Apám fogalma a társadalmi viszonyokról még nagyon emlékeztet a középkorra, sőt az óvilágra- mert abban az időben általánosan is el volt fogadva ez a nézet.
Tisztességes varázslónak csak azokat tartja, akik hivatalt nem viselnek, senkitől nem függenek. „Ez az igazi úr!”- mondja. Különbséget itt nem tesz az -általában örökölt- vagyon alapján, inkább a család régisége, származása, összeköttetései dominálnak értékrendjében. Ezért kerüli a Minisztérium dolgozóit- ők a Minisztériumtól függenek, s különben is, jobbnak tartják magukat a többi varázslónál, mintegy kasztot formálva már az által is, hogy a munkatársak egymást minden előzetes megegyezés nélkül tegezik.
Egy aranyvérű, természetesen, szintén úrnak számít, még ha talán a hivatalban dolgozik is. De mondjuk egy sárvérű, vagy egy félvér… még nagyobb rang és fizetés mellett is csak egy korcs apám szemében.
Egyébiránt bárki, - legyen akár korcs, félvér, hivatali dolgozó vagy aranyvérű-, aki a Nagyúr követője, beleillik társaságunkba, ha nem is a származása, vagyona, de hite miatt. Mert szükség van rá. De akárhogy is, azért persze nem veszik egyenlő számba a tisztavérű halálfalókkal.
Közeleg a háború, és a Nagyúr igyekszik minél több csatlóst szerezni. Köztük vagyok én is, és büszkén vállalom. Hiszen egy Malfoy nem futamodik meg. Hiszek benne, hogy egy nap nem kell majd leóhajtott fejjel járnom, és szégyellnem a hitem, és majd a szemedbe nézhetek, hogy lásd, tényleg nem éltem hiába!
Bár elszakít minket, és akét ellentétes oldalra taszít a háború, a származásunk és a neveltetésünk, de azért tudd, hogy sose feledem az erről folytatott vitáinkat, és az azokat követő heves éjszakákat.
Bármennyire is hiszem, és vallom Apám szavait, azt be kell vallanom, Te egy kincs vagy, Hermione.

D. M.