Mikor végeztünk a vacsorával, elindultam a nagyterem ajtaja felé. Megláttam Harry-t, majd odaléptem hozzá: - Mit akartál mondani? - Csak azt, hogy sajnálom. Tudom, hogy amit tettem, arra nincs mentség, de... - Hát nincs! - vágtam közbe. - Igen... Szóval, kérlek, bocsáss meg. - mondta lesütött szemmel. - Nem, Harry. Mostmár legalább tudom, hogy nem engem szeretsz. - egy könycsepp lecsordult az arcomon. - És tavaly? Mi volt tavaly a szobornál? Ha nem szeretnélek, akkor... - Nem, Harry. Nem... - olyan ingerült voltam, hogy már rázkódtam dühömben. - Én más szeretek.- tudtam, hogy most olyat mondtam, ami nem igaz... - Kit? - kérdezte ijedten a fiú. - Malfoyt? - Igen, Harry. - hazudtam újra. - Nem, az lehetetlen. - Harry már a sírással küzködött. Ekkor megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelemes. SOHA! Se Harrybe, se Dracoba... se senki másba. - Sajnálom, Harry, de már mást szeretek. Ez van, ilyen az élet! - mondtam. - Remek! Akkor... Szia. - mondta immár megvetően a fiú. NEEEE! - ordítottam magamban. Most Harry utál... Nagyon utál. Ekkor valakí szelíden átölelte a derekam, és belesuttogta a fülembe: - Na, ki vagyok? - Draco, ne! Kérlek! - próbáltam lehántani magamról a fiú kezét. - Most hagyj egy picit! - felnéztem az emeletre: Harry ott állt a korlátnál, és minket figyelt. Az arca nem árult el semmilyen érzelmet, de mikor találkozott a tekintetünk- én még mindig Malfoy karjaiban vergődtem - látszott benne a csalódottság. Harry elfordult, és elment. - Jó, akkor majd jövök később! - mondta Draco.- Szia. - Szia. - Másnap reggel korán keltem. Az elsők között mentem le reggelizni. A szemem egy kissé kisírt volt... Hát, igen. A tegnapi események után... Hermioneval megettük a reggelinket, majd megvártuk McGalagonyt. - Az órarendjeik. - mondta a magas, őszes hajú tanárnő. Közben megérkeztek a többiek is. - Ne! Bármit csak ezt ne! - nyöszörgött Neville, az órarendre meredve. - Dupla bájitaltan a második óránk! - És ráadásul jóslástannal kezdünk! - folytatta Ron a siránkozást. - Kíváncsi vagyok, az idén hogy fogok meghalni! - nevetgét Harry. Kilenc előtt elindultunk az Északi-torony felé. Próbáltam leszakadni a Harry-Ron párostól, de ez a tömeg miatt elég nehezen ment... Folyton összeütköztünk. Mágnesként vonzottuk egymást. Persze ez Chrissienek is szemet szúrt, mivel a harmadik ilyen alkalom után azt mondta: - Szerintem, Amanda, te nem tudsz menni. Trelewney természetesen megjósolta Harry korai kínhalálát egy halálfaló által. (-Ez elég érdekes!- mondta Ron az óra után. - Téged nem csak Tudodki ölhet meg?). És megjósolta Chrissinek, hogy az ő élete nagyon boldog lesz, és hamarosan rátalál az igazira. Itt nagyot dobbant a szívem. Ugye nem Harry az? Ezután dupla bájitaltan következett - a Mardekárral. Beléptünk a terembe. Megpróbáltam a lehető legmesszebb ülni Harrytől, és Dracotól is, de ez nem ment olyan könnyen. Igaz, hogy tőlük elég távol kerültem, de Chrissie ott ült a mellettem lévő üstnél. Piton is becsörtetett a terembe. - Rendben. Nos... Mint látom, egy új taggal bővült a Griffendél ház. - mondta undok mosollyal. - Miss Brown! Megkérdezhetem, hogy magának miért nem kell minden tanárnál írnia egy szintfelmérést, mint ... - itt rám pillantott. - Mint tavaly a testvérének? - Természetesen, megkérdezheti, tanár úr. - Hallatszott a céltudatos válasz, mire Piton elég fura - Ron szerint inkább dilis - arcot vágott. - A tanév kezdete előtt írtunk egy levelet Dumbledore professzornak, hogy hol tartok az egyes tantárgyakból. - Értem.