|
Blond & blond 12. fejezet
12. fejezet - A bál
A kastély falain belül a diáksereg nap, mint nap egyre hangosabban morajlott. Elérkezett a bál napja. A tanítás elmaradt, hogy ezzel örömet szerezzenek az amúgy is túl izgatott társaságnak. Luna És Natalie éppen reggelizni igyekeztek.
-
Annyira szuper, hogy nem kell ma még az unalmas órákon ülni. – szólalt meg Natalie. – Ma lesz a bál, utána holnap utazhatunk haza, de csak ebéd után.
-
Hát igen. – felelte bambán Luna.
-
Még mindig nincs párod? Nem félsz, hogy egyedül maradsz? – gúnyolódott Natalie.
Luna nem válaszolt, csak magába zuhanva folytatta útját a Nagyterem felé. Lehet, hogy Natalienek most az egyszer igaza lesz, és nem lesz párja. Igaz, hogy még senki nem hívta el, de ő reménykedett valakiben. Nagyon szerette volta, ha az a valaki őt hívja el és nem mást.
-
Nekem most be kell mennem a Wc-re. – mondta Luna, amikor a férfi Wc előtt haladtak el, majd gyorsan hozzátette barátnője bamba arcát látva. – Természetesen a következőbe, ami a nő részleg.
-
Jól van! A nagyteremben leszek.
Azzal Natalie továbbment, és Luna bement az ajtón. Egy cseppet sem találta különösnek azt a tényt, hogy a mindig tömve lévő helyiségben most egyetlen árva lélek sincs, még kísértet formában sem, hiszen minden Roxfortos lány az estére készülődik. Luna bement az első üres helységbe és magára zárta az ajtót. Nem volt kedve sem Natalie gúnyolódásait hallgatni, sem a sok izgatott roxforti lányokat. Bár nem mutatta ki, de nagyon is rosszul esett neki, hogy nem hívta el senki a bálba. A ruhája már megvolt. Hosszú volt, V-alakú. A színe gyönyörű hófehér és kék. Fehér, hosszú kesztyű volt hozzá. Luna ezt a ruhát még az édesanyjától örökölte. Az első bálján viselte, ahol összejött Luna édesapjával.
Luna már kislánykora óta szerette volna felvenni a ruhát, de eddig nem volt alkalma. Most lehetőség nyílt rá, hogy viselhesse, de úgysem fogja felvenni, hiszen nincsen párja. Senki nem hívta őt el. A lány már épp indult volna, amikor hallotta, hogy valaki bejött a mosdóba. Gyorsan visszazárta az ajtót, és csak fülelt, hátha sikerül rájönnie, hogy kik jöttek be. Arra már rájött, hogy aki berontott, az nagyon sírt és ideges volt. A másik lány szájából csak vigasztaló szavakat hallott.
-
Nyugodj meg. Semmi baj, majd mész mással. Ez nem a világ vége. Vannak nála jobb pasik is. Nem érdemel meg téged… Hallod! Nyugi… - vigasztalta őt az idegen.
Luna nem ismerte fel a lány hangját, viszont, mikor az ideges lány megszólalt, rögtön tudta ki is ő.
-
Nem érdekel. Ezt még nagyon meg fogja bánni…….. – szipogta a másik. – Egyszer már megzsaroltam őt.
-
Igazán?
-
Elhiheted! Szerinted mért hagyta ott azt a kis griffendéles csórót? Beijesztettem. Ha nem engem visz el a bálba, akkor senkit ne vigyen! Ezt még iszonyúan megbánja. De akit el akar hívni az még jobban meg fogja bánni. Ezt garantálom. DRACO MALFOY MÉG VISSZA FOGJA SÍRNI AZT A NAPOT, AMIKOR A KÉPEMBE VÁGTA, HOGY MÁS LÁNYT VISZ EL!!!!!!!!!!!!
Miután a hisztérikusabbik lány kiordította magát, mindketten kiviharoztak a mosdóból, maguk után jól bevágta szegény ajtót, ami már így is elég öreg és ócska volt. Luna már felismerte annak a lánynak a hangját, aki Dracot ócsárolta. Ez tutira Parkinson volt. Szóval Draco mégiscsak szerette Ginnyt?! Ez a kis mocsok megfenyegette, hogy hagyja őt ott?! Ez borzasztó.
