Bilincs
Jeges tûz emészt fel belülrõl..
Arcunkat könnyként mossa az esõ
Tekinteted fénye elhalványul
Boldogságunk álarca lehull
Testem remeg.
’szi szél kavar fel
Tört reményeink az út porában,
Régi boldog álmodozás rabságában.
Tekinteted bilincs lelkemen.
Öld meg bennem a sötétséget,
Fakó fényével a múltnak.
S õrizd meg szívedben halott álmainkat.
|