- felelte Piton. - Nos, az óra első részén a fiatalító főzetet vesszük ismétlésként, a második felében pedig elkezdjük az öregítő főzetet. A fiatalítónak nem írom fel a receptjét a táblra, hiszen azt tudniuk kell fejből, igaz Potter? - mondta mélységes undorral.- Mi a feladata a celluzion gyökérnek? - Ööö... - Harry csak dadogott. - Ez alakítja az élőlény szervezetét. - Eddig tarott, mire meg tudta súgni, Miss Granger? - nézett élesen Hermione felé. - Ez bizony mínusz tíz pont... - kiélvezte szavai hatását - a Griffendélesek felmorajlottak - majd folytatta: - Most pedig párokban fognak dolgozni. Beoszototta a párokat. - Majd én felszelem a celluzon gyöketet! - mondta Chrissie mérhetetlen nagy dühvel. Ő lett a párom... - Jó. Én meg a szépiaszemeket. - mondtam halkan, de legszívesebben az arcába vágtam volna a szépiaszemeket. - Oké. Amúgy ugye utálod Harryt? - mondta, majd leült mellém. - Mert azt hallottam, hogy ő már utál téged. - Igen? és kinek mondta ezt? - kérdeztem ingerülten. - Hát nekem!!! Persze azt is mondta, hogy soha nem is szeretett igazán! - mondta kárörömmel a hangjában. - HAZUDSZ! - ordítottam. A terermbn minden szem ránk szegeződött, de ez ebben a pillanatban cseppet sem érdekelt. - Én hazudok? - Chrissie már tajékzott a dühtől. - ÉN SOHA NEM HAZUDOK! - Most is hazudsz! - ordítottam, majd egy marék szépiaszemet a képéb vágtam. - Ezért megfizetsz, te hülye ... - itt olyan szót ordított, amit inkább nem írok le. - Igen?! - majd mindketten pálcár rántottunk. - Elég ebből! - rivallt ránk Piton. Most eszméltem csak: a bájitaltan óra kellős közepén vagyunk... - Üljenek le, és fejezzék be azt a kis színjátékot! Mínusz ötven pont a Griffenféltől! - De Tanár úr... - kezdtem. - Fejenként! És ha nem fogja be, még vonhatok le pontot! Mindkettejüknek büntetőfeladat! Az óra többi része csendben telt. ( Kivéve azt, amikor Neville felrobbantotta az üstjét.) - Nem hiszem el! - mondtam az óra végén, mivel megint nekem kellett feltakarítanom. - Neville, ha kéred adhatok neked külö órákat is! Csak kérlek, ne robbantsd fel az üstöd! - Bocs... - Délután megírtam a két méteres dolgozatom Pitonnak a sárkánybendőről, majd elindultam a tanár szobája felé. A helyiségben már ott ült Chrissie. Nem mentem be rögtön, hanem megálltam egy kicsit hallgatózni. - Én nem tehetek arról, hogy a Amanda egy kicsit félresikeredett! - hallatszott ki a tesóm hangja. - Nem vagyok kíváncsi az önajnározó monológjára! - torkollta le Piton. Beléptem a terembe. - Miss Brown is szíveskedett végre idefáradni... - mondta mélységes undorral. - Kérem, kövessenek! Elvezetett minket a Mardekáros klubbhelységhez, majd: - Menjenek be! - De mi ide nem... - Menjenek már be! Vagy inkább a Tiltott Rengetegbe kívánkoznak? - Nem... Felvezetett minket az emeletre, majd ott bementünk egy kis szobába. - A feladatuk a következő: Fel kell fújniuk ezeket a luffballonokat - itt a sarokban álló nagy kupac lufi felé mutatott- majd feliratozzák őket. - De, mit írjunk rá? - kérdeztem. - Mivel Mr Malfoynak pont egy hónapja volt a szülinapja, meg kell ünnepelnünk. Itt az iskolában is meg szoktuk tartani. - Nem, ezt én nem fogom... - kezdtem, de Piton ismét közbeszólt. - És persze varázslat nélkül!