3. fejezet
A rossz hír

-Megrendelem az italokat!- mondta Daniel, majd elment.
-Látom, vettél magadnak egy macskát.- szólt Malfoy.
-Ja, őt nem vettem. Dan-tól kaptam a szülinapomra.
-Miért? Most lesz a szülinapod?
-Nem. Már volt.
-Mikor?
-Június ötödikén.- feleltem. Malfoynak tátva maradt a szája.- Mi van?
-Öö…semmi.
-Eddig tartott, amíg megrendelted a vajsöröket?- kérdeztem a bátyámtól, aki épp most lépett az asztalunkhoz.
-Nem. De volt még egy kis elintéznivalóm. Amúgy mi a téma?
-Semmi.
Pár perccel később kihozták az italainkat. Miközben iszogattuk a vajsört négy ismerős alak lépett be az ajtón, majd egyenesen az asztalunkhoz jöttek.
-Sziasztok!- köszönt apa, mivel ő volt az egyik ismerős ember.- Ez meg mi a fene?
-Ő egy macska, apa. Danieltől kaptam a szülinapomra.
-Ja, értem. Tessék, ez a tied, Bella!
-Mi ez?
-Nézd meg!
Kicsomagoltam, majd kinyitottam a dobozt.
-Egy karkötő. Köszi, apa… na, jó, halljam, mi az a rossz hír!
-Miből gondolod, hogy van valamilyen rossz hír?
-Jaj,apa. Te nem szoktál nekem csak úgy ékszert venni. Kell, hogy legyen valami oka.- mondtam.
-Háát… volt a szülinapod!
-Az már két hónappal ezelőtt volt. És arra már megkaptam az ajándékot. Különben is, idáig háromszor kaptam tőled ékszert ajándékba, és mind a három valami rosszat jelentett. Emlékszel? A gyűrű- szóltam, majd rámutattam az ujjamon lévő ékszerre- meghalt Gina a hóbaglyom, akit mindennél jobban szerettem.
-De hát ez csak egy dolog.- mondta Dan.
-Még nem fejeztem be! Szóvalk, a fülbevaló: anya nem kapott két hónap szabadságot, mert sok volt a munkája, ezért nem tudtunk Amerikába menni nyaralni. És végül a nyaklánc: Daniel is jön velem a Roxfortba…
-Hé!
-Bocs, Dan.
-Megmondtam, hogy rá fog jönni- mondta anya, mivel ő volt a másik ismerős. A másik két ember, pedig Lucius Malfoy és a felesége volt.
-Igazad volt, Vanessa.
-Szóval, mi az a szörnyű hír?- kérdeztem.
-Hát, jó.- szólt apa.- Az a helyzet, hogy anyátoknak és nekem holnap Sydney-be kell utaznunk a munkánk miatt és három hónapig ott kell maradnunk. Ez azt jelenti, hogy te és Daniel ezt a három hetet Emily nénikéteknél fogjátok tölteni. Szeptember elsején pedig ő kísér ki titeket a pályaudvarra.
-Jaj, csak ezt az egyet ne! Könyörgök! Nem maradhatnánk inkább itthon?- kérdeztem. A bátyámmal egyszerűen gyűlöljük Emily nénit.
-Nem.- felelte apa.- Mert még egyikőtök sem nagykorú.
-De én nemsokára az leszek! És tudok vigyázni a kis Bellára!- mondta Daniel, majd megsimogatta a fejem.
-Nem vagyok kicsi!- kiabáltam.- És vedd le rólam a kezed.
-Jól van, na! Ne húzd fel magad! Szóval, apa?

- Nem. Most pedig szépen búcsúzzatok el Dracotól, mert még ma délután elakarlak titeket vinni Emilyhez!
-Ne, könyörgök apa! Csak oda ne!- mondtam már majdnem sírva.
-Tom!
-Igen, Lucius?
-Úgy látom, hogy a gyerekek nem nagyon akarnak a nénikéjükhöz menni. Ha gondolod, ezt a három hetet ott tölthetik nálunk! Szeptember elsején pedig szívesen kiviszem őket a pályaudvarra.
-Jaj, Lucius! Megtennéd?
-Természetesen. Ennyi év barátság után miért ne?
-Nagyon köszönjük, Mr. Malfoy.- hálálkodott Daniel. Először nem akartam hinni a fülemnek. Ez akkor azt jelenti, hogy ezt a három hetet a Malfoy-kúriában töltöm? Ahol Malfoy is ott van! Na ne! Akkor inkább már Emily néni!
-Akkor estefele átviszem őket!- mondta apa.