A Kviddics a varázslók sportja, seprűnyélen játszák. Egy csapat hét játékosból áll, így a mérkőzéseken a két csapattal és a bíróval együtt 15 ember emelkedik a síp szavára a levegőbe.
A csapatban három hajtó van, akik egymásnak dobálnak egy kerek, piros bőrlabdát, a kvaffot, és megpróbálják bedobni a pálya végen álló három, 15 méter magas karika egyikébe. Ha egy hajtó gólt dob, a csapata 10 pontot kap. A karikákat az őrző védi.
A játékosok között két nagy vasgolyó, a gurkó cikázik, és megpróbálja lelökni a játékosokat a seprűről. A két terelő egy ütő segítségével próbálja a csapattársaitól minél messzebb, és az ellenfél felé terelni őket, hisz a gurkó mindig a legközelebbi játékost támadja meg.
A fogónak a legnehezebb a feladata. Egy dió nagyságú, szárnyas labdát, a cikeszt kell elkapnia. Amelyik csapat fogója elkapja a cikeszt, a csapat 150 pontot kap, és a meccsnek azonnal vége van. Ezért nagyon változatos a Kviddicsmeccsek hossza; volt amikor néhány másodperc alatt elkapták a cikeszt, ám egyszer hat hónapig is eltartott a meccs, a végén mindkét csapat abbahagyta. A fogókkal szoktak a leggyakrabban szabálytalankodni.
A Roxfortban egy tanév során mind a négy ház megküzd egymással. A házak kiválasztják a hét legjobb játékosukat, és egész évben szorgalmasan eddzenek, hiszen ha nyernek, megkapják a ezüst Kviddicskupát. A Roxfortból kikerülve különböző kviddicsklubokba járhatnak, sőt ha nagyon jók, akár a nemzeti válogatottba is bekerülhetnek, hogy aztán 3 évente Európa vagy 4 évente Világkupadöntön is játszassanak. A kviddics ma már tömegsporttá vált, egyetlen más seprűs játék se vonzott soha ennyi embert.
Szabálytalanságok a játékban:
A mérkőzések tisztaságára szakképzett, szintén seprűn ülő bírók ügyelnek, akik büntetőket ítélhetnek meg az ellenfélnek szabálytalanság esetén. A kviddicsben eredetileg 700 módon lehet szabálytalankodni – az 1473-as világkupamérkőzésen mindet el is követték. Azóta ezek 90%-át már lehetetlenség elkövetni, ugyanis egy ideje már a kviddicsmérkőzéseken tilos a varázspálca használata – a játékosok csak seprűikben és saját ügyességükben bízhatnak.
Harry Potter és a kviddics!
Harry Potter több, mint egy évszázad óta az első elsőéves volt, aki bekerült egy roxforti kviddicscsapatba – ráadásul mindjárt a Griffendél fogójátékosaként. Ez egyfelől nagy tehetségének, másfelől ismeretlen jóakaróinak köszönhető, akik jobbnál jobb seprűkkel ajándékozták meg (elsőben egy Nimbusz 2000-rel, harmadikban pedig egy Tűzvillámmal). Amikor Harry játszott, csapata minden mérkőzésen győzelmet aratott azokat kivéve, amelyeken megsérült. A házi bajnokságot Harry negyedéves korában nem tartották meg a Trimágus Tusa miatt, az ötödévben pedig az iskola élére kinevezett Dolores Umbridge tiltotta el a fiút a játéktól Draco Malfoyjal való összecsapása miatt.
Hatodéves korában Harry lett a Griffendél csapatkapitánya, azonban mindössze egy mérkőzésen tudott részt venni – a másodikon koponyasérülést szenvedett Cormac McLaggen, az ideiglenes őrző hibájából, a harmadik során pedig büntetőmunkán volt Perselus Pitonnál. Szerelme, Ginny Weasley vezetésével csapata azonban így is győzelmet tudott aratni a kupán, köszönhetően annak, hogy Harry jól válogatta össze a játékosokat, és ügyesen tartotta bennük a lelket.
Harry barátai közül Ron hatodikban őrző lesz. A tréfamester Weasley-ikrek, Fred és George éveken át a Griffendél csapatának verhetetlen terelőpárosát alkották. Harry első szerelme, Cho Chang a Hollóhát fogója.
A Pálya
A kviddicspálya füvesített, hosszú és ellipszis alaprajzú, átmérői 180 láb (55 méter) és 500 láb (152 méter). A pálya két végében levő pontszerző zónában három-három, 15 méteres oszlopokon álló gólkarika áll. A pálya közepén egy 60 centiméteres kör található, innen indulnak a csapatkapitányok a játék kezdetén. A játékosok és a labdák függőleges mozgása elvileg korlátlan, horizontálisan azonban kénytelenek a pályán belül maradni. (Ez utóbbi szabályt eddig minden filmben figyelmen kívül hagyták.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
