Amanda csábítóan kínzó közelsége feledtette Dracoval a bizonytalanságát. Ahogy közelebb került a lehetőséghez, hogy végre megkaphassa, a hideg elszántság ismét felébredt benne, és most már csak csodálkozni tudott saját tétovázásán. Úgy viselkedett az utóbbi időben, mintha Granger számítana valamit. Itt az ideje ennek véget vetni, és túlesni a dolgon. Lehet, hogy amióta megcsókolta, Granger esélyt se adott rá, hogy találkozzanak, de ezúttal nem menekülhet.
Draco biztosra akart menni, ezért csak akkor kereste fel a lányt, amikor már leszállt az éjszaka. Nem akarta, hogy bárki és bármi megzavarja őt. Maga is meglepődött, hogy mennyire ideges, erről árulkodott a jócskán megtelt hamutál is, de ezt a bosszantó idegességet az esetleges kudarcra fogta.
Aztán mikor elnyomta az utolsó csikket is, felállt a kanapéról. Vetett egy futópillantást a tükörképére, majd kisétált a szobából. Granger ajtaja csak pár lépésnyire volt az övétől, és mikor odaért elé, vett egy nagy levegőt. Pillantása megakadt a kicsi táblán, ami azt hirdette:
Hermione Granger – prefektus, iskolaelső
- Prefektus, iskolaelső? – csúszott ki a száján a döbbenettől. – Merlin szakállára, nem…
"…normális ez a csaj" akarta volna folytatni, de a kimondott jelszótól feltáruló ajtó a torkára forrasztotta a szót. Arra azért nem számított, hogy így fog bejutni a szobába.
Nos, ha már az ajtó kinyílt, belépett, és tekintete Hermionét kereste, de a szoba üres volt. Hallotta, hogy az ajtó becsukódik mögötte, de nem fordult hátra. Közelebb lépett a szoba félhomályát megtörő egyetlen fényforráshoz, ami a fürdőből szűrődött ki. Furcsa késztetést érzett rá, hogy a kilincs után nyúljon, és kinyissa az ajtót, de még mielőtt bármit tehetett volna, az ajtó feltárult magától.
Ott állt előtte Hermione, vékony kis teste köré egy törölközőt csavart, és a vízcseppek még itt-ott megcsillantak a bőrén.
- Mit keresel itt? – kérdezte remegő hangon.
Draco nem tudott válaszolni. Csak nézett a lányra, és gyönyöűünek látta, ahogy alakját finoman körbeöleli a fürdőből kiáramló fény, ahogy a haja ráomlik meztelen vállaira…
Kívánta. De ez most nem pusztán szexuális vágy volt, hanem ugyanaz az őrült szenvedély, ami akkor érzett, mikor megcsókolta őt. De a tekintete… mennyi elfojtott félelem rezgett benne… de volt ott más is… a vágy lángja…
Olyan kicsinek tűnt, és olyan ártatlannak, és Draco szinte észre sem vette, hogy már a karjaiban tartja a lányt. Finoman megcsókolta az ajkát, és Hermione behunyt szemmel hagyta, de nem csókolt vissza. A tekintetét ugyan elrejtette, de Draco tudta, hogy fél, talán jobban, mint egy perccel ezelőtt. Nem akarta, hogy féljen… Azt akarta, hogy biztonságban érezze magát mellette…
Hermione arcát finoman a kezébe vette, és apró csókokat lehelt a bőrére, végig az ajka mentén, majd közvetlenül a szájára. A csókok lassan megtörték Hermione félelmét, és Draco érezte, hogy a lány először bizonytalanul, majd egyre hevesebben tapad az ajkához. Kezei akkor lejjebb csúsztak, és a törölköző a földre esett.
Ekkor Hermione erőtlenül próbálta eltolni magától a fiút, de Draco a karjaiba zárta. Ujjai lágyan szántottak végig a meztelenné vált bőrön, majd fejét oldalra hajtva a lány nyakát kezdte csókolgatni. A jázmin illat ismét megcsapta az orrát, és még jobban felkeltette az érzékeit. Hermione kicsi kezei remegve kezdték kigombolni Draco ingét, ami végül a törölköző mellett kötött ki. Megadó sóhajjal simult Dracohoz, és ujjai simogató mozdulatokkal járták be az izmos hátat, miközben bele-bele túrtak a szőke hajba.
Mohón kaptak a másik ajka után, és kezük egyre bátrabban fedezte fel a másik testét. Aztán Hermione megszakította a csókot, és lehajtott fejjel gombolta ki a fekete nadrágot, így egy másodperccel késöbb már ő is meztelen volt. Draco újra magához húzta a lányt, és bőrük egymáshoz simult. Lágyan a karjaiba vette Hermionét, és odavitte az ágyhoz, majd eldöntötte rajta.
Hermione behunyt szemmel hagyta, hogy végigcsókolja a testét, és beleremegett a fiú minden egyes érintésébe. Draco csókokkal borította el a nyakát… a kulcscsontját… a melleit… apró sóhaj szakadt fel belöle, ahogy a fiú kezeit a combjai között érezte, a szenvedély teljesen leteperte a testét.
Hamarosan Draco nyelve is egyre lejjebb siklott, ami egyszerre okozott furcsán csiklandós és kéjes érzést… aztán már közvetlenül a nőiességén érezte őt, és megremegett. Annyira jó volt… Eddig soha nem tapasztalt őrült vágy járta át minden porcikáját.
Kezeivel beletúrt Draco hajába, és öntudatlanul is közelebb húzta magához. Aztán ez a vágy egyre inkább felerősödött, majd egyszerre csak kirobbant belőle – a teste ívbe feszült, és a mellkasa felemelkedett, miközben halkan felsikoltott. A bizsergés még vadul áramlott benne, mikor ismét magán érezte Draco testét… vagy inkább magában… Tompa fájdalom hasított az ágyékába, de a szenvedély elnyomta.
Körmeivel végigszántott a fiú hátán, és ajkával finoman a nyakába harapott. Tekintetük találkozott, és egy percre összeforrt, tükrözve azt a különös érzést, ami lobogott bennük. Aztán ajkuk ismét egymásra tapadt, a kéjes ritmus felgyorsult, és testük egyre hevesebben mozgott. Draco keze rátalált Hermionéjéra, és a tenyerük összakulcsolódott. A csókba sóhaj vegyült, és Draco megremegett, ahogy elérte a csúcspontot.

Szűz volt. Draco tekintetével a plafont bámulta, ahogy az érzései belülről marcangolták. Szűz volt. Ezért félt annyira… De hát honnan is tudhatta volna? Hiszen Weasleyvel olyan sokáig voltak együtt… meg se fordult a fejében, hogy nem történt meg köztük. És mégis szűz volt… és ő bemocskolta.
Óvatosan oldalra fordította a fejét, és ránézett a mellette fekvő lányra, aki rezzenéstelenül bámult ki az ablakon. Hermionéból sugárzott a megtört fájdalom és a szégyen. Azóta egy szót se szóltak egymáshoz. Draco döbbent arcát látva, mikor rájött, hogy szűz volt, Hermione ajka megremegett, és elkapta a pillantását. Draco nem tudta mit csináljon. Más esetben már itt hagyta volna a lányt, de most képtelen volt rá. Valami olyat érzett, amit eddig sosem… bűntudatot…
Anélkül, hogy tudta volna, mit csinál, ujjaival lágyan megsimogatta Hermione karját. A lány odakapta a fejét, és Draco látta, hogy tekintetében elfojtott könnyek csillognak… megint azt érezte, hogy meg kell őt védenie, meg kell nyugtatnia, éreznie kell, hogy itt van mellette… Közelebb húzta magához Hermionét, és a teste köré fonta a karjait. Hermione a mellkasára hajtotta a fejét, és átölelte a fiút. Ahogy a karjaiban tartotta a lányt, furcsamód Draco is megnyugodott… jó érzés volt érezni a bőrét a bőrén, és hallgatni a légzését…