|
A sértések harca
Nagyon komoly párbajnak lehettek tanui...
Egyszeri alkalomként indult. Draco azt mondta, hogy jobb sértegetésekben, mint Harry, és Harry elfogadta a kihívást. Minden hetedéves összegyűlt a Szükség Szobájában szombat este, ami most egy boksz- ring alakját vette fel. Körülbelül négy órán át tartott... Harry és Draco csak szórta a sértéseket egymásra, a tömeg nevetett és éljenzett. Végül Draco került ki győztesként, oly módon sértegetve Harry férfiasságát, hogy a tanulók levegőért kapkodtak a sokktól.
-
Nyertem, Potter!- kiáltotta Draco, amint Harry rábámult és elhagyta a ringet. A szőke csak nevetett a kihívója visszavonulásán, míg Harry szégyenkezve és mérgesen kiment a szobából.
-
Én vagyok a bajnok! Senki nem bír legyőzni engem!- vigyorgott rá Draco szemtelenül társaira.
A következő héten mindenki- még a mardekárosok is- egyetértettek abban, hogy Dracot helyre kell tenni. Ezelőtt még csak arrogáns volt, de most már olyan visszataszítóan egoistává vált, hogy szinte lehetetlen volt elviselni. Odamentek Dracohoz és felajánlották, hogy jelenjen meg a Sértések harcán következő szombaton is, és ő választhatja ki az ellenfelét is.
Draco önelégülten mosolygott mindannyiukra, meggyőződése volt, hogy megtartja címét.
-
Oké, benn vagyok. Mondjátok meg Weasleynek, hogy őt választom, és jobb lesz, ha felkészül a vereségre.
Ron nem nagyon lelkesült fel a hír hallatán:
-
De hát én képtelen vagyok megverni őt! Nem tudok ilyen gyorsan gondolkodni!
Harry és Hermione edzették őt, hogy készülten érkezzen szombaton. Ők úgy gondolták, hogy Ronnak meglehetősen tisztességes esélye van a nyerésre, mindaddig, míg nem hagyja, hogy a sértések túlzottan felidegesítsék. Ugyanis Ron teljesen elveszti a fejét, mikor Malfoy megpróbál gúnyt űzni a családjából, és csak remélni tudták, hogy Malfoy nem fog lealacsonyodni ilyen mélyre.
Mindenki a Szükség Szobájában tolongott. Izgatottan beszélgettek és téteket tettek. Draco belépett a ringbe, ahol Blaise felemelte a karját.
-
Bemutatom nektek a sértések bajnokát, Draco Malfoyt!
Csak néhány taps hallatszott, viszont annál több fújolás és sziszegés.
-
És most érkezik a kihívója, Ron Weasley!
Blaise Ron felé intett, és a tömeg hangos éljenzésben tört ki. Ron kábultan nézett körbe, majd átlépett a ringet szegélyező köteleken, és végül szembe nézett Dracoval… aki vigyorgott és előrelátóan dörzsölte össze a kezeit.
Blaise hangosan füttyentett, és a tömeg elcsendesült.
-
Van néhány szabály, amit át kell néznünk.
-
A francba a szabályokkal!- kiáltotta valaki.
Blaise megforgatta a szemeit, majd folytatta.
-
Először is, nincsenek pálcák!
Fújolások és káromkodások hallatszottak szerte a teremben.
-
Másodjára, csak semmi fizikai érintkezés! Ez azt jelenti, hogy semmi verekedés, ütés, gáncsolás, rúgás, hajhúzás, szemkiszúrás stb.
Draco elvigyorodott és fennhagon megszólalt:
-
Ez igazán nem jelenthet problémát, vagy igen Weasley, hisz mindannyian tudjuk, hogy úgyis szétrúgnám a segged.
-
Csak fogd be Malfoy, és készült a vereségre!- kiáltotta Ron, és a tömeg megint éljenzett.
-
Háromig számolok, s kezdődjék a harc!- mondta Blaise- Egy. Kettő. Három!
