6. fejezet - Megismerkedés Harryékkel és a beosztás

A Weasley- ikrek még sokat meséltek magukról, na és persze a Roxfortról!
-Hé, Fred! Már nincs máshol hely! Ideülhetünk?- kérdezte egy vörös hajú fiú az ajtóban.
-Persze öcskös, üljetek csak le.
Bejött a fiú, utána egy göndör, barna hajú lány, majd a végén… Harry Potter.
-Te új vagy itt?- kérdezte a vörös hajú fiú.
-Igen. Most költöztünk Londonba. Amúgy a nevem Bellatrix Evans.

-Örvendek. Én Ron Weasley vagyok.
-Szóval az öcsénk.- mondta George.
-Erre magamtól is rájöttem.
-Az én nevem Hermione Granger.
-Szia! Örülök, hogy megismerhettelek.
-Ő pedig itt Harry Potter.- szólt Fred.
-Örvendek.

-Tudod, te, hogy kit mutattam be neked az előbb?
-Persze. Harry Pottert, aki legyőzte Vol…öhm, Tudjukkit.
-És ezt csak így mondod? Más lányok…
-Tudom. Más lányok visítozva futnak utána, némelyik autogramot is akar tőle kérni, és amikor megismerik a nyakába ugranak. De gondolom, Harry már unja ezt.

-Hé, Hermione! Miért ilyen ideges csámpás?- kérdezte Ron.
- Nem tudom. Még sose viselkedett így.
-Talán érzi egy másik macska jelenlétét.- mondta Harry.
-Szerintem Hópehelyt érzi.- szóltam.
-Kit?- kérdezték egyszerre mind az öten.
-Hópehelyt. A macskámat.
-Aha.
Az út hátralévő részében még sokat beszélgettünk. Hermionéval nagyon jól megértettük egymást, persze a többiekkel is. Egyszer csak megállt a vonat. Úgy tűnik, megérkeztünk.
-Elsősök, ide hozzám!- mondta egy hang.
Mivel én csak új voltam, ezért nem mentem oda.
A Roxfort nagyon szép volt. A mennyezet olyan volt, mint az égbolt.
-Bella!

Az ámuldozásomból Malfoy ábrándított ki.

-Igen?

-Csak sok sikert akartam kívánni. Remélem, a Mardekárba kerülsz!

~Én meg remélem, hogy nem~ gondoltam magamban.
-Köszi!

Nem sokkal később, miután Malfoy elment jöttek a Weasley- ikrek.

-Hé, Bellus!- mondta George.- Remélem, a Griffendélbe kerülsz!
-Én is!

-Sok sikert!
Miután Fredék elmentek, jött egy őszes hajú boszorkány, aki azt mondta, hogy kövessem, mivel a bátyámat meg engem osztanak be először. Később kiderült, hogy Minerva McGalagonynak hívják, és hogy ő a Griffendél házvezető tanára. Nemsokára elkezdődött a beosztás. Az igazgató mondott egy pár szót, majd átadta a szót McGalagonynak.
-Aki hallja a nevét, kérem jöjjön ide! Az elsősökkel együtt két új tanulót is beosztunk, egy negyedikest, és egy hatodikost. Akkor kezdjük el. Bellatrix Evans!
~Te jó ég, ez én vagyok. Csak nyugi, nem lesz semmi baj~ Kiléptem a tömegből, majd leültem a háromlábú székre és a fejembe húztam a süveget. Minden szem rám szegeződött, főképp a Weasley- ikrek, Ron, Hermione, Harry, Malfoy és persze Dan figyelt.
-Hm…lássuk csak.- szólalt meg a Süveg.- Bátorsága az van bőven, észből sincs hiány. Szorgalmas is…de várjunk csak. Ravaszsága is van bőven. Talán ebből van neki a legtöbb.

Ennél a mondatánál nagyon megijedtem.
~Könyörgök, csak ne a Mardekárba, bárhova, csak oda ne!- esedeztem a Süvegnek.
-Jól meggondoltad? Pedig ott sokra vihetnéd!

~Könyörgök ne oda!

-Hát jó, akkor legyen a …Griffendél!
~Nagyon köszönöm.

Levettem a fejemről a Teszlek Süveget, majd elindultam a Griffendéles asztal felé. Előtte azonban vetettem egy utolsó pillantást a Mardekárosok asztala felé. Malfoy nem tűnt valami boldognak. De kit érdekel! Az a lényeg, hogy a Griffendélben vagyok.
-Gratulálok!- mondták többen is.

-Örülünk, hogy ide kerültél- mondták a Weasley- ikrek.
-Szorítottunk neked!
-Baromi jó, hogy itt vagy!- szólt Ron.
-Köszi! Én is örülök! Olyan…
Ezt a mondatot, azonban már nem tudtam befejezni, mert a tanárnő megszólalt:

-Daniel Evans.