Miután lassan összeállt a meglepett lányban a kép, már rohant is ki, hogy megkeresse a fiút. Tőle akarta hallani, mert Luna számára ez a sztori hihetetlennek tűnt. Mindenhol kereste Dracot, de sehol nem találta, így hát elment reggelizni. Natalie már nem volt a teremben, és ezen nem volt meglepődve. Soha nem ott van, amit mond. Luna nem tudta, elmondja-e mind azt amit hallott barátnőjének. Végülis joga lenne tudni, de ő nem akart ebbe beleszólni. Luna kezdte elfogadni azt a tényt, hogy neki nem lesz párja a bálon. Hirtelen ötletként jött neki, hogy kimegy a tóhoz sétálni és levegőzni egyet. Mikor kiért nem akart hinni a szemének. Ott volt a fiú, akit annyira keresett. Luna teljesen kísértésbe esett, látva, hogy a szél mit művel a fiú hosszú hajával. Az a sok bátorság, ami fél órával ezelőtt a lányban volt, egy szempillantás alatt szertefoszlott.. Gyorsan megfordult, hogy visszamenjen az épületbe, de már késő volt. A fiú észrevette őt. És elindult felé.
-
Öhm. Szia Draco. – szólította meg félénken.
-
Szia Luna. Jó hogy itt vagy, mert épp téged akartalak megkeresni.
-
Tényleg? És miért? – értetlenkedett Luna.
-
Mert beszélnünk kell.
-
Igen szerintem is. – vágta rá talán kicsit több gorombasággal Luna, mint ahogy szerette volna.
Draco leült a fűbe, és intett Lunának, hogy kövesse példáját.
-
Valami baj van?
-
Azt hiszem. Vagy nem tudom. Hát…szóval…hallottam valamit, és szeretném tudni az igazat.
A mardekáros tekintete semmit nem árult el a lánynak, így folytatta:
-
Miért szakítottál Ginnyvel?
-
Mért fontos ez? – sóhajtott a fiú. Ez már régi ügy, és most már csak barátok vagyunk. Tudod jól, hogy miért szakítottunk, Ginny biztos elmondta neked.
-
De szerintem nem mondtál neki igazat. Szerintem..sőt biztos vagyok benne, hogy más áll a háttérben.
-
Ó igazán? És szerinted mi? Mondd meg nekem, ha olyan okos vagy, szeretném én is tudni. Lehet, hogy te jobban tudod… - mondta sértődötten Draco.
Luna idegesen felpattant a fűből. Nem tetszett neki a fiú hangneme, és eléggé ideges lett.
-
Hát képzel, hogy tudom miért. Mert beijedtél Parkinsontól. Te tényleg ennyire gyáva vagy? Nem tudsz kiállni azért akit szeretsz?!
Most már Draco is felpattant, és villogó szemekkel nézett a lányra.
-
Ezt te nem értheted, és amúgy sincs hozzá semmi közöd, úgyhogy szállj le rólam.
Azzal Draco elindult vissza az épületbe.
-
Amúgy miért kerestél? – kiáltott utána Luna, de Draco csak legyintett egyet, jelezve ezzel, hogy számára már tárgytalan a dolog.
„Hát ezt jól megcsináltad, Luna! Gratulálok. Hogy lehettem ilyen szívtelen? Hiszen semmi közöm az egészhez. Istenem milyen hülye vagyok!”
Azzal Luna Draco után futott és a tölgyfaajtónál sikeresen utol is érte.
-
Draco. Várj. Ne haragudj. Igazad van, semmi közöm nincs hozzá, és hozzád sincs.
Draco ránézett a lányra, de nem felelt neki semmit, csak továbbment. Luna nem tudta, mit csináljon, de azt eldöntötte, hogy nem megy el a bálba. Elkeseredve ment fel a 7. emeletre, és mivel egyedüllétre vágyott a szükség szobáját vette célba. Megérkezett az ajtó elé.
„Kell egy hely, ahol nyugodtan lehetek, és békén hagynak, ahol egyedül lehetek! Kell egy hely, ahol nyugodtan lehetek, és békén hagynak, ahol egyedül lehetek! Kell egy hely, ahol nyugodtan lehetek, és békén hagynak, ahol egyedül lehetek!”