Ezután kivonult a sarokba, és a többi nézővel együtt várta, hogy elkezdődjön a szócsata.
Malfoy rávigyorgott Ronra:
-
Csináljunk egy 'A te anyád...' fordulót?
Ron elsápadt. Remélte, hogy Malfoy nem fogja ebbe belerángatni a családját. De mégis mit gondolt? Ez Mafoy, nemde? Még szép, hogy sértegetné a családját.
Draco levette a köpenyét, és a sarokba dobta. Ezután elkezdett körözni a ringben, kezeit a háta mögött tartva. Megállt Ron mögött, és így szólt:
-
A te anyád olyan kövér, hogy nem lehet biztosan megállapítani, mikor ugrik!
Ron megpördült a tengelye körül, az arca kezdte felvenni a haja színét.
-
Azt hallottam, az anyádat kirúgták a munkahelyéről, a spermabankból. A főnöke ugyanis rajtakapta, ahogy issza a munkáját!"ó
-
OHHHHH!- hallatszott a tömegből.
Draco elmosolyodott, egyenes, fehér fogai csak úgy csillogtak.
-
A te anyád olyan kövér, hogy kisebb kövér nők keringenek körülötte!
Néhányan kuncogtak, vagy nevettek.
-
Oh, igen?- mosolygott Ron vissza - A te anyádnak a mellei fából vannak, és ezt hódok eszik!
Draco ezen majdnem elnevette magát, ez igencsak nevetséges beszólás volt. De magában tartotta, és válaszolt:
-
Az anyád olyan kövér, hogy ő már nem diétázik, hanem triétázik. És az a mottója: bármid van, én kipróbálom!
Ron kezdett felidegesedni, ez az egész duma az anyjáról igazán kezdett rossz irányba kanyarodni.
-
A te anyád olyan hülye, hogy próbálna egy követ ledobni a földre, de még azt is elrontja!
Draco megrázta a fejét.
-
A vesztedbe tartasz, Weasley! Az anyád háza olyan mocskos, hogy az egerek és a csótányok homokjárókban versenyeznek!
A nézőkön a nevetés hulláma söpört végig, ennek a sértésnek a hallatán, és ez csak fokozta Draco önbizalmát.
-
Adj ki magadból mindent, Weasley!
Ron körbenézett. Már majdnem kifogyott a 'te anyád…' szidásokból, és elkezdett pánikolni.
-
Az anyádnak olyan a teste, hogy nem áll meg, de az agy meg el se indul!
Senki nem nevetett, hulla csend honolt az egész teremben.
-
Ez szörnyű volt, Weasley!- mondta Draco a fejét rázva és nyelvet csettintve.
-
Készen állsz, hogy legyőzzelek?
-
Draco nagy levegőt vett és elkezdte egymás után darálni a sértéseket Ron anyjáról.
-
Tudtad, hogy a legyeknek azért vannak szárnyaik, hogy még ebben is legyőzzék anyádat? Az anyád olyan ronda, hogy az apád csak azért kíséri el minden nap a munkahelyére, hogy ne kelljen búcsúcsókot adnia! Olyan szegények vagytok, hogy szalmát loptok az anyád óljából!
Ron csak állt a ring közepén, fülei már vérvörösek voltak, az ökleit pedig szorosan összeszorította. Már bármelyik másodpercben felrobbanhatott.
Draco együtt nevetett a többiekkel.
-
Szó se lehet róla, Weasley! Az anyád olyan ronda, hogy megríkatja a vak gyerekeket is!
Ron teljesen bevadult és Malfoynak rontott, a földre taszítva a szőke mardekárost. Őrületes tempóban kezdte el püfölni.
-
Csak fogd be, és hagyd békén az anyámat!- kiáltotta.
Blaise gyorsan feléjük futott, é nagy nehezen leszedte Ront Dracoról, aki még mindig nevetett monoklis szeme, és vérző szája ellenére. Blaise kilökte a csapkodó Ront a ringből, és bejelentette, hogy Draco a bajnok.
