Amit nem látsz
Hermione, Ron és Harry úgy döntöttek – persze utóbbi kettő javaslatára -, hogy kicsist kimennek sétálni. Ám nem csak ők döntöttek úgy, hogy aznap rövid sétafikálásra indulnak – de erről majd a továbbiakban szó esik.
A láthatatlanná tévő köpenyt fent hagyták, mivel olyan sötét volt, hogy azt sem tudták, egymás mellett mennek e még.
Hermione – bár erről nem tudott – már nem Harry és Ron társaságában lépkedett, hanem egy tejfölszőke hajú fiúéban. A srác sem gondolta volna, hogy a kis sárvérű Grangerrel sétálgat. Azt hitte, Pansy megy mellette.
A kis csapatok változnak. Hermione-Harry, Ron-Draco, Pansy-Piton.
-
Jajj, Pansy – állt meg Draco. Kitapogatta a – szerinte – lány körvonalait, és magához vonta, majd adott neki egy csókot. Ron ellökte magától.
-
Ki a franc vagy, és miért molesztálsz? – kérdezte hangjában egy kis félsszel.
-
Weasley?
-
Malfoy?! – döbbent meg Ron. – Te ledugtad a nyelved a torkomon? Blöeh… borzalom, amint felmegyek egy órán át a zuhanyzófülkében fogok állni, és öblíteni fogom a szám… Fujj! Tudom, hogy Parkinson nem egy álomcsaj… de azért mégsem kellene fiúkkal kezdened.
-
Azt hittem, Pan vagy…
-
Pan? Pansy? Pansy cica? Fujj, hánynom kell – mondta Ron, és inkább továbbállt.
Eközben pár bokorral odébb:
-
Tudod, Drac, mióta lefeküdtünk, te vagy minden álmom! – kiáltott fel Pansy, és Piton ölébe vetette magát, majd elkezdte csókolgatni a férfit. Pipo csak leengedte karjait, amivel addig a lányt tartotta az ölében, és puff… De még mennyire, hogy puff…
-
Drac! Hová mész.
-
Ezért még számolunk, Parkinson – mondta fagyosan Piton.
Harry-Mio jelenet.
-
Te ki vagy? – kérdezte Mione, mikor lefejelték egymást.
-
Teljesen…
-
Jajj, Harry, te vagy az? Már azt hittem… egyedül vagyok… - kezdett bele Hermione a szövegelésbe, ami Harry szerint jó félórás lesz… úgy döntött, inkább megkeresi Ront. Így hát otthagyta halkan minden, mi jót*, és elkezdett barátja után kutatni. Hermione szegéééééénykém meg beszélt ott magában… egy fának… hát igen, elég lehangoló.
Harry elindult valamerre, de alig tett meg pár métert, felbotlott egy testben.
-
Ron? Te vagy az? – suttogta.
-
Nem. Én vagyok az!
-
Parkinson?! – nyögte Harry, majd felállt. – Mi a jó eget művelsz itt?
-
Nézem, hogy süt a nap. Szerinted?! – Nem várt választ. – Tényleg ennyire szörnyű ember vagyok, Potter? Dracika itt hagyott…
-
Meg tudom érteni… - morogta Harry.
-
Parancsolsz?
-
El sem tudom képzelni! – mondta drámai, megértő hangon Harry. Erre Parkinson hozzábújt. Szegény fiú nem tudott kitérni a váratlan támadás elől, de el sem tudott menekülni: Pansy olyan vasmarokkal tartotta, mint én a… mint én még soha semmit.
Eközben Draco valahogy Herm közelébe keveredett. A fülében lüktetett a vér a feszültség miatt, így – mivel tudta, mennyit szokott átlagosan pofázni Pansy – azt hitte, ő van ott. Mögé ment, hozzábújt, és elkezdte simogatni. Hermionét, akinek erre a torkárra forrt a szó. Azt hitte Harry bolondozik vele, így mikor Draco óvatosan megfordította, és megcsókolta, nem tudta, mitévő legyen. Ha most ellökné magától „Harryt”, a fiú talán örökre megharagudna rá… ha viszont belemegy ebbe a… „játékba”, az neki lesz kellemetlen. Végül az erős fiúkarok elengedték. „Erős”? – üvöltött fel magában Mio.
-
Ó, aranyvér patakom – dünnyögte Draco. Hermionének hirtelen ismerős lett ez a hang… de a beszédstílus egyáltalán nem rémlett neki.
-
Malfoy? – kérdezte óvatosan
-
Ó, jobban szeretem, ha Dracnak hívsz…
-
Jól vagy, Malfoy? – nézett kíváncsian a szemébe Mione. Draco akkorát ugrott, hogy rálépett landolás közben Hermione lábára. Az nagyot visított, féllábon ugrálni kezdett, majd lefejelt egy faágat, és összeesett. Szegény Draconk meg belegurult a Fekete tóba.
Eközben Ron és Piton egymásra talált! Na, ne értsetek félre. Mikor egymásnak mentek, Ron óvatosan kérdezett:
-
Igaz nem akarsz megint lesmárolni, Malfoy?
-
Weasley! Ötven pont, mert sötét van! Húsz pont, mert nem látlak, tíz pont, mert fent hagytam a pálcám, és harminc pont, mert lemalfoyoztál.
Ron arca zöld árnyalatot vett fel, és lehányta Pitont… valahol a feje tetején.
-
Bocsánat, tanár úr, úgy tűnik nem kellett volna megennem Csámpás ürülékét…
-
SZÁZ PONT A GRIFFENDÉLTŐL!
Így Piton fogcsikargatva elindult arra, amerre Ront sejtette, de sajnos, ő is lefejelt egy… falat?
Ron csak a szemét meresztette, majd elbotorkált valamerre....
Harry és Pansy kapcsolata egyre jobban forrt. Harryben legalábbis a düh, míg Pansyben az imádat.
Reggel Dumbledore kiment, hogy megsétáltassa pórázos főnixét, és úgy talált rá mind a hat emberre. Kissé mosolyogva ő is lefeküdt közéjük.
|