A nevem Amanda Brown. Eddig a Durmstange Borszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába jártam, de mivel a szüleimmel elköltöztünk Londonba, ezért iskolát kellett váltanom. Irány a Roxfort. Nem tudtam mire számírsak, kik lesznek a barátaim, milyenek leszenek a tanárok, és persze, hogy melyik házba kerülök. Augusztus 23-án elmentem édesanyámmal az Abszol Útra, megvenni az iskolai holmiaimat. Amíg durmstangos voltam, addig Harg Útra jártunk beszerezni a cuccaimat. Első utunk a Cikornyai és Patzába vezetett. Itt megvettük a könyveimet, ezután pedig elmentünk talárt venni. Anya azt mondta, hogy nézzük meg a seprűket is, azért bementük oda is, és anyu vett nekem egy Tűzvillámot. Persze nam csak úgy, hiszen egy ilyen drága seprűt mi nem tudnánk zsebből kifizetni. Holnap lesz a szülinapom. -Amanda, nekem még be kell mennem a Gringottsba, te addig maradj itt.- mondta anyu. Gondoltam eszek valahol egy fagyit, de elvetettem az ötletet. Jó, akkor iszok egy vajsört. El is indultam, amikor egy csapat Roxfortos diák elém állt. Az élükön egy magas, sápadt arcú, tejfölszőke hajú fiú állt. - Bocs! - montam, mivel ráléptem a fiú lábára. - Semmi baj. Máskor nézz a lábad elé! Amúgy te Roxfortos vagy? Soha sem láttalak ott.- érdeklődött. - Igen. Most iratkoztam át. Hatodéves leszek. És te? - Oh, és már elsős korom óta oda járok. És én is hatodéves leszek. A nevem Draco Malfoy, és a tied? - Amanda Brown. - Amanda... Remélem a Mardekár házba kerülsz. Várj! Aranyvérű vagy, ugye? - Igen, az. Nekem mindegy, hogy melyik házba kerülök. De azért köszi. Mennem kell, mert vár anyukám. - Persze. Szia. - Szia. A fiú úgy nézett utánam, mint aki szellemet látott. De amúgy meg kell jegyeznem, hogy nem volt ronda. Sőt... Elérkezett szeptember elseje. Nagyon vártam ezt a napot, ám igaz, hogy már felkészültem arra, hogy egyedül utazok. Ugyanis nem voltak barátaim. Átmentem anyuval a 9 és 3/4-ik vágányhoz vezető falon, és felszálltam a volnatra. Az utolsó vagonban találtam egy üres kupét, és leültem. Hamarosan nyílt az ajtó, és belépett rajta egy fekete hajú, szemüveges fiú. - Szia. Nincs már üres hely. Leülhetek? -Persze, szia. A nevem Amanda Brown. És te? - Harry vagyok. Harry Potter. Tátva maradt a szám. Ott ült velem szemben az a fiú, aki legyőzte Tudjukkit. - Harry... Potter? Nagyon örülök! - Én is, Amanda. Te ugye most először mész a Roxfortba. Még nem láttalak. - Igen. Átiratkoztam. Te melyik házban vagy? - Griffendél. És hányadikos leszel? - Hatodikos. - Én is az vagyok. Ekkor nyílt az ajtó, és belépett rajta a szőke fiú az Abszol Útról. Draco Malfoy. - Szia Amanda!- köszönt vidáman.- És Potter.- Itt lényes hangnembeli különbséget lehetett felfedezni a hangjában. - Amanda, nem akarsz inkább átülni hozzánk? Itt olyan rossz a levegő... - Áh, köszi Draco, de nem. Épp Harryvel beszélgetek. Bocs. - Ah, semmi baj. Ha meggondolod magad, keress meg. -Oké.- válaszoltam. Azzal a fiú tavozott. - Te ismered Malfoyt? - Ja, nem. Csak amikor anyuval voltam az Abszol Úton megvenni a cuccokat, akkor találkozatm vele. Vagyis ráléptem a lábára...- erre mindketten felvihogtunk. - Ja értem. Valamit tudnod kell. A Griffendél és a Mardekár ház tagjai iszonyatosan utálják egymást. Főleg... szóval főleg én és Malfoy. -Észrevettem. Az út hátralévő részében sokat beszélgettünk, és kiderült, hogy Harry is imád kviddicsezni, mint én, ő is szeretni a Sötét varázslatok kivédését, és amit midketten utálunk, az a jóslástan. Bemutatott két legjobb barátjának, akik szintén nagyon kedvesek voltak hozzám, Hermione Grangernek, és Ron Weasleynek. - Szóval milyen poszton játszol? - Hajtó vagyok. És ti? - Én fogó. - Válaszolta Harry. - Én pedig örző... - Mondta Ron. Azután pedig átfordultam Hermione felé. - Ő nem játszik.