A Szükség Szobájának ajtaja előtt egy hetedéves, Griffendéles lány ült. Arcát nem lehetett rendesen látni, mert patakokban folytak a könnyei. Balról egy homályba burkolózó férfi alakja rajzolódott ki. Hermione rögtön felismerte, még ilyen távolról is. - Szia, Draco… - Szia! Már nagyon hiányoztál… Nem tudom, hogy fogom nélküled kibírni… - Én sem. De nem tehetünk semmit… - Öh… Talán menjünk be – javasolta a Mardekáros. Mikor már az ágyon feküdtek egymás mellett, Hermione beszédre nyitotta a száját, de kedvese megelőzte. - Pszt! Ne rontsd el! Ne rontsd el az utolsó együtt töltött pillanatot! Hagyd, hogy élvezzem! Ne vedd ezt el tőlem! Hermione nem akart Draconak fájdalmat okozni, ezért inkább csendben megvárta, míg a szőke fiú megszabadítja őt a fölösleges ruhadaraboktól, hogy aztán ő is ugyanígy tegyen kedvesével. Igaza van – gondolta magában – Ne rontsuk el életünk legszebb és egyben legrosszabb éjszakáját. Talán soha többé nem látom újra… - Tehát itt vagytok! – egy fagyos, férfihang töltötte be a szobát. Hermione és Draco ijedten felkiáltottak, néztek minden felé, de kénytelenek voltak belátni, hogy Lucius Malfoy bizony rájuk talált. - Apám… - suttogta Draco. - Draconifors Lucius Abraxhis Malfoy! – Lucius most már úgy ordibált, hogyha nem lett volna bezárva az ajtó, valószínűleg az egész kastély hallotta volna. – Te most szépen velem jössz! És ne merj ellenkezni! - Igen, apám. Sajnálom Hermione. Talán egyszer egy szép napon még látjuk egymást… ("Talk to me softly There's something in your eyes Don't hang your head in sorrow And please don't cry I know how you feel inside I've I've been there before Somethin's changin' inside you And don't you know Don't you cry tonight I still love you baby Don't you cry tonight Don't you cry tonight There's a heaven above you baby And don't you cry tonight Give me a whisper And give me a sigh Give me a kiss before you tell me goodbye Don't you take it so hard now And please don't take it so bad I'll still be thinkin' of you And the times we had...baby And don't you cry tonight Don't you cry tonight Don't you cry tonight There's a heaven above you baby And don't you cry tonight And please remember that I never lied And please remember How I felt inside now honey You gotta make it your own way But you'll be alright now sugar You'll feel better tomorrow Come the morning light now baby And don't you cry tonight An don't you cry tonight An don't you cry tonight There's a heaven above you baby And don't you cry Don't you ever cry Don't you cry tonight Baby maybe someday Don't you cry Don't you ever cry Don't you cry Tonight Csak beszélj hozzám halkan, Miközben én nézem a ragyogást a szemeidben Ne hagyd, hogy a bánat felemésszen, És kérlek, ne sírj… Tudom, mit érzel mélyen belül, hiszen én, Én voltam ott… És most valami megváltozott benned, De még nem látod… Ne sírj, Drága, ma este nem szabad… Hiszen én még mindig szeretlek Ne sírj… Nézd, hiszen a mennyország ott van Feletted, Kicsi… csak ki kell nyújtanod érte a kezed, Hogy megérinthesd… Nem kell sírnod ma éjjel Suttogj nekem lágyan, Vagy csak adj egy jelet, Vagy adj egy csókot, Mielőtt elmész… Ne vedd annyira komolyan, És kérlek, ne értesd félre Én még mindig Rád gondolok, És