Két hét telt el a haza érkezésem óta. Az órákon egész jól teljesíttettem, mivel Hermione segítségével sikerült hamar bepótolni mindent. Persze ez alól kivétel volt a bájitaltan. Szinte minden órán Malfoyjal kerültem egy csoportba, aki minden pillanarot kihasznált, hogy közelebb kerüljön hozzám. Piton még mindig nem mondott le arról a jó és kedves szokásáról, hogy velem takaríttat. - Miss Brown, kérem... - Takarítsak fel! - mondtam undorodva Piton hangján. Már majdnem készen voltam, amikor Malfoy odalépett hozzám. Felnéztem rá, de csak egy eszelős, bunkó vigyorra futotta. - Hol voltál egy egész hétig? Nem láttalak a gyengélkedőn... - Pedig ott voltam. - most már felálltam, és a felmosórongyot ráztam Malfoy gatyája előtt. - csak éppen egy elzárt helyen. Előjött a ragya az arcomon. Mondjuk még mindig kisebbek voltak, mint a tieid! Szerintem te is menj el a gyengélkedőre! Jót fog tenni egy hét ragyakúra... - Mocskos kis... - Na mi vagyok? Kíváncsian várom a választ! Eddig még én voltam a királynőd, a szerelmed, most meg már egy mocskos ki valami? - Nem... Igazad van. Az én arcom is ragyás, de vajon Potter nézett már tükörbe? - Harryt ne merd bántani!!! - ordítottam, majd előkaptam a pálcám. - ezért kimosom a szád! Nyamvadék! Suvickus! Majd Malfoy elrohant hatalmas, rózsaszín buborékokat böfögve. Ekkor belépett az ajtón Ron. - Ez meg mi volt? - a hasát fogta a röhögéstől. - Malfoy... Rózsaszín buborék-böfögő Malfoy. - már én is dőltem a röhögéstől. - Ez majdnem olyan jó, mint Malfoy: a pattogó görény. A következő napokban lejátszották a Mardekár - Hollóhát meccset is. - Mikor lesz a Griffendél - Hollóhát meccsnek az újra játszása? - Öhmmm... Amanda... Már megvolt. - felelte bocsánat kérően Harry. - Mi??? Hogy? Mikor? - Amíg te HisChristophernél voltál. - És ki volt a... a hajtó helyettem? Mi lett a végeredmény? - 160 -110. Colin Creevey volt, de elég béna... Te ezerszer jobb vagy.- mondta bűntudatosan Harry. - Kinek lett 160? - kérdeztem furcsállóan. Harry nem válaszolt, csak bólintott. - Ne!!! Nyert a Hollóhát? - Igen, de még nyerhetünk! Csak a Hugrabugot kell megvernünk, és kész! Nyertünk! - Ja. Harry, gyorsan elkapod a cikeszt, és miénk a kupa. - magyarázta Ron. Három nap múlva eljött a Griffendél - Hugrabug találkozó ideje is. Reggelniél nem sok szó esett, mert mindenki ideges volt. Az öltözőben Harry elmondta a buzdító beszédét, majd kivonultunk a pályára. Ezernyi Griffendéles zászló lendült a magasba. - Jó idő van. - állapította meg Javey Seam, a másik hajtó. Valóban... A nap hétágra sütött, és a szél is csak fújdogált. A fűszálak vidáman égnekálltak, mintha még életükben nem kaptak volna napfényt. Harry és a Hugrabugos kapitány - az a fiú aki ott volt a bálmegnyitón is - kezetfogtak. Madam Hooch belefújt a sípjába. - Ron elrepült a póznák felé, Harry fel a magsba, Javey mellém, Ginny pedig tágra nyílt szemekkel figyelte a gurkókat. - FELREPÜLT A KVAFF!!! - ordította a kommentátor. - Éssss... Amnada Brown kapja el. Hát igen, Harry, jól választottál. - Mr Finningan! - Oh, elnézést McGalagony professzor.Tehát... Hol is tartottam... EEEzaz! Tíz - nulla a Griffendélnek! Szép volt Amanda! De most a Hugrabugnál a kvaff... Figyeltem Harryt, aki most a kommentátort hallgatta, ám a szemével a cikeszt kereste. Csináltam még egy pár műbukás, sőt egy pár kobrát is, majd sorban lőttem a gólokat. Javey is nagyon ügyes volt... Már vagy négy órája játszottunk, amikor újabb gólt szerzett a Hugrabug. A csapatok már fáradtak voltak, akár a szurkolók, akik már a tüdejüket is kiordították... Az eredmény így 240 - 200 lett a mi javunkra. Egyszer csak Harry elindult zuhanórepülésben lefelé. Mindenki megállt, nagy lélegzetet vett. A szurkolók hangja is elcsuklott... Harry egyre lejebb repült, nyomában a másik fogóval... Egysercsak Harry a magasba lendítette a kezét. - HARRY POTTER ÚJRA ELKAPTA A CIKESZT, ÍGY GYŐZŐTT A GRIFFENDÉL 390 - 200-RA!!!!! A szurkolók egy emberként rohantak le a pályára. Hermione a nyakamba vetette magát, és gratulált. Bent az öltözőben átöleltem Harryt, majd megcsókoltuk egymást. A többiek már rég kimentek az öltzőből, amikor mi még mindig ott ültünk az egyik vécéfülkében. - Szeretlek! - És is! - mondta Harry. - Nagyon jól játszottál. - Köszi. Te is. Szép volt az a zuhanó repülés. - Köszi. Nem kéne már menni? Mennyi lehet az idő? - Nyolc óra. Sietni kéne az vacsorához. Jaj, Harry, kérdeznem kell valamit. Amíg én távol voltam... Nem kérték el tőled a gyűrűdet? - Öh... de... de... Illetve elveszett... Egyszer, amikor elmentem zuhanyozni, levettem, és mikor fel akartam venni már nem volt ott. - Oh... - Bocs... - Sem-semmi baj. - mondtam, majd megpusziltam az arcát. - Valamit mondanom kell... - Majd elmeséltem neki mindent a gyűrű milétéről. - Kitől kaptad? - Hát... izé... Na, jó. Elmondom, de ígérd meg, hogy nem fogsz haragudni. Amikor azt a gyűrűt kaptam, még mi nem... nem jártunk... - Mondd... - Malfoytól. - MI? - ordította Harry. - Mondom, hogy hülyeség volt! - De nem rám nézve, hanem rád!!! - Tudom! De figyelj! Csak és kizátólag mi - te és én - találhatjuk meg Voldemortot! Érted? Be kell raknunk azokat a gyűrűket a szobor két szemébe! Csak mi rakhatjuk be... Feltéve, hogy... - Hogy? - Hogy én vagyok az igaz szerelmed... - KI MÁS LENNE?? - Háát... Harry nem mondott semmit, szavak helyett inkább megcsókolt.