|
Blond & blond 9. fejezet
9. fejezet - A múlt ismétli önmagát 1. rész
Az iskolában a hangulat még soha nem volt ennyire feszült. Minden diák izgatott volt a közeledő Karácsony miatt. A napok villámgyorsasággal suhantak el. Az órák egyre nehezebbek voltak, ami sok házi feladattal járt.
Luna észre sem vette, és máris elrepült a November hónap. Ő még nem döntötte el, hogy haza megy-e a szünetben. Ron és Harry itt maradnak, az már biztos. Natalie hazamegy. Már csak pár hét maradt, és ő még javítani is akart, főleg Bájitaltanból. Bár arra nem volt sok esély.
Ginnyvel alig tudott beszélni. A lány mióta szakított vele Draco, teljesen magába volt fordulva. Órák után egyből bebuckolta magát a hálószobájába. Lunának nem sikerült vele beszélgetnie már hetek óta. Ha éppen órán vannak, akkor Ginny egyedül ül, vagy fiúk társaságában van, pedig nem is beszél velük.
Ron örült neki, hogy húga nincs már azzal a kreténnel, de annak nem örült, hogy így megviselte őt ez a dolog. Enni sem akart. Nagyon sápadt, és beteges lett. A jegyeit is lerontotta.
Draco ugyan úgy viselkedett, mint Ginny. Nem evett, nem tanult, nem beszélt senkivel. Bár együtt volt Parkinsonnal, mégis utálta őt.
Luna nem értette, miért azt a Mardekáros libát választotta Ginny helyett, de már kezdett beletörődni, hogy ezt soha nem fogja tudni kiszedni a fiúból. A legutóbbi járőrözésüknél is próbálta feszegetni a témát, de Draco nem hogy leoltotta volna, még csak rá sem nézett.
-
És jól elvagy a barátnőddel? – kérdezte sokadszorra Luna a fiút.
Draco csak kullogott, kezeit lóbálta, fejével alig láthatóan bólintott egyet.
-
Érdekes. Én nem úgy látom. Nem vagy valami vidám. – feszegette tovább a húrt Luna.
-
Semmi közöd a magánéletemhez Lovegood fogd már fel. Jól elvagyunk és ennyi. Mi érdekel téged a sorsom? Ne szólj hozzám. – Draco végre ránézett Lunára.
Próbálta magát erősnek mutatni, de szerencsétlenségére szemei elárulták a lánynak az igazat.
-
Engem nem érdekel a te sorsod, de a legjobb barátnőm sorsa igen!
-
Hogy van Ginny? – kérdezte rögtön a fiú.
-
Mit érdekel téged? Azt hittem jól megvagytok a kis barátnőddel. Hagyd Ginnyt. Amúgy nagyon jól van. Élvezi az életet, mint mindig. Most megyek, mára végeztünk. Jó éjt.
Azzal Luna otthagyta a csalódott fiút. Bár tudta, hogy hazudott neki, de talán így könnyebb lesz mindkettőjüknek. Azt akarta, hogy végre minden legyen úgy, mint régen. Ez a furcsa viszony felforgatta az egész iskola életét. Bár sokak szerint csak pletyka volt az egész, és a két diák között semmi nem volt, hát ez nem így van. Volt köztük valami. Talán fellángolás, de más nem.
Egy hét telt el Draco és Luna kínos beszélgetése után, s már leesett ebben az évben az első hó. A tanárok már kezdték feladni, hogy a diákok figyelmét magukra tudják vonni a megadott tanítási órán. Minden nap, tanítás után a diákok kimentek hócsatázni, vagy korcsolyázni a befagyott tavon.
Lunát sokszor hívta Ron, hogy menjenek együtt korcsolyázni, de Luna sorra nemet mondott a fiúnak, aki ennek az okát sokáig nem értette. Végül magában eldöntötte, hogy barátnője azért nem akar soha korcsolyázni, mert nem is tud.
Luna utoljára kiskorában próbálkozott vele még az édesanyjával, de baleset történt. Luna még alig töltötte be az 5. életévét, amikor szó nélkül kiment az otthonához közeli tóhoz, hogy egyedül korcsolyázhasson, de a jég nem volt elég stabil, és mikor sokadszorra is elesett, a jég betört alatta.
Ő a víz alá merült, és majdnem bele is fulladt, de édesapja még időben odaért és kimentette. Luna azóta nem korcsolyázott, és nem is nagyon mer. Ez a gyerekkori sokk eléggé betett neki ahhoz, hogy többet ne próbálkozzon vele.
Ezért nem ment soha barátjával korcsolyázni. Erről még senkinek nem beszélt, még a legjobb barátnőjének sem. Luna egyik este szokásához híven a vacsoráját töltötte a Nagyteremben barátnőjével, amikor Natalie előjött egy őrült ötlettel. Azt tudni kell róla, hogy ő imád korcsolyázni. Natalienek ez volt a kedvenc mugli sportja.