-
Győztél! A verhetetlen Draco Malfoy! - emelte fel győzedelmesen a fiú kezét.
-
Így van! Veretlen! Senki nem bír leverni ebben!
Draco észrevette Ront, akit épp Harry és Hermione vezetett ki az ajtón.
-
Hé, Weasley! Bocsánatot kérek, az anyád szidásáért. Jobban kéne tudnom… a pokolba is, az apját még nem is ismerem!
Ron kicsavarta karját Harry szorításából, és a ring felé rohant. Valaki azonban kitette a lábát, így ő arccal előre zuhant, és eltörte az orrát. Draco csak nevetett és mutogatott.
Még aznap este Hermione a klubhelyiségben ült, és azon gondolkodott, ki lenne elég jó Draco ellenfelének.
-
Pansy! – kiáltott fel csettintve.
-
Mii?- kérdezte Harry.
Hermione felállt a székéből és a portrélyukhoz sétált.
-
Pansy a tökéletes ember, aki helyre tudja őt tenni.
-
Soha nem veszed rá erre! Még az utat is tiszteli, amelyre Malfoy rálép- mondta Ron.
Hermione tudálékosan ránézett.
-
De van valami, amit nem tudsz. Malfoy nemrég dobta őt valaki máért, és ezért ő most bosszút akar. Szerintem megcsinálja!
-
Ezúttal Draco, megtaláltuk a megfelelő ellenfelet.
-
Tőlem rendben- mondta Harrynek- Gyerünk!
Pansy természetesen készen állt a harcra. Draconak le kellett szállnia a magas lóról, és ő akart az lenni, aki majd rendre teszi ezt az önelégült korcsot. Hermione adott neki néhány könyvet a sértésekkel kapcsolatosan, amire postán tett szert, és sok szerencsét kívánt a lánynak.
Szombaton, a Szükség Szobája teljesen tele volt, nemcsak a hetedévesekkel, hanem hatodévesek is eljöttek. Ron, Harry, Ginny és Hermione előrefurakodtak, utat törve maguknak a teremben. Észrevették Dracot, ahogy a ring közepén áll, gazdag ruhákba öltözve, mint mindig, arcán színtiszta arrogancia tükröződött.
Blaise is belépett a ringbe, és a tömeg elcsendesült.
-
A mai mérkőzés egy kicsit eltérő lesz, ugyanis Malfoynak mindaddig be lesz kötve a szeme, míg az ellenfele is megérkezik a ringbe. Nem tudja, és nem is fogja tudni, hogy kit fog sértegetni, addig, míg a párbaj el nem kezdődik. Ellenfelének néhány napja volt, hogy felkészüljön. Reméljük tudják mit csinálnak.
Blaise előhúzott egy fekete selyemkendőt, bekötötte Draco szemét, hogy biztosan ne lásson, mikor Pansy majd jön. A szobában teljes volt a csend.
Pansy besétált a ringbe, szemeiben tűz égett, kész volt a harcra.
-
Bemutatom nektek a nőt, aki bátran belegyezett, hogy kiáll Draco Malfoy, a veretlen bajnok ellen!
Draco gúnyosan horkantott, mikor Blaise bejelentette, hogy egy lány lesz az ellenfele. Levették a kendőt a szeméről, és előtte állt az ex-barátnője, aki nagyon haragosnak nézett ki.
-
Pansy Parkinson!- kiáltotta Blaise, és üdvvihargás tört ki.
-
Tudjátok a szabályokat, akkor háromra. Egy. Kettő. Három!
Blaise kimászott a ringből, és csatlakozott a többi mardekároshoz, hogy élvezze a showt.
-
Draco jobb a sexben, mint bárki más, akit ismerek. Most már csak egy partner kellene neki!- mosolygott kedvesen Pansy.
-
Pansy, olyan átkozottul csúnya vagy, hogyha bedobnának a tóba, napokig súrolhatnák a mocskod. – mosolygott vissza és kacsintott- mondj jobbat!
Pansy kuncogott, és megforgatta a szemeit.