az együtt töltött időkre… Kérlek, emlékezz majd, hogy sosem hazudtam Neked, és emlékezz arra, ahogy most érzek Irántad, Kedves… A saját utad kell járnod, De ez így van jól Drága, És a holnapot majd meglátod a napfényben De addig is, Ne sírj, ma éjjel nem szabad!Talán majd egy nap… De ma este nem Hisz… szeretlek…") -Azt megígérhetem neked! Majd a Halálfalók által megkínozva, vérben fetrengve láthatod a kis sárvérű barátnődet! Hermione nem tudott megszólalni a rémülettől, csak nézte, ahogy szerelmét lassan elvonszolja gyilkos apja. Elgondolkozott Lucius szavain: "majd a Halálfalók által megkínozva, vérben fetrengve láthatod a kis sárvérű barátnődet…" Most hogy így belegondolt, ő Voldemort legfőbb ellenségének az egyik legjobb barátja, vagyis jó esélye van rá, hogy Voldemort elfogassa, hogy Harryt odacsalja… De Hermionét már ez sem zavarta. Szerelme nélkül itt minden más lesz. Minden meg fog változni… - Megmondom Harrynek és Ronnak! – jelentette ki magának. – Hiszen ők a legjobb barátaim. Nem tehetem meg velük, hogy Ginnynek elmondom, a legjobb barátaimnak meg nem… Miközben az éjszaka közepén a Griffendél torony felé tartott, megerősödött benne az érzés, miszerint elmondja barátainak, még ma. Bemondta a Kövér Dámának a jelszót (oroszlán), felrohant a fiúk lépcsőjén, felrázta Ront, majd Harryt, és kituszkolta őket a klubhelyiségbe. - Hermione… Tudod te hány óra van? – nyöszörögte álmosan Harry. - Nem akarok könyvtárba menni… Nem akarok tanulni… - Úgy látszik, Ron még mindig alszik… - Most nem akarok tanulni. Egészen másról van szó… Draco Malfoyról… - Malfoyról? – Ron azonnal felélénkült – Mit csinált veled az a görény? Megölöm, ha a közelembe kerül! - Ron! Nyugi már! Nem tett semmit! Vagyis semmi rosszat… - Hermione egy kicsit elbátortalanodott. – Szóval az van… Hogy lefeküdtem Malfoyjal, és… - Még hogy nem csinált semmi rosszat?! Megerőszakolt téged, Hermione! – Ordította Ron. - Ron! Fogd már be! Ha nem hagytok beszélni, nem mondom el! Ígérjétek meg, hogy végighallgattok, és utána nem kezdtek el ordibálni! Ja, és senkinek nem mondhatjátok el, amit most mondani fogok! Rendben? - Rendben – válaszolta a két fiú kórusban. - Tehát… Én úgy kb. egy hónapja járok Dracoval, és már egy jó párszor lefeküdtünk. A mai azért olyan különleges, mert Dracot elvitte az apja Halálfalónak. Csak azt akartam, hogy tudjátok, elvégre a legjobb barátaim vagytok… - Ez… de hát… ez nem lehet… - dadogta Harry. Ron azonban nem tartotta be az ígéretét: - Hogy tehetted ezt Hermione! És miért nem mondtad el? Tudod, hogy ránk mindig számíthatsz! - Tudod, Ron, pont ezért nem mondtam el… Tudtam, hogy kiakadsz, és elkezdesz ordibálni… - Hermionénak ismét patakokban folytak a könnyei – Menjetek inkább lefeküdni! Nekem nincs szükségem ilyen barátokra! Ron egyből ment, de Harry nem akart megmozdulni. - Mivan? Te miért nem mész? – bőgte a lány. - Hermione… Én is megyek… Csak azt akarom mondani… Hogy nekem az a fontos, hogy boldog legyél… Akár Malfoyjal… Ha neked ez jó, csináld csak. Bár én sem örülök neki, hogy pont Malfoyt választottad, de beletörődöm. - Köszönöm, Harry. Úgy érzem, rád tényleg mindenben számíthatok. Meg persze Ronra is, de azért lehetne ő is egy kicsit megértőbb… De mindegy… Most már úgy is mindegy… Draco már valószínűleg meg is kapta a Sötét Jegyet. Ezek után, már úgy sem fogom látni… Kivéve, ha igaz, amit Lucius mondott… - Hermione már inkább magához beszélt, semmint Harryhez. - Mit mondott Lucius? – kapott a szón Harry. - Azt, hogy majd a Halálfalók által megkínozva, vérben fetrengve láthatod a kis sárvérű barátnődet… Ezt Draconak mondta. Vagyis rólam beszélt… - Ugyan már, Mio! Csak úgy mondta! - De mi van, ha nem? Ha utalt valamire?... 