Mindennap kijárt a jégre, de Luna nélkül. Most szerette volna, ha barátnője vele tart vacsora után.
-
Ez nagyon nem jó ötlet. Sötétedés után tilos kimenni a jégre, ezt te is jól tudod. – tiltakozott Luna. – Mért akarsz tilosban járni?
Natalie lelkesedése egy csapásra elhalványult barátnője reakciója láttán. Ezt Luna is észrevette, és mivel nem akarta elrontani a jókedvét, ezért gyorsan hozzátette.
-
Jó, még átgondolom, hogy kimegyek-e veled. De azt tudnod kell, hogy én úgysem fogok a jégre menni.
-
Szuper. Ez nálad jót jelent. – kiáltott Natalie, és átölelte barátnőjét. – Akkor most felmegyek a korcsolyákért, meg a kabátomért. Neked is lehozom.
Azzal a lány már rohant is fel a klubhelyiségbe. Luna gyorsan befejezte a vacsoráját, mivel elment az étvágya. Fogta magát, és elindult megkeresni Ront, hogy őt is hívja, de Ron nem volt sem a Nagyteremben, sem a folyosókon. Így hát csalódottan indult el a tölgyfaajtóhoz, hogy ott várja meg buzgó barátnője érkezését. Natalie kis idő elteltével meg is jelent. Ő már kabátban volt. Kezében ott volt Luna kék kabátja, és két pár korcsolya.
-
Mondtam, hogy én nem fogok korcsolyázni, csak kikísérlek. – vágta rá idegesen Luna, mikor meglátta saját korcsolyáját, amit mellesleg az apja küldött utána, hátha lesz kedve kipróbálni.
-
Jaj ne izélj már Luna! Egyedül nem buli. Ha nagyon béna leszel, akkor majd megmutatom, hogy kell csinálni. – vigyorodott el Natalie.
-
Nem leszek béna, kösz szépen. Tudom, hogy kell, hiába hiszed, hogy nem tudok. – vágta rá még idegesebben az érintett.
-
Akkor meg mit izélsz? Majd a jégen bizonyíthatsz! Na induljunk.
Azzal a két lány, immár Luna is kabátban, kilépett a parkba. Kint sűrű, nagy pelyhekben esett a hó. Már sötétedett, így nehezen lehetett látni, hogy van-e kint valaki. Luna szétnézett, reménykedett benne, hogy Ron is kint lesz, de a sötét miatt nem látott szinte semmit. A lány nem is sejtette, hogy ebben az időben Ron éppen egy szomorú lányt vigasztalt, és természetesen a lány is vigasztalta őt. Ron ki volt akadva Lunára, mert alig-alig találkoztak mostanában, és a fiú kezdte úgy érezni, hogy már csak barátként tekint barátnőjére.
***
Hermione szomorúan bújt hozzá Ronhoz, fent a Griffendél klubhelyiségében. A lány épp aznap szakított barátjával Harryvel. Rájöttek, hogy csak a sokévi ismertség miatt kezdtek egymás felé vonzódni, de a barátságukat nem akarták kockáztatni.
-
És biztos, hogy jobb lesz így? – kérdezte zavartan Ron a pityergő lánytól.
-
I.ig…igen. Biztosan. Tudod nekem a barátság fontosabb. Meg hát nem voltam szerelmes. És ahogy kiderült Harry sem. Úgyhogy ezt találtam a legjobb megoldásnak. És te miért búsulsz? – próbált megnyugodni Hermione.
-
Nekem semmi bajom. – vágta rá, talán túl gyorsan a fiú.
Hermione összehúzta szemöldökét. Már túl jól ismerte ahhoz Ront, hogy tudja, mikor mond igazat.
-
Aha, persze. Látom rajtad. Én is elmeséltem mindent, most te jössz.
-
Látom, neked nem lehet hazudni. – adta be a derekát Ron.
Mindketten elmosolyodtak, és egymás szemébe néztek, aztán zavartan elfordultak.
-
Hát szóval… - kezdett bele Ron, miközben a plafon tisztaságát ellenőrizte tekintetével. – Luna a bajom. Már csak barátként tekintek rá. Nem tudom miért, úgyhogy ne is kérdezed. Csak egyszerűen elmúlt a szerelem. Vagy nem tudom. Az a baj, hogy fogalmam sincs, hogy mondjam meg neki. Nem akarom megbántani, de hazudni sem akarok neki. Meg hát..
-
Meg hát?? Mi az?
-
Már más tetszik. – vallotta be a fiú elvörösödve.
-
Ó! Igen?! És ki? – kérdezte kíváncsisággal Hermione.
-
Azt nem mondhatom el. Előbb le kéne zárnom a dolgokat Lunával. Meg amúgy sem ismered azt a lányt. – vágta ki magát Ron.
-
-Aha. Bocsi, de most megyek lefeküdni, nem érzem magam túl jól. Jóéjszakát!
Azzal Hermione felment a hálószobájába. Ron le sem tudta venni róla a tekintetét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
