Kövess - Ne félj
Kövess, ne félj!
Én vagyok az éjben a fény!
Kövess, ne féltsd magad!
Én vagyok a sárban a smaragd!
Ne félj, csak kövess!
Mentsd meg a lelkemet!
Ne félj, csak kövess!
Nyisd fel az aranytól elvakult szemeket!
Kövess! Járj a nyomomon,
Hagy támaszkodjak meg erős vállaidon!
Kövess, tarts az aranyvér-tenger felett,
És én megosztom veled a lelkemet!
Ne félj, csak szorítsd a kezem,
És én neked adom most mindenem.
Ne félj, csak mindig légy velem,
S én átvezetlek tűzön, tengeren!
Kövess! Kövess! Kövess engem,
Fogadd el, ki vagyok, és hogy honnan jöttem!
Kövess! Bocsásd meg, miről nem tehetek,
Add a tied, fogadd az enyém: cseréljünk szívet!
Ne félj! Apja ellen lázadhat a gyermek,
Kinőhetem én a gúnyt, miben felneveltek.
Ne félj! Véremben a ragyogást,
Szerelmünk ragyogja túl. – Csak az, és semmi más!
Kövess! Arany és sár,
Együtt marad, ha egymásra talál.
Ne félj, nincs mi közénk álljon,
Ha volt rá út, hogy szívünk egymásra találjon!
Kövess! Mindig együtt leszünk.
Harag, gúny, származás, nem állhat ellent nekünk!
Ne félj, mert Nap vagy, s én vagyok a Hold,
Jó és rossz, mi Egy lesz, mert mindig is Egy volt!
|