2 évvel később … Draco a Halálfalók belső körébe tartozott… Ez azt jelentette, hogy ott lehetett minden kínzáson. Kíváncsian várta, hogy behozzák a Nagyúr legújabb áldozatát. Annál nagyobb volt a meglepetése, mikor meglátta tiltott szerelmét a kör közepén. Hiába vette feleségül Pansyt, még mindig Hermionét szerette. Tudta, hogy sohasem fogja elfelejteni a leggyönyörűbb nőt a világon. - Íme az új áldozatom: Sárvérű Granger! – jelentette be Voldemort. A Halálfalók tapsoltak. Hermione Dracót kereste a szemével, és meg is találta. Voldemorttól jobbra állt, pontosan 90 fokkal. - Vigyétek a díszcellába! A Nagyúr fagyos hangja az egész termet betöltötte. Hermionét durván belökték egy cellába, ahol nem volt más, csak egy kancsó hideg víz. Tudta, hogy meg fog halni. Meg fog halni, mint Harry, meg fog halni, mint Ron, és mint sokan mások is a Világos Oldalról. Nem tudta mennyi idő múlva – ő több órának érezte – egy sötét férfi jött be hozzá. - Szia, szerelmem. – köszönt egykori szerelme a lánynak. -Draco! De jó téged újra látni. Még akkor is, ha halálra vagyok ítélve… De tudhattam volna… Emlékszel mit mondott az apád? "Majd a Halálfalók által megkínozva, vérben fetrengve láthatod a kis sárvérű barátnődet!" Hát igaza lett… - Óh, Hermione! Annyira sajnálom! Tehetek valamit érted? - Nem… vagyis igen! Ölj meg, Draco! Ölj meg! - De hát miért? - Mert a Halálfalók úgy is megölnek, de előtte ők még meg is kínoznak. - De én nem vagyok rá képes! Szeretlek, Hermione! Nem tudlak megölni… - Akkor add ide a pálcádat! Majd én megölöm magam! - Nem! - De! - Nem! - De! - Na jó, ebből elég! Nem tudlak megölni, nem érted? Fogadok, hogy fordított helyzetben te se tennéd meg! De itt egy fájdalomcsillapító. Az érzett fájdalom tizedét érzed tőle. Mielőtt elvisznek, idd meg! Most mennem kell! - Draco várj! Köszönöm! Eljött az éjfél. Bellatrix Lestrange jött a cellába, és így szólt: -A Nagyúr hívat! Azt hiszem, meg fogsz halni! – kacagta a nő. Hermione megitta a fájdalomcsillapítót. Már nem érzett semmit. Nem félt. Elfogadta a helyzetet… Draco a körben állt, és várta kedvesét. Meg is jött. Bellatrix maga után vonszolta. Nagyon furcsa volt a lány viselkedése. Nem látszott a szemében félelem, vagy ijedtség. Csak elfogadás. Perselus Piton csak nézett. Nem látott félelmet a barna szemekben. Csak elfogadás a barna szemekben. Elfogadás a zöld szemekben. Elfogadás a fekete szemekben. Elfogadás Hermione Granger szemeiben. Elfogadás Harry Potter szemeiben. Elfogadás az öccse szemeiben. - Avada Kedavra! – kiáltotta Voldemort, és Hermionéra szegezte pálcáját. A törékeny, női test élettelenül zuhant a földre. - Avada Kedavra! – kiáltotta Draco, és magára szegezte a pálcáját. Az erős férfi test élettelenül zuhant a földre… VÉGE