Mire harmadszor is elmondta magában, amit akart, megjelent az ajtó. Luna bement és meglepődött, milyen szép szobát kapott. Volt benne egy ágy, és hangulatos gyertyákkal volt tele. A szobában nyugtató zene szólt, és a falon egy óriási óra foglalt helyet. Az óra fél kettőt mutatott. Luna ledőlt az ágyra, kicsit járt az agya, majd elnyomta az álom.
***
A Hollóhát klubhelyiségében már mindenki javában készülődött az esti bálra. Lucy és Natalie már a körmüket rágták idegességükben.
-
Hol van már? Ezt nem hiszem el! Mindjárt hat óra és sehol sincs. Már mindenhol kerestem. – motyogta Natalie.
-
Nem tudom, de megyek és megkeresem. – felelte Lucy. – De egyedül megyek, mert beszélnem kell valakivel, aki lehet, hogy tudja hol van.
-
Rendben.
Lucy egyből tudta, kit kell keresnie. Gyorsan sietett le a toronyból, és megcélozta a pincét. Szerencséjére éppen összefutott egy mardekárossal, és megüzente vele a bátyának, hogy az ajtó előtt várja, és azonnal jöjjön ki. Alig telt bele tíz percbe és megjelent Draco.
-
Mivan? – kérdezte sértő hangnemben húgát.
-
Mi az hogy mivan? Ne beszélj így. Valami nagyon fontos kérdésem lenne. Találkoztál ma Lunával?
Draco unott fejet vágott a név halltára.
-
Ja.
-
És elhívtad a bálba?
-
Nem.
-
Mért?
-
Csak.
Lucy kezdett ideges lenni, és persze kíváncsi is.
-
De most komolyan kérdezem. Nagyon aggódunk érte. Egyszerűen eltűnt, reggeli óta a színét sem láttuk.
-
És mi közöm nekem ehhez?
-
Most komolyan mi a bajod? Nekem elmondhatnád. Kérlek! – erősködött Lucy.
-
Hát jó.
Azzal Draco beszámolt a kis beszélgetésükről Lunával, és elmondta, hogy nagyon megbántotta a szavaival, és hogy azok után semmi kedve nem volt elhívni őt a bálba.
-
De hát bocsánatot kért tőled. Mért vagy ilyen? Már nekem is készülődnöm kéne. Megkérhetlek, hogy keresd meg és hívd el magaddal?
-
Nem.
-
ó. Akkor parancsolom, hogy keresd meg.
Azzal Lucy visszasietetted készülődni.
„Nekem ugyan ne parancsolgass. Még hogy én keressem meg. Majd ha fagy. Egy Malfoy ne alacsonyodjon le egy ilyen szintre. Hát ez hihetetlen.”
Azzal Draco elindult, hogy átnézze a termeket, és a folyosókat. A mellékhelyiségeket kihagyva sietett fel a könyvtárba. Sehol nem találta őt, így kezdte feladni, és egyedüllétre vágyott. Így hát felment a 7. emeletre s megállt a szükség szobája előtt, majd elmormolta magában…
„Kell egy hely, ahol egyedül lehetek és senki nem zavar! Kell egy hely, ahol egyedül lehetek és senki nem zavar! Kell egy hely, ahol egyedül lehetek és senki nem zavar! „
Meg is jelent az ajtó. Draco belépett a szobába és rögtön ledobta magát az ágyra. Hirtelen pattan fel onnan, amikor rájött, hogy valamire ráült. A fiú nagyon meglepődött, amikor az a valami elkezdett mocorogni, majd felült. Draco tágra nyílt szemmel figyelte az eseményeket.
-
Te mit keresel itt? – kérdezte vádlón.
-
Csak aludtam.
-
Ja persze csak aludtál, de amíg te isten tudja miket álmodtál, én tűvé tettem érted ezt a nyomorult kastélyt, és ráadásul a barátnőid is halálra aggódják magukat. – vágta Luna szemébe a dolgok állását.
-
Óh. Ne haragudj.
-
Már készülnöd kéne a bálra.
Luna felállt az ágyról, és épp indulni készült.
Draco meglepődött. Mielőtt Luna kimehetett volna az ajtón megragadta a kezét, de most nem azzal az erős szorítással, mint ahogy szokta, hanem csak úgy normálisan.
