Az igazi
Egy pillanat volt az egész
Egy pillantás és kész
Tudtam, hogy nem lehet más
Csak az igazi társ
Ahogy a szürke szemekbe néztem
Valami megdobbant bennem
Ő is rám nézett és mosolygott
Nem szóltam, már mindent tudott
Megszűnt körülöttünk mindenki
Nem létezett már többé senki
Elindult hát végre felém
Vártam, hogy oda érjen elém
Mikor ott állt előttem
Kezével megérintett engem
Végig simítottak ujjai arcomon
És hallotta halk sóhajom
Egymás szemébe néztünk
És nem kellett, hogy beszéljünk
Ajkaink lassan összeforrtak
Nyelveink táncot jártak
Hosszú percekig így álltunk
Majd nagy nehezen szétváltunk
Ő finoman átölelt, és odahajolt
Egy halk dallamot dúdolt
Mikor elengedet, és szétváltunk
Fülemben motoszkált a kis dalunk
Ettől fogva már jól tudtam
Hogy, kit kerestem megtaláltam.
|