Hermione nem tudott figyelni a mágiatörténet órán, pedig mindig sikerült szorgalmasan jegyzetelnie, és pontosan megjegyezni a Binns professzor által elmondottakat. De ma reggel semmire nem emlékezett a tegnapi óráról.
Draco Malfoy párnája alól kivette a féltve őrzött képet. Draco elmosolyodott, és hosszasan fürkészte azt. Zsebre vágta, majd elindult lefelé reggelizni. Most kivételesen a sötét gondolatok helyett más járt a fejében. Nem tudott elvonatkoztatni. Csak rá tudott gondolni. Csak rá. Még a reggeli borongós időjárásról is ő jutott eszébe.
Leért a reggeliző-asztalhoz. Kivett két pirítóst, és elgondolkodva bámult maga elé. Még mindig csak ő járt a fejében.
Hermione is elindult reggelizni, bár egyáltalán nem volt éhes. Mikor lefele lépkedett a lépcsőn, megpillantotta őt. Hirtelen megállt a lépcsőn, majd elmosolyodott, és üdvözölte.
Mióta a Roxfort tanulója, most először nem volt kedve bemenni az órákra. Nem volt hangulata Vektor professzor számmisztikájához, se McGalagony átváltoztatástan órájához.
Jegyzeteire kis rajzot készített. Piros szívben két kis pálcikaemberke. Föléírta nagy betűkkel, hogy "Szeretlek nagyon". Várta, hogy újra találkozhassanak, újra karjaiba borulhasson, újra lássa fényes szempárját, hogy újra fülébe suttoghasson.
Draco elmélázott. Visszaemlékezett az elmúlt hétvégére. Roxmortsban voltak. Együtt itták a habos kakaót, együtt nevettek. Megosztották egymással a legnagyobb titkokat is. Majd elvonultak egy csöndes kis padra. Ott ücsörögtek órákig, pedig egy percnek se érezte az egészet. Az idő, amit vele töltött, nagyon gyorsan elrepült, viszont nélküle minden perc kínkeservesen hosszúnak tűnt.
Hermione az órák után felrohant a bagolyházba, és gyorsan egy levelet kanyarított neki. "Ma este 8-kor, a tónál." Már nagyon várta az estét. De addig még órák voltak hátra. Addig is fölment a könyvtárba, hogy valamivel elüsse az időt, de semmilyen könyv nem kelthette fel érdeklődését. Így csak saját gondolataiba merült. A könyvtárban többen is azt hitték, hogy valami bántja. Ők nem tudhatták az igazságot, hogy Hermione mennyire boldog.
Draco megkapta a levelet. Este 8-kor kell a tónál lennie. Milyen messzi van még az! Addig kiment, és kviddicsezett egy kicsit. Nem igazán edzett, csak úgy szállt a levegőben. Mint ahogy szíve is repdesett. Észre se vette, hogy Harry is elsétált ott, de ha észre is vette volna, akkor se törődött volna vele. Most csak kettőjükre gondolt. És este újra együtt ücsöröghetnek, mint ahogy tették azt a hétvégén is.
Sötétedett. Közeledett az este. A szél már nem fújt, a borongós időt felváltotta a tiszta, csillagos égbolt látványa. Milyen romantikus lehet ilyenkor a réten fekve a csillagokban gyönyörködni!
Draco és Hermione szinte egyszerre jelentek meg a tónál. Két fekete pont, a sötét estén.
- Ott jön! - gondolta Draco, és gyorsabbra vette lépteit.
- Szerelmem, megyek! Milyen szép esténk lesz ma! - vélekedett Hermione.
Szinte egyszerre értek az egyik nagy fa alá. A hold erős fénye tükröződött a vízen. Így meglátták egymás arcát.
- Granger? - kérdezte Draco sötéten.
- Malfoy? - mondta undorodottan a lány.
De nem is foglalkoztak tovább egymással, hiszen a tó túlsó partján két újabb fekete folt tűnt fel. Hermione az egyik, Draco a másik irányba indult feléjük. És a két páros boldogan töltötte el az estét a kastély két oldalán.