|
Blond & blond 5. fejezet
5. fejezet - Draco titka
Hétfő reggel van. Luna szokásához híven késében. Kapkodva felöltözött, és a reggeli kihagyásával rohant a pinceterembe. Na most vajon mit vág a fejéhez Piton?! Megérkezett a Bájitaltan terem elé. Kicsit összeszedte magát, majd bekopogott, és választ sem várva benyitott. Piton egyből ránézett. Szája gonosz mosolyra húzódott.
-
Látom Ms Lovegood kisasszony megtisztel minket jelenlétével.
-
Elnézést Professzor, de elaludtam, és nem volt szándékomban elkésni az ön órájáról. – magyarázkodott a lány.
Luna nem is késett sokat, a társai még csak épp, hogy leültek a helyükre. Max. 3-4 percet, ha késett, de Pitont ez nem érdekelte.
-
Nos akkor, 10 pont a Hollóháttól. Üljön le a helyére végre, és ne zavarja az órámat.
Többet nem szólt, csak kiosztotta a feladatokat, és leült.
Másfél órán keresztül próbálták elkészteni a Felix Felicist, de senkinek nem sikerült tökéletesre.
Piton körbement a termen, majd megállt Luna üstje mellett.
-
Ms Lovegood. Vegyenek példát róla, és jegyezzék meg. Álmosan nem lehet jó bájitalt készíteni. Az órának vége. Mindenki tegye le a mintafioláját az asztalomra, és hagyja el a termet. Ms Lovegood ne is fáradjon, hogy megtölti a fiolát, az öné értékelhetetlen.
Azzal Piton kivette Luna kezéből a majdnem hibátlan Felix Felicist tartalmazó fioláját, és kiöntötte annak egész tartalmát, majd a lányt otthagyva bevágtatott a szobájába.
-
Vén denevér! Igazságtalan. – kiáltotta utána a mérges lány, de szerencsére, vagy Luna szerencséjére Piton ezt már nem hallotta.
***
Hermione és Harry éppen ebédeltek, mikor a lány hirtelen kiborult.
-
Elegem van az egészből. Ez a RAVASZ nekem túl sok. Nem tudom letenni. Buta vagyok hozzá – fakadt ki a lány egy iszonyúan nehéz Átváltoztatástan óra után.
-
Ugyan már. Hülyeségeket beszélsz. – próbálta őt vígasztalni Harry – Ha te nem teszed le a RAVASZT, akkor senki nem fogja, ezt elhiheted nekem.
-
Szóval szerinted hülyeségeket beszélek? Óh biztosan igazad van, én nem tudok mást, csak…
-
Nem félreértettél. Miről beszélsz?
-
Szóval én buta vagyok. Ez a véleményed? – villogtatta szemeit Hermione a megszeppent srác felé.
-
Ezt egyáltalán nem mondtam. Kiforgatod a szavaimat. – védekezett Harry.
-
Vagy csak épp kimondom helyetted, amit gondolsz. – vágott vissza Hermione
-
Te meg vagy húzatva Hermione, szerintem agyadra ment a tanulás. – bukott ki hirtelen a szó Harryből.
Hermione erre már nem válaszolt. Ebédjét az asztalhoz csapta, vetett egy lesújtó pillantást barátjára. Majd felállt és kirohant a Nagyteremből.
-
Ebbe meg mi ütött? –csatlakozott Harryhez Ron.
-
Mit tudom én. Nőből van. De amúgy szerintem megbántottam őt. – mikor Harry látta, hogy néz rá barátja gyorsan hozzá tette – De nem volt szándékos. Csak kicsúszott a számon.
-
Értem. Az más. – mondta megvetően Ron. – Mit mondtál neki, amitől így kibukott?
-
Csak azt, hogy meg van húzatva. – felelte Harry.
-
Igazad van, az tényleg semmiség. Tudod mit?! Csodálkozom, hogy nem rád öntötte az ebédjét Harry. – vetette fel az ötletet Ron.
-
Kösz Ron. De nem kell neked bepótolni ezt a nemes gesztust. – borzongott meg Harry.