-
Tartalékold az erődet, Malfoy! Szükséged lesz még rá, hogy feljavítsd a randidat.
A szoba füttyükbe és tapsba tört ki, és valaki beordította:
Draco arca a szokásosnál is fakóbbá vált, és halvány rózsaszín pír is jelent meg rajta. Szemei fenyegetően megvillantak.
-
Kölcsönkérhetem az arcodat, amikor a seggem vakáción van?- kérdezte. Pansy már nyitotta volna a száját a válaszra, de Draco félbeszakította.
-
Minden lánynak megvan a joga, hogy csúnya legyen, de te visszaélsz ezzel a kiváltsággal!
Draco lassan odasétált a lány mellé, szinte az arcába mászott. Próbált megszólalni, de Draco elhallgatatta.
-
Fogd be, Parkinson! A beszéd olcsó, de te is az vagy! Te visszataszító bige! Akkora kurva vagy, hogy még az üveggolyókból is kiszívod a színt!
Pansy erre elsírta magát, Dracot seggfejnek hívta, majd ellökte a fiút az útjából, és kirohant a teremből.
Hermione utána futott, a válla mögött még hátraküldve egy dühös pillantást. Draco peckesen körbejárta a ringet, mint valami páva.
-
Még mindig veretlen!- kiáltotta.
Blaise fellépett mellé, és kelletlenül kihirdette, hogy Draco a bajnok. Fújolások és átkozódások hallatszottak szerteszét, olyan hangosan, hogy őt alig lehetett hallani.
-
Tennünk kell valamit!- mondta Ron, és olyan erővel vágta le a kezét az asztalra, hogy a sakkbábuk elmenekültek menedéket keresni- nem hinném, hogy kibírok még egy napot úgy, hogy állandóan azt hangoztatja, hogy ő a nagy ész!
Harry és Ginny is egyetértettek ebben.
Hermione jött be a portrélyukon kipirulva és levegőért kapkodva. Dudorászott, és valami miatt rettenetesen boldognak tűnt.
-
Mi a fenének örülsz ennyire?- kérdezte Ron.
A griffendéles lány lehuppant az egyik kényelmes székbe, és rájuk mosolygott.
-
Gondoskodtam valamiről…
-
Mit értesz ez alatt?- kérdezte Harry- és mégis miről gondoskodtál?
-
Hát a Malfoy- ügyről. Elhatároztam, hogy kihívom szombaton.
-
Mii?!- kiáltotta Ron.
-
Meg fog ölni! Tudod mi lenne… sárvérű így, sárvérű úgy…
Segélykérőn pillantott Harryre és Ginnyre, mindhiába.
-
Szerintem ragyogó ötlet!- mondta Harry.
-
Hermione okos, gyors észjárású, és jobban utálja azt a görényt, mint bárki más, akit ismerek! Tuti ő lesz az, aki majd lelöki őt a magas lóról.
-
Senkinek ne mondjátok meg, hogy én leszek, rendben? Blaise meg fogja kérdezni, hogy van-e valaki, aki ki mer állni Malfoy ellen, és ekkor fogok belépni a ringbe.
-
Haza fogja vágni a drága gatyáját, mikor majd meglát téged!- nevetett Ginny.
Hermione a legkevésbé sem volt ideges; Ron és Harry már kezdték feltételezni, hogy megőrült, vagy valami hasonló. Leggyakrabban csak üldögélt a klubhelyiségben, könyveket olvasott a sértések művészetéről, de olykor órákra eltűnt, épphogy csak az őrjárat előtt ért vissza. Ron és Harry tudni akarták merre jár ilyenkor, és már arra is gondoltak, hogy követik őt, és a tekergők térképét is igénybe veszik, hogy leellenőrizzék mit csinál. De Ginny miatt bűntudatosan éreznék magukat, így tehát maradtak abban, hogy leülnek a klubhelyiségben, és várnak barátnőjük visszatérésére.
-
Hová tűnsz el minden éjjel?- kérdezte Ron, mikor Hermione végre lejött a lányok hálókörletéből, és készen állt az őrjáratra.
