Egyik reggel két bagoly kopogtatott a lányok szobáján. Az egyik Brendához, míg a másik Carmenhez érkezett. Mindkettő lábán egy pergamen lógott. Szüleiktől érkezett a levél.

A lány szemében könnyek gyűltek, melyet nem tudott visszatartani.

- Mi történt? - kérdezte Cameron.

- Meghalt a nagyapám. Nagyon szerettem...

- Sajnálom.

- Vele töltöttem el szinte a fél letem és most...

- Jól van, nyugodj meg. Tudom, hogy nehéz, de próbáld meg.

- Haza kell utaznom.

- Persze, menj csak!

- De...ugye nem baj?

- Dehogy baj! Ez ilyenkor természetes! Menj csak! - mondta Cassie.

- És azok a lányok?

- Ne törődj velük! Majd mi elintézzük őket! Te most foglalkozz a családoddal! Pakolj össze pár cuccot.

- Köszi.

- Segítsünk?

- Nem kell, szeretnék egyedül lenni.

- És te, Carmen? Milyen levelet kaptál?

- Remélhetőleg sokkal vidámabb tartalmút...- válaszolta az érintett.

A lány kinyitotta a levelet.

- Ezt nem hiszem el! Mégis, hogy gondolták ezt?

- Mit?? - kérdezték egyszerre a lányok.

- A szüleim azt akarják, hogy csomagoljak össze és menjek vissza Rómába tanulni.

- Ezt most nem mondod komolyan, Carmen?! Nem hagyhatsz itt minket! Főleg, hogy itt van ezek a... ezek a...- mondta Cassie.

- Nem önszántamból akarok elmenni! Anyámék hazarendeltek és már az igazgatónak is szóltak! Innen már nincs visszaút, bárhogy is szeretném, hogy legyen!

- Ezt nem hiszem el!!! - mondta Cassie rettentő dühösen - Még valaki esetleg? Valakinek honvágya? Vagy esetleg kihalt épp a család? Vagy egyéb? - kérdezgetett gúnyosan és mérgesen a csapat vezetője.

- Nézd! Sem én, sem Brenda nem tehet semmiről! Úgyhogy állítsd le magad! - ordított Cassivel Carmen.

- Ne parancsolgass! Jogosan vagyok dühös! Jobb is, ha most elmész összepakolni, mert ha én teszem nem lesz jó vége! - felelt cseppet sem halkan a lány.

- Örömmel!

A lány bement a szobájába és becsapta az ajtót.

- Ezt most muszáj volt: - kérdezte Cameron félénken.

- Mégis mit kellett volna tennem? Vágtam volna jó képet az egészet, miközben fülig ér a szám?

Most a kis roxfortiak boldogak lehetnek. Azt fogják hinni, hogy beijedtünk és, hogy nyertek! Remek...

- És ezt kéne kihasználnunk, nem gondolod? - mosolygott ravaszan Cam.

- Nem is rossz ötlet! Igazad van! - mosolygott mostmár Cassie is.

A két lány összecsomagolt, majd elindultak a fiákerek felé.

**********

- Láttad?

- Mit? - kérdezte Hermione.

- Két metamorf hagyta el az iskolát, bőröndökkel!

- Micsodah? Ez komoly?

- Igen az!

- Ez szuper! - mondta boldogan Hermione.

- Minek örültök annyira? - kérdezte Harry.

- Semminek, csak...csak..., Ginnynek sikerült megírnia kiválóra egy dolgozatot. - hazudott a lány.

- Gratulálok!

- Köszi.

A fiú leült kedvenc fotelébe, majd a pattogó tüzet kezdte el figyelni.

- Akkor a csapat meggyengült! - suttogta halkan Hermione.

- Igen. De még így is elég nehéz dolgunk lesz...

- Így van, nem szabad őket lebecsülni.

- De legalább kettővel kevesebb.

- Igen. Meg kellene beszélnünk egy találkozót Pansyvel.

- Igazad van. Holnap?

- Az jó lesz. Csak tudatni kell vele. Hol és mikor?

- Hm... tanítás után a Rengeteg szélén. Jó lesz?

- Jó. Majd szólok neki.

Vacsora után Hermione jelzett Pansynek, hogy kint várja majd. A Mardekáros értette, gyorsan befejezte, majd a Griffendéles után ment.

- Gond van?

- Nem dehogy. Holnap tanítás után gyere a Tiltott Rengeteg szélére. Tartunk egy kis megbeszélést. Jó?

- Persze. Akkor majd ott találkozunk.

- Jól van. Csak ennyi lett volna. Megyek, szia!

- Szia!