Luna Draco felé fordul, úgy válaszolt neki.
-
Mert senki nem hívott el.
-
Ó! Értem.
Azzal a fiú már mást nem mondott neki, így Luna kiment a szobából. Jaj de hülye vagyok. Kapott észhez Draco, és gyorsan Luna után sietett.
-
Várj! – kiáltott utána.
-
Igen?
-
Eljönnél velem?
-
Micsoda?
-
Természetesen kizárólag, mint barátok.
Luna elmosolyodott.
-
Rendben. De akkor most megyek készülődni. Majd találkozunk a nagyterem ajtaja előtt.
-
Oké.
Így hát mindketten mentek készülődni az estére. Luna épp hogy beért a hálószobájába, Natalie és Lucy egyből leszedték a fejét.
-
Nyugi már itt vagyok.
-
Hol voltál?
-
Mit csináltál?
Ezekkel és egyéb hasonló kérdésekkel bombázták a lányt, így Luna inkább mindent elmondott nekik, majd mindhárman készülődni kezdtek, hiszen alig maradt fél órájuk a kezdésig. Mikor már mindhárman készen álltak az indulása, Luna végignézett barátnőin. Natalien egy hosszú hófehér ruha volt, arany szegélyekkel. Kesztyűje nem volt, mivel a ruhájának hosszú ujja van. Haját begöndörítette, és felül csinált egy kisebb kontyot. Enyhe sminket tett fel. Nagyon szép volt.
Lucyn egy pink színű ruha volt. Alul fodros volt, és nagyon jó volt a szabása. A ruha a vállát szabadon hagyta, amivel igazán meg lehet bolondítani a fiúkat. Haját nem tette kontyba, kiengedve maradt, így az ráomlott vállára. Egy egyszerű hajpántot tett bele.
-
Lányok, csodásak vagytok! – mondta Luna.
-
Te is szuperül nézel ki. – bólintott Natalie.
Lunán az édesanyjától örökölt ruha volt. A színe, hófehér és kék volt. Kiemelte Luna nagy kék szemeit. Haját kontyba fogta, csak egy tincset engedett ki belőle, ami csavartan a vállára omlott.
-
Köszi. Akkor indulhatunk.
A lányok bólintottak. Amikor kiértek az ajtóhoz, Lucy és Natalie már csatlakozott is a párjukhoz.
Luna lement a nagyterem elé, hiszen oda beszélte meg Dracoval a találkát. Először nem látta őt, majd megpillantotta szőke haját, ami kitűnt a tömegből. Dracon sötétkék talár volt. Haját felzselézte. Mintha csak összeöltöztek volna. Draco mihelyst meglátta Lunát, elindult felé.
-
Öhm.. Nagyon szép a ruhád. – próbált valamit kinyögni magából.
-
Köszönöm. – pirult el Luna.
-
Akkor mehetünk. – nyújtotta ki karját Draco.
Luna bólintott, majd belekarolt a fiúba és elindultak befelé a nagyterembe. A terem tömve volt a diákokkal, mind a hazaiakkal és a külföldiekkel. Draco egy üres négyes asztalhoz vezette Lunát, majd leültek. A nagyterem ünnepi hangulatban pompázott. Gyönyörű égősorok lógtak lefelé a mennyezetről. Az asztalok megint a terem szélén helyezkedtek el. Luna egy ismerőst sem látott még, olyan nagy volt a tömeg.
-
Lehet egy kérdésem? – szólalt meg hirtelen Draco.
Luna bólintott.
-
Szóval honnan tudtad meg az igazat?
-
Hm. Hát véletlenül kihallgattam Parkinsont.
-
Véletlenül? – csodálkozott Draco.
-
Hát az úgy volt, hogy ő nem tudta hogy én is bent vagyok a mosdóban, és hisztizett az egyik barátnőjének. Fel volt háborodva, hogy nem vele jöttél el a bálba. Tényleg amúgy miért nem őt hívtad el?
-
Mert idegesítő és elegem van belőle. És még veled is jobban el tudok lenni, mint vele.
-
Óh!