-
Semmi közöd hozzá, Ronald! És ha megbocsátasz, dolgom van és Mafoy már vár rám.- mondta és a portrélyuk felé vette az irányt.
-
Malfoy?!- mondta Harry- ez a párbaj előtti nap, és vele kell őrjáratoznod??
Hermione rámosolygott két legjobb barátjára.
-
Úgy közelítem meg, mint egy megfigyelést. A pszihológia jelentős szerepet játszik valaki sértegetésében, és ezt a lehetőséget arra fogom használni, hogy kitaláljam, mi őrjíti meg Malfoyt. Remélhetőleg megtalálom a gyenge pontját, és a saját előnyömre tudom majd fordítani.
-
Sok szerencsét hozzá!- szólt Harry.
Megvárták, míg a lány visszajön, ugyanis meg akartak győződni róla, hogy Malfoy nem tett benne semmilyen kárt. Meg voltak lepődve, amikor kipirultan érkezett vissza, szemei víg táncot jártak… valaminek nagyon örülhetett…
Ijedten felugrott, mikor észrevette őket a kanapén.
-
Megijesztettetek!- mondta, kezeit a szívére szorítva- Mit csináltok még mindig itt?
-
Rád várunk- mondta Harry- tudni akartuk, nem esett-e bármi bajod.
-
Jól vagyok,- mondta, miközben szemei idegesen cikáztak- semmi sem történt.
-
Semmi, mi?- kérdezte Ron, aki most egy másodpercig sem hitt neki.
-
De hát Mafoyról beszélünk!
-
Mondom, hogy nem történt semmi!- vágta rá Hermione, a jókedve már múlófélben volt- és most lefekszem, mert holnap este minden erőmre szükség lesz.
Felsétált a lépcsőn, majd bevágta maga után az ajtót.
Harry és Ron egymásra néztek, és vállat vontak. Már egy ideje feladták, hogy valaha is sikerült megérteniük barátnőjüket.
-
Hogyhogy nem vagy ideges?- kérdezte Ron útban a Szükség Szobája felé.
-
Azért Ronald, mert tudom, hogy nyerni fogok!- mondta Hermione teljes meggyőződéssel.
Beléptek az így is zsúfolt szobába, de ezúttal hátul maradtak Ernievel, Justinnal és Hannahval. Ők épp azt beszélték ki lesz a meglepetés ellenfél.
-
Hollóhátasnak kell lennie! Csak ők elég okosak, hogy legyőzzék!- mondta Ernie- Talán Padma az?
Hannah megforgatta a szemeit.
-
Ez a legképtelenebb ötlet, amit valaha hallottam! Malfoy csak simán megrágná, aztán kiköpné őt.
-
Szerinted ki lehet?- kérdezte Justin Hermionétól.
-
Azt hiszem mindjárt megtudjuk, hiszen itt jön Blaise.!- mondta Hermione, miközben a szíve a torkában dobogott.
-
Köszöntelek titeket a Sértések harcának harmadik fordulójában!
-
Na most már így hívjuk? - kérdezte Ron lenyűgözve.
-
Bemutatom nektek a bajnokunkat… aki szőke, szellemes, és a magatartása nem valami kellemes… az egyedüli, az egyetlen… Dracoooooooo Malfoooooooy!
Ezúttal már senki nem szurkolt neki, kivéve Crackot és Monstrót, akik csináltak egy táblát, amire ez volt ráírva: Draco, a mi hősünk.
-
És most… az új versenyzőnk, aki okos, és természetesen nem minden fiú utána futkos, bemutatom…
Mindenki visszatartotta a lélegzetét. Draco a nyakát nyújtogatta, hogy átlássa a tömeget.
-
Hermioneeeeee Graaaaangeeeer!!
Először sokk, és csend volt, de azután a diákok szétváltak, és éljeneztek, miközben Hermione utat tört magának. Az emberek vállon veregették, és szerencsét kívántak neki. Téteket tettek, és szinte mindenki mosolygott.
