|
Pipogyusz
-
Sirius, te meg vagy húzatva? - James kikelt magából. Olyan dühvel kiáltott rá barátjára, mint még soha.
-
Nyugi, Ágas! Csak megvicceltem egy kicsit.
-
És arra nem gondoltál, mi történhet? - kiabált tovább Tapmanccsal.
-
Dehogynem... - vont vállat Sirius - Holdsáp vacsorázik egy jót.
-
És ki is csaphatják miatta! - Erre már Féregfark is odafigyelt. Eddig az ablaknál állt, és egykedvűen bámult ki rajta
-
Ki... Kicsaphatják? - kérdezte félve - De nem fog kiderülni, ha megeszi Pitont... Hiszen senki nem látja...
-
Ugyan, dehogynem fog kiderülni! Ha Pomfrey Lupinért megy, megtalálja a csontokat... És mivel Pipogyusz nincs sehol, biztosak lesznek abban a tanárok, hogy Holdsáp megölt egy diákot.
-
Ó-ó... - mondta Féregfark - Ágas, nézd!
James odament az ablakhoz, és kinézett. Ott, ahova Peter mutatott, egy sápadt arcú, hosszú hajú fiút vett észre. Kezében egy hosszú, körül-belül másfél méteres bot volt, és a fúriafűz felé ment...
-
Ez nem lehet igaz! - Csapott a homlokára James - Hogy lehet olyan hülye, hogy elhiggye, amit mondtál neki?
Ágas fölrohant a hálóterembe, és előkapta a mágikus köpenyét. Lefutott, és a portréajtót szinte kirobbantva rohant a nagy tölgyfaajtó felé. Útközben magára kanyarintotta a köpenyét, és így indult el a fúriafűzhöz. Ekkor vette észre, hogy valaki követi.
-
Ágas! Ágas! - kiabált utána Peter - Milyen őrültségre készülsz már megint?
-
Féregfark - mondta James, fejéről levéve a köpenyt - De jó, hogy itt vagy! Változz át, és érintsd meg a fát!
-
Mit akarsz... - Ekkor esett le Pettingrewnak is - Te utána akarsz menni? Nem vagy normális! Hagyd ott, és ne kockáztass! Nem ér ennyit Piton!
-
Tudom! De Holdsápért meg kell tennem. Ha Piton élve kijut, akkor egy nap sem telik bele, és az egész suli tudni fogja, hogy Holdsáp vérfarkas. Gyorsan, nincs időnk! Változz már át!
Peter gyorsan patkánnyá alakult, és elrohant a fűz felé. Valószínűleg ő is felfogta a helyzet komolyságát. Néhány pillanat múlva, James tovább rohant a teliholdas éjszakában, és amikor a fához ért, az már megdermedve állt, és Féregfark is ember volt.
-
Menj vissza a kastélyba! - mondta James, és a köpenyét odaadta barátjának - Piton nem láthat meg!
Pettingrew fogta a lapot, és magára húzta a köpenyt. A fű zizegése adta Ágas tudtára, hogy Peter visszafutott. Gyorsan bebújt a rejtett csapóajtón, és Piton után eredt. Hamar utolérte, ugyanis míg Piton életében először járt az alagútban, James már ösztönösen kerülte ki a gyökereket és köveket.
-
Piton! - üvöltötte - Állj meg!
-
Potter! - nézett vissza a Mardekáros - Mit keresel itt?
-
Fordulj vissza!
-
Majd pont te fogod megmondani nekem, hogy mit csináljak!
-
Ekkor mindketten megtorpantak. Közel voltak az alagút végéhez, és jól halható volt Holdsáp üvöltése.
-
Piton, ez egy vérfarkas! Tünés innen! - James maga sem értette, miért nem fut el ő is. Vagy legalább alakul át... De tudta, addig nem teheti, amíg Piton látótávolságon belül van.