A diákok kezdtek elcsendesedni, és elfoglalták az asztalokat. Lunáék mellé Lucyék telepedtek le. A tanárok is végre valahára elfoglalták a helyüket. Lewis egy türkizkék talárt viselt, hosszú haját pedig hátul összefogta. David Bahn még most is szúros szemmel nézett rá. Rajta arany talár volt és haját ő is hátrafogta. Dumbledore jelezte, hogy szólni kíván. A diákok rögtön elcsendesedtek.
-
Hát jó estét kívánok mindenkinek. Örülök, hogy ilyen sokan megjelentetek ezen eseményen. Remélem mindenki jól fogja magát érezni, a zenekar már készen áll egy jó kis bálra. A buli addig tart, amíg lesz még aki táncol. A vacsorával kapcsolatban szeretnék még pár szót szólni. Ugyan úgy működik a rendelés, mint a Halloween partyn. Akkor most már mindent tudtok úgy hogy jó szórakozást mindenkinek.
Azzal Dumbledore leült, a diákok meg éljenzésbe és tapsviharba törtek ki. Luna az étlapra nézett, és észrevette, hogy sokkal több a választási lehetőség, mint a múltkor. Az itallap is bővült. Luna látta, hogy Draco vajsört rendel, de nem csak magának.
-
Tessék. Szeretném ha jól éreznénk magunkat.
-
Köszi. Oké.
Luna belekortyolt az italba. Az egyből felmelegítette őt.
-
Hé báyus nekem nem is rendelsz? – fakadt ki mosolyogva Lucy.
-
Te még kicsi csikó vagy ehhez. – vigyorgott Draco.
Lucy karba font kézzel hátat fordított bátyának. Luna észrevette Hermionét, és nagyon meglepődött a párját látva. Tudta, hogy ez egyszer be fog következni, de hogy ilyen gyorsan azt nem gondolta volna. Ron felhúzta a szemöldökét, és küldött egy lenéző mosolyt Dracoék felé, amikor látta kivel van ex barátnője.
-
Akarod, hogy elintézzem? – nyúlt a pálcája után Draco.
-
Á dehogy. Kit érdekel mit csinál, vagy hogy mit gondol!?
-
Így van.
Miután már teleették magukat, a zenekar is belekezdett egy lassú, lágy zenébe.
-
Mi megyünk táncolni. – szólt Lucy és párjával együtt el is mentek.
Luna zavarja jött. Ő nem tudott lassúra táncolni, bár nem is hiszi, hogy Draco elhívná. Így hát csak nézte a sok táncoló párt. Draco nem hitte volna, hogy ilyen nyugodtan el tud lenni Lunával. Tudta, hogy ő nem olyan idióta, mint a kedvenc hármas csapata, de azt nem hitte volna, hogy ilyen normális is tud lenni.
-
Jösz? – kérte fel a lányt.
-
Hova?
-
Hát táncolni. – felelte kézfeltartva Draco.
-
De én nem tudok táncolni.
-
Akkor jó, mert én sem.
-
Höh! (mosolyodott el Luna)
-
Akkor menjünk.
Azzal Draco és Luna bementek a táncparkett közepére. Draco magához húzta Lunát, és kezével átkarolta a derekát, másik kezével pedig megfogta a kezét, és elkezdtek táncolni. Nem voltak annyira vészesek, de jók sem. Inkább mulatságos látványt nyújtottak. A hollóhátasok csak mosolyogtak rajtuk, a mardekárosok ellenben hangosan morogtak és fújjoztak, de a pár ezzel egyáltalán nem törődött. Nagyon jól érezték magukat így együtt. Szinte egész jól alakult az este, nagyon sok számot táncoltak végig órákon át, mindaddig, míg egy dühös lány félbe nem szakította őket. Na vajon ki?! Pansy Parkinson lépett közéjük és lökte szét őket.
-
Mit képzelsz te buta tyúk? – kérte számon Draco idegesen.
-
Azonnal gyere ki a parkba! Beszélnünk kell.
-
És ha nem megyek?
-
Akkor botrányt rendezek.
Draco röhögni kezdett, nagyon is hangosan. Pansy feje, mint egy pulykáé. Majd megpukkad.
-
Nem megyek veled sehova, és most hagyj minket táncolni.
-
Egy ilyen csúnya és félnótás bambára cseréltél le? Undorító.
Luna ezt nem volt hajlandó elviselni, és egy iszonyúan nagy pofont kevert le a felbőszült lánynak.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