- mondta helyette Ron, majd egy gúnyos vigyorral hozzátette: - Ő csak olvasni, és sokat tanulni szeret. - Fejezd be!- torkollta le Hermione. Megérkeztünk Roxmorts faluba. Ott aztán kiszálltunk a vonatból, és beültünk egy fiákerbe. Természetesen Harryékkel utaztam. Ronnal nagyon jó haverok lettünk, és hangsúlyozták, hogy nem birnák elvsielni, ha Mardekáros lennék. Megérkeztünk a suli elé. Gyönyörű volt. Minden egyes torony narancs-citrom színeben pompázott, és a hatalmas tölgyfa ajtót kék csillagszóró-szerű fényekkel díszítették. Beléptünk az előcsarnokba. - Sok szerncsét!- mondták hárman kórusban Harry, Ron és Hermione. - Köszönöm! Hirtelen odalépett hozzánk egy magas, csúcsos süveget viselő nő. - Amanda Brown kisasszony? - Igen. - Jöjjön velem.- mondta a nő. Felvezetette egy hosszű lépcsősoron, és betessékelt egy irodába. - Nos... A nevem Minerva McGalagony tanárnő.- kezdte- Mivel ön új diák, ezért magát is úgy kell beosztani, mint az elsőéveseket. - Igen.- mondtam, de azt vajon hogy kell? - Most szépen lemegyünk a nagyterembe, és ott magát osztják be elsőnek. - Rendben. Levezetett a tanárnő a hosszú lépcsősoron. A szívem már a gyomromban dobogott. Alig kaptam levegőt. Jaj, könyörgöm, csak a Griffendélbe kerüljek! Kérem!!! Bevezetett a nagyterembe, ahol sok száz és száz arc fordult felém. Megláttam Harryékét is, és ettől egy kicsit megnyugodtam. A tanári asztal előtt állt egy elég rozoga, háromlábú szék, amelyen egy ütött-kopott sapka volt. A Teszlek Süveg. Ez a Süveg dalolt valami nótát a négy házról, majd miután elhallgatott, McGalagony lépett a szék mellé egy pergamen tekerccsel, és így szólt: - Most pedig akinek a nevét mondom, jöjjön ide, üljön le a szére, és tegye a fejébe a süveget. Elsőként egy új hatodéves diák: Brown, Amanda! Úr Isten! Úgy dobogott a szívem, hogy azt el se lehet hinni! Könyörgöm, a Griffendélbe!!! Odaléptem a székhez, leültem, majd a Süveget is a fejembe húztam. Aztán az hirtelen így szólt... - Hmmm... Nem is tudom, nem is tudom... Jó tanuló és tehetséges diák vagy. Okos, és bátor. GRIFFENDÉL! Fellélegeztem! IGEN! A Giffendélben vagyok. Üdvrivalgás támadt a Griffendél asztalnál. Mikor azonban odapillantottam a Mardekár felé, Draco fintorgott egyet, és felhúzta a szemöldökét. Azután szépen sorban bosztották az elsőéveseket is. Én leültem Hermioneval szemben, aki nagyon boldognak látszott... - Tudtam... Olyan jó, hogy itt vagy! - Köszönöm. - Éljen Amy!- mondta Ron. - Nem szeretem ha így hívnak. A régi sulimban is voltak, aki így idegesítettek. Utáltam. - Télleg, melyik suliból is jöttél?- kérdezte Hermione. - Durmsrange. Ron és Harry egyszerre prüszköltek bele a finom vacsorájukba, ellenben Hermione el se mosolyodott, inkább zavarba jött. - Mi ezen olyan vicces? -kérdeztem. - Emlékszel, amikor még negyedikes voltál, és a végzős évfolyamotok idautazott hozzánk? - Persze! A Trimágus Tusa! Jaj, és is úgy eljöttem volna! Azt te nyerted meg, igaz, Harry? - I-Igen...- válaszolta zavartan. - Szóval...a ti bajnokotok Victor Krum lett. - Igen, ő. De szerintem nem nagy eresztés. Én az ír válogatottnak drukkoltam a Kupán. Ők is nyertek. Krumnak akkora rajongótábora van a Durmstrangeban, hogy a fél suli az ő képével van tele... - És se csíptem.- vallotta be Ron.- Bezzeg Hermione... - CSÖND! Ordította a lány.- Az az igazság, hogy összeismerkedtem vele, és hát vele jöttem a karácsonyi bálba. Erre pedig Ron féltékeny lett. Erre Harry és én egyszerre vihogtunk fel, de Ron szeme csak összeszűkült. - ÉN? Féltékeny? Rád? Hermione, te... Miket hordasz itt össze?- ordította Ron. - Jólvan. De ez az igazság. Ezután nem esett több szó az asztalnál. Mindenki felvonult vacsora után, és persze Dumbledore professzor beszéde után a hálókörletébe. A Griffendél klubhelységben összeismerkdtem szinte az összes társammal, majd éjfél körül elmentünk aludni.