Ron elnevette magát. Elképzelte barátját, Hermione megmaradt levesével a fején.
***
-
Szia – köszönt Ginnynek Draco.
-
Szia Draco. – nézett rá gyanakodva Ginny – Mit szeretnél?
-
Semmit. Csak gondoltam köszönök egyet. Nah szia.
Azzal Draco el is viharzott, mosollyal az arcán. Ebbe meg mi ütött? Tette fel a kérdést magának Ginny. Lucy minden látott. Éppen arra sétálgatott. Megfogadta, hogy kideríti bátyja titkát. Gyorsan odament Ginnyhez, bár még nem ismerte személyesen, de tudta, hogy ki ő. Majd improvizálni fog előtte.
-
Szia. Te vagy Ginny Weasley? Ron Weasley húga? – kérdezte ártatlan arccal Lucy.
-
Igen én vagyok. Miért? – felelte gyanakodva Ginny
-
Csak azt akarom kérdezni, hogy a bátyám, akivel az előbb beszéltél át adta-e az üzenetemet? – folytatta Lucy.
-
Milyen üzenetedet? – kérdezett vissza Ginny.
-
Hát, amit üzentem neked. Vagy valami mást mondott neked? Egyáltalán miért beszélgettek egymással? – bukott ki a kérdés Lucyből.
-
Mit érdekel az téged? Nem adott át semmi üzenetet, és csak pár szót váltottunk egymással. Most megyek órára. Viszlát Lucy Malfoy.
Hazudik. Tuti, hogy nem mondott igazat. Tapintott rá Lucy a lényegre. Mi köze lehet neki ehhez a Weasley lányhoz?! Lucy elhatározta, hogy most bátyjával fog beszélni, mihelyst megtalálja őt.
***
Luna és Natalie éppen Átváltoztatástan órára siettek. Luna gondolataiba merült, amit elég sokszor megtesz. Mikor lesz már végre vége ennek a napnak?! És még este járőröznöm kell Malfoy-jal. Lehet ez a nap még ennél is rosszabb?! Tette fel magának már sokadszorra ezt a kérdést. A napom elejét Piton szúrta el, a végét viszont Malfoy fogja. Az óra hihetetlen gyorsasággal eltelt. Luna azon kapta magát, hogy már lassan délután 4 óra is elmúlt. Lemegy még egyet sétálni, határozta el. Ronnak megígérte, hogy a járőrözés előtti időt vele tölti. Holnapra már rég megtanult, és már lefelé tart a hideg udvarra. Mikor leért már ott találta Ront, de meglepődve vette észre, hogy Harry is vele volt. Azt hitte Harry a délutánját Hermionéval fogja tölteni.
-
Sziasztok. – köszönt Luna.
Ron odament és adott egy puszit a lánynak. Harry is intett neki.
-
Harry, azt hittem te ma Hermionéval leszel. Nem mintha zavarnál, csak hát tudod, akkor ő hol van? – tette fel kérdését a lány.
-
Nem tudom. Fogalmam sincs. Megbántódott – felelte Harry.
-
Megbántottad? – kezdett bel Luna.
-
Hagyjuk, kérlek. –zárta le a témát Harry helyett Ron.
Kint csípős hideg volt. Luna jól érezte magát, így is, hogy Harry velük lógott, de jobb lett volna csak kettesben sétálni. Harry eléggé el volt kenődve. Úgy tűnt elég komoly veszekedés lehetett köztük. Luna már nem mert erre rákérdezni. Leültek egy padra, és ott folytatták beszélgetésüket. Luna megértette, hogy Ron próbálta vidítani Harryt, így inkább nem is nagyon szólt hozzá a beszélgetésükhöz, aminek a témája természetesen a Kviddics volt. A lány nézte, ahogy a hátuk mögötti fáról épp lehullik egy falevél, és akkor megpillantott egy nagyon furcsa párost. Ha szeme nem csal, akkor Ginny volt ott. De ki van mellette?! Pont háttal állt Lunának, így nem látta a fiú arcát. Csak annyi tudott megállapítani róla, hogy szőke. Csak nem Malfoy lenne, akivel éppen beszélget? Á ez lehetetlen. Csak képzelődik, mesélte be magának. Sajnos hamar be kellett menniük, mert Ronnak és Lunának is járőrözi kellett menni. Luna még felszaladt a klubhelyiségbe. Utána rohant is le, hogy járőrözhessen a suli legmogorvább fiújával. Mikor leért a kijelölt folyosóhoz, Draco már ott volt. Biccentett a lány felé, nála ez köszönésnek számított. Luna is biccentett.
