Harry Potter bagja: vadnak született
A baglyok lélegzetelállító teremtmények és bár többnyire taníthatók és jól kezelhetőek, mégis jobban tesszük, ha meghagyjuk őket a vadonnak és a madár szokásait jól ismerő madárszakértőknek.
A Harry Potter-sorozat egyik népszerű hőse, a hóbagoly (Nyctea scandiaca ) két fontos szerepkörrel is rendelkezik: először is ő a kivételes tulajdonságokkal rendelkező ifjú varázsló madara, másodszor pedig postabagolyként a hírhozás is az ő feladata.
A megfilmesített történet rendkívüli sikere persze nem járt következmények nélkül: egyre több gyerek szeretne hóbaglyot kutya helyett.
Csak messziről csodáljuk!
Jobban tesszük azonban, ha kivételesen nem teljesítjük csemeténk kívánságát - hacsak nem bánjuk a magas pénzbírságot vagy a börtönbüntetést - és inkább plüssbaglyot vásárolunk, ugyanis az illetékes hatóságok engedélye nélkül illegális a tartásuk vagy bármilyen célra történő befogásuk. Bármilyen hihetetlen, az USA-ban még egy elhullajtott tollat sem szabad megtartani!
A baglyok lélegzetelállító teremtmények és bár többnyire taníthatók és jól kezelhetőek, mégis jobban tesszük, ha meghagyjuk őket a vadonnak és a madár szokásait jól ismerő madárszakértőknek.
Szabadnak született
Mégis miért nem tarthatunk ilyen madarat? A válasz igen egyszerű: mert sosem lettek háziasítva. Intelligens és tanítható állatok - ahogy a Harry Potter-filmek is bizonyítják - de ez nem jelenti azt, hogy kalitkába valók. Vadnak születtek, így rendkívül nehezen tűrik a befogást és a bezártságot.
Veszélyeztetett voltuk a másik indok arra, hogy óvjuk és csak természetes élőhelyükön csodáljuk őket. Kiváltképp igaz ez Észak-Amerikában, ahol gyakorlatilag kihalófélben vannak. A természettudósok komoly munkát végeznek a baglyok megmentése érdekében: védik élőhelyüket és tenyésztési programokat állítanak fel számukra.
Húst kér vacsorára
További nyomós érv a madár tartása ellen: ne tévesszük össze a nagyi kakadujával, a hóbagoly etetése ugyanis nem a finnyásabbaknak való. Vegyük példaként Harry Potter baglyát, Hedviget: mivel ragadozó madár, nem magokat kér vacsorára, sokkal inkább kisemlősöket, mint például nyulat, egeret vagy lemminget, de szereti a halat és a "tenger gyümölcseit" is. A prédát hegyes karmaival kapja el, és ha tudja, szőröstül-bőröstül felfalja, de ha nem, akkor éles csőre és karmai segítségével apró darabokra szaggatja. Ezek után az emészthetetlen részeket, mint például az apróbb csontdarabokat és a szőrt felöklendezi. Szóval az etetése és az utána való takarítás sem vacsora előtt, sem vacsora után nem éppen étvágygerjesztő dolog.
A profi vadász
A madarak osztályán belül a baglyok a ragadozókhoz tartoznak, ide soroljuk még a sasokat, sólymokat, keselyűket és a héjákat.
A bagoly, akárcsak kuzinjai, kitűnő vadász, éjjeli életmódjához szeme remekül alkalmazkodott (látása tízszer jobb, mint a miénk), hallása pedig egyedülálló a madarak között. Fejét 3/4 fordulattal képes elforgatni teste körül, különlegessége még, hogy fejtollai felerősítik és továbbítják a hangokat a fül felé, hallását még tökéletesebbé téve ezzel.
Észak-Amerika 18-féle bagolynak ad otthont, köztük a kuviknak, amely egy helyen él egész évben, míg mások - akárcsak a hóbagoly - vándorolnak.
A ragadozó madarak - beleértve a hóbaglyokat is - természetes élőhelyének folyamatos pusztulása és levadászásuk rohamosan csökkentette populációjuk számát. Ezért 1972-ben az amerikai kormány teljes körű vadásztilalmat rendelt el a ragadozó madarak védelme érdekében. A tilalom egyébként az Egyesült Államok címermadarára, a fehérfejű réti sasra is kiterjed.
Nos, ha valaha is gondolkodtunk azon, hogy beszerezzünk-e egy ilyen madarat, akkor inkább tegyünk le róla a madár és saját magunk érdekében is. Az emberi beavatkozás ugyanis végzetes lehet a fajra nézve.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
