnyoldj velem!

- Mert mi lesz? - fordult meg hirtelen a lány, és ezzel majdnem beleütközött a fiúba, mivel az már utolérte ő.

- Nem tudsz figyelni?

- Szerinted nyomon követem minden tetted? Egyszer le vagy maradva, egyszer... - mondatot nem tudta befejezni, mert nagy zajt hallottak a másik folyosóról.

- Hallottad?

- Nem, süket vagyok!

A fiú már nem reagált a gúnyos válaszra, helyette lassan elindult a zaj irányába... Most a lány volt az, aki lemaradt. Gyorsan utánament, majd a fiúhoz hasonlóan előette pálcáját.

- Maradj itt, Granger! A harcot nem lányoknak találták ki!

- Dehogy maradok! Szerinted miért lettem Griffendéles?

- Nem tudom. A Süveg rosszul döntött...

- Na persze...

A fiú lassan a folyosóra nézett, de gyorsan visszakapta fejét, ugyanis egy átok közeledett felé.

- Menj! - mondta a fiú.

- Nem hagyhatlak itt...(bármennyire is utállak- gondolta magában).

- Figye... - nem fejezte be, helyette Hermionét a földre lökte, majd egy átkot küldött a támadó felé, aki egy diák volt. De nem hagyta abba az átkozást, és mindannyiszor a Griffendélest akarta megtámadni.

- Imperio hatása alatt van! - mondta a Mardekárosnak.

- Észrevettem! - felelt miközben a lányt próbálta védeni és lefegyverezni támadóját. Ami sikerült is. A támadó összesett. Malfoy is, aki kifáradt. Hermione is még a földön volt a lökés után. Nagy zaj hatására tanárok jelentek meg.

- Mé...mégis mi történt? Jól vannak? - kérdezte McGalagony. Nyomában megérkezett Piton és Dumbledore professzor.

- Megtámadott minket ez a srác, és szerintünk Imperio alatt állt. - felelte Hermione.

- Vagyis Grangert akarta megtámadni, de nem sikerült... - pontosított Malfoy.

- Tiltott átok az iskolában? Mégis ki tehette ezt? - kérdezgetett tovább a tanárnő

- Nem tudom, Minerva, de kiderítjük. - mondta az igazgató. - Perselus, mit gondolsz?

- Nem hinném, hogy a Sötét Nagyúr keze lenne a dologban.

- Nos, mint mondtam kiderítjük. Mr. Malfoy és Ms. Granger, remélem jól vannak. Megkérnélek titeket, hogy vigyétek fel a gyengélkedőre a fiút. És legyetek szívesek, ne beszéljetek erről senkinek! Jó éjt!

- Persze professzor! Jó éjt! - köszöntek el.

Lassan andalogtak a gyengélkedőfelé.

- Miért tetted? - szólalt meg a lány hirtelen.

- Mit?

- Tudod te azt jól! Megmentetted az életem, mikor hagyhattad volna, hogy meghaljak! Úgy is utálsz, nem bántad volna.

- Lehet... De rámkenték volna az egészet, hogy én tettem. Nincs rá szükségem, hogy kicsapjanak az utolsó évben.

- Hm...igaz, de, azért kösz.

- Nincs mit, de ne terjeszd.

- Eszemben sincs. - mosolyodott el a lány, és a fiú is így tett. Lerakták az ágyra a "beteget", elmondták mi történt, majd sok győzködés után, miszerint semmi bajuk sincs, elhagyták a kórtermet.

Este történt eset után, a kirándulást megtartották. Amennyire várták a napot, olyan gyorsan el is ment. Pansy, Ginny és Hermione megbeszéltek egy találkozót. Mégegyszer átbeszélték a tervet...

Vacsora után a klubhelyiségben volt szinte mindenki.

- És, ti tudjátok már kivel mentek? - kérdezte Lavender. - Fiúk?

- Hát... igen.

- És?

- Mit és?

- Jajj, ne csináljátok már! Kivel mentek? És megkérdeztétek már őket?

- Csak tudnám, hogy ez miért olyan érdekes... igen, megkérdeztük őket... - felelt Ron.

Ginny és Hermione furcsálkodva összenéztek. Nem tudták, hogy kiket hívhattak el a fiúk.

- Kik ő?

- Jajj má'! Majd megtudjátok a bálon!

- Mi meg úgyis kiszedjük belőletek!

- Feladom... Én Jamie Lynn-t hívtam el. Harry pedig Cameron-t. Boldogak vagytok?

- És mióta vagytok ilyen jóban velük? - kérdezte Hermione.

- Elég, ha mi tudjuk. - vágott vissza Ron.

- Azért jó, hogy állítólag barátok vagyunk. Na jó, én elmentem lefeküdni. - mondta a mugliszületésűlány.

Barátnője is csatlakozott hozzá. A fiúk pedig értetlen képet vágtak hozzájuk. Reménykedve Lavenderékhez fordultak, de ők se voltak túl boldogak az előző kijelentéstől...