A lány átmászott a köteleken a ringbe és szembeállt Dracoval, akinek egy fülig érő vigyorra húzódott a szája.
-
Szóval te vagy az Granger…
-
Így van, Malfoy, én vagyok.
-
Készülj a vereségre, sárvérű!
-
Ellenkezőleg, te görény, úgy gondolom te fogsz kikapni… egy sárvérűtől!
A rajongók a körmüket rágták, és megpróbáltak minél közelebb férkőzni, hogy jobban halljanak.
-
A szabályok… a fenébe a szabályokkal, kezdjétek!
Blaise kisétált a ringből
-
Egy. Kettő. Három!
-
Hogyha egy harci kurvát akartam volna Granger, vettem volna egy kutyát!
Hermione a szája elé tette a kezét és ásított.
-
Folytasd csak te aranyvérű köcsög, mindig ásítok, ha érdekel valami!
Lassan leeresztette a kezét és mosolyogva elindult a fiú felé.
-
Maradj egyhelyben, sárvérű, épp próbállak elképzelni egyéniséggel is!- vigyorgott Draco, ahogy Hermione hirtelen megállt.
-
Olyan öntelt vagy, hogy a két szemed tökéletesen látja egymást.- mondta Hermione, aki most csak állt, mert Draco körözött körülötte.
-
Szerencsés vagy, hogy szépnek születtél, Granger, velem ellentétben, akiről köztudott, hogy nagy hazudozó!
Néhányan nevettek, de a többség kitartóan fülelt, és várt valami igazán jóra.
-
Mond csak Malfoy, ha a szüleid elválnának, még mindig tetvérek lennének, nemde?
Az emberek nevettek, és Ron bekiabálta - Van benne valami, baby!
Draco ledermedt, szemei vészesen megvillantak.
-
Ezért még fizetni fogsz, Granger!
Odasétált elé és belebámult az arcába.
-
Egy igazi ribanc vagy ma Granger, szabad tudnom ki gyújtotta meg a tamponod kanócát?
Hermione mélyen elpirult. Az ilyen női dolgokról való beszélgetés mindig zavarba hozta. Néhány ohh és kuncogás hallatszott a fiúktól, míg a lányok gyilkosan, vagy kényelmetlenül tekintgettek körbe.
Hermione megrázta magát, és újra teljes erővel a ’harctéren’ volt.
-
Tetszenek a fogaid, Malfoy, nagy kár, hogy te sötétebb vagy náluk!
-
Oh, igen Granger? A te fogaid olyan sárgák, hogy amikor becsukod a szád, a szemeid felvillannak.
Az emberek most már tiszta szívből nevettek, ahogy a két ellenség egyre jobban szidta egymást, egyik se mutatta a meghátrálás jelét.
-
Te, Malfoy, olyan vékony vagy, hogy versenybe szállhatnál egy tortillas csipsszel.
Draco percről percre mérgesebb lett.
-
Granger, te olyan szűk látókörű vagy, hogy amikor sétálsz a fülbevalóid egymásnak ütköznek!
-
Malfoy, te vagy az abszolút példa, hogy a hülye gyerekeknek nem kellene megszületniük.
-
Igencsak feltűnő pofád van, sárvérű. Mond csak, hányszor ütöttek már meg?
-
Basszus, ez örökké fog tartani!- mondta Ron Harrynek.
-
Mafoy már nemsoká megtör, látom!- mondta izgatottan Ginny.
-
Legalább nekem vannak barátaim, Malfoy! Ha mindenkit megölnék, aki utál téged, az nem gyilkosság lenne, hanem fajirtás!
Malfoy olyan keményen szorította össze az ajkait, hogy azok elfehéredtek. Izzadságcseppek gördültek le az arcát, és tudta, hogy nem bírja már sokáig.
-
Tudom, hogy kedvelsz, Granger, látom ahogy csóválod a farkad!- mondta és dobott egy csókot. - Csak azért csinálod ezt az egészet, mert nem fogadtam el a sexet, amit tegnap este kínáltál!
