Soha
Soha nem feledem tekinteted,
S azokat a szürke szemeket,
Melyekkel szememet kerested,
Soha nem feledlek! Elhiheted!
Soha nem hiszem el, hogy szerettél
Azokon a borongós napokon,
Amikor esőcseppek kopogtak az ablakon
A parkba szakadó záporban lementél.
S engem kerestél, de nem találtál.
Én az ablakból néztelek,
S magamban kértelek,
Találj meg, mit utána soha már.
Elmentél. Én nem mentem utánad,
De semmit sem feledtem.
Csak abban reménykedtem,
Hogy egyszer teljesül vágyad.
Hagytam, hogy elsodorjon az ár,
Szerelmünk szétvált köddé,
És nem leszünk mi többé
Soha, soha már...
|