-
Késtél! – jegyezte meg csak úgy mellékesen a fiú.
-
Tudom. Szokásom. – mondta félvállról Luna.
Az utána eltelt fél órában nem sok szó esett közöttük. Luna sokat gondolkozott sétájuk közben, hogy megkérdezze-e a fiút, arról, hogy miért kereste Ginnyt. De mégsem merte szóbahozni, félt a fiú reakciójától. Latolgatta az ötleteket, hogy hogyan kérdezzen rá.
Végül mégiscsak Draco hozta szóba ezt a témát.
-
Mennyire vagy jóban a Weasley csajjal?
-
Miért nem szólítod inkább simán csak a nevén? – tette fel a kérdést Luna.
-
Kérdésre kérdéssel válaszolni. Ez nem túl kedves.
Nahát és ezt pont ő mondta. Malfoy. Mintha ő a kedvességéről lenne híres.
-
Hát mért nincs igazam? Egyszerűbb lenne, ha úgy kérdezted volna, hogy: Mennyire vagy jóban Ginnyvel? Nem? – mondta savanyúan Luna.
-
Te most ki akarsz oktatni engem a jómodorról? – dühödött fel a Mardekáros fiú. – Mintha te olyan jómodorú lennél. Aki répákat akaszt a fülébe, az engem ne oktasson ki. Mondjuk nem is rossz ötlet. Végülis ha éhes vagy, csak kiveszed a füledből és…
-
Jaj hagyd már abba Malfoy. Miért provokálsz? – vágott vissza Luna idegesen.
Draco kifejezett jókedvű lett. A terve az volt, hogy minden egyes járőrözése, amit a lánnyal kell eltöltenie kész katasztrófa legyen. Persze a lány számára. Luna agyában egyre csak a fiú kérdése járt. Már el is felejtette, hogy mennyire nem kedveli őt. Az sokkal jobban foglalkoztatta őt, hogy mi köze Ginnynek és Malfoynak egymáshoz. Biztos semmi komoly, biztos csak Malfoy provokálta őt is, és Ginny szokásához híven nem hagyta annyiban.
-
Miért érdekel téged ennyire Ginny? – bökte ki végül Luna – Azt hittem utálsz mindenkit, aki nem Mardekáros.
-
Áh! Szóval szerinted nekem kőből van a szívem? – Draco nem akarta megosztani ezzel a lánnyal az érzéseit.
-
Nem ezt mondtam. – méltatlankodott Luna
Draco nem volt hajlandó több szót szólni a lányhoz, így hát halkan telt el a hátramaradott idő, amit együtt kellett eltölteniük.
Már le is telt az első műszakuk, és végül mégiscsak Draco törte meg a csendet.
-
Megyek. Holnap ugyanakkor ugyanott. És ha lehet, tedd meg, hogy leszoksz a szokásodról, és időben ott leszel.
Azzal el is indult az alagsor felé, ahol a klubhelyisége található. Luna is visszavonult. Útközben végig Dracot szidta. Miután bemondta a jelszót, felszaladt a hálószobájába. Natalie szerencséjére már aludt. Ő is gyorsan pizsamába bújt, és mihelyst letette fejét a párnájára, el is aludt. Másnap nagyon fáradtan ébredt. Milyen hamar itt a kedd, és a Halloween Party pedig e hét péntekre volt kitűzve. Már Luna is nagyon várta a péntek estét, mint mindenki más az iskolában. A lányok természetesen sokkal jobban, és többet is bajlódtak a jelmez kiválasztásával. Luna és Draco további három együtt töltött járőrözése nem volt olyan kínos, mint az első. Ugyanis nem is beszéltek egymáshoz. Luna szokásához híven mindig elkésett, Draco kicsit idegesítette őt ez miatt, de utána nem volt köztük több szóváltás.
***
Lucyt már nagyon zavarta, hogy nem sikerül bátyáról semmi újat megtudnia. Csütörtök délután végre egyedül találta bátyját az udvaron. De mint kiderült csak látszólag volt egyedül. Lucy odament, hogy beszélhessen vele végre, de akkor meglátta, hogy ott van vele Ginny is. Kíváncsisága felülkerekedet rajta, így hát elbújt egy fa mögé, hogy kihallgathassa őket.
-
És Parkinson tudja már? – hallotta meg Ginny hangját.
-
Nem. Nem is sejti. Tudod, ha szakítanék vele Apám nagy botrányt csapna. Nekem az nem hiányzik. Ne haragudj.
Lucy megvakarta fülét. Most vagy az ő hallásával van baj, vagy bátyának életében először nyelvbotlása volt.
-
Nem Draco. Elegem van már. Utálok titkolózni. És ha Ronék megtudnák, hogy mi van kettőnk között, akkor hidd el, hogy Ők sem lejtenének örömükben latintáncot. Nem szeretek hazugságban élni. Majd ha elég bátor leszel, akkor beszélhetünk újra erről az egész dologról. –Azzal Ginny otthagyta Dracot gondolatival együtt.
Lucy végre felfogta mi is a helyzet kettőjükkel. Az ő kis bátyuskája szerelmesnek tűnik. Talán beszélhetne vele, hátha jól jönne neki egy kis családi támogatás.
-
Draco. – kezdett bele a lány.
-
Mit keresel te itt? Csak nem hallgatóztál a fa mögött? – fakadt ki Draco.
-
Bocsi. Ilyen a természetem – vont vállat Lucy.
-
Hah. Nagyon jó. Mit akarsz? Jöttél kiröhögni? Különben is mit szaglászol te utánam? - vetette neki oda szomorúan, de mégis mérgesen a fiú.
-
Nyugodj meg, nem az új kölnidet tesztelem. – nevetette el magát a lány. – Jaj bocsi. Szóval komolyra fordítva a szót, én csak segíteni akarok.
-
Nem tudsz segíteni nekem. Az lenne a legnagyobb segítség, amit tudnál tenni, ha tartanád egyszer azt a pletykás szádat. – dühöngött Draco.
-
Te annyira szemét vagy! Idejövök, hogy segítsek, és állandóan csak szekálsz. Tudod mit? Felejts el. Hagyj engem békén, és akkor se keress, ha kellene valami. Elegem van belőled. Néha komolyan szégyellem, hogy a te húgod vagyok. – kelt ki magából harciasan Lucy.
Draco köpni-nyelni nem tudott. A lány szélsebesen futott be a kastélyba, otthagyva megbántott bátyát. A fiút nagyon bántották húga szavai, de el kellett ismernie, hogy ebben most igaza volt. Tényleg állandóan csak szemétkedik, és nem csak az idegenekkel, hanem a tulajdon húgával is. Észre sem vette, menyire elment az idő. Az ég színe már szürkébe borult, de neki mégsem volt kedve semmihez. Már bent kéne ülnie a Nagyteremben, az asztalánál, de ő mégsem ment be. Már rég ki kellett volna találnia magának holnapra egy jó kis jelmezt, de ahhoz sem volt kedve. Csak Ginny és a húga szavaira tudott gondolni.
„Nem vagy elég bátor” „Szemét vagy”
Igen, igazuk van. De ezen lehet változtatni, döntötte el Draco. Nem akart olyan lenni, amilyen. Ez csak a neveltetés hibája. De ha jobban belegondolt, ez is hülyeség, hiszen Lucy sem olyan, mint ő, habár mégis egyformán nevelték őket. Akkor ő, hogy tud ennyire más lenni?! Draco végül összeszedte magát, és bement a kastélyba, de nem vacsorázott, egyenesen a klubhelyiségébe vonult vissza. Kicsit össze kellett magát szednie, mielőtt járőrözni indul.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