A tömegben egyszerre hulla csendd lett. Hermione megdöbbent először, de szinte azonnal helyre rázta magát. Lassan Dracohoz sétált és felnézett rá.
-
Semmi pénzért nem feküdnék le veled, te aljas rohadék!- mondta egy bánatos mosollyal. Majd egy szempillantás alatt elkapta a srác haját, és jól megrángatta a családi örökséget.
Draco szája egy nagy O-t formázott és lassan, szinte süvítve fújta ki a levegőt.
-
Feladod?- kérdezte Hermione.
-
Nem. - mondta fájdalmasan. Még jobban megmarkolta a haját.
-
Feladod?- kérdezte ismét a lány ezúttal jóval ridegebben.
-
Igen!- préselte ki magából- Te nyertél! Eressz el!
Hermione elengedte, így Draco előrezuhant egy magzati pózba, arca már a lila árnyalatait vette fel.
A tömeg teljesen bevadult, ahogy Blaise felmászott a ringbe, és bejelentette őt, mint új bajnokot.
Hermionét, ahogy kilépett a ringből, a barátai a vállukon vitték ki a teremből. Egy rögtönzött bulit tartottak a Griffendél klubhelyiségben, amire minden hatod- és hetedéves meg volt hívva, függetlenül melyik házba tartoztak.
Körülbelül egy óra múlva Hermione észrevétlenül kisurrant és a Szükség Szükség szobája felé vette az irányt.
-
Sokáig tartott!
-
Bocsi- mondta, miközben szemei kezdték megszokni a sötétséget. Egyszer csak a szoba megtelt fénnyel, ami olyan volt, mintha több ezer gyertyából áradna. Ámultan nézett körül, közben két erős kéz hátulról átkarolta.
-
Ez gyönyörű!- mondta, mikor megpillantotta az ágyat fehér szatén ágyneművel a szoba közepén.
-
Sose vádolj meg azzal, hogy nem vagyok romantikus, Granger. Nos, úgy hiszem van egy lerendezendő megállapodásunk- fordította meg a lányt a mellkasához húzva.
-
Mi is volt ez az üzlet, Malfoy? Nem jut eszembe…- simított végig az izmos hátán, körmeit belevájva a húsába.
-
Azt mondtad, hogy beleegyezek abba, hogy legyőzz, számíthatok tőled valami enyhítésre.
Ujjait belefúrta Hermione dús hajába, fejét lassan hátradöntve, hogy előtérbe kerüljön fehér nyaka Megígérted.
-
Igen?- mondta erőtlenül, ahogy Draco megnyalta a nyakát, hullámokat küldve ezzel az egész testébe.
-
Mindig betartom a szavam.
Elhúzódott tőle, és az ágy felé kezdte húzni a fiút az övénél fogva.
-
Sose fogják kitalálni, hogy a ma esti csak megjátszott volt, ugye? - kérdezte, és végigsimított a hasán.
-
Nem, soha.- húzta Draco magához egy forró, szenvedélyes csókba.
-
Mm. Legalább olyan finom vagy, mint ahogy kinézel.
-
És te legalább olyan jól nézel ki, amilyen finom vagy- mondta megtörve a csókot, majd lassan lefeküdt az ágyra.
Forrón, izzadtan, egymásba gabalyodva feküdtek az ágyon, mindketten mélyeket lélegeztek, szemüket becsukták a fáradtágtól.
Egy kis idő után Hermione öltözködni kezdett, miközben Draco az ágyból figyelte őt.
-
Ez volt életem eddigi legjobb sexe, Granger!
Hermione felállt a cipőkötésből, kedvesen rámosolygott, majd így szólt:
-
Ami azt illeti, nekem volt már jobb is, Ronnal például- mondta, és közben a haját a válla mögé lökte
-
Ó és Draco, nem számít mit hallottál, de a méret igenis számít- vigyorgott rá ördögien, és becsukta maga után az ajtót.
Draco csak feküdt ott, a plafont bámulva. Rettenetesen hülyén érezte magát.
-
Ez azért övön aluli volt…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