-
Szóval ez van a ti kis Lupin haverotokkal, mi? - Piton nem ijedt meg, sőt, elvigyorodott. Végre talált egy érvet, amivel megzsarolhatja, sőt, sakkban tarthatja Griffendéles ellenségeit. Azonban nem volt sok ideje vigyorogni, ugyanis a Szellemszálás padlója berobbant, és egy vérfarkas esett be az alagútba. Piton habozás nélkül megfordult, és rohanni kezdett visszafelé az alagútban. James elővette a pálcáját, és Holdsápra célzott vele...
...Megátkozni viszont nem tudta. Saját lelkiismerete bénította meg. A vérfarkas vicsorgó pofával közeledett, valószínűleg nem ismerte fel Jamest.
-
Holdsáp, barátom... - James reszketett, de kezét nem eresztette le. Holdsáp méterekre volt csak...
-
Stupor! - kiáltotta az utolsó előtti pillanatban észbe kapva James.
A vérfarkas megdermedt, és a földre esett. James meghűlt vérrel állt, és az előtte fekvő szerencsétlen sorsú barátját nézte. Megfordult egy pillanatra, és látta, hogy Piton már a kijáratnál van, már csak másodpercek kérdése, és kiér a szabadba. Amikor már eltűnt, James megnyugodva visszafordult, és az éppen ébredező vérfarkasra nézett. Az állatokra minden bizonnyal nem hatnak olyan erősen az átkok, mint az emberekre. James behunyta a szemét, elrakta pálcáját, és átváltozott szarvassá. Pár pillanattal később, amikor Holdsáp magához tért, már egy szarvas állt vele szemben. Vérben forgó szeme hirtelen megváltozott, és sokkal szelídebben nézett fel az előtte tornyosuló állatra. Ágas pedig csak nézte őt... Ilyenkor szavak nélkül is megértették egymást. Holdsáp megfordult, és elindult az alagút roxmortsi vége felé. Azonban alig pár lépést tett, hirtelen megfordult, és vicsorgó tekintettel támadt rá Ágasra. A szarvas nem habozott, maga elé tartotta agancsait, és azokkal ellökte a rá támadó barátját. Nem értette, miért támad rá, hisz a vérfarkas csak emberekre veszélyes... Azonban tudta azt is, hogy nem tarthatja így föl sokáig. Megfordult, és vágtatni kezdett a kijárat felé. Hallotta ugyan, hogy Holdsáp mögötte fut, de ez csak ösztönözte a gyorsításra. Kitörte a csapóajtót, és a rögtön a Tiltott Rengeteg felé vette az irányt. Azonban megcsapta a fülét egy kutya ugatása...
Tapmancs ugatva vetette rá magát a vérfarkasra, és ezzel menekülési utat biztosított Ágasnak. Azonban a szarvas egy pillanat alatt visszaváltozott emberré, és előhúzta a pálcáját. Tapmancs továbbra is küzdött Holdsáppal, így James nem tudta biztosan rászórni a farkasbénító-átkot. Azonban tudta, nem várhat. Az első jó alkalomnál elkiáltotta magát:
-
Sanguiscanis! - És Holdsáp azonnal megdermedt. Most sokkal hatékonyabb volt az átok, mint az alagútban.
James lihegve a hátára feküdt, és csak lihegett...
...Mindaddig, amíg egy éjfekete kutya oda nem ment hozzá, és átváltozott.
-
Ágas, jól vagy? - kérdezte Sirius
-
Soha jobban - mondta James, még mindig nehezen szedve a levegőt.
-
Nem akartam ekkora galibát okozni, ugye tudod...
-
Persze... De egyet ígérj meg.
-
Bármit, Ágas, bármit.
-
Legközelebb te menj el Pipogyuszért.
-
Hát, ezt nem ígérhetem - vigyorodott el Sirius - de ha kitalálsz valami jó tréfát, akkor magamra vállalom a balhét.
-
Na, azt már nem! - vágott vissza James - Egyszer szeretném én is elvinni a pálmát!
És így, Piton megtréfálásán viccelődve érte őket a reggel...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
