Hermione talán életében először meredt üres tekintettel az előtte álló tanárra, és keze meg se mozdult, hogy jegyzeteljen. Minden erejével arra koncentrált, hogy ne érzékelje a Harry baloldalán ülő vörös hajú fiú jelenlétét. Természetesen hiába…
Már egy hete anak, hogy szakítottak, de minden egyes közösen eltöltött óra kínszenvedésnek tűnt. Az egykor elválaszthatatlan trió most széthullott. Harryvel Amanda után került fal közéjük, most meg Ronnal képtelen egy légtérben maradni. De hát azok után, ami történt…
Hermione nem tudta száműzni a tudatából annak a végzetes estének egyetlen percét sem. Ron, miután visszajött a kviddicsezésből, átment Hermionéhoz, hogy megbeszéljék a dolgokat. Először még olyan jól alakult minden… a könyörgő tekintetek, a megbocsátó ölelések, a bűnbánó csókok… a csókok, amik hirtelen átfolytak valami követelöző vágyba.
Ron eldöntötte Hermionét az ágyon, és kigombolta a blúzát. Kezét egyre feljebb csúsztatta a lány combján, de ő hirtelen érezte, ahogy a pánik fojtogató érzése végig áramlik a testén. Képtelen rá… Lefogta a fiú kezét, miközben a fülébe súgta:
- Még ne…
- Neee…úgy akarom… - suttogta Ron vágytól elfúló hangon, és a további tiltakozást egy csókkal próbálta a lányba fojtani. Kezei ismét feljebb csúsztak, de Hermione ellökte magától a fiút.
- De én még nem akarom! – mondta remegő hangon, miközben karjait óvón maga köré fonta. Ron egy percig döbbenten nézett rá, majd dühös fintort vágott.
- Lassan egy éve járunk, Hermione – szólalt meg végül. – Mégis, mire akarsz várni?
Hermione nyelt egyet és lehajtotta a fejét. Maga se tudta, miért nem akarja, de egyszerűen képtelen volt rá. Képtelen volt átlépni a félelmein. Talán azért, mert nem akarta, hogy így történjen meg, vagy mert nem bízott Ronban, hiszen ha megtörténik és utána szakítanak, utána ott fog állni úgy, hogy a legnagyobb kincsét elvesztette… nem marad már benne semmilyen érték…
- Nem tudom, mire várok, Ron… - mondta végül lassan. – Talán csak még nem vagyok készen rá. Meg kell értened.
- És te miért nem értesz meg engem? – támadt neki a fiú. – Szerinted ez nekem annyira jó?! Raadásul ha ennyire nem tudsz meg bízni bennem, akkor semmi értelme a kapcsolatunknak!
- Miért, neked csak a szex a fontos? – csattant fel Hermione is.
- Már megint kiforgatod a szavaimat! – dühöngött Ron. – Egyszerűen csak most már nem tudom megérteni, hogy mégis miért csinálod ezt velem! Kezdem azt hinni, hogy te élvezed, hogy játszol velem!
- Nem magadból kéne kiindulnod! Mégis, miért játszanék veled, normális vagy?! Nem igaz, hogy nem lehet megérteni, hogy még nem akarom megtenni! És talán pont ezért nem akarom, mert nem tudok így megbízni benned!
- Remek, akkor talán itt az ideje, hogy véget vessünk ennek a fantasztikus kapcsolatnak! Keress egy olyan pasit, aki beleillik a kis álomvilágodba!
Azzal Ron felpattant és kiviharzott a szobából. Az ajtó csapódásának döngése hosszan visszhangzott az óriásivá nőtt csendben.
Hermionénak minden önuralmára szüksége volt ahhoz, hogy ne sírja el magát az osztály szeme láttára. Talán nem is az fájt annyira, hogy vége lett, hanem hogy így lett vége… Önmagát hibáztatta, amiért képtelen volt megtenni. Olyan természetesnek kéne lennie, de ha arra kerül a sor, a teste és a lelke görcsösen tiltakozik ellene, képtelen elengedni magát, nem tudja élvezni az érintéseket és a csókokat… Ron emiatt már számtalanszor a fejéhez vágta, hogy nem szereti igazán. Pedig ez nem igaz, csak… ő csak azt akarta, hogy az elsö alkalom tökéletes legyen. Hogy ne legyenek benne kétségek. Hogy boldogan adja oda magát… Talán mégis Ronnak van igaza, és egy álomvilágban él, gondolta keserűen.
A sötét gondolatok közé lassan befészkelte magát egy kényelmetlen érzés, hogy figyelik. Először nem akart tudomást venni róla, de végül felnézett. A másik padsorból Draco Malfoy rajta nyugtatta szürkéskék szemét. Ajkát sejtelmes mosolyra húzta, mikor tekintetük találkozott.
Hermione zavartan kapta el a pillantását. Volt valami Malfoy tekintetében, ami eddig nem volt ott, és amit nem tudott mire vélni. Valami… egészen zavarba ejtő. Amitől furcsa bizsegést érzett a testében… Lesütött szempillái alól is érezte, hogy Malfoy még mindig nézi, pillantását szinte ráégetve.
Tépelődéséből az óra végét jelző csengő szakította ki. Ron kivágtatott a teremböl, Harry pedig nem sokkal utána követte. Hermione sóhajtva pakolt be a táskájába, szándékosan lassan, hogy ne kelljen a többiekkel mennie. Nincs szüksége a sajnálkozásukra. Mikor felállt az asztalától, rajta kívül már csak egy ember volt a teremben: Malfoy. A szőke srác a falnak támaszkodva nyílt szemtelenséggel bámulta őt. Hermione bosszúsan kapta a vállára a táskát, és gyors léptekkel elindult kifelé a teremböl.
- Jól nézel ma ki, Granger – szólította meg Malfoy.
Hermione megtorpant, és úgy nézett vissza Malfoyra, mint egy nem normálisra.
- Mi van?! – kérdezte élesen.
Malfoy elmosolyodott, és leplezetlen élvezettel nézett végig a lányon, mielőtt megismételte volna.
- Azt mondtam Granger, hogy jól nézel ki ma.
Hermione megzavarodva bámult rá egy pillantig, majd a düh rózsás foltjai gyúltak ki arcán.
- Szórakozz mással, Malfoy! – vetette oda.
- Ugyan már, ennyire nem lehetsz kiborulva, hogy még azt se veszed észre, ha valaki bókol neked!
- Persze! – horkant fel gúnyosan Hermione.- Majd pont te fogsz nekem bókolni, a nagy Draco Malfoy egy sárvérűnek!
- Tudod Granger – mondta Malfoy, miközben könnyedén ellökte magát a faltól, és a lány elé lépett. – Meglepően vonzó vagy mérgesen.
Hermione válaszra nyitotta a száját, de a szavak nem jöttek az ajkára. Megcsapta Malfoy kellemes illata, és a lába önkéntelenül is megremegett, mikor a szürkéskék szempár a tekintetébe fúrta magát. Malfoy mégegyszer elmosolyodott, majd kisétált a teremből, maga mögött hagyva az értetlen lányt.
Hermione földbegyökerezett lábbal bámult Malfoy után, és agyában egymást kergették a gondolatok. Nem tudta mire vélni az előbb történteket. Mégis, mi a fenét akarhat tőle Malfoy?! Mi ez az egész? Egyértelmű, hogy csak szórakozik, de hogy ezzel most mi volt a célja, azt el se tudta képzelni. Nyilván tud róla, hogy ő és Ron szétmentek, és ezekkel a húzásokkal csak még jobban meg akarja alázni. Méghogy bókol! Majd pont ő, és pont neki! Szeme dühösen szűkült össze. Hiába próbálkozik, Malfoy nem fogja hülyére venni őt! Hiába ez az új fajta taktika.
"Tudod Granger, meglepően vonzó vagy mérgesen"- hallotta a fiú hangját a fejében, mire furcsa bizsergés remegett végig a testén, de azonnal elfojtotta. A saját viselkedését pedig végképp nem tudta megérteni… Biztos, csak az utóbbi napok túlfeszült hangulata okozza, hiszen Malfoy csak egy beképzelt bájgúnár. Attól, mert valakinek zavarba ejtő nézése van, még nem fog a lába előtt heverni, mint a többi liba. És különben is, gyűlöli öt! Soha többé nem hagyja, hogy Malfoy felidegesítse, mondhat akármit!
Tekintete megkeményedett, és elszántan